Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
jf: Végre: hó! (Kerényi jelv.) Dombormű a névadónak A Debreczeni Márton Ipa- ri Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola elkészíttette névadójuk domborművét. A leleplezési ünnepséget február. 18-án délelőtt tartják az iskola aulájában. Debreczeni Mártonnak, az 1802—1851 között élt bányamérnöknek és költőnek, az erdélyi bányászat korszerű&í- tőjének gazdag rendezvény- sorozatot szentelnek. Vajban a tejipar \ Bizonyára sokan látták a hétfő esti tévéhíradóban azt a riportot, melyből kiderült, hogy egy (ha jól emlékszem, veszprémi) tejipari vállalat a reggel bejelentett áremeléseit délben visszavonta. Mindezt néhány órával az országos tejdemonstráció utált. Engem, „mezei” honpolgárt — aki mit sem ért a közgazdaságtanhoz azon túl, hogy a mi családunknak is megvan a maga kis költségvetése, apró kis bevételekkel és sok nagy kiadással — mindig- is meglepett, hogy olyan evidens dolgok,. mint piac, meg kínálat és kereslet, hogyan állnak nálunk fejtetőre, s hánynak fittyet minden látszólagos törvényszerűségnek. A statisztika, az ipari jelentések éppúgy, mint az egészséges életmód propagálói havonta jelzik a tej és a tejtermékek fogyasztásának drasztikus csökkenését. A tejet általában a gyerekek és az idősebb korosztály itta rendszeresen, s ha most kevesebb fogy, ez annyit jelent; éppen azok nem kaphatnak eleget, akiknek élettani szempontból is a legfontosabb volna. De ez csak az egyik oldala a dolgoknak. A másik, hogy ha a termelt tej mennyisége nem csökken, csak a fogyasztás, akkor termeiéinek és kereskedőnek azt parancsolja a piac törvénye, hogy csökkentse árait, mert még mindig kevesebb lesz a vesztesége, ha olcsóbban adja el a tejet, mintha a nyakán marad. Máshol. De nem Magyarországon, Itt — mondják, akik értenek hozzá(?) — még nem alakult ki igazán a piacgazdaság, ennélfogva a törvényei sem (úgy) érvényesek, mint máshol. Mert például a tej mennyiségétől és árától teljesen függetlenül ment föl az energiahordozók és az üzemanyag ára, ami a tejipari vállalatokat arra kényszeríti, hogy minél olcsóbban vegyék meg a termelőktől a tejet, ,s minél drágábban adják el nekünk, fogyasztóknak. Ezt ők maguk is elismerik, tisztességtelennek tartják, de nem tehetnek mást(?) Magyarul, az a büdös energia- és üzemanyagár begyűrűzött a tejárakba is, amit (nem elég, hogy eleve sokat fizetünk villanyért, fűtésért, benzinért, gázért), mind-mind nekünk kell elviselni. Ügy' tudom nálunk, a megyei tejipari vállalatnál (ottjár- tamkor az igazgató távol volt, munkatársai csak nemhivatalos információkat adtak) évi 140 millió liter tejet dolgoznak fel. Várhatóan az idén ebből 30—35 millió liter megmarad, ezt kellene feldolgozott formában külföldön eladni. Igen ám, de a tejipari tröszt tavaly megszűnt (éppen ideje volt), a megyei vállalatok sem szakemberrel sem külföldi partnerrel, sem külkereskedelmi gyakorlattal nem rendelkeznek. Hogyan adják el a tejpor- és vajhegyeket? Nyugaton — mondják — az állam olyan mértékben támogatja a termelőket, hogy áraikkal mi nem versenyezhetünk. Ha mégis nekik adjuk el (hogy ők nyilván nyereséggel, továbbadják afrikai, ázsiai, esetleg szovjet piacon), az ár még a termelési költséget sem fedezi (feltehetően nagyon drágán termelünk), a különbséget — gondolom, kitalálták — megint csak a magyar fogyasztó fizeti meg a belföldi árak állandó emelése révén. (Kérdezhetik most, hogy ha egy nyugati cég eladja a tejporunkat, a vajunkat a Szovjetunióba jó áron, mi miért nem tudjuk? Nos, mert nekünk nem dollárban, hanem áruval fizetnének. Ez sem lenne rossz, de most a megyei tejipari vállalat keressen vevőt mondjuk a műtrágyára, amivel kifizetnék a vajat?) Szóval oda lyukadunk ki, hogy nincs megoldás; magyarul az a megoldás, hogy az állampolgár állja minden rossz döntés, szervezés — mit tudom én milyen okok vannak még — következményét. Csak azt nem tudom, hogy ebben a nagy f(t)ejtelenségben mikor szervez demonstrációt a tejtermelők helyett a tejet (nem) fogyasztók nevében Kovács anyuka? (gróf) a munkástanácsok állítják: A Dimag Rt vezetőinek egyetlen koncepciója az elbocsátás Egy héttel ezelőtt, a január 31-i számunkban írtunk a Dimag Rt.-nél az első fél évben várható elbocsátásokról. Akkor dr. Szcdlacsek György munkagazdasági igazgatóhelyettes beszélt arról, miért kell :iá00 dolgozójuktól megválniuk, s a vállalatvezetés milyen erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ezen a gondon enyhítsen. A héten szerkesztőségünkben járt Papp Imre, a munkástanácsok megyei és városi szövetségének, valamint a Dimag Rt. nagyolvasztója munkástanácsának elnöke, és Gal- vács Ottó, a Dimag Rt. nagyüzemi munkástanácsának elnöke, hogy a vállalatnál folyó elbocsátásokról elmondják véleményüket, a másik oldal, a munkavállalók szemszögéből. — December közepétől' működik a megyei munka- vállalói érdekegyeztető fórum — mondja Papp Imre. — Sajnos sem a munkaadók, sem az önkormányzatok nem hoztak ilyet létre, így egyelőre nincs kivel tárgyalnunk. A munkások érdekeit nekünk kell képviselnünk, hiszen a régi szak- szervezet semmit sem tesz az érdekükben, ugyanúgy bólogatnak minden vállalati döntésre, mint régen. Nem csoda, ma is a vállalattól kapják a fizetésüket. — A múlt; heti interjúban az igazgatóhelyettes nem beszélt az igazi okokról, hogy miért keli elmenniük ezeknek az embereknek. El kell ismernünk, hogy ez nem a mostani vezetés bűne. Azt mindenki tudja, hogy ebben az országban a nehézipar működését megbénítják, gaz- daságtalanság címén a minimálisra csökkentik. — Ezt ismerték fel a vezetők még 1989 elején, ezért darabolták fel az üzemet, alakították sorban a kft.-ket úgy, hogy feleségeiket leszámoltatták, újrakezdési kölcsönöket vétettek fel velük, így a privatizálással átmentették helyüket és nagy haszonra tettek szert. — Tolnay vezérigazgató úr nyilatkozott valahol tavaly arról, hogy egyes helyeken a volt pártvezetőket elbújtatják, lobbiztatják. De ő is ezt csinálta. Uram, ebben az rt.-ben, a kft.-kben az aktív dolgozók és a vállalatvezetők között van egy — mf úgy hívjuk — szivacsréteg. Ezek a bújtatott emberek, a volt tisztségviselők, funkcionáriusok. ezek sógorai, komái, rokonai, akik legtöbbje haszontalan, használhatatlan ember. Semmit nem csinálnak, csak a fizetést veszik fel. Amíg ezek közül nem kezdik meg a szelektálást, mi az utolsó munkásért is harcolni fogunk. — Tudjuk, hogy van felesleges munkás is, meg rosszul dolgozó, lusta munkás is. Mi pontosan tudjuk, hogy kik azok, akiket el kel! küldeni. De nem velük kell kezdeni. Mi semmit nem akarunk csinálni, ami törvénytelen. Sőt. mi nyugtat-* gátjuk munkatársainkat is. Más eszköz nincs á kezünkben. csak a sztrájk lehetősége. De ezt a végére tartogatjuk, még mindig biA szenvedély nagy úr, A horgászás megszállottjait a dermesztő hideg sem tartja vissza kedvenc időtöltésüktől. A halászok már megfontoltabbak — de a horgászok, ahogy mondani szokták, „még a jég alól is kihúzzák a halat”, ha az a csalira kap. Ilyen jég alóli horgászást napjainkban is űznek a mindenre elszánt pecások például a bodrogközi vagy a taktaközi holtágakban. Ahol már olyan vastag a jég, hogy megbírja az i embert, ott léket vágnak, s az előírásnak megfelelően két bottal várhatják a szerencsét. Igen óvatosan és körültekintően kell azonban eljárniuk, hogy a jég be ne szakadjon alattuk. Ezért célszerű, ha nem szólóban horgásznak a lékből. zunk abban, hogy sikerül a vezetőkkel szót érteni. * Gaivács Ottó veszi át a szót Papp Imrétől, és először a munkástanácsokat fenyegető veszélyekről beszél. Szerinte a társadalmi viszonyokat az . országban ma politikai érdekek, lobbik határozzák meg. A pártok nem tudnak mit kezdeni a munkástanácsokkal, úgy érzik, mindegyiknek útjában állnak. A jövőben azt a pártot támogatják, amelyik nemcsak a választási kampány során vállalja fel a munkások érdekeit. Majd így folytatta: — A rendszerváltás a Dimag Rt.-nél sem valósult meg. A mai vállalatvezetésnek a gondok orvoslására ma az egyetlen koncepciója az elbocsátás. Munkahelyteremtő* beruházásokról még csak elképzelésük sincs. — Marketing-tevékenységüket egyetlen dolog határozza meg, a jutalék. Csak egyetlen példát mondok: a lengyel és a csehszlovák bugavásárlás ügyét. Az rt. nem a testvérvállalat bugáját veszi meg Diósgyőrből, mert az „drága”, hanem Lengyelországból, Csehszlovákiából vásárol, úgymond olcsón. Csakhogy könnyű kiszámítani, hogy a dollár-értékkülönbözet nem lehet számottevő, ha hozzáadjuk a szállítással, a jéggé fagyott bugák felfűtésével, az így adódó selejttel járó többlet- költségeket. Miért éri meg nekik mégis? Mert a lengyel, a cseh bugavásárlás után jutalék jár, nem is kevés. Itt meg szélnek eresztik a munkásokat. — Nagy hiba volt szerintünk feldarabolni a volt LKM-et. Az egységes egészként volt működőképes. ki eljöhet, és kérdéseket tehet fel e két politikusnak. Azt még nem tudjuk, vajon Bőd Péter Ákos miként felel majd ezekre a kérdésekre, de azt el tudjuk mondani, hogyan látja például a munkanélküliség adatait a megyei munkaügyi központ számítógépe, már amikor működik... • A SZÁMÍTÓGÉPNEK NINCS ENERGIÁJA A legfrissebb, januári adatokat ugyanis hiába kértük Váraljai Károlytól, a központ osztályvezetőjétől. Elmondta, hogy nem tudják elindítani a komputerüket. Van hozzá ugyanis egy szerkezet, amelyik áramkimaradás esetén is ad egy kis időt a gép kezelőjének arra, hogy kikapcsolja a masinát. így épségben maradhat & névsor, és senki sem törlődik a munkanélküliek listájáról. Nos, nem kap elegendő energiát a hálózatról ez a szerkezet, ezért váratnak magukra a januári adatok. Mint megtudtuk, más megyékben is tapasztaltak hasonló jelenséget. Ha januári számokkal nem is szolgálhatunk, itt vannak azért a tavaly decemberiek. Az elmúlt évvégén a megyében 13 315-en szerepeltek munkanélküliként a nyilvántartásban. Egy évvel korábban még „csak” 3578-an voltak. Elszomorító, hogy radikálisan csökken ugyanakkor a felkínált állások száma. Amíg ’89 decemberében 3500 volt a felkínált állások száma, egy évvel későbbre 824-re csökkent a megyében a munkaerőkereslet. Idén januárra még tovább apadt ez a szám, 400-ra. • EGYRE TÖBB AZ ÉRTELMISÉGI Munkanélküliből viszont egyre több van, s ez nemcsak az eddig felsoroltakból derül ki. Az ügyfélforgalom adatai alapján úgy tudni, hogy most januárban a munkanélküli segélyezettek száma nagyjából 1500-zal gyarapodott. A nagyobb cégek közül a Dimag RÍ.-ben várható leépítés, valamint a csődöt jelentett Borsodi Most a kft.-k egymással szemben állnak, eladósod- nak, mert az egymásközti kalkuláció nem reális, mert mindegyik csak a saját hasznát nézi. Hiba volt a szovjet piac könnyelmű felszámolása is. Most, amikor Nyugaton versenyeznek ezért a piacért, mi lemondtunk róla. Ha a régi formában ez nem is volt életképes, kellett volna új módot találni, hogy nekünk is megérje. A diósgyőri munkástanács két vezetője elmondta: tudatában vannak annak, hogy keményen fogalmaztak, hogy véleményük sértheti egyes vezetők önérzetét. Állításaik mellett így is kitartanak. De nem csak kritizálnak. A munkástanács számtalan ötlettel állt elő, olyan javaslatokkal, amivel csökkenthetnék' az elbocsátan- dók számát. Eddig mindet lesöpörték az asztalról, sőt, meg sem hallgatták őket a vezetők. Ezért a holnapi folytatásban a munkástanács munkahelyteremtő koncepciójáról beszélnek majd. « G. L. Szénbányák Vállalatnál, s a Digépnél. A központnak gondot jelent — tájékoztatott Váraljai Károly —, hogy a kisebb cégek nem jelentik be idejében a tervezett leépítéseket. Érdemes megnézni, hányán és kik kapnak munka- nélküli segélyt pillanatnyilag Borsod-Abaúj-Zemplénben. Ilyenben részesült tavaly decemberben 7454 ember, közülük 493-an átmeneti munkanélküli-jövedelmet kaptak. Amíg tavalyelőtt a segélyezettek többsége szakma nélküli volt, vagyis nem végezte el a nyolc osztályt, addig az elmúlt évre igencsak megváltozott a munkanélküliek rétegződése. A segélyben részesülők fele szakképzett. Középfokú végzettséggel rendelkezett a 30 százalékuk, s tíz százalékuk felsőfokú végzéttséggel. Vagyis egyre nő az értelmiségi munkanélküliség is. Elsősorban mérnökök és bizonyos mezőgazdasági szakmák művelői kerülnek az utcára. • HIÁBA MARADTAK TÉESZTAGOK Apropó, mezőgazdaság! Pillanatnyilag senki sem tudja — fogalmazott a Déli Hírlapnak nyilatkozva Váraljai Károly —, hogy mi lesz a mezőgazdaságban dolgozókkal. Sátoraljaújhely és Encs környékén máris megjelentek azok, akiknek megmaradt a tagságuk a termelőszövetkezetükben, de ugyanott már munkát nem tudtak adni nekik. S mi van azokkal, akik munka nélkül maradtak, de nem segélyt kapnak? Tavaly decemberben 1125-en végeztek közhasznú munkát, s 637-en jártak átképző tanfolyamokra mindenekelőtt Miskolc, Ózd és Kazincbarcika térségében. Talán a felsorolt adatokból is látszik: valóban elkelne a segítség, hiszen tudjuk: korszerűtlen az itteni iparszerkezet. Hozhat-e változást a privatizáció, a dolgozói tulajdon bevezetése? — egyebek között erről is szó lesz a szombati televíziós felvételen, ahová az adás szerkesztői minden érdeklődőt várnak. (bujdos) A taktaközi holtágakban Csukázás, Létkérdéseink Munka nélkül, segélyen A választó kérdés9 a miniszter válaszol Borsodot sújtja talán a' leginkább a munkanélküliség. Egy tavaly készült rövidtávú prognózis alapján ebben a megyében az év közepére 20—22 ezer ember kerülhet az utcára. Ogy tűnik, a térség saját erejéből nem lesz- úrrá ezeken a gondokon. A megye nagyvállalatai, gazdasági kamarája és Miskolc polgármestere, Cso- ba Tamás a kormánytól kért támogatást. A pénzügyi, munkaügyi és ipari tárcák vezetői erre a hónapra ígérték a koordinációs tárgyalásokat. De talán hamarabb is megtudhatjuk a kormány szándékait, hiszen szombaton a hírek szerint Miskolcon találkozik a választókkal Bőd Péter Ákos ipari miniszter, és az ellenzék egyik ismert politikusa, az SZDSZ gazdasági szakértője, Tardos Márton. A Rónai Sándor Művelődési Központban szombaton 6 órakor kezdődik a Létkérdések című televíziós' műsor felvétele, ahová bárjéa alól A lékből történő horgászásra legalkalmatosabb helynek a Taktaközben többek között a kengyeltóti részt, a tiszalúci holtágat és a Takta-csatornát tartják. Ezeken a helyeken kishallal horgásznak csukára, süllőre. Fontos szabály, hogy a horgászat befejeztével a léket meg kell jelölni! Nádcsomókkal, vagy egyéb módon körbekeríteni, hogy jól észrevehető legyen! A környékünkön napok „óta tartó fagyos időjárás következtében napról napra hízik a jég a horgászóvizeken. Különösen a sekélyebb tavakon. Bár a halak mintegy 60 napig kibírják a jég alatt, a sekélyebb horgászóvizeket már célszerű levegőztetni, hogy megfelelő mennyiségű oxigénhez jussanak a halak, és ne lépjen fel pusztulás.
