Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-29 / 73. szám
9%Nyilathosa1-háborúk nem érdekelnek99 Koncz Zsuzsa az egyetemen rr Őszintén, okosan, felelősséggel >(c A legszükségesebbeket megjavították az elmúlt évtizedekben is. az egyház tulajdonába visszakerült szárny így néz ki. A kollégium általános felújítását nem lehet elkerülni. Mii mond as igazgatónő? W miiét költöttek a kollégiumra A minoriták másképp látják Tagja-e Koncz Zsuzsa az SZDSZ-nek? Miért nem hívták meg a tavalyi Illés-koncertre? Ki írta valójában a Szörényi Szabolcs nevével fémjelzett dalokat? Megannyi érdekes kérdés, melyeket az egyetem hallgatói tettek fel Koncz Zsuzsának. A Jogászkiub Duma-partijának vendége valaha maga is joghallgató volt., — Kedves Zsuzsa! Nemrég feliiint egy Éva-Neo- ton koncerten, a közönség soraiban, persze. Mit keresett ott? — Megnéztem őket, érdekelt a közönség reagálása. Nagyon kevés alkalom adódik, amikor élőben láthatjuk egymást. Mondhatom, ebben a műfajban az övékénél már nem lehet magasabb színvonalú koncertet adni. — A sztárok többségébe jó adag exhibicionizmus szorult. Hogy maradhat talpon egy ilyen visszahúzódó énekes, mint ön? — Nyilván vannak, akiknek fontos a felszíni csillogás, netán egy nyilatkozat-háború. engem viszont nem érdekel. Az élet rövid ahhoz, hogy ilyesmire fecséreljem az időmet. — És nyilvános közszereplésekre? Utcán, vagy üzletekben, bárhol is jár, felismerik. — Nehezen viselem, nem tudtam megszokni a népszerűség eme velejáróját. Az évek múlásával sem köny- nyebb, sőt! — Mondta, hogy a művészet a társadalom hőmé. rője, g a Fordul a világ című lemeze éppen a fordulat kezdetekor jelent meg. Változott-e a közönség i reagálása az elmúlt két évben? — Nem változott. Ügy tűnik, a világ nem fordult akkorát, hogy a dalok mondanivalója célt tévesszen. H tekintetben eléggé több•rtelműek a szövegek. — Vagy, ahogy egyik kritikusa írta: bizony nem szól semmiről, mindenki azt magyaráz bele, amit akar. CÉí&etrá és reuma Április 5-én, pénteken délután négy órától Vadnai Zsolt természetgyógyász tart előadást az Ady Művelődési Házban. A téma: a cukorbetegség és a reuma természetes gyógymódja az ősi tibeti mazdaznan szerint. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. • • Ünnepi bábelőadások A Csodamalom Bábszínház holnap délután 3 órától a Hófehérke és a hét törpe című darabot játssza, ugyanez tekinthető meg vasárnap (lélelőtt 10 órakor is. Húsvét hétfőn, azaz április 1-én szünnap lesz. — Ez nyilván nincs így. A művészetben az a szép. hogy mindenki a saját módján, aznapi lelkiállapotának megfelelően reagál rá. — Ez a két év nagy visszaesés gazdasági szempontból a rockzenében is. Megkérdezhetem a Fordul a világ példányszámát? — Nyolcvanezer felett jár, ami a jelenlegi lemezforgalmat ismerve nagyon jó. ' — Mindez csak azért érdekel, mert nemrég láttam egy kimutatást az aranylemezekről, s meglepett, hogy egy lemeze sem lépte át a százezer példányt. — Nyilván rossz kimutatást látott, a Szerelemtől a Valaholig minden lemezem aranylemez lett. — A sajtó mostanában kikezdte eddigi sértetlen imágóját. Pártállam leányának nevezték, és Za- latnay Cini is előszeretettel sértegeti... — Vannak olyan helyzetek, amikor nem feltétlenül van oka annak, amit mondanak. A hely, idő, személy nagyon is meghatározza az elhangzottakat. Ami hozzám eljut, az egy átmeneti helyzet felszínére kerülő ilyen- olyan-amolyan hozadék. Semmiféle reagálást nem követel tőlem, és inkább ezeket hallgassam, mint sebesülteket ápoljak. — Erdős doktor állította, hogy a betiltott Jelbeszédért ő komoly utóvéd- harcokat folytatott. — E tekintetben inkább Bors Jenőnek köszönhetek sokat, aki az állását is kockáztatta. Nyugodtan megtehette volna, hogy soha többé ne jelentessen meg Koncz-albumot. A szomszédos Csehszlovákiában ez kétszer is megtörtént, sőt a Charta ’77 azért jött létre, hogy egy .rockzenekart kihozzanak a börtönből. — Utolsó két lemeze énektechnikai fejlődésről is meggyőzött minket. Nem kéne a zenét is korszerűsíteni? — Soha nem alkalmaztam igazán a divatirányzatokat. Bár az új lemezen lesznek olyan mozzanatok, amelyek a figyelmes hallgató számára újnak fognak tűnni. — Szóval, új lemez? — Április-májusban fog megjelenni, a címe: Illúzió nélkül. Valamennyi szöveg a Bródyé, sőt, két dalt ő maga komponált. Még nem volt ilyen, hogy ennyire találkoztak volna a gondolataink, nagyjából azt mondjuk el, amit közösen érzünk. — Mit éreznek közösen? — Majd meglátja! — Szörényivel azért szakadt meg a kapcsolata, mert már nem akart írni Koncz Zsuzsának, Tolcs- vay pedig nem volt megfelelő, hiszen a Menetrend bizonyos fokig zsákutca. Most kikkel dolgozik? — Sehol a világon nincs, én legalábbis nem tudok olyanról, akinek egyetlen szerző írná a dalait. Persze, a szerzői lemezek kivételek ez alól. Bornai és Móricz változatlanul komponál, de Gerendás Péter és Bródy amerikai barátja, Szima Gábor is írt dalokat. Feldolgoztunk egy régi Tolcsvay- számot is, hogy melyiket, azt most nem fogom elmondani! — Eljutott egy bizonyos szintre, szabad választási lehetősége van... — Azonban a korlátáim ugyanazok, mint eddig. Persze, ma már nem működik a cenzúra, illetve én úgy tudom, hogy jelenleg nem létezik ilyesmi. A lemezt vélhetőleg nem fogják betiltani. * Hiába, Koncz Zsuzsa csak közéleti énekes marad, így nem is lepett meg, hogy a leendő jogászoktól többnyire politikai tartalmú kérdéseket kapott. A máskor túlzottan diplomatikus Koncz meglepő őszinteséggel felelt a kérdésekre, s válaszai végig a felelős és elkötelezett művészt tükrözték. Közönsége emlékeztette, hogy Kovács Kati őstehetség, Za- latnay szép, Koncz pedig okos. Az énekesnő csendesen megjegyezte, hogy a lemezek is ilyenek lettek. A kirobbanó taps őt igazolta. Kocsis Attila A közelmúltban Miskolcon járt a minorita rend generálisa. Találkozott a város polgármesterével és alpolgármesterével is, többek között azzal a céllal, hogy a rend visszatelepülése kapcsán szót ejtsenek a rendház — jelenleg a Hámán Kató Leánykollégium működik itt — visszaadásának lehetőségéről. Akkor rövid cikkben számoltunk be az eseményről, megszólaltatva a Minorita templom plébánosát, dr. Kartal Ernőt, aki elmondta, hogy a rendház elhanyagolt, rossz állapotban van, használatbavétele előtt teljes felújításra van szükség, a vízvezeték és az elektromos hálózat kicserélésére, s a pincétől a padlásig teljes renoválásra, mert az épület elkobzása után szinte semmit nem költöttek karbantartására. A cikk megjelenése után megkereste szerkesztőségünket Pataky Márta, a leány- kollégium igazgatónője, aki kifogásolta a fenti megállapításokat, egyrészt, mert ■nem felel meg a valóságnak, másrészt, mert a kollégium korábbi igazgatónője, dr. Dananay Lászlóné, aki 25 évig vezette az intézetet, mintegy életműve lebecsülését, megkérdőjelezését látja a nyilatkozatban. Elórebocsátva, hogy. aligha gondolhat bárki is az igazgatók felelősségére az épület állapota miatt — hiszen a tulajdonos, az állam, illetve a tanács volt, ez utóbbi adott, vagy nem adott pénzt a karbantartásra —, készséggel közöljük az igazgatónők áltál elmondottakat is. Dr. Dananayné 1957—82. között vezette a kollégiumot, s mindjárt az első évben a vaskályhákat cserépkályhákra cserélték. 1960-ban tatarozták az épületet először, az ablakokat műkőkerettel látták el, és műkő lábazatot készítettek. A hatvanas években a vízvezetékét és a villanyvezetéket is felújították. Födémcserére ’66—’67-ben, a konyha átalakítására, raktárak építésére, gáztűzhelyek beállítására 1970-ben kaptak pénzt. A külső tatarozásra 1976— 77-ben került sor ismét. Egy év múlva kazánházat építettek és a cserépkályhák helyett bevezették a központi fűtést. A hajópadlót pvc- burkoiatra, később parkettára cserélték fel. A szimpla folyosói ablakok helyett duplát rakattak (a 164 gyerek 9 szobában lakott, így a hideg folyosón öltöztek addig). Sor került az udvar betonozására, hátsó kerítés építésére, csatornázásra, tetőjavításra, az ebédlői iambéria íelújitására. A későbbi évekről Pataky Márta, a jelenlegi igazgató beszél. A gerincvezetéket a vízórától az épületig 1986- ban cserélték ki, minden évben festettek, bár mára már valóban elavult a villanyhálózat és a szennyvízcsatorna. A vizesblokkot (teknőszigete- lés) is fel kell újítani, ki kell cserélni. Kétségtelenül nem használt az épületnek (amely homokkőből épült és salétromos, nehezén kifűthe- tő), hogy az utóbbi években, a rendszerváltástól függetlenül is többször szóba került a kollégium megszüntetése, más célú hasznosítása (képtár, nyári színház, színészmúzeum stb.). így nem költöttek már annyit rá, mint kellett volna. Ám az elmúlt évtizedekben így is több millió forintot (korabeli árakon) fordítottak az épület fenntartására. A beszélgetés után végigjártuk az épületet. Az igazság kedvéért el kell monda* ni, hogy'a laikus szemlélő számára is egyértelmű, hogy mai. árakon számolva, több millió forint kell az épület felújításához, hogy a kor igényeinek megfelelő kinézetű, felszereltségű legyen. Elismerve az igazgatónők igazát (bár biztos vagyok benne, hogy őket senki bántani, megsérteni nem akarta), egyet kell érteni a plébános úr véleményével is, az épületet a jelenlegi állapotában nem szabad meghagyni, kollégiumként működtetni. (gróf) Naoypén( elen mossa holló... „Nagypénteken mossa holló a fiát, Ez a világ kígyót, békát rámáiéit*» — mondja a népdal. Eredetét onnan veszi, hogy egyes vidékeken nagypénteken „bevallották” bűneiket a vétkesek, mégpedig nyilvánosan. Kapcsolódott <*ez a szokással, hogy egyes helyeken pálcával, máshol kulcsok zörgetésével „űzték ki a házból a férgeket”, s, hogy miért éppen nagypénteken? A néprajz erre még keresi a magyarázatot. A biológusok már előbbre járnak a „hol- lómosdatás” rejtélyének megfejtésében. Mert tény, hogy a madarak biológiai naptárának működése pontos, s tavasszal a holló az, amely elsőként kelti ki fiókáit. Ezek pedig a kezdeti fakó^águk után nagypéntekre elnyerik tollazatuk fénylő, fekete színét. A korai költéshez számos vallási és babonás hiedelem is kapcsolódik. Nemcsak a fehér, az albínó, de a fekete holló is ritka madarak közé tartozik. Szigorú védelem alatt is áll, ott, ahol megtelepedett, elszaporodott. gondosan ' ügyelik fészkelőhelyeiket, mert az ember a legveszélyesebb fészekrabló. A fiókákért jó árat fizetnek. Megyénkben számos helyen megfigyeltek hollótanyákat. Elsősorban azokban az ősvadonokban, melyeket a turisták is csak elvétve keresnek fel. Ahol háborítatlanul, zavartalanul élhet ez a félénk, emberkerülő madár, amely megtalálható többek között a zempléni részeken, a Bükk egyes helyein, de megfigyelték már a Tisza-menti erdőkben is. Ültünk a Világ tetején. Csend volt, hideg, de nem fáztunk. Körbefont a /nyugalom. Eljött az idő. Amióta éltünk, vártuk ezt a percet. Csak a felhők mögül előbukkanó nap vakította tekintetünket. Lassan leeresztettük szemhéjunkat. Piros karikák ugráltak a semmiben. ' Odabenn békesség, ünneplőbe öltöztetett gondolatok. Elnémult a kiáltás, a gyűlölet. Láttuk az asztalt; egyre kevesebben ülik körül. Rakosgattuk a holtak vonásait. Nem váltak arccá a részletek. Sóhajtottunk. Tudtuk már, nagyon is jól, belőlünk sem marad egyéb. Feledhető emlékek. Számoltunk ezzel. Nem öntötte ránk könnyeit a szomorúság. A szánk tele lett szavakkal. Újra értettük a jelentésüket. Imaként mormoltuk: „Jelet hagyni!”, öregasszonyok ráncos kezét simogattuk. Fogatlan mosolyukba temettek. Iszonyúan közel kerültünk egymáshoz. Tisztának éreztük magunkat. Üjra fürkésztük útjainkat, mind ide vezettek, ahol végre valamennyien egyedül maradhattunk magunkkal. Pillantásunk a távolba tévedt. Szűk ös- vények indultak a végtelenből. Kétoldalt ják, gyantaszagú fenyők, odébb hűvös tölgyek. Emberek igyekeztek felénk. Férfiak, nők. Vékony csíkká préselt szájjal, orrukon zihált a levegő. Jöttek ócska nagykabátban, fekete öltönyben, kopott felöltőben, könnyű tavaszi ruhában, tépett zakóban. Hónuk alatt, kezükben táska, minden lépésnél súlyosabb. Felkavarták a finom port. Szemük felfelé kutatott. Mind a magasba törtek. A Világ tetejére, ahol ott ültünk már mi. a múltba révedve. Nem láttuk a sor végét. Odébb húzódtunk a köveken, helyet csináltunk, hogy mindenki elférjen. Bujdos Attila A llilíi left holtak vonásait rakosgatva
