Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-14 / 62. szám

XXIII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM ß H fi® : 5.80 1991. MÁRC. 14. CSÜTÖRTÖK Is SÜi T Ünnepeljen együtt a városi A MISKOLCIAK NAPtLAPJA 5|c Az 1849. január 22-1 tarcali csata ábrázolása. Egykori kőnyomat. Miskolci március Hősök és csaták * 1848 emlékei Miskolci polgárok! 1848 márciusa mindenkor a nemzeti összefogás hősi példája volt, ezért kérem és meghívom önöket; emlékezzünk együtt a magyarság legtisztább ünnepére! Ifjú és idős, polgár és társadalmi szervezet, egyként emlékez­zen arra a nagyszerű eseményre, amely Európa élvonalába emelte népünket 1848 tavaszán. Március tizenötödikét mindig szivében őrizte a nép. Az em­lékezés virágait helyezzük el együtt a Kossuth- és Petöfi-szo- bornál, hiszen örökségünk, múltunk és jövőnk is közös! ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSÜNK PROGRAMJA: 1. Március 15-én, 10 órakor közös koszorúzás a Kossuth-szo- bornál, innen indul a felvonulás 2. Szemere Bertalan szobrához, koszorúzás, 3. Petőfi Sándor szobrához, ünnepi műsor. Kérem az intézményeket, a lakosságot, tegyék széppé kör­nyezetünket, lobogózzák fel épületeinket, köztereinket. CSOBA TAMAS polgármester Zászlószentelés Jegyzőt választ ma a miskolci közgyűlés Március 15-re, az 1848— 49-es forradalom és szabad­ságharc évfordulójára emlé­kezik mai ünnepi ülésén Miskolc közgyűlése. A ren­dezvény lapunk megjelenő se előtt, reggel 9 órakor kez­dődött a városháza díszter­mében. Ismeretei;, hogy decem­berben döntöttek a város­atyák pátriánk új címeréről és lobogójáról. A mai ün­nepi alkalmat használják fel arra, hogy a megemlékezés részeként római katolikus és református szokás sze­rint felszer; .éljék az új cí­mert és a iobogót. Az ünnepség után mun kához látnak a képviselő hölgyek és urak. A tervek szerint ma végre megvá­lasztják a jegyzőt, s dön­tenek a szervezeti és műkö­dési szabályzatról is A me- g; e: és városi népi ülnökök megválasztása után pedig a városi televízió fejlesztésé­nek lehetőségeiről esik szó. Az 1848-as forradalom majd az ezt követő szabad­ságharc időszakában Miskolc meghatározó szerepet töltött be Északkelet-Magyarországon. Ezt a település földrajzi elhelyez­kedésén, gazdasági jelentősé­gén túlmenően az itt élő libe­rális nemesség aktív, po'itikui szerepvállalásának köszönhet­te, mely végső soron a város két kiemelkedő személyisége. Szemere Bertalan és Palóczy László tevékenységében vált országos hírűvé. A lakosság túlnyomó része reformeszmék iránti elkötelezettségének a Pa­lóczy és Szemere poltikai tevé­kenységének csúcspontját je­lentő nemzeti önrendelkezés, a függetlenség iránti vágya töretienségének a későbbi időszakokban is fényes bizo­nyítékai fedezhetők fel. A miskolciak a kiegyezést követően az 1848 áprilisi törvények alapján a 48-as Függetlenségi Párt egyértel­mű támogatói voltak. Tette­ikben pedig ma is létező, álló emlékekben adtak hang­súlyt politikai nézeteiknek. 1898-ban Miskolcon avatták fel Magyarország első, egész alakos köztéri Kossuth-szob- rát. Róna József alkotását. Egy miskolci gépgváros az 1890-es évek elején Kossuth névre keresztelte az üze­mében készített borsajtókat, amelyek közül napjainkban is több működik még az Avason és a Hegyalján. Ez a tett ebben az időszakban bátor cselekedetnek számí­tott. Görgey Artúr jelentő­rjc Lovas és gyalogos nemzetőrök. ségét is sokkal pozitívabban ítélte meg a város lakossá­ga, mint az országban bár­hol, mintegy megelőzve a Görgey iránti országos han­gulatváltást, mellszobrot ál­lítottak a szabadságharc zse­niális hadvezérének. 1848—1S49 emlékét idéző tárgyak, relikviák szép szám­mal sorakoznak a Herman Ottó Múzeum új, papszeri állandó történeti kiállításán. Korabeli fegyverek sokasága mellett különösen becsesek a Szemere Bertalanhoz és Palóczy Lászlóhoz fűződő emlékek. Szemere Bertalan közismert arcképét, Kozina Sándor olajfestményét a Nemzeti MúzeumDan őrzik. Ennek hű másolata Miskol­con található csakúgy, mint az az egész alakos kép, amely a város megrendelé­séből készült, és egykoron a Városháza dísztermében ál­lott. A ’48-as kormány bel­ügyminisztere és a debrece­ni trónfosztás utáni minisz­terelnök Szemere felbecsül­hetetlen értékű emléktárgya egy ezüst tál, amelyet 1844- ben kapott a miskolci zsi­dóságtól. A tál hátlapján olvasható disztichont Heil- prin Mihály, Szemere Ber­talan titkára írta, aki a sza­badságharc bukását követő­en egy ideig az emigrációba is elkísérte. A „Hontalanul küzdő népnek polgár joga mellett / Mint egy Láng oszlop; vívtad a köz véle­ményt / És e nép SZEME­RÉT, — kinek olly hőn ’s elragadó] ag / Folyt szava a hon előtt — nem feledendi soha (1844) Örök emlékre a BORSOD megye ISRAELI- TÁKTÓL /” feliratú bieder­meier tál a magyarországi zsidók egyenjogúsítási tö­rekvéseinek egyik legszebb emléke. Szemere titkára, Heilprin Amerikában hunyt el, de emlékét őrzi a Mis- kolczi Nemzetőrdal, mely 1848 márciusában éppoly lel­kesítőén hatott a miskolci­akra, mint Petőfi Nemzeti dala. Palóczy László a város szülötte, 1848—49-es honvéd őrnagy, országos hírű re­formpolitikus emléktárgyai közül figyelemre méltó egy díszkehely, a hozzá tartozó dísztállal. Palóczy több re­formkori országgyűlésen kép­viselte megyénket., városun. kát. „Ö volt az első. aki a magyarnak, magyar nyelven szerkesztett törvényeket.” Követtársai egy dísztálra he­lyezett ezüstserleggel ajándé­kozták meg. A Pesten ké­szített ötvösremek vésete' „Szíved, eszed, toliad; hon­nak vala szánva Palóczynk! Érte barátidnak vedd ezen hála jelét.” Palóczy az 1848 —49-es szabadságharc idején Debrecenbe, Pestre és Sze­gedre is.követte a kormányt, szónoklatairól, memóriájá­ról legendák születtek. 1851- ben haditörvényszék ítélte el, később azonban fölmen­tették. 78 éves volt, amikor 1861-ben ismét Miskolc kép­viselőjévé választották, s mint korelnök nyitotta meg az országgyűlést. A tanács­kozások időszakában hunyt el, s Arany János a forra­dalom és szabadság kiemel­kedő politikusától így bú­csúzott: „Menj fáradt vete­rán! Egy nemzet látta ha­lálod / Kézben fegyverrel, harczon elesni dicső.” Sír­emléke a Szemere-obeliszík mellett, az Avason látható, az Arany-idézettel ellátott emléktábla pedig az avasi templomban. Palóczy és Szemere sírem­tó Csöglei Tóth Lajos mis. kolci nyomdász sírja. A „szabadságharc nyomdásza” Szemere Bertalan kérésére indította útjára a Miskolczi Értesítő című újságot, mely a szabadságharc időszakában az egyik legfontosabb tájé­koztatási eszköz volt. Tóth Lajos nyomdájából kerül­tek ki a Szemere aláírásá­val ellátott plakátok, melyek szinte óráról órára követik a területünkön Zajló hadi­eseményeket, pontosan be­számolnak a kassai, szikszói, forrói, tarcali, tokaji ütkö­zetekről, a sikeres tavaszi hadjáratokat előkészítő had­mozdulatokról. 1848—1849 eseményei szám­talan festőt ihlettek alkotás­ra. Kossuth halálát követően a múlt század végétől min­dennapossá váltak a szabad­ságharc eseményét megörö­kítő olajnyomatok. Ma is % Palóczy László ismerik azonban a miskolci temetőkben levő honvédek 1848—49-ben fontoo szerepe játszott személyiségek sírem lékeit. Az avasi temetőben a harangtorony mögött talál ható Butykay József ’48-a- honvéd főhadnagy sírja Butykay arról is közismer volt, hogy elsőként tudósí tott leveleiben az 1848 már cius 15-i, pesti események­ről. Nem messze tőle látha­mint Kossuth imája a ká- jolnai csatamezőn. Kevésbé ismertek viszont a hadi ese­ményeket megörökítő litog­ráfiák. Ezek többnyire oszt­rák munkák, osztrák hadi- ludósítások képes mellékleté­ül készültek, tgy lehet, fo­galmunk a megyénkben le­zajlott csatákról, természe­tesen osztrák szemlélet alap­ján. Dr. Veres Lászlé

Next

/
Thumbnails
Contents