Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-06 / 55. szám
Miskolci emiekek szinészarcokkal „A hitünk végtelen ## A még mindig optimista házaspár: Kopetty Lia és Kauízky Ervin „Bizony ideje lenne („idő van"), hogy úgy rendesen néjjelnézziink a házunk táján. Elgondolkozzunk a múltunkon, elemezzük jelenünket, vizsgál- gassuk a lehetséges jövőt. Megállva, elmélyülten meditálni kellene önmagunkról, ez is dolgunk lenne, nekünk, ilyen meg olyan ^magyar értelmiségnek. Fújtuk kiskorunkban, idézni talán még most is tudjuk: „Messze jövendővel komolyan vess összve jelenkort ...” Mile Lajos indítja ezekkel a gondolatokkal Finy- nya című írását, amely nem véletlenül került a Holnap legutóbbi, februári számának élére. Az értelmiség jelenléte, szerepvállalása minden időben fontos tényezője volt a jelen alakításának, a jövő alakulásának. Amikor valóban ideje megkérdezni, hogy milyen közéleti szerepet vállal, illetve nenn vállal az értelmiség ma a mindennapok során, előbb — ahogy az írás is teszi — a közelmúltat kell megnézni. Mihez szokott, milyen lehetőségei voltak ennek a „nehéz kategóriának”, az értelmiségnek, és ha ma kibúvót keres, mennyiben hibáztatható. A feltétlenül elolvasásra érdemes, elemző írásnak most csak a konklúziója: a visszahúzódást, a háttérbe vonulást meg lehet magyarázni, de elfogadni nem lehet azt a szemléletet. hogy én teszem a dolgom, és politizáljanak a pártok. Ahogy a szerző írja: Tízéves a Miskolci Nyár kulturális rendezvénysorozat. Főbb programjai az egész nyári fesztivál vissza-visszatéro gerincét alkotják: zenei sorozatok, kaláka és a dixieland nemzetközi fesztiválok, színházi bemutatók, a vizikarne- vál, és maga a nyárnyitó program, a Zene ünnepe. Miskolc Városi polgármesteri Hivatal ebben az évben — a jubileumi évben — is szeretné ezt a színes, változatos programsorozatot megrendezni. Intézményeink közül a VMK, a színház, a MÜPI, a Miskolci Szimfonikus Zenekar eddig is szervezői és résztvevői voltak a nyári eseményeknek. Valószínű, hogy városunkban vannak még intézmények, magánszemélyek, együttesek és közösségek, akik úgy érzik, közreműködésükkel, javaslataikkal gazdagítani tudják az eddigi kínálatot. A programok koordinációját a polgármesteri hivatal elvégzi, egyben várja a fenti hagyományos formák és rendezvények mellé további javaslatok „beépítése” érdekében az írásos jelentkezéseket, pályázati formában megfogalmazott részvételi szándékot. Amennyiben a rendezvény- sorozat pénzügyi fedezetéről az önkormányzat jóváhagyó- an dönt, akkor a legjobb pályamunkái: megvalósításához támogatást is biztosítunk. A pályázati' anyagoknak tartalmaznia kell, hogy a város közigazgatási területén belül hol kívánják megvalósítani az elképzeléseket. Rövid leírást a rendezvényről (műfaj, közreműködők, egyéb feltételek). A saját pénzügyi fedezetet, amennyiben a megvalósításhoz további támogatás szükséges. A beküldési határidő március 25. (Cím: Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal, Tanácsház tér 8.) A „Azt gondolom, hogy saját sorsáért elsősorban az egyénnek kell felelősséget vállalnia, s fokozottan igaz ez az értelmiségre. A cselekvő részvételre tehát nem ennek vagy annak a pártnak van igazán szüksége, és nemcsak a direkt politizálás jelenti a közéletet.” A jelen ellentmondásairól, a feloldás lehetőségeiről szól Tóth Imre László Bogár László közgazdász-politológussal folytatott, A törékeny demokráciától a „tekintélyes” modernizációig címet viselő beszélgetése, egy volt, és minden bizonnyal ma is életképes oktatási formáról, a népfőiskola lehetőségeiről a lap két másik írása. A Zsákutcában a magyar ifjúság? című elemző cikkben (Kamarás István írta) pedig arról olvashatunk, hogy a fiatal keresi a helyét, és ha van hely számára a Nap alatt, akkor meg is találja. A baj akkor igazán nagy, ha több a szó. mint a számukra a lehetőséget bizto-, sító tett. A szépirodalom számára fenntartott oldalakon ebben a számban a hatvanas években indult költő. Oláh János költészetének méltatása (Vasy Géza írta) kap jelentős helyet, a képzőművészet a meghatározó grafikusegyéniségé, Kondor Béláé. Ha élne, most lenne hatvanéves, rövid élete és tragikus halála egy kor tükre. Gyönyörű grafikái illusztrálják a lapot. M— Miskolci Nyár június 21— augusztus 15-ig tart, a rendezvények időbeni elhelyezésekor erre gondoljanak. Polgármesteri Hivatal Ez a hangverseny szép példája volt annak az ösztönös kifejezőkészségnek, ami felkészült muzsikusokat arra inspirál, hogy a pódiumra álljanak. Miklás-Dienes András nemrég tűnt fel a Miskolci Szimfonikus Zenekar brácsa- szólamában, Erdélyből érkezett. Partnere: dr. Kígyóssyné Komoróczi Zsuzsanna, az Eg- ressy Béni Zeneiskola tanára, rendszeresen szerepel koncerteken. Első ízben hangversenyeztek együtt. A mélyhegedű irodalma szegényebb, mint a magasabb vagy mélyebb fekvésű társaié (hegedű—gordonka). Ilyen módon gyakran arra kényszerülnek a brácsások, hogy az eredeti müvek mellett átiratokat is játsszanak. Így volt ez a Bartók-termi koncerten is. A BWV 1029- es számú J. S. Bach-mű viola da gambára és csembalóra készült az 1720-as évek elején Köthenben. Ekkor már ismert volt a' gordonka és a zongora is, ám Bachra jellemző, hogy a régi hangszerekhez ragaszkodott, az újak a század közepén, Bach halála után veszik át az egyeduralmat. A g-moll szonáta jól hangzott brácsán és zongorán is. Miklós András szép hangon játszotta a concerto jellegű nyitótételt, bensőségesen az adagiót. Vidám karakterűvé formálta az imitációs szerkesztésű gigue-szerű záróté- telt. Komoróczi Zsuzsanna gondos partnere volt, és differenciált billentéskultúrá iával az eredeti csembalóEzútial olyan igazi, csupa- fény-csillogó szinészsocsról nem szói a riport, de hiszem, hogy optimizmusuk mindenkinek erőt adhat. Közös véleményük szerint az „árnyékban” is vannak még sokan, akik a látványosságot elkerülve, talán háttérbe vonuiva, de teszik a dolguk a SZÍNHÁZÉRT, az ÜGY-ért teljes szivvel-lélekkel, nem kevés energiával. — Lehet, hogy miskolci éveinkből ránk csupán a szakma, a kollegák emlékeznek, de nagyon jól esik a megkeresés, a figyelmesség. Gyorsan megnyugtatom őket, nem csupán a müvésztársak, de a közönség is emlékezik Kopetty Lia szerepei közül a Három tavasz Anci-Maucijára, vagy a Bernarda Álba Háza Adéiájára, éppúgy, mint a Kautzky Ervin által megalkotott karakterligurákra, amelyekbe egy-egy teljes emberi sorsot, életet vitt, lett légyen komoly, vagy könnyen elfelejthető színdarab. — Az egri és a miskolci színház összevonása után, 1967-ben kerültünk ide. Addig az operettektől a drámákig szinte mindent játszottunk. Az egyesítést nagy trauma volt megélni: egy* aranyos kisváros kisszínhá- zából egy nagyváros mamut-társulatához kerültünk. Kerestük, de nagyon nehezen találtuk meg a helyünket. Az első félévben nem is kaptam feladatokat, bár ebben közrejátszott, hogy Armand fiúnk kétéves volt, albérleti szobában laktunk, meg kell hagyni, aranyos fő- bérlővel — mondja Lia. — Akkori igazgatónk, Lendvay Ferenc gyermekbarát volt, amint megtudta keserves helyzetünket, azonnal intézkedett, így kaptunk aWeid- lich-udvarban színészlakást. Gyermekünk szépen fejlődött, én sorra kaptam a feladatokat. Elsőként a Három tavasz című operettben bíztak rám egy nagyszerű karakterfigurát: a három felvonás alatt 30 évet kellett öregednem. — Űristen! — hangzást varázsolta a színpadra. Könnyebb dolguk volt az előadóknak — legalábbis autentikusság szempontjából — a Hummel-műben. Az Esz-dúr szonáta eredeti alkotás. A pozsonyi mester, Mozart, Albrechtsberger és Salieri tanítványa, korának ünnepelt zongoraművésze is. A mélyhegedűre és zongorára komponált opusza 1798- ban jelent meg, benne a klasszikus elemek romantikus árnyalattal szmeződ- nek. Az előadók pregnánsan megformálták a szonátaszerkezetű allegrót, annak ellenére, hogy mind az I. tételt, mind az adagiót zongorát) gurációk fonják körbe. A záró rondó pergő technikáját mindkét hangszerjátékos biztos kézzel valósította meg. A hangverseny befejező száma eredetileg klarinétra és zongorára íródott. Az öregedő Brahms Ausztria egyik legszebb üdülőhelyén komponálta az í-moll szonátát és Hugo Mühlenfeld klarinétművésszel mutatta be Becsben, 1895-ben, Ám ő maga is úgy tartotta, szonátája brácsán is előadható. A miskolci zeneművészek szenvedélyes, elégikus hangú nyitótételt, vigasztaló andantét, az örök fiatalság hangját megvalósító allegrettót és optimista'finálét interpretáltak. A közönség lelkes tapsaira még egyszer felcsendült a III. tétel keringőmuzsikája. Barta Péter gondoltam magamban —, 24 éves fejjel ilyet játszani! Bíztak bennem, és ez a kísérlet számomra gyönyörűség volt. örültem a feladatnak, és örültem annak is, hogy akkoriban szinház- szagú próbák folytak. Volt szakmai rangsor is, de az ember boldogan játszik egy jó színésszel, akivel talán emberileg, a magánéletben nem jön ki, nincs különösebben jó kapcsolatban, de színpadi találkozásunkkor az előadás és a közönség mindenképpen nyertes. — Naivon megfontoltak a szavai; keresi a megfelelő kifejezéseket, nehogy véletlenül is megbántson másokat... — Talán közhelynek ható bölcsesség: az ember minél idősebb, annál nagyobb felelősség játszani a színpadon. A fiatalság nagy ajándéka, hogy őrült lelkesedéssel tudunk beszélni a szakmáról, minden erőnkkel akarunk bizonyítani, csak talán később vesszük észre, hogy a belső kontrollt is használni kell: ma este jó voltam-e, el tudnám-e másképp is játszani a szerepemet; és ha egy belső hang úgy válaszol: igen, akkor minden rendben! A hitbéli dolgok fantasztikus hajtóerők! — Meg nem fejthető belső békesség sugárzik mindkettőjükből . .. — 14 évig szolgáltunk vidéken a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében. Ezt a hősi korszakot a kialakult, harmonikus családi élet mellett vállaltam, vállaltuk. Elsősorban feleség-anya és színésznő vagyok. A magánéletem legalább olyan fontos, mint a pályám. Nehéz, drámai választás előtt álltam: férjem olyan intellektuális aurát hozott magával, amire itt a színházvezetésnek nem volt vevőkészüléke. Számomra biztosítottak volna feladatot, Sallós Gábor, akkori igazgatónk, biztatott, mondta, maradjak, hiszen eddig is sokszínű, sokoldalú szerepeket oldottam meg, sikerrel... erősebb volt bennem a családom iránti kötődés, minthogy különböző szakmai vitákba bocsátkozzam ... így fél évvel az évadzárás előtt felmondturik. Ezt a nem mindennapi helyzetet megpróbáltuk a magunkkal hozott belső derűvel, humanizmussal feloldani. — A kecskeméti Katona József Színházhoz szólt a meghívásuk . . . — Igen, bár ott már tudták, hogy a következő évadra Nyilassy Judit és Kazán István szerződtetett bennünket a budapesti Gyermekszínházhoz ... — Miskolcon ezidáig utolsó fellépése Feydeau „Bolha a fülbe” című komédiájában Lu- cienne szerepe volt... — Ezt nem lehet elfelejteni. Tapsrend szerint meghajoltam a függöny előtt, néztem a közönséget, örültem a sikernek, és a drága Somló Manci egy öl rózsát adott át nekem. A közönség nem sejtette, hogy ez a búcsúelőadásom, azt hitték, születésnapom van, vagy va- lami ilyesmi... Én csak álltam, szinte a deszkákba' gyökerezett a lábam, csak néztem, bőgni szerettem volna, ha tudok... nehezen feledhető pillanat volt... — A színházunkhoz kötődő művészek fényképeket, albumokat, újságcikket gyűjtenek. Es ön? — Minden egyes premierünkről őrzök egy-egy szál virágot. Vázába teszem azzal a tudattal, hogy a virág mindenkor gyönyörűséget szerez és az sem baj, ha velem együtt öregszik... — Korról az ön esetében nem beszélhetünk, hiszen éppoly fiatal, mint amilyenre közönségünk emlékezik ... — Köszönöm a bókot, de ha bevalljuk, ha nem, az évek eljárnak felettünk. Armand fiam 26 éves, a Madách Színház megbecsült tagja, tévében, szinkronban is foglalkoztatják. Büszkék vagyunk sikereire... — Az Arany János Színház produkciójában „Az ördög három aranyhajszála” című darabban játszott kettős figurája, valamint a „Twist Oliver” musical árvaház-igazgaíónőjé- re emlékezik a budapesti közönség. — Az előbbi, a nagy siker következtében, hanglemezként is megjelent. Színházamban immár hatodik éve nem kapok feladatokat. Nyilassy Judit és Kazán István igazgatása alatt öt darab közül négyben játszottam. Jött az új vezetés, és letöröltek a pályáról. Nem csupán személyes sérelem ez, de a velem egykorú színésznők érdekében is nyilatkozom: a színl’.ázvezetők fantáziátlanságának tudható be, hogy ez a korosztály, a mai negyven éven felüliek nem kell nekik. nem tudnak foglalkoztatni. állítólag sok van belőlünk! Ez a beteges, minden áron való fiatalítás — véleményem szerint — előbb- utóbb a szakmai színvonal rovására megy. Nagyszerű elődeink egy kosár tojásért is játszottak, direktoraik, rendezőik bíztak abban, hogy belső tűzzel, maximális teljesítménnyel. hittel vállalják és teljesitik a rájuk bízott feladatokat, és nem a nevetségesen kicsi fizetésért. Lehet, hogy szuperérzékeDísznövény- és orchideakiállítást és -vásárt rendeznek a nőnap közeledtével a Molnár Béla Ifjúsági Házban. Gondolva a férfiakat terhelő, kötelesség anyagi oldalára is, harminc százalékkal olcsóbban kínálják majd itt a portékákat az árusok. Szerdán, csütörtökön és pénteken reggel tíztől délután hétig tekinthetők meg a nagyteremben a természet műremekei. Cserepes dísznyek vagyunk, de ma 'egy valamirevaló titkárnő keres annyit, mint mi 3U évi, becsületben letöltött munka után ... — Mégsem törtek le, keresték az utat — ha más formában is, üe a SZiNHAZ-hoz. — Nem foglalkoztatnak bennünket... — dugtuk ösz- sze a fejünket Ervinnel és még néhány igen aktív baráttal. Majd teszünk valamit annak érdekében, hogy a gyerekek, a fiatal generáció humán-esztétikai nevelésével foglalkozzunk, mindemellett felkészítsük őket a színház szeretettre, az élmények befogadására. Ünneppé kell tenni számukra egy-egy színházi előadást. Ügyünket pártoló társainkkal létrehoztuk a HUMÁNIA egyesületet, egy művelődési ház keretén beiül. Közben elvégeztük az egyetem esztétika-filozófia szakát, ennek a diplomának- és eddigi tapaszta- talainl: birtokában vágtunk bele felelősségteljes munkánkba. Tapasztalataink és a felmérések szerint a befogadásra tettrekész, aktivizálásra váró gyerekeket a legritkább esetben neveli a család, az iskola a szépre, a jóra. Majd mi felvállaljuk ezt — a számunkra igen fontos és nemes — feladatot. Kis- és nagycsoportos beosztásban dolgozunk színészekkel, pedagógusokkal, képzőművészekkel közösen... a gyerekekkel együtt verselünk, énekelünk, színjátszunk, vizuális képzést adunk... szóval igazi csapatmunkával, igazi alkotóközösségben élünk. — Kopetty Li&nak van még egy meglepő, nem mindennapi feladata, hivatástudattól átható munkája: a Szabadság- hegyen található Jókai Klubban LELKI SZALONT hozott létre ... — Egy régi vágyam, álmom valósult meg, amikor a régi párizsi szalonok mintájára létrehozhattuk ezt a találkozást nőtársaimmal, hetente egyszer. Ez nem a feminista mozgalom hazai klubja, sokkal többnek érezzük. Gyertyafény és szamovárban főtt tea mellett, meghívott kedves vendégeinkkel elbeszélgetve törekszünk arra, hogy társaink megnyíljanak. ki tárulkozzanak, az élet apró-cseprő dolgaiból eljuthassunk az élet igazi mélységéig. Van mondanivalónk egymás számára. Klasszikus zene szól, beszélgetünk, és lassan azon vesz- szük észre magunkat, hogy nyitottak leszünk, a bennünk felgyülemlett problémákat megbeszélve, kibeszélve talán könnyebben viselhetjük el a másnapot, a sajnos egyre nehezebbé váló valóságot. A romantika szépségét a mindennapok gondja lassan kiöli belőlünk, mindannyiunk feleség, anya és pénzkereső, akinek sok mindenre nincs ideje, s itt nálunk, néhány órára kikapcsolódik. A hitem, ,a hitünk végtelen . .. — Kívánom, még sokáig így legyen ... Biró István növényeken kívül vágott virágokban, szárazvirág-kompozíciókban, egzotikus orchideákban gyönyörködhetnek az érdeklődők és a vásárlók. A gyerekek pénztárcájának megfelelő áron is kaphatók majd virágok. A gazdag kínálatot a Miskolci Kertészeti Vállalat. Kakuk Lajos virágkötő és az Országos Orchidea Társaság jóvoltából élvezhetjük. Miskolci Nyár ’91 Kulturális események rendezésére pályázhatnak Mélyhegedű és zongora Szonátaest Orchideák kiállítása és vására As értelmiség szerepvállalása A Holnap lepi számától