Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-06 / 31. szám
Gyermekrajzok a 7. sz. iskolában Internáló színház volt a miskolci litor a kosza fia Étó öltek Gyermekrajzokból nyílt kiállítás hétfőn a 7. Sz. Általános Iskola aulájában. A megnyitó ünnepségen a gyerekek műsora után dr. Veres László múzeumigazgató mondott bevezetőt. Mint kifejtette, a gyermekrajzoknak különleges szerepük van a művészetekben. A kicsik, életkoruknál fogva, először csak nézik az alkotásokat. Amikor ceruza kerül a kezükbe, az elején csak ákombákomok jelennek meg a papíron, majd amint már tudatosan irányítják tevékenységüket, a kusza vonalak alakot öltenek. A gyerekrajzok különlegessége, hogy mindent leegyszerűsítve láttatnak. Témáikat az egyszerű, hétköznapi folklór jellemzi, vagyis azt ábrázolják, arnit az életben maguk előtt látnak. Fokozatosan épüi ki bennük a szépség iránti igény. Először csak a mindennapi használati tárgyakon érzékelik ezt, például amikor jobban tetszik nekik egy formatervezett nyugati autó, mint egy régi „szocialista”. Azután ez az igény egyre jobban felszínre kerül bennük, ők is szebbet, jobbat akarnak előállítani. Persze nem mindenkinek van tehetsége a képzőművészetekhez, és nem is lehet minden csöppségből festő, vagy szobrász: Ám azzal, hogy rajzolnak, másfajta szemléletet kapnak, ami hasznukra lehet a felnőtt életben is. Dr. Veres László annak az örömének adott hangot, hogy vannak a rajzok között olyanok, amelyek nagy tehetséget árulnak el szerzőjükről. Majd nagyon jó szívvel ajánlotta mindenki figyelmébe a kiállítást. H. Sz. Szik óra Róbert és az R-Go az Adyban Lassan másfél éve, hogy az imádott-szidott Szikora Róbert és zenekara, az R- Go Miskolcon járt. Azóta a Robi csillaga felfelé ível újra. ö írta az Angyalbőrben című népszerű sorozat zenéjét, legutóbbi nagylemezének sisere a legnépszerűbb régi R-Go albumokéval vetekszik. A Tisza erőből nyár című slágere iiosz- szú ideig vezette a sikerlistákat. Legutóbb a Szandi koncertjén készült tévéfel- vételen láthattuk, hogy tet- szési indexe még mindig igen magas. A régi nagy slágerek mellett az Angyalbőrben dalai is el fognak hangzani. Az előzenekar a Mohó Sapiens lesz. ök szintén szerepeltek a filmben, sőt a címadó dalt is ök játsszák. Az igen érdekesnek ígérkező koncert február 7-ón. csütörtökön este hat órakor kezdődik az Ady Művelődési Házban. szinliázlátogalás Az ifjúsági ház színház- látogatást szervez Budapestre. A résztvevők a Vígszínházban megtekinthetik a III. Richard című Shakespeare- darabot. Utazás busszal, február 15-en. Érdeklődni és jelentkezni az ifjúsági házban lehet. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Gyerekek, társaik munkái előtt Olvasóink kérdezték Miért nincs moziműsor? Az utóbbi napokban sok levelet és telefont kaptunk: Miért nem közli a Déli Hírlap a mozik műsorát? Lapunknak hosszú éveken át érvényes szerződése volt a megyei moziüzemi vállalattal. Ezt ez év januárjában egyoldalúan felbontották, és nem kívántak tárgyalásokba bocsátkozni. Megkerestük Gyulai Lajos igazgatót, aki elmondta, hogy a vállalat jelenlegi helyzete nem engedi meg a tavalyi összeg (mintegy százhúszezer forint) kifizetését. Megemlítette, hogy az Észak-Magyarországgal is a nekik átutalt díjnak (csaknem százhatvanezer forint) az egyharmá- dában állapodtak meg. Majd kinyilvánította készségét a tárgyalásra, de mindenképpen alacsonyabb árat tudna elképzelni. Itt tartunk most. Lapunk mindig fontosnak tartotta az olvasók naprakész, pontos tájékoztatását minden téren. Mi a magunk részéről mindent el fogunk követni, hogy ez a jövőben is így legyen. De ez nem mindig, rajtunk múlik. KÉT HÉT ALATT 700 PÉLDÁNYT ADTAK EL A DÉLI HÍRLAP ARUSAI RÉZ KATA RIPORT-DOXUMENTUMKÖNYVÉBŐL, AMELYNEK CÍME j-Tengiz magyarok a halálzónában i Most újabb néhány száz példány érkezett a szenzációs könyvből. « Kapható a Tiszai pályaudvar és a Búza tér aluljárójában, a Déli Hírlap-árusoknál, a Centrum Áruházban, a DH hirdetésfelvevő-helyén, valamint a hét minden napján, reggel 6-tól éjfélig nyitva tartó Frézia virág- és ajándékboltban (a Szentpéteri kapuban), továbbá az Antikváriumban. 4 MÉHRAK ÉS SZÍVROHAM 4 A MISKOLCI SZAKÁCS IS MEGHALT 4 FIGYELMEZTETÉS, FENYEGETÉS, MERÉNYLET 4 A NŐ KÖZÖS 4- MEG NE SÉRTSÜK AZ ELVTÁRSAKAT A !>ánl\ Gábor meséli Révai kérte, hogy maradjon Agárdy Gábor Kossuth-dijas, kiváló es érdemes művész, megismételhetetlen és utánozhatatlan jelenség, egyéni szint képvisel színházi életünk palettáján. Ö az, akire színházat lehet és kell építeni! Neve hallatára bejön a közönség, legyen szó drámáról vagy komédiáról. Pályáját Miskolcon kezdte ... — Bocsánat a kis korrekcióért, Szegeden születtem, ott lettem színész. Miskolcon, még a színházak államosítása előtt egy stagione társulattal játszottunk,’ 1941- beu. Ez olyan csapat volt, amelyiknek állandó székhelye nem létezett; játszókörzetünkhöz tartozott Pécs, Szeged, Kassa és Miskolc. Földessy Gézának, az általam szeretve tisztelt Komlós Juci férjének volt itt magánszínháza. Utolsó bemutatójuk a Mária főhadnagy volt, az államosított színház első darabja a Moszkvai jellem, amelyben én is játszottam. Képzelje el, hogy mutatott a főutcán a két plakát egymás mellett: Mária főhadnagy a Moszkvai jellem ! Az egész város röhögött. Mi kevésbé. Amikor egy étteremben szerettünk volna ebédelni, a főpincér megtudta, hogy államosított színház tagjai vagyunk, rezignál tan így szólt: „Kommunistákat nem szolgálunk ki!” Egy kemény év kellett ahhoz, hogy munkánkat megismerve befogadjanak és elfogadjanak. Ekkorra már országos hírű társulat jöttösz- sze. Ez a színház javító-ne- velő-internáló tábornak lett kikiáltva. Minden „háborús bűnös” címkével megbélyegzett művészt ideküldtek, holott semmi közük nem volt se a bűnhöz, se a háborúhoz. Boldog vagyok, hogy együtt játszhattam Tímár Józseffel, Szabó Sándorral, Bárczy Katóval, Nagy Istvánnal, Beleznay . Unger Istvánnal és Kováts Terussal. $ VÁNDCRZÁSZLÓ A KIVÁLÓ v DÍSZLETFESTÉSÉRT — Akkoriban nagyon sok szovjet-orosz darabot tűzött műsorára színházunk. Hogyan fogadta az akkori közönség? — A színházvezetés tudta: eddig gazdag kereskedők, nagypolgárok tartották el a . színházat. Felismerték, egy megváltozott kor hajnalán, egy munkásvárosban kell meghódítani, színházba csábítani az új közönséget, akik kis túlzással élve, szinte egy villamosjegy áráért már bejöhettek. Miskolc az ország egyik legszínházszeretőbb városa volt. Alkalmasint egy- egy darabot csak négyszer- ötször játszottunk, de az operettek 30-as, 40-es szériákat is elértek. Ez akkor nagy szó volt. A zenés műfajban először a Dohányon vett kapitány című operettet mutattuk be csodálatos díszletekkel, ragyogó kiállításban. Tervezőjük Básthy István, a budapesti Operaház híres díszlettervezője, akit'szintén Miskolcra „száműztek” ... szóval, amikor felment a függöny, a látvány és a sok szép melódia hatására a közönség ámulatba esett. Mi örültünk, hogy boldoggá tehetjük őket, bennünket pedig az tett boldoggá, amikor a Weidlich-ud- varban, a csemegében vehettünk 10 deka sajtot. Ilyenkor áhítattal sóhajtottunk fel: Istenem, hát tényleg sajtba haraphatunk? ... Higy- gye el, az apró örömök tették szebbé napjainkat... no meg a hit. Hittünk abban, hogy ezt az országot fel kell építeni, hittünk a közönség szeretetében, az új vezetésben: eddig magunknak kellett gondoskodni a fellépésekhez szükséges ruhákról, majd ezután az állam gondoskodik rólunk! Most már csak a művészi tevékenységgel keil törődnünk! Igazi színjátszás volt, nem holmi „meccsközvetítés” — mint manapság. $ SZÍNÉSZEK RABRUHÁBAN AZ AVH-NÁL — Sajátos humorát, amellyel át, meg átszövi az emlékezéseket, hála Istennek megtartotta. Annak idején a fizikai munkából is kivették a részüket, ugye? — Bizony! Színházunkban munkaversenyt hirdettek meg, no nem szellemi érte- Temben, hogy szerepemet háromszor, vagy háromszor olyan gyorsan mondjam el; felajánlásokat kellett tenni. Én diszletfestest vállaltam. Már akkoriban is tájoltunk és egy nagyszínházi díszlet nem fért be, mondjuk egy barakképületbe. Meg kellett csinálnom annak kicsinyített mását. A felajánlást teljesítettem, amiért vándorzászlót kaptam. A mai napig is őrzöm, hátha jó lesz valamire. Egy másik sztori: a színházbejáróval szemben volt Lefler bácsi kocsmája. Akárhányszor bementünk, a színészbejáró ajtaja mindig becsapódott. Huzat volt, fáztunk és észrevették: hová is mentünk. Egy napon elhatároztuk Pagonyi Jancsi kollégámmal : ezen változtatni kell! Akkoriban épült az ÁVH épülete a Rudas László utcában. Cement, tégla, kavics bőven van, csak el kell hozni. Jármüvet biztosítottak, mi a jelmeztárból rabruhába öltöziünk, az építkezéshez mentünk, felpakoltuk az anyagokat és irány a színház! A kutya se törődött velünk, azt gondolták, közmunkára ítélt „osztályellenségek” vagyunk. Felépítettük az új színészbejárót. Fiatalok voltunk, rettentő nagy tenniakarás munkálkodott bennünk! — Négy év, huszonkét szerep és társadalmi munkák ... ennyiben lehet ösz- szegezni, az itt töltött éveket? — És még vegye hozzá a közönség szeretetét, megbecsülését! 1951 decemberében vendégszereplésre hívtak a Fővárosi Operettszínházba; Offenbach: Orfeusz az alvilágban című operettjében kaptam szerepet. Ügy volt, hogy végleg Pesten maradok — terjedt el a hír. Ekkor 25 ezer diósgyőri munkás aláírásával petíció érkezett, amennyiben Agárdy Gábor elmegy Miskolcról, leteszik a munkaeszközöket és nem dolgoznak tovább ! Megjegyzem, akkoriban nem volt divatban a sztrájk. Lejött a kulturális miniszter Révai József, arra kért, maradjak még egy évet, és majd lassan „átlopnak” Budapestre. Adjanak egy lakást — mondtam és maradok szíves-örömest, mert eddig egy cselédszobában laktam. Nem adtak. Mentem, illetve mentünk többedmagammal. Távozásunkkor Révai miniszter úr megjegyezte: „Kérem a miskoici színészeket, akik a fővárosba szerződtek, azt a féltéglát, amivel eddig a mellüket verték, tegyék le a Keleti pályaudvaron.. — És szerződése a Petőfi Színházba szólította ... — Igen. Trenvov Gimna- zistákjában léptem fel először. Ezután sok kisebb feladatot kaptam, de a székes- fővárosi közönség csak a Svejk Katz tábori lelkészében ismert meg és fogadott el igazándiból. — Ez óriási siker volt és országos visszhangot is kiváltott... — Nagyon boldoggá tett. „Ide nekem az oroszlánt is” állapotában éltem. Bicska Maxit játszhattam, az Egy szerelem három éjszakája Szegilongi bíróját, az Üvegcipő Sípos urát... többek között Sennyei Verával, Dómján Edittel együtt léptem fel... — Ezután jött a Nemzeti Színház... — Nem. Ök jöttek ide a Nagymező utcai épületbe, ahol csak ketten maradtunk a régiek közül: Barna úr, a portás és én. — Jelenleg is sok szép szerep birtokosa ... Sütő András drámájában, az Advent a Hargitánban feledhetett én alakítást nyújt, éppúgy, mint a Kassai polgárokban és a Várszínház produkcióiban. — Nem dicsekvésképp mondom, de mindezek mellett megtalál a Rádió és a Televízió is. Foglalkoztatnak. A sok megtisztelő díj mellett, mégis egyre vagyok a legbüszkébb: a Nemzeti Színház örökös tagja lehetek. Rendezők, igazgatók jöttek és mentek, de mi nem emberekhez, hanem a nemzet első színházához szerződtünk, kitartottunk 25 évig! — Országszerte ismert és elismert képzőművész is... — Főleg nyaranta, kikapcsolódásként festem ikonjaimat, művészportréimat. Gyakran hívnak, rendezzek képeimből kiállításokat. Örömmel teszek eleget a kéréseknek, de az igazi vágyam, hogy színdarabot rendezzek. Manapság egyre több színészkollégám adja fejét a rendezésre, több-kevesebb sikerrel. Hittel vallom azt, hogy a szakmához való hozzáértéssel igazi színházat csinálni, úgy bemutatni egy író darabját, amint elképzelte, megírta — nem könnyű feladat. Vannak elképzeléseim, vannak kedvenc darabjaim, várom a lehetőséget. — 69 éves. Boldogságban, megértésben él együtt tündéri feleségével, Rácz Boriskával, az Operaház nyugdíjba vonult szólótáncosnőjével, mit is kívánhatunk még: további jó erőt, egészséget, hosszú boldog éveket... — Köszönjük a jókívánságot, de egy icipici tüske van még bennem; színházuk fennállásának jubileumi társulati ülésére elfelejtettek meghívni. Remélem, a következő évforduló ünnepségén ott lehetek... — Szívből kívánjuk! Bíró István
