Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-12 / 60. szám

A kozmetika nagyasszonya As infláció a legfőbb ellenség Estéé L'ui der receptje Ki is ez az Estéé Lancier, akinek neve fogalom a koz­metika világában, s aki most itt áll velem szemben magyarországi szépségbutik- .jában. Budapesten, a Váci Utcában? Ki ez a sugárzóan elegáns asszony, aki egy nemzetközi hírű „birodalmat” hozott létre a saját erejéből? New York külvárosában, egy paj­tában állította fel első la­boratóriumát, s ma az üzle­ti világ tíz vezető asszonya közé sorolja a pénzarisz­tokrácia. Olyan rangos ki­tüntetéseket mondhat ma­sáénak, mint az Albert Einstein Orvosi Kollégium­nak a „teljesítmény szelle­me’ elnevezésű díja, a kö­zelmúltban a francia kor­mány a - Becsületrenddel tüntette tó, s .megkapta Pá­rizs városának legmagasabb elismerését. A cég „arca” a világhírű csehszlovák származású ma­nöken. Estéé Lauder készítményeit csak ö reklámozhatja. Estéé Lauder ereiben ma­gyar vér is folyik. — Anyám magyar, apám csehszlovák, és mi Becsben éltünk. Anyám elegáns, diszkrét, és családjának élő igazi szépség volt. Apám legfőbb jellemzője' a pon­tosságra és a tökéletesség­re törekvés. Ezt az igényt, a tökély iránti vágyát a családi házból hoztam — mondja. Estéé Lauder, azaz akkor még Eszter bőrgyógyásznak készült. Ám egy házasság Joseph Lauderrel megvál­toztatta a fiatal lány terve­it. A házasságból két fia született, Leonard és Ro­land. De Lauder asszony A Tunguz meteor rejté- ! lyének megfejtésén évszá- i zadunk eleje óta dolgoznaki a tudósok, ám a jelenségre' mind ez ideig nem sikerült kielégítő magyarázatot talál­niuk. J. Krutyelev szovjet mérnök szerint a titokzatos égi jelenségek a XIII. szá­zadtól kezdve mindig az év­század elején történtek. Eb­ből azt a következtetést von­ja le, hogy valamely más égitest lakóinak a Hold ál­tálunk nem látható oldalán van olyan tudományos nem mondott le végképp el­képzeléseiről a bőrgyógyá­szatot illetően, hanem mó­dosította azokat. Családi re­ceptek alapján szépségápo­ló készítményeket áiiított elő, amelyekkel hamar si­kert aratott. 1946-ban New Yorkban megalapította fér­jével a Lauder kozmetikai vállalkozást. Termékeik megkezdik vi­lághódító útjukat. S ma a világ több mint száz orszá­gában vannak jelen rend­szeresen az Estéé Lauder kozmetikumok, parfümök. kutatóállomása, mint ami­lyen nekünk a sarkvidéken. Ugyanúgy, ahogy a sarki expedíciókat váltják, az ide­gen civilizáció lakói is 100 évenként cserélik expedí­ciójuk tagjait a Holdon. Ezt követően körül repülik a Földet, majd távoznak saját bolygójukra. Amennyiben a feltételezés igaz, a követke­ző más civilizációról szár­mazó bolygónak 2000 és 2020 között kell Földünk körül megjelennie. Kérdésünkre, hogy mit ajánl a magyar nőknek, Estéé Lauder azt mondta: — 'Nincs szükség nagy hűhóra, csak minden este és reggel törődjünk néhány percet a bőrünkkel. Legfon­tosabb a bőr tisztítása, majd táplálása. A sminket soha nem szabad úgy fel­tenni, hogy előtte a bőrt ne készítenénk fel hidratá­ló krémmel. Ez nemcsak a bőrnek tesz jót, de a kiké­szítés is jobban mutat. — És milyen sminket használjunk? — Ezt minden nőnek ma­gának kell kitalálnia, egyé­niségét figyelembe véve. Csak néhány általános sza­bályra hívhatom fel a figyel­met: nappali fényhez gyen­ge, nappali sminket használ­junk. A fény ugyanis láttat­ja az erős festéket, s ez nem lehet célunk. De akármilyen sminket használunk is, úgy kell ragyognunk, mintha természetes színeinkben pompáznánk. Ám legyünk figyelemmel a szépségápo­lás divatjára. Az ápolt, mértéktartóan festett arcbőr széppé és fiatalossá tesz — vélekedett Estéé Lauder. S e szabályok hasznáról bár­kit meggyőzhetett a kozme­tika nagyasszonyának fiata­los ragyogása. (kádár) Más égitest lakói a Holdon? Tavasz van. Ezt is megéltük Mondjuk megérkeznél idegenként az első tavaszi vasárnapon a kisvárosi fürdőhely­re. Alinál a vedlett platánok tövében a sétányon és néznéd a tél utáni nyüzsgő sokadalmat. Apák sétálnának kéz a kézben kisfiúkkal. Merednének maguk elé, esnic úgy, a semmibe, miközben a gyerek fújná a magáét színes léggömbökről, üdítőitalok­ról, drága gyermeklapokról, játékokról. A 7coTOor arcokról ielötiene benned, talán pénzről gondolkodnak, talán bizonytalan jövő gondja emészti őket. Megesne a szíved rajtuk, de elhessegetnéd magadtól azt a gondolatot. Mi közöd hozzá? Idegen vagy... Amott egy idős házaspár vágna át a parkon, A férfi régimódi fekete, prémgal­léros kabátban, ódivatú vastag szemüveg­ben, homlokához tapadó gyér hajjal, jobb­ját az oldalán tipegő asszony karjába fűz­né. A nő fején avitt, egérszínű kis kalap ül­ne. Karimája alól szalmasárga, fakó für­tök vágyódnának a szabadba. Néznéd őket, ahogy a pad felé igyekeznek, lehuppanni pár percre csak, kifújni magukat, arcukat fürdetni a fényben, régi tavaszokra emlé­kezve. Ellépegetnél a tó mellett, figyelve a ját­szótéren oyülekezö családokat, a neki-neki- lendülö hintákat, a bizonytalan járású gye­rekeket, ahogy a tócsákba olvadó havon áltotyogva permeteznék maguk körül a mocskos vizet. Me ffpihentetnéd tekinteted a katonaruhás férfin, aki mindhiába akarja a tóba pa­rancsolni kutyáját. A kutyának még hideg lenne a víz, nyüszögve tiltakozna. A síró kutyát az emberek megsajnálnák, morog­nának a katonaruhás férfira: „szívtelen!". A padok támláján elolvasnád a bizony­talan kézzel odarótt mondatokat: „Göncz igen. Antall nem kell. Számolják fel a NATO-t is! Az USA vonuljon ki Európá­ból. A kormány hazudik! MDF konyec! Kapitalizmus = anarchia, szegénység, ká­osz. Lenin él!” Fogalmad sem lenne róla, ki az a Göncz, aki igen, és ki az az An­tall, aki nem, hogy ki az a Lenin, aki él. Nem is törődnél vele. Idegen lennél itt. Kívülálló. A szemed, az agyad ösztönösen rögzítené az ákom-bákomot, s, hogy ki elegánsabb, ki kopottabb. Akadnának akik mosolyogva, másak egykedvűen ácsorogná- nak a füvön. De ezen a napon és ezen a kisvárosi fürdőhelyen nem tulajdonítanál ennek sem különösebb jelentőséget. Nem vonnál le belőle messzemenő következteté­seket. ,* Vinne tovább a lépted, egyre távolabb. Élveznéd, hogy süt a Nap, hogy apró csep- pekben gyűlik gerinced két oldalán a hir­telen melegtől az izzadság. Kigombolkoz- nál. Átvetnéd válladon a kabátod. Nagyot sóhajtanál. A friss levegő per­zselné a légcsöved, zörögve töltődnének fel hörgőid. Újra tavasz van, állapítanád meg elégedetten. Ezt is megéltük. Bujdos Attila A tulajdonviszonyok rendezése a vállalkozás előfeltétele Kupa Mihály előndasn Röviden beszámoltunk már az MDF kétnapos miskolci országos gazdasági fórumáról, éppen csak érintve a három m.mszter, Kupa Mihály, Sik­lós Csaba és Bőd Péter Ákos előadását. Most részletesebben ismertetjük az elhangzottakat, elsősorban a pénzügyminisz­ter referátumát. Kupa Mihály az 1991—1994-es évek gazdaság- politikájáról szólva, a gazda­ság működőképességének fenn­tartásáról, és nem jóléti, ha­nem szociális piacgazdaság be­vezetéséről beszélt. Az első két év lényegében a gazdasá­gi rendszertáltás jegyében te­lik el, míg a következő évek célja a fejlődés megalapozása, a nyitás stabilizálása, az Eu­rópához simulas biztosítása. Erre az évre — ha műkö­dési zavarokkal is — kiépült a parlamentáris demokrácia rendszere. A gazdaságban magas az infláció, alacsony a jövedelmezőség, nőnek a foglalkoztatási gondok. Deg­radálódtak a humán értékek, a szorgalom, a tisztesség, a becsület. Mindenki meg van sértve, a győztesek, mert a vesztesek támadják őket, a vesztesek, mert nem ők győztek, a kommunisták, mert kikerültek, a hatalom­ból, az értelmiség, mert na­gyobb része kompromittálta magát. Ennek ellenére a vállal­kozások száma nőtt, a nagy­ipar egy része talpon ma­radt. a külföldi tőkebevonás megélénkült. Kialakulóban van a civil társadalom, a piacváltás megkezdődött. Ma még rossz a gazdasági egyensúly, a források rosz- szul elosztottak, hiányzik a pénzügyi fegyelem, likvfditá­Disznótor Kupa-módra Nem tudom, milyen miniszter Kupa Mi­hály, ennek eldöntésé­re talán több időre lesz szükség, az azon­ban máris biztos, hogy kiváló előadó, s ma különösen megbe- csülendően, remek a humorérzéke. A mezőgazdaság helyzetét elemezve, kifogásolta, mennyire fölösleges volt a hús­program keretében minden megyében óriási kapacitású vá­góhidakat építeni. — Miskolcon is tel­jesen hiábavaló volt, mert — nézett körül — nincs itt egy állat sem. Hát akkor mi­nek? — A sertéshús-fron­ton elöbb-utóbb beáll a piaci egyensúly, azt most tudni kell, hogy minden hűtőláda tele van féldisznóval. Én is vágtam, amúgy ér­telmiségi módra (mert nem bíztam a kor­mányban), tudják, odamentem — vodka —, levágták hazavit­tem. Jó a minősége, lényegesen olcsóbb, és garantáltan adómen­tes. Komolyabb dolgok­ról is beszélt a mi­niszer, például a bor­sodi régió megsegíté­séről. — A foglalkoztatási és szolidaritási alapból kaphat a megye a munkanélküliség ará­nyának megfelelően. De másra idén nem számíthat. Túl sok pénz volt itt, amit nagyon rosszul hasz­náltak fel. Most ne a kormánytól várják megint a segítséget, nézzenek jobban a helyi erőforrások után — mondta Kupa Mi­hály, si gondjaink mellett maga­sak a piacra átállás költsé­gei. A piacváltás nálunk is megkezdődött. Igaz, nem mindig szerencsés eszközök­kel, de most még nem en­gedhetjük meg magunknak, hogy azon meditáljunk, mennyire erkölcsös, vagy er­kölcstelen a macska, az a fontos, hogy egeret fogjon. Adósságainkéi fizetjük, a többi volt szocialista ország­hoz képest fékentartottuk az inflációt. (A Népszabad­ságban minap közölt árindex nem valós, mégha egyes — nagy kedvvel ide-oda dolgo­zó — állami tisztviselőktől származik is.) A háinygaz- daság helyett kínálati piac alakult ki. Megindult a de- monopolizációs folyamat. A privatizáció javított a gaz­daság struktúráján, a kül­földi tőke . pedig (gépkocsi, gyógyszer) jó technikát hoz az országba. A privatizációban így is lemaradások vannak — mondta a miniszter —, ezért a legsürgősebb a tulajdon- viszonyok gyors, egyértelmű rendezése. Sem a magyar, sem a külföldi nem vállal­kozik, nem fektet be, amíg nem tudja, mi az övé. (És nem a politikai bizonyta­lanság, nem az ellenzék próbálkozásai miatt.) a kár­pótlás után a szövetkezés, az önkormányzat, az áilam tulajdonát kell meghatároz­ni. Egy nemzeti privatizációs program (mit nem akarunk a külföldinek eladni) kidol­gozása után a többit vigyük ki a piacra. Meg kell teremteni a szo­ciális biztonság minimumát, a rászorultak segélyezését. A szegénység veszélyes, a sze­gények manipulálhatók. A nagy kérdés: hogyan tudunk stabilizálni? A legnagyobb ellenség az infláció. Ez rö­vid távú gondolkodásra késztet, legjobb ellenszere a piac és a verseny kialakí­tása. A jövő év végén meg kell kezdeni a forint konvertibi­litásával járó teendők szám­bavételét, hogy — többek között — „hazajöjjön” a pénz, azaz a magyar polgár itthon költse el, itthon fek­tesse be vagyonát. Célunk az EGK-tagság elérése is. Leg­korábban 1996-ban, legké­sőbb 2001-ben. Geoökonó- miai helyzetünk adott (a szovjet és a kelet-európai piac), a magyar—csehszlo­vák—lengyel együttműködés egyaránt rejt veszélyeket és reményre jogosító elemeket. A programot érhető veszé­lyek közé sorolta az előadó a lassúságot (kormány es' parlament), Kelet-Európa helyzetét és azt, hogy ezzel nem boríthatjuk fel a tár­sadalmi és szociális békét, azaz jobban ki kell számíta­ni a cselekvések hatását, nem tehet a kormány a többség akarata ellenére. összefoglalva programját, Kupa Mihály így jellemezte a következő éveket. 1991: az átalakulás, átrendezés éve. A bankrendszer átala­kítása, privatizáció, szoci­ális helyzet stabilizálása. 1992: antiinflációs program. 1993: konvertibilitás. 1994: Európához kötődés (EGK- tagság). Ahogy már szó volt róla, a mezőgazdasági kérdésekre is a pénzügyminiszter vála­szolt. A mezőgazdaság tá­mogatása mellett érvelt, s mint mondta, kisebb volu­menre, nagyon jó minőség­re, célzott termelésre van szükség. Ma azért nem ver­senyképes az ágazat, mert jó ugyan a minőség, de na­gyon drágán termelünk, ráadásul rossz a struktúra (sok az eladhatatlan gabona, kevés a kukorica, amit drá­gán importálunk). Ehhez a véleményhez csat­lakozott az ipari miniszter annyiban, hogy a hús- és gabonaprogramot a .mező- gazdaság eocén-programja­ként aposztrofálta. Bőd Péter Ákos a Kupa­program és az MDF gazda­sági programja összehason­lításával kezdte előadását. A párhuzam jogos, a hason­latosság szembetűnő. Be­szélt saját minisztériuma terveiről, az ipar reorientá- ciójú mozgásáról, a keleti piactól a tőkés piac felé. Olyan minisztérium az övé — mondotta —, amely a gazdaság és a kereskedelem nagy részét lefedi. Az ipar- politika így nemcsak az iparról szól. A mai hely­zetben beszélni kell a re- gionalizálás kérdéséről, és éppen itt, Miskolcon. Bor­sod, Szabolcs, Békés, Bara­nya, Veszprém gondjai külön források biztosítását igé­nyelnék, erre az idén aligha lesz lehetőség. Szájcsók és Hócipő Bőd Péter Ákos sem maradt le miniszter­társa mögött, számta­lan kiszólása aratott nagy sikert. A válla­latvezetők leváltásá­nak üteméről volt szó, sokan szeretnék gyor­sítani a folyamatot. — Igen ám, de a mi­nisztériumi appará­tusban sokan dolgoz­nak a kormány elkép­zelései ellen. Számta­lanszor előfordult, hogy a részünkről ki­nevezett miniszteri biztost boldogan, száj­csókkal fogadta a ve­zérigazgató .,. — Ma már nincs olyan nagyüzem, mint régen volt, mondjuk Dunaújváros, vagy — s itt földesista iskola- társára, dr. Tolnay Lajosra nevetett — a Dimag Rt., amelyik egymaga meg tudná buktatni a kormányt. Ha van ilyen cég, az csak a Hócipő lehet — utalt a nem éppen kormánypárti élclapra. A bajba jutott re­gionális területeket sorolva: Baranya (ott született), Veszprém (ott nevelkedett). Bor­sod (itt élt és tanult) kiderült, ahová koráb­ban a miniszter betet­te a lábát, ott baj van. Közbe is szólt Kupa Mihály: — Ne nagyon mászkálj te ezután sehová! Mi lesz a szovjet piaccal? Szubvencionáljuk-e a gyen­ge technológiát és a szovjet fogyasztót, csak azért, mert most mindenki igyekszik be­jutni erre a piacra, vagy sem? Mert mi lesz, ha hó­napok múlva sem tudnak fizetni? Akkor jobb máris abbahagyni a termelést. Mi a helyes döntés? Erre ma senki sém tud válaszolni. Külön szólt a vállalati vezetők cseréjéről is a mi­niszter. , A minisztériumi tisztségviselők nem okvetle­nül támogatják a kormány elképzeléseit. A tárca irá­nyítása alá tartozó igazgatók 40 százaléka cserélődött ki eddig. A második napon dr. Sza­bó Tamás, a Pénzügyminisz­térium politikai államtitká­ra (a gazdasági érdekegyez­tetés mechanizmusa) és Bo­tos Katalin tárca nélküli miniszter (a magyar bank- rendszer reformja) előadását kísérte a legnagyobb figye­lem. Gróf Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents