Déli Hírlap, 1991. március (23. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-20 / 65. szám

Nemes cé»o<*, sötét árnyak sirat a magyar rockzenéért Szikrázó napsütés, gyönyo- tü tavaszi idő, Dózsa György it, az emelvényen integető emberek, előttük több tízezres tömeg. Mintha egy pár évvel ezelőtti május elseje képei elevenednének meg. Pedig mindez múlt szombaton tör­tént, a magyar rockzenét súj­tó diszkrimináció ellen szer­vezett kon.értén. A helyszín jelképes. A félig lebontott emelvényen, szinte szó szerint o múlt rendszer romjain lép­tek fel a nem is olyan rég még tiltott, tűrt és támogatott rockzenészek. A cél nemes. A tévében, a rádióban jelentke­ző külföldi túlsúly visszaszorí­tása, a honi előadók nagyobb támogatása. A végeredmény bizonytalan, ám a fesztivál szervezése jellegzetesen ma­gyar. A déli harangszóval egy- időben kezdődött buli el­ső három órája a névtelen, feltörekvő üatal együtteseké volt. Mindenki egy számot játszhatott, beállás, hang- próba nekiül. Az eredmény egy zavaros, zajos futósza­lag, amelyből sem a fellé­pők. sem a közönség nem profitált. A szervezők min­denféle megkötés nélkül en­gedték színpadra az. ifjú ti­tánokat, akik ha másban nem, de egymás alulmúiá- sában igazán remekeltek. A legsötétebb mélypont az egy­kori fotómodell, Bíró Ilona volt, aki a mesterségesen ráhúzott Xvzetal Lady szere­pében szenvedett. Zenei képzetleosoge, rockszínpadi rutintalansága csak kény­szeredett mosolyt tudott ki­váltam a már ekkor mint­egy húsz harmincezres tö­megből. Félő volt, ha hosz- szabb műsort ad, nem ma­rad munka az emelvényt bontó brigádnak. A rendezők érezvén, hogv nagy fáradtság lesz úrrá a nagyérdeműn, szünetet ik­tattak be a programba. A délutáni-esti műsor tarto­gatta a nagyágyúkat. A hangzás kicsit javult, és a futószalag is lassult, innen­től kezdve már mindenki két-három dallal „tüntethe­tett”. Deák Bili Gyula, Ho­bo, a Sing-Sing, Zoltán Eri­ka, Brúdy Janos, Koncz Zsuzsa, a Pa Do-Dö, Edda, Bikini, Beatrice, Ossian —r hogy csak a leghíresebb előadókat emlitsüií — érez­te úgy, tenni keli valamit a magyar tömegkommuniká­cióban tapasztalt áldatlan állapotokért. Persze,, a han­gos tiltakozás mellett senki- sem felejtette el bemonda­ni a nemsokára megjelenő nagylemezei, a következő budapesti koncertjét, vagy a jövő hónapban induló or­szágos turnéját. A koncerten a popelőadó ■ kon kívül szinte mindenki élőben játszott. Ennek a műfajnak a varázsa éppen ebben rejlik. Mindössze a Moby Dick és az Edda nem vállalta azt a megméretést, amit egy élőben előadott fövid műsor jelentett. Ez annál is furcsább, hiszen Pataki Atilla mindig is szí­vesen tetszelgett a „bátor bohóc” pózában, de úgy lát­szik, saját közönségé előtt elfogyott a kurázsi. A ra jongókat, akikből élnek, és nem is rosszul, igazán meg­tisztelhették volna azzal, ajc Paksi Endre és az Ossian hogy nem egy kazettáról le­játszott dalra illegetik ma­gukat a színpadon. De egy sor egyéb furcsa­ság is jellemezte a rock­tüntetést. A műsorvezető nem győzte újra és újra fel­sorolni a támogatók névso­rát. Később egy, a szerve­zőkhöz közel álló, megbíz­ható- személytől megtudtam, valójában ezek a „szponzo­rok” egyetlen forintot sem adtak, és csak Isten tudja, milyen módon kerültek fel erre a listára. A szervezés amúgy sem állt erős lába­kon. A . fesztivál mintegy nyolc órája alatt közel öt- ven-hatvanezer ember for­dult meg a téren. Ám egyet­len szemetes konténer nem volt a „nézőtéren”, és mi­vel WC-ről sem gondosko­dott senki, a környező par­kok váltak áldozatául az emberi természet eme szo­rító kényszerének. A tömeg ellátásának csöppet sem könnyű feladata mindössze három (!) virsli-hot dog- és négy-öt sör- és üdítőárusra hárult. Ezek hamar rájöt­tek -monopolhelyzetűkre, és így az árak kimerítették a szábadrablás fogalmát. n H Nagy Feró egv korábbi interjúban arról beszélt, nem érti, miért játsszák a különböző honi rádióadók inkább Phil Collinst, és miért nem a hazai előadó­kat. Végignézve a monstre hétórás programot, kezdett körvonalazódni az egyik le­hetséges válasz. Ugyanis, az oly sokat szidott, nagysike­rű külföldi előadók kiváló zenészek, remek komponis­ták, ami csak kevés magyar művészről mondható el. Ha csak megközelítően olyan színvonalas zenét produkál­nának honi zenészeink, mint ahogy nyilatkozni tudnak, biztos, hogy na­is fellépett (Tyukodi László felvétele) gyobb , sikerük lenne, és több teret kapnának a kü­lönböző médiákban. Ugyan­is az elektronikus és írott sajtó azokkal foglalkozik szívesen, akiket szeret a közönség, és akik révén el tudják adni saját lapjukat A koncertnek volt még egy nagyon fájdalmas pont­ja. A fellépő több, mint száz zenész nem felejtette el önmagát reklámozni, de mitfdösszé egy ember, neve­zetesen Komár László gon­dolt arra a körülményre, amely révén létrejött ez a fesztivál, ö volt az egyet­len, aki kimondta: Éljen március 15-e! Hogy is mond­ja az angol? No comment. Horváth Szabolcs A gyereknek gyerekként kell élni Waldorf-iskola Miskolcon? Tanulják a világot, # a lelkűk is szénül A Bársony János utcai óvoda pedagógusai néhány éve Wal- clori-adaptációs nevelői gya­korlat szerint dolgoznak. A ve­gyes életkorú csoportokban úgy élnek együtt kicsik-na- gj ok, testvérek, hogy az óvó­nők maximálisan figyelembe veszik a kicsik életkori, fizi­kai, pszichés és egyéni fejlő­dési sajátosságait. Speciális ütemterv és metodika szerint szervezik a gyermekek tanítá­si-tanulási folyamatát. Nem tu­datosul a gyermekekben, hogy most éppen foglalkozás van, hanem a közös játék, együttes munka során sajátítják ei az ismereteket, miközben képes­segeik is fejlődnek. A „hagyo­mányos” szervezési keretek között a kötelező foglalkozás, úgy érezzük, kevesebb sikert hozott. Az együttes tevékeny­ség az óvónőkkel életszerűbb, családiasabb, s reméljük, hogy vége szakad ezzel az óvoda „iskolásításának”. Az ide járó gjermekek szü­lei nagy része átérezte, hogy mit jelent a gyermeke és sa­ját maga számára is a sza­bad, oldott, tevékeny lég­kör, a gyermek igényeihez igazodó élettér, napirend. Közös tevékenységek sora zajlik mindennap. Együtt járnák vásárolni, közösen sütnek-főznek, együtt készí­tik a születésnapi tortát, kolbászt töltenek stb. Min­dennap történik valami érdekes, amit „nem lehet kihagyni”. A gyerekek örömmel, önként végzik fel­adataikat, miközben sokat fejlődnek, s a „lelkűk is szé­pül”. Nincs bennük szoron­gás, félelem. Minket, szülő­ket is magával ragadott az a lelkesedés, s az a hallat­lan energia, szeretet, jókedv, vidámság, amit az óvónők sugároznak. „Mindenben benne vannak” — a lehető legjobb értelemben, ami a gyermek számára nyújt va­lamit (tudásban, érzelmi biztonság megerősítésében.) Strandra viszik a kicsiket, „kerékpártúrát” szerveznek a környéken, s távolabbi ki­rándulásra is vállalkoznak (Debrecenbe vitték őket az állatkertbe). Együtt vásárol­nak bútort, szőnyeget, játé­kot. Eközben a gyermekek tanulják a világot. 9 SZEMÉLYISÉG ÉS TELJESÍTMÉNY Szülőtársaimmal együtt ta­pasztaltuk, hog; ez, ami itt zajlik, nagyon jó a gyerme­kek számára, s aggódunk, hogy az óvodásévek befe­jeztével ennek vége szakad. Ügy gondoljuk, s szeret­nénk, ha ez a folyamat foly­tatódna az iskolába is. Ha gyermekeink továbbra is gyermekként élhetnének, hiszen valójában még soká­ig azok, de sajnos a mai is­kolarendszer ezt nem tudja biztosítani. A gyermekek személyisége eltörpül, mert a gyermekeken kívül min­den fontosabb a mai isko­lákban. Alapvetően minden gyermek vágyik arra, hogy mihamarabb iskolába kerül­jön, de hamar csalódás éri, szorongás és félelem tölí i el őket. Akinek iskolás gyer­meke van, tapasztalhatja nap mint nap, hogy félnek a fekete pontoktól, a rossz jegyektől, a dolgozatoktól. A nevelőnek a teljesítménnvel kell elszámolnia, a személyi­séget figyelmen kívül hagy­Pege Aladár az ifjúsági házban Minden bizonnyal szenzáci­ós dzsesszkoncertre kerül sor az ifjúsági házban március 22-én, pénteken este hét óra­kor. A nagybőgő királya, Pege Aladár lép fel együtte­sével. Igazi csemege lesz ez a dzsesszrajongóknak, hiszen Pege Aladár világsztár, bár­hová is menjen, mindenhol teltházas, forró hangulatú koncerttermek várják. Kevés hazai fellépései közé szorí­totta be ezt a miskolci kon­certet. Diósgyőri meditációk Követeink jártak Erdélyben A Fazekas utcai iskolába Felvételi tagozatokra A Fazekas utcai Általános Iskolában az 1991 92-es tan­évben is több tagozatot in­dítanak. Az első osztályosok zenei és komplex táncművé­szeti, a harmadikosok angol, francia, a negyedikesek pe­dig matematikai tagozaton­tanulhatnak. Az elsősök an­gol-. illetve franciatanfolya­mokon vehetnek részt. A ta­gozatos . első osztályokban Zsolnai-módszerrel taníta­nak. Előjegyzés munkanapo­kon 8—17 óráig, az iskola igazgatóhelyettesi irodájában. Pap János főkapitány és nagytiszíeletü nemes Moháczy András prédikátor megbízásá­ból követek lovagoltak Erdély­be a lakosság kérésével. En­gedje meg a nagyságos feje­delem, hogy Diósgyőrben ima­házat építhessünk a Szinva partján, mert kőtemplomunkat a törökök felégették és azóta a várban van az istentisztelet helye. A mostani körülmények egyre nehezebbé teszik az egy­házi szolgálat zavartalanságát, mert az 1655. évi te. szerint a várban „tanyázó” katonaság száma 150 huszár és 250 hajdú. A követek az engedélyt meghozták. Haller György, a váruradalom birtokosa kész­séggel engedélyezte az épít­kezést. Kijelölték a helyei,a Szinva északi partján, ahol a mai Biaha Lujza utca 33. és 35. számú házak vannak. Pap János főkapitány pedig 50 darab épületfat igényelt a vármegyétől templomépí­tés céljára, amit meg is ka­pott. Az imaházat — ahogy akkor nevezték az oratóriu­mot — 1658-ban megépítet­ték fából, kívül belül agyag- tapasztassal. fehérre meszel­ve. Tetőfedése zsindely. Tőle 10 lépésre a harangláb, aminek alsó részét bedesz- káztá'í és raktárnak hasz­nálták. felső részén pedig a harangok. A Szinva északi részén akkor ez volt az egyetlen épület. Megközelí­tése a vár felől, pallón tör­tént. A reformátusok az imaházat 1771. október 6-ig használták rendszeresen. Ezen időben a vár terüle­tén folytatták a javítási munkákat, a kapuk karban­tartását. 1662-ben ismét né­met katonaságot vezényeltek a várba. Parancsnokuk gróf Herberstein volt, aki azokat a lakosokat, akik parancsai­nak nem engedelmeskedtek, lecsukatta a vár kazamatái­ba. és csak nagy váltságdíj mellett bocsátotta szabadon. Kegyetlenkedése ellen kény­telen volt a vármegye Pet'neo ZHgmond felső-ma- gyarországi parancsnokhoz fordulni oltalomért. Érthető, hogy a lakosság gyűlöletet érzett a németekkel szem­ben. A Diósgyőrtől távoli terü­leten a török haderő mát megközelítette Bécset. A császári had vezére Monte- cuccoli spanyol cs francia segéderőkkel a Rábán átke­lő törökökön Szenteotthárd mellet^ győzelmet aratott. Ekkor, 1664-ben megkötötték a vasvári békét ami a tö­rökök kezén hagyott minden 1 elfoglalt területet. Hazánk­ban ez nagy ingerültséget támasztott és nyíltan han­goztatták. hogy a királyi hatalom nem is akarja fel­szabadítani Magyarországot. A vasvári béke után az egri törökök kíméletesebben, egyre barátkozóbban visel­kedtek Diósgyőr iránt. Le­vélváltásokra Is sor került. Tisztelték a vár főkapitá­nyát, Pap Jánost, aki már 10 éve töltötte be ezen tisztségét. Kivonat az egyik levélből, amit Pap Jánosnak küldtek, érthetővé téve az akkori kifejezéseket. A levél a küldő bemutatkozásával kezdődik. Mi a hatalmas és győzhetetlen császárunk vég Eger várának, Tisza és Du­na között való helyeinek és hadainak gondviselő ura és parancsolója, tekintetes és nagyságos Ibrahim pasa. Is­tentől sok jókat és jó szeren­cséket kívánunk kegyelmed­nek, mint vitéz úr jó aka­rónknak. — Leírja a továb­biakban, hogy Kapi aga szolgája verekedett és félel­mében elszökött. Ügy tud­ják, hogy Diósgyőrbe mene­kült. Kéri, hogy adják ki. Hasonló esetben ők is kiad­ják majd aki hozzájuk me­nekül. „ ... a két hatalmas császár hitükkel kötött szent békességet, hogy hűséggel megtartsuk, tisztünk illet rá” ... a szent békesség tovább való megmaradásáért köztünk ez a jó szomszédság legyen” „Jó válaszát várván kegyelmedtől, ezek után Is­ten éltesse kegyelmedet jó egészségben. íratott vég Eger várában die 12 április 1666.” Címzés: „Az vitézlő Pap János Diósgyőri kapi­tánynak etc. nekünk szom­széd vitéz úr jó akarónknak adassék ez úri levelünk be­csülettel. Noszvai bíró siet­séggel küldjed, ahova szól és válaszát hozzad.” (baiázs) va. Az iskolák nem tesznek lehetővé egy biztonságot nyújtó közeget, környezetet. (Gyakran vándorolnak a gyermekek egyik osztályból a másikba, gyakran cseré­lődnek a pedagógusok, sok­féle elvárásnak kell megfe­lelniük.) A nevelők számá­ra nincs elegendő idő arra, hogy mint emberrel is azo­nosuljon a gyermekkel. Az iskolatáska súlyánál száz­szor nehezebb lelki teher ne­hezedik gyermekeinkre. Az óvoda is átérezte, s azono­sul ezzel a jogos igénnyel, s segítő kezet nyújt nekünk a Waldorf-iskola létrehozásá­hoz. • SZÜLÖK HOZZÁK LÉTRE Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy ehhez a célhoz legnagyobb mértékben a szü­lők iskolához viszonyuló szemléletén kell változtatni. A Waldorf-iskolát szülők hozzák létre, irányítják mű­ködését, ők szervezik felté­teleit. Nem a szakmai kon­cepciót torpedózva, hanem együtt tanulva a tanítókkal az embertant ahhoz, hogy saját életüket is megváltoz­tassák. Aki ezt szeretné gyer­mekének biztosítani, annak magának is változnia kell. Üj. más minőségű életet kell élnie, melyre oly sokunknak megvan az igénye, mert érezzük, hogy a rohanó élet- tempó, a közömbössé válás veszélye önmagunkban is tettenérhető. Az új minősé­gű életet meg lehet tanulni, mégpedig úgy, hogy ma­gunknak megszervezzük a tanulás lehetőségét, s időt szakítunk rá. Február utol­só szombatján dr. Székely Györgyné Waldorf-tanító el­jött az óvodába a szülőkhöz beszélgetni erről az ügyről. Magával hozta Nelke Van der Slott holland tanítót is, aki jelenleg Magyarországon segíti a Waldorf-iskolákat gazdag tapasztalataival, reá­lis ítélőképességével. Nem a lelkesítés volt a céljuk, ha­nem arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire mély a szü­lők szándéka ezügyben. Na­gyon racionálisan kimond­ták, hogy sem túl hamar, sem túl későn nem szabad Waldorf-iskolát alapítani. Megéreztették azt is. hogv csak nagyon kevés szülő al­kalmas jelenleg arra (millió összetevő, tőlünk független hatások miatt!), hogy való­ban változzon, és elsősorban ezzel tegyen a Waldorf-is­kola létrejöttéért. Mert ezen áll vagy bukik az egész. Ha szilárd az elhatározás, és összefog egy maroknyi szü­lői csapat, megszervezhető városunkban is alapítvány­ként a Waldorf-iskola első osztálya. Azoknak a szülőknek, aki­ket mélyen, őszinte érdek­lődéssel foglalkoztat ez az ügy, havi egy alkalommal szülők iskoláját szervezünk a Bársony János utcai óvodá­ban. Dr. Székely Györgyné vállalja vezetését, sok elfog­laltsága miatt valószínű, hogy keddi, vagy vasárnapi napokon. Ezzel párhuzamo­san meg kell keresniük a szülőknek azt a két, Wal- dorf-képzőt végzett miskolci pedagógust, akik itt kíván­nak dolgozni. Ezenkívül szponzorokat kell keresniük, akik anyagiakkal támogat­ják az alapítványt (ez az összeg egyébként az adóalap­ból teírható). Mindehhez várjuk nemcsak a nagycso­portos gyermekek szüleit, hanem mindazokat, akik ten­ni tudnak és akarnak az ügy érdekében. Keressenek ben­nünket, szülőket. Szülőtár­saink nevében is: Somodiné Pataki Anna (Miskolc, Bársony J. u. 23. Telefon: 54-262) Barcsa Sándorné (Miskolc, Tízeshonvéd u. 1. sz.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents