Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-07 / 56. szám
A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM ÁRU* 5 80 1991. MARC. 7., CSÜTÖRTÖK FORIAi T fiúkollégium rendházában A miskolci Nagyboldogasszony templom újra a minorita rend birtokába került, s remélik, hogy az épületegyütteshez tartozó rendházukat — melyben most a Hámán Kató leány- kollégium működik — rövidesen visszajuttatja számukra a város önkormányzata. A templom minorita' plébánosa. P. Karfa! Ernő azért bizakodik ebben, mert vasárnap találkozott Miskolc polgármestere, Csoba Taviás és alpolgármestere, Kobold Tamás a minorita rend fómai központjának néhánv vezetőjével. P. Ser- rini generálissal az élen. — A minorita vezetők minden évben végigjárják a Történelmi példa, mai aktualitással Ha egy fontos poszt megürül Meghökkenést keltett a téma iránt érdeklődök körében, hogy legutóbb, amikor két fontos közüzemi vállalat élére — a Miskolci Vízművekről és a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalatról van szó — új igazgatókat kellett választania a miskolci közgyűlésnek, az egyik döntésnél — a közterületfenntartó vállalat esetében — a képviselők azzal ellentétesen döntöttek, mint ahogy azt szamukra a pályázatokat megvizsgáló, a jelölteket meghallgató —szintén képviselőkből — álló szakbizottságok javasolták. Kevesen tudják, hogy a város történetében nem szokatlan az efféle döntés, ugyanis a közüzemi vállalatok igazgatói posztjánál jóval rangosabb városi mérnöki poszt betöltésének kapcsán 1881-ben hasonló eset történt. Iglói Gyula amatőr várostörténész dolgozta fel az esetet, amely most hirtelen, a jelen eseményei miatt különös aktualitást kapott ... # KACZANDER ÚR, BECSBŐL A 19. század vége felé Miskolc áros tisztikarában rövid idő alatt kétszer kellett gondoskodni a mérnöki állás betöltéséről. A lemondás okán megüresedett tisztségre megválasztott Gal- góczy Kálmán nemsokára és váratlanul elhunyt. Miskolc város tanácsa „ezen állás mielőbbi betöltésének sürgősségére'’ tekintettel, 1881- ben. „a legkiterjedtebben, mérnöki szaklapokban” pályázatot tett közzé. „Az üresedésbe jött ál'ás elnyeréséért kilencen folyamodtak” — olvasható Soltész Nagy Kálmán polgármesternek a közgyűlés számára 1881. március 21-én készített előterjesztésében. A korabeli érdeklődést mutatja, hogy a pályázók nemcsak Miskolc környékéről kerültek ki. Volt pályázó Grazból, Nyíregyházáról, Gelejről, Kassáról, ketten Bécsből, Debrecenből, az erdélyi Brádból és Tokajból. A pályázatokat a városi tanács „küldöttség! ülése” értékelte és indokolta. majd döntésre a közgyűlés elé terjesztette. „A pályázók között foglal helyet Kaczander Lápot mérnök úr is Bécsből, ki egyszersmind városunk szülötte is”, jellemzik egyikőjüket. Azt is megállapították, hogy a „folyamodványához oly’ bizonyítványokat csatol, melyek a legkitűnőbb elméleti képzettségről tesznek tanúságot, azonban... a törvény által kívánt gyakorlatot nem bírja, sőt, egyik becsatolt okmánya világosan azt mutatja, hogy jelenleg is az osztrák államvasút gépészeti osztályánál; mint irodai hivatalnok van alkalmazva, ebből láthatólag... a mérnöki szaktudomány gyakorlati terén, különösen • száraz-, vízépítészetben nem működött, a bizottság a megüresedett állásra öt sem ajánlhatja.” • A BIZOTTSÁG AJÁNL... További két pályázóról a bizottság így vélekedett: „Adler Károly úr Erdélyből folyamodott, bírja a József műegyetemnek 1873. aug. 7-én kelt absoluíoriumát, gyakorlati képességét is, ... a községi törvénynek kívánalmaihoz képest megfelelőbben igazolja, és így a bizottság ... a képviselőtestületnek ajánlja... Mindamellett a város közérdekéből kiindulva nem mellőzheti határozottan nyilvánítani, hogy a pályázók között Márkus Ágoston úr érdemli az eisöséges. 5 bizonyítja legmegfelelőbben gyakorlati képességét. ő az, ki a mérnöki szakma azon ágaiban, melrak városunkban leginkább előfordulni szoktak, teljes jártassággal, s 9 évi praxissal dicsekedhetik, s ezen felül jelenleg is a szabolcsi állóvizek lecsapolása czéljából szükséges nagy fontosságú, a legkifogástalanabb képességet igénylő mérnöki munkálatokat 25 G mértföld területen ő teljesíti. Szóval, bizonyítványai után ítélve, egyedül ő az, ki a pályázók között az általunk kitűzött feltételeknek leginkább megfelel.” • A TESTÜLET DONT A képviselőtestület 1881. március 24-én tartott ülésén azonban másképp döntött. A mérnöki állásra 48 szavazattal Adler Károlyt tartotta alkalmasabbnak, a 45 szavazatot kapott Márkus mérnökkel szemben. Az „esélytelenek” közül egy-egy szavazatot kapott még Erdélyi István debreceni és a „városunk szülötte” mérnök is. A németül is kitünően tudó Adler Károly Budapesten született, 1850-ben, közreműködött Budapest „szépítési. pályatervének” szerkesztésében, a sugárút énítésénél, ma;d 3 évig a főváros szolgálatában volta magasépítési osztályon. Családi körülménvek miatt onnan kilépve, 1877-ben a Hu- nyad megvei Brád községben telepedett le, s ntt . több megyei és magán építményt” tervezett, a brádi római katolikus templomot, megyei kórházat, hidakat, birtokrendezési műszaki munkálatokat. A városunkban eltöltött két évtizedes közszolgálatához nevezetes munkák fűződnek; pl. az Erzsébet - fürdő, vagy a Zrínyi Ilona Gimnázium, mélvek nélkül szegényebb lenne a miskolci városkép. Munkásságának további kutatása, s majdani bemutatása bizonyára gazdagítja a miskolci helytörténet iránt érdeklődők eddigi ismereteit. * Érdekes lenne azt is kikutatni, hogy vajon milyen politikai vagy üzleti érdekek indíttatták arra akkor a miskolci közgyűlési, hogy Adler Károlyt válassza. Az sem lenne érdektelen. ha egyszer a városi polgárok világosan láthatnák, milyen érdekek munkálkodnak, és milyen egyezségek köttetnek a háttérben, amikor ma betöltésre kerül egy fontos városi poszt... Jegyzője például a mai napig nincs a városnak. mert úgy tűnik, hogy a háttérben csak markáns érdekek húzódnak meg. de egyezség nem született. S ha már történelmi példánk a városi mérnöki állás ügyéről szól, az is ide kívánkozik, hogy nincs még főépítésze Miskolcnak, halott ez legalább annyira nyomasztó hiány, mint a jegyzőé. Azt csak remélni merjük, hogy a főépítészi poszt betöltésénél csak és kizárólag a szakmai kvalitások számítanak, s Miskolc leendő főépítészének munkásságát is olyan örökbecsű alkotások fémjelzik majd, mint Adler Károlyét, aki az Erzsébet-fürdő, s a Zrínyi Ilona Cimná-'.'»-- 'ervezöje is volt. <k-ó) kolostorokat, s a generális most azért jött el személyesen, mert Kelet-Európa újraéledő rendjeinek munkáját nagy figyelemmel kísérik. Szlovákiából jöttek Miskolcra (Nyírbátorban. Egerben, Szegeden és Pécsen volt még rendházúnk) és innen mentek tovább Erdélybe. Elmondtuk terveinket. amelyek között a lelkipásztori hagyományok alapján fiúkollégium nyitása szerepel rendházunikban. A 40 éve elkobzott épületre szinte semmit nem költöttek, teljesen tönkretett, le- lakott az állapota, a tetőzettől a pincéig mindent át kell építeni, a vízvezetékkel, villamos hálózattal együtt. Ezt a templomot és kolostort a hívek tartják fenn 250 éve. Most is számítunk a segítségükre, de a város hozzájárulására és a külföldi rendnázaík támogatására is. Ehhez nemcsak ígéret, nemcsak újságcikkek, hanem először is az épület visszaadása szükséges. Ahhoz. hogy szeptemberben megnyílhasson a kollégium, minél előbb meg kell kezdeni a munkálatokat — mondta P. Kanal Ernő. G. L. Borsod halóira Programot ad az Számtalan program készült már a borsodi gondok orvoslására. A térség bajaira azonban eddig egyik sem jelentett gyógyírt: változatlanul korszerűtlen az iparszerkezet, nehéz a megélhetés, rengeteg a munkanélküli, akiket még csak azzal sem tud kecsegtetni a hivatal, hogy egyhamar talál a számukra munkát. A programoknak azonban nem akar vége szakadni. Egy ilyenről tárgyal hamarosan a kormány, az ipari és kereskedelmi tárca előterjesztésében — jelentették be a közelmúltban Miskolcon, egy televíziós műsor felvételén. Ugyanitt hangzott el, hogy a „válság kezelésére a > Szabad Demokraták Szövetsége is összeállítja a maga programját. Ennek egyik témafelelőse az SZDSZ ország- gyűlési képviselője-, dr. Hatvani Zoltán, akit arról kérdeztünk: hol tartanak a munkával? — A kezdeti stádiumban járunk, megkezdődtek a szakértői megbeszélések. Azt azonban már most látni kell. hogy a válságot régiónként differenciálva szükséges . kezelni. Az egyes térségek egymástól meglehetősen eltérőek társadalmi vonatkozásban, infrastruktúrájukat, gazdaságukat, kulturális hagyományaikat tekintve. — Ha jól értem, valamilyen területpolitikát sürget? — Igen, erről van szó. Ha ilyen nem létezik, az rontja a válságkezelés egészének hatékonyságát. Hiába hozunk ugyanis egy intézkedést válságkezelő céllal, az másként hat mondjuk egy nagyvárosban, mint például egy csereháti kis faluban. Vagy hogy mást ne mondjak: egy .városi iskola működtetését esetleg teljesen fedezi a költségvetésből az ott tanuló gyermekenként járó támogatás. Ugyanez az elv viszont sújthatja a falusiakat; nekik már nem elég a fejkvóta. De ha nincs területpolitika, az pazarláshoz is vezethet. Erre is van példám: Észak-Borsodban céltámogatásokkal létesítettek munkahelyeket. A beruházás egv év múlva hasznavehetetlenné vált. Ugyancsak a területpolitika hiánya vezethet oda, hogy napi politikai érdekekből indokolatlan mértékben fejlesztenek térségeket. Ezt a múltból számtalan esettel illusztrálhatnám. — A jelenlegi kormány azt mondja, hogy van területpolitikája ... — Valóban, egyszer már szó volt erről az Országgyűlésben. Én interpelláltam ebben a kérdésben az akkori belügyminiszterhez, Horváth Balázshoz, aki meglehetősen magabiztosan jelentette ki, hogy a kormánynak van területpolitikája. Szerintem nincs, és ez nagyon veszélyes. — Ha nekik esetleg nincs is. Önöknek azért még lehet. A saját válságkezelő programjukat nyilván az Ön által elmondottak szellemében készítik... — Az az elvünk, hogy a válságkezelés minden eszköSZDSZ zét differenciálva kell alkalmazni. Tehát maga a program az egész országra vonatkozna. természetesen régiónként megközelítve a gondokat. Így külön foglalkozunk majd a borsodi problémákkal is. Várhatóan áprilisra készülünk el. — Hallhatnánk közelebbit is a programjukról? Milyen eszközökkel kívánnak élni? — Csak már meglevő eszközökkel számolunk. Szerintünk nem pluszpénzek kijárására van szükség, hanem a már meglevő keretek optimálisabb, ésszerűbb felhasználására. — Áprilisra elkészülnek, feltehetőleg lesz egy jó programjuk. De hát Önök mégiscsak egy ellenzéki párt tagjai. Mihez kezdenek majd az anyaggal? — A kormányzáshoz szükséges jogosítványokkal valóban nem rendelkezünk. Szeretnénk. ha a jelenlegi kabinet felvállalná a mi programunkat, a hasznosítását felajánljuk nekik. Biztos vagyok benne, hogy a képviselőházban is szóba kerül majd a programunk. Ezenkívül politikai jelentősége is van a dolognak. Megmutatjuk, hogy van elképzelésünk az országot, a közvéleményt foglalkoztató ügyekről. S nem lehet tudni sohasem, .mikor lesz rá szükségünk. Ügy vélem, minden pártnak elemi kötelessége, hogv készen legyen alkalomadtán a saját programja valóra váltására. (bujdos)
