Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)
1991-03-26 / 70. szám
60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták,irtuk Stepény gyerekek, gyári könyvtár, japán gordonkás REGGELI HÍRLAP, 1931. MÁRCIUS 3. ötven apró gyermek lebzsel minden áldott nap reggel 7 órától este 7 óráig a város Hunyadi utcai Napközi Otthonában. A . legnagyobb része leány. Kevés kivétellel valamennyi szőke. Kék szeműek és olyan ártatlanul, olyan naivul és közvetlen szeretettel tekintenek a látogatóra, hogy az ember az első pillanatban megérzi, hogy ezek a gyermekek itt tökéletesen megfeledkeztek az élet viharairól. Őket a társadalom kimentette a hullámokból és biztos, száraz talajra tette. Szinte nem is túlzás ez a kifejezés. Csaknem mindegyikük sötét, nedves pincelakásban lakik otthon. — Szüleik lakásából a szegénység szaga árad. Heggel még magukkal hozzák a panészillatot, amelyet azután érkezésük után sietve lemosnak. Az előszobában lerakják kopott, foltos, szegényes ruhácskájukat, nagy kék zsákokba gyűrik bele s az.után felakasztják a fogasra. Egyszerű, de tiszta ruhákat kapnak, kék linóleum köténykével. Ahogy beérkeznek a nagyterembe, már elfelejtenek mindent, elfelejtik a sötét pincelakást és hamarosan elfelejtik az éhezést is. Milyen szörnyű lehet, ha ezek a két-három, legfeljebb ötéves gyermekek éheznek ... Van közöttük két baptista gyermek is, akik azelőtt főtt ételt sohasem ettek. Hetekig nem bírták megszokni a zsíros kosztot. Alighogy megérkeznek a gyermekek, a már beléjük nevelt készséggel sietnek a mosdóhoz és alaposan megmosakodnak. Utána kávét kapnak. Mindegyik három deci meleg kávét és egy: jó darab félbarna kenyeret. A reggeli után megindul a játék. Nincs is megállás délig, amikor azután az óvónők és a gondozónők felügyelete mellett kipusztithatatlan étvággyal ülnek az ebédhez. Ismét mosakodás, ima és azután önfeledt étkezés. Hétfőn burgonyalevest és tejbenrizst kaptak, a keddi menün pecsenye is szerepel. Kétszer, sőt háromszor is kérnek. Nem szégyellik magukat és el lehet mondani, hogy egyik-másik pöttöm gyerek többet eszik, mint egy felnőtt. Arról nem is beszélve, hogy hány felnőtt van, aki napokig nem eszik. Délután alvás és újra játék egész estig, amikor a szüleik hazaviszik őket. ÉSZAKMAGYARORSZÁG, 1951. MARCIUS 7. A diósgyőri gyárak dolgozóinak körében egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a könyvek iránt. A párt és a tömegszervezetek népnevelőinek jó felvilágosító munkája eredményeként a vasgyári könyvtár olvasóinak száma egyre növekszik. Három hónappal ezelőtt a központi könyvtár és az üzemekben elhelyezett 3ö üzemi könyvtár olvasóinak száma 3500 volt. Az elmúlt három hónap alatt az üzemi könyvtárak száma 58-ra emelkedett, s ma már több mint 5400 állandó olvasója van a diósgyőr-vasgyári könyvtárnak. Az elmúlt év szeptemberében 7700 kötet volt a diósgyőr-vasgyári könyvtárak könyvállománya. Ez azóta több mint 17 600-ra emelkedett. A könyvek 60 százaléka szépirodalom, 28 százaléka ideológiai mű, 12 százaléka ifjúsági és ismeretterjesztő munka. Kárász Miklós, Vic'nnalek Lajos és Erdei Károly üzemi könyvtárfelelősök, akik alig másfél hónapja irányítják az egyes gyárak könyvtári munkáját, még nem tudják eléggé szervezetté tenni a könyvtári munkát. Bár könyvtárfelelősi tevékenységük igen sok szempontból eredményes. Azopban — mint maguk is mondják — még nem ismerik, hogy tulajdonképpen milyen könyvek is vannak a könyvtárban. Másfél hónapos tevékenységük alatt hatalmasan megnövekedett munkahátrálékot kellett feldolgozniok, ami annak következtében állott elő, hogy régebben nem volt függetlenített könyvtáros. Az általános rendetlenséget, ami a könyvtárszobában uralkodott, sikerült felszámolniuk, azonban eddig még elhanyagolták az olvasókkal, a dolgozókkal való személyes kapcsolat kiépítését. A jó könyvtárosnak a közvetlen, egyéni agitáció fegyverével kell élnie, mert csak ez biztosítja az olvasómozgalom állandó fejlődését. Az eddig rendezett könyvankétokat és olvasómozgalmi megbeszéléseket jórészt a szervezetlenség jellemezte. DÉLI HÍRLAP, 1972. MARCIUS 15. Nagy sikerű hangverseny tanúi leheltünk hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban. A Miskolci Szimfonikus Zenekart Oberfrank Géza vezényelte. Közreműködött Tsuyoshi Tsutsumi japán gordonkaművész. Nem kétséges, hogy a hangverseny legfőbb vonzereje a már oly sokszor nagy élményben részesítő előadó-egyéniség, Tsuyoshi Tsutsumi volt. Miben áll a varázsa? Első helyen kell megemlíteni rendkívüli muzikalitását. Keze alatt él, ég a zenei anyag, elképzeléseit mélyről jövő zenei fogantatás teszi hitelessé. Ügy olvad egybe hangszerével, hogy az már nem is kifejező eszköze zenei gondolatainak, hanem társa, barátja, segítője. S az már nem is meglepő, hogy legyen bár Boccherini B-dúr gordonkaverrenye vagy Csajkovszkij Rokokó variációi, kitűnő stílusismerettel emlékezetből játssza a műveket. Aki egyéniség, akire nem lehet nem oda figyelni, ott a zenei folyamat magától értetődőnek, természetesnek tűnik. Ugyanolyan természetes volt az a kirobbanó siker is, mely a japán gordonkaművészt fogadta, Oberfrank Géza a fiatal karmester-generáció egyik tehetséges tagja. A fiatalok szeretnek szakítani a hagyományokkal, s ez sokszor új megoldások, felfedezések, eddig kiaknázatlan lehetőségek feltárásához vezet. Szabó Lőrinc Színházi bemutató emléknap A trubadúr j(c Lukin Márta (Azucena) az előadás egyik jelenetében. (Jármay György jelvétele) Március 28-án, a költő születésnapján Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, a Városi Könyvtár, és a Herman Ottó Gimházium ismét megrendezi a Szabó Lőrinc-emlék- napot. Délelőtt kilenc órától a polgármesteri hivatal dísztermében szavalóversenyt tartanak. A zsűri elnöke G. Szabó Lőrinc, a versenyt értékeli Szakonyi Károly író. Délután fél ötkor kezdődik az az irodalmi emlékülés, amelyen Csoba Tamás polgármester mond köszöntőt, majd Szabó Lőrinc a változó világban címmel Kabdebó Lóránt, az irodalomtudományok doktora tart előadást. Helyszín a Herman Ottó Gimnázium díszterme. Hangverseny a Bartók teremben Március 27-én, szerdán este 6 órától, a Liszt Ferenc Zenéművészeti Főiskola miskolci tagozatának Szimjoni- kus Zenekara lép fel a Bar- tók-teremben. Műsoron Farkas Ferenc Piccola musica di concerto, Weiner Leo I. Divertimento Op. 20., Hidas Frigyes Divertimento és Orbán György T. Szerenád “című műve. Vezényel: Nemes Ferenc. Több, mint tizenkét éve, hogy Richard Clayderir.anrói először hallhatott a közönség, első lemeze, a Ballade pour Adeline megjelenése alkalmából. 1978-ban történt, hogy a mára világhíressé vált felvétel elkészítésével kiemelkedett a session- és kiséröze- nészek névtelen sorából, és megkezdődött a fiatal művész egyedülálló, máig töretlen karrierje. A Ballade pour Adeline világszerte több, mint 22 millió példányban kelt el. A Richard Clayderman című történet 1953-ban kezdődött Párizsban, ahol Philip pe Pages néven egy zongoratanár fiaként született. Életének első szakaszában egy 1 szobás lakásban élt szüleivel és húgával — zongora nélkül. Ekkortájt szerezte meg zenei alapműveltségét úgy, hogy édesapját kísérte. Beszélik, hogy hatéves korában könnyebben zongorázott kottából, mint ahogy franciául beszélt. Gyorsan tanult, és két év elteltével helyi versenyeken győzött. Tizenkét évesen felvették a párizsi konzervatóriumba, ahol tizenhat évesen megnyer !e a zongoraverseny első díját. Már lezdett kirajzolódni egy ígéretes zongorista-karrier, de ekkor mindezzel felhagyott. „Nem akartam klasszikus zongora- művész lenni — emlékszik vissza —, más akartam lenni, ezért néliány barátommal együttest alakítottam. Nehéz idők voltak, és, ami kevés Értékválságos időnkben ritka kivétel az olyan hagyománytisztelő esemény, mint a Ver- di-operának, A trubadúrnak mostani színházi bemutatója. Sorra buknak az avantgarde színházi kísérletek, képtárak és koncerttermek konganak az ürességtől, s még a mozik is fél-, vagy negyedházakkal játszanak. Pedig a minőség is lehet kelendő, a Galgóczy Judit rendezésében színpadra állított darab ezt hivatott bizonyítani. Verdi, aki a Rigoletto bemutatójától számít a világ első számú operaszerzőjének, pontosan a Rigoletto után — és alatt — komponálta A trubadúrt. A mű Gutierrez spanyol drámája, az El tro- vador alapján készült. Cam- marano nápolyi költő írta át szövegkönyvnek, halála után pedig Bardare fejezte be a librettót, Verdi aktív közreműködésével. Jellemző a zeneszerzőre, hogy mire bemutatták a művet (1853), ő már írta a Traviatát. Az indulatok vad kavargása. nyers szenvedélyesség jellemzi A trubadúrt. A gróf az oltár lépcsőjéről rabolná el szerelmét, a cigányasszony tébolyában saját gyermekét veti a tűzre, a grófnő életét adja szerelme szabadulásáért. A zene is hasonlóan zaklatott. Verdinek „muszáj volt” a bevált formákat, szokásos szerkezeteket szigorúan betartani: a feszes táncritmusok keretbe fogják az áradó érzelmeket. Úgy tűnik, a mostani rendezés is igyekszik megtartani ezt a forma-szenvedély kapcsolatot: a drámai cselekményt szigorú koreográfia óvja meg a szertelenségtől. Oszlop jelképezi az opera központi szimbólumát, a máglyát, A köré épült díszlet mindent megjelenít: a kastély előcsarnokát, a Sargasto-palotát é* a cigánypénzre szert tettünk, azt mind elköltöttük felszerelésre. Olyan egészségtelenül étkeztem, csak szendvicseket ettem, hogy tizenhét évesen gvomorfekély-műtéten estem át.” Ez idő alatt édesapja komolyan megbetegedett, és nem tudta többé anyagilag támogatni a fiát. Hogy pénzt keressen, Richard nappal egy bankban dolgozott tisztviselőként, éjszaka pedig neves francia zenészek mellett kísérőmuzsikusként szerepéit. Egy évvel később session-zenész lett, és Michael Sardou-1, Thierry Le- luron-t, és Johnny Halli- day-1 kísérte. „Igazán nem akartam sztár lenni — mondja —, boldog voltam, hogy együttesben játszhattam, jól éreztem magam. Soha nem gondoltam volna arra, hogy szólózenész legyek.” 1978-ban azonban élete komoly fordulatot vett, amikor Paul de Senneville és Olivier Toussaint meghallgatta őt, akik a sikeres Delphine lemezcéget működtették. Olyan zenészt kerestek, aki megfelelően elő' tudta adni a Paul lányának írt lágy balladát, amelynek címe Ballade pour Adeline volt. Egy különleges zongoristát kerestek — és húsz ígéretes tehetség közül Richard Clayderman volt az, akit kiválasztottak, jóllehet akkoriban még igazi nevén, Philippe Pages-ként ismerték. tábort is. A trubadúr ugyan sok szabad teret igényelne, Juhász Katalin díszlete mégis betölti az egész színpadot. Nagyszerű a nyitókép, azonnal feszültséget teremt. Ferrando mesélni kezd, s ettől fogva feszes tempó jellemzi az előadást egészen a befejezésig. Galgóczy Judit a négy felvonást hárommá vonta össze, még sodróbbá “téve az amúgy is eleven dinamikájú darabot. Különösen az apácák bevonulása, valamint Manrico, Leonora, „Producereim kissé ódzkodtak az eredeti nevemtől, mert azt minden országban másként ejtenék. így a bonyodalmakat elkerülendő, úgy döntöttünk, hogy a dédanyám nevét fogom használni, akit Claydermannak hívtak, és egy évszázaddal ezelőtt Svédországban élt. Valószínűleg ezzel magyarázható a kék szemem és a szőke hajam is.” Richard Clayderman az egyik legtöbbet utazó zenész a világon, évente mintegy 200' fellépést vállal. Az útitervében szereplő országok sora egyre bővül, és úgy tűnik, ez a jövőben sem lesz másként... De Richard nem is szeretné, ha mindez megváltozna. „Nagyon szeretek színpadon játszani, mert így megvan a közvetlen kapcsolatom a közönséggel” — mondja. Ügy látszik tehát, hogy a világ legnépszerűbb zongoristájának pillanatnyi megállása sincs, és igaznak tűnhet, amit róla mondanak: „Ő az az ember, aki Beethoven óta a legtöbbet tette a zongora népszerűsítéséért.”. Richard Clayderman március 31-én, vasárnap Nyíregyházán, a Bujto- si Szabadidőcsarnokban, április 1-én, és 2-án a Budapest Sportcsarnokban lép fel a Multimédia szervezésében. Jegyek a Városi Művelődési Központban (Széchenyi u. 30.) kaphatók. Luna és Ferrando négyese emlékezetes, de egy ennyi szereplőt felvonultató. és ilyen pompásan szerkesztett darabnál nagyon nehéz bármit is kiemelni. Luna gróf szerepében Egri Lászlót, Manricoéban Vadász Istvánt láthatjuk. Lu- nának többnyire féltékenynek és önzőnek kell lenni, Egri Lászlóhoz mégis közelebb áll a gróf másik arca, az a gyengéd szerelmes, akit a B-dúr áriában ismerünk meg. Vadász Istvánnak is hasonló kettősséggel kell megbirkóznia, s ő is költőnek jobb (Manrico szerenádja), mint hadvezérnek. Vendégként szerepel Szüle Tamás, az Állami Operaház magánénekese. Ferrandójá- val bizonyítja, hogy színésznek is kitűnő, nemcsak basszistának. Pont az ő szereplése kapcsán derül ki, hogy értő előadó esetén egy zeneileg negatívnak ábrázolt szereplőt is érezhetünk pozitívnak. A női főszerepeket kettős szereposztásban láthatjuk. Leonórát a vendég Jobbágy Mária és Pirisi Edit éneklik, váltva egymást estéről-esté- re. Fényes, tiszta szopránjuk ellenére előadásukban érezhető minőségi különbség, de mindkettőjüktől a palota kertjében elhangzó kétrészes nagyária a legszebb. A darab igazi főszereplője, ha úgy tetszik hőse Azucena. A cigányasszony végsőkig szereti Manricot, de anyja haláláért is bosz- szút akar állni, s a kettősség hajszolt, kapkodó előadásmódot követel Lukin Mártától. Egészen különleges szenvedést látunk, elfogása és a máglyaária jelentik a darab legszebb perceit. Azucena szerepét a másik szereposztásban Molnár Anna játssza. Ruizt Vass László, az öreg cigányt Szegedi Dezső személyesíti meg,, s érdekesség, hogy Leonóra bizalmasaként Komáromy Évát láthatjuk. Ilyen nagy formátumú előadás közreműködőket igényel a színházi zenekarban. Molnár László és Gillay András főiskolai hallgatókkal és a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjaival bővítették ki az együttest. A színház énekkarát a Bartók Kórus és a Regös Vokál tagjai egészítik ki, Regős Zsolt karvezető irányításával. Évente több, mint 200 fellépést vállal Richard Clayderman újra Magyarországon (horváth) Kocsis Attila
