Déli Hírlap, 1991. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-18 / 41. szám
Fehérben a főutca a miskolciaké a szó W.iL I> n»- -----------------------------------------------Postacím: Héli Hírlap MUkolc. 3501. Pf 39 — Telefon: 42-666. — Kérjük olvasóinkát. levelezőinket hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8 14 óra között keressenek tel bennünket. huiradőórán a polgármesternél Február 13-án, délután 2 órától fogadóórát tartott Csoba Tamás, Miskolc varos polgármestere. Az előző tapasztalatok alapján igyekezett mindenki időben ott lenni, hogy sorra kerülhessen. Már 9 órától gyülekeztek az emberek. Jómagam is siettem, hiszen a szomszéddal együtt 154 családot érintő lakásvásárlási problémával kerestük fel Csoba urat. Őszintén reméltük, hogy itt majd sikerül elintézni a hónapok óta húzódó ügyünket. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy 12 óra után már egyetlen heiy sem volt a zsúfolásig megtelt teremben. Jöttek fiatalok, idősek, sokgyermekesek, egyedülállók. Mind-mind segítséget vártak. Az. érkezési sorrendet sajnos egy idő után már nem lehetett megállapítani. Jó lett volna, ha egy papírra mindenki felírja a nevét. így sok idegeskedést lehetett volna elkerülni. Két órára már körülbelül 60 ember várakozott feszülten. Az első ügyfelek viszonylag hamar végeztek. F.gy óra leforgása alatt nyolc keserves problémával találta szemben magát a polgármester. Későim kicsit lassult a tempo. Igaz, ez annak volt köszönhető, hogy egyes emberek „mesedélutánt” kívántak tartani. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, a legsürgősebb. Nem vettük jó néven, amikor egy ügyfél 45 percig rabolta a drága időt. Az ajtó előtt röpködtek is a megjegyzések. Izgultunk, vajon be fogunk-e jutni mindannyian, vagy még egy délutáni, esetleg egész napot kell rászánni a találkozásra. Mi lesz, ha lejár Csoba úr munkaideje, vagy belefáradt a panaszáradatba? Lesz-e türelme és figyelme még velünk is foglalkozni? Az emberek hol idegesen, hol kissé elcsendesedve. de igen elszántan ülték végig az egész délutánt. A panaszosok pedig isak jöttek, jöttek. Egy 80 éves bácsika mesélt a régi időkről, egy szókimondó néni pedig néha megnevettette, néha megbotránkoztatta a jelenlevőket. Egy cigány házaspár három pici gyerekkel üldögélt a levegőtlen, meleg teremben. Megcsodáltuk a picinyeket, milyen türelmesen viselkedtek. Persze voltak sokkal türelmetlenebbek. Mi még a „középmezőnyben” bejutottunk a megváltást ígérő terembe, este 7 órakor. A polgármester úr türelmesen és figyelmesen hallgatta akadozó szavainkat. Mi már olyan fáradtak voltunk, hogy alig tudtunk összefüggően, érthetően beszélni. Tudtuk azt is, hogy rövid az idő, csak a lényegről szabad beszélni, hiszen kint még sokan várakoztak. Nagyon jólesett, hogy figyelt ránk, és éreztük segítőkészségét. Ígérni csak annyit tudott, hogy utánanéz a panaszunknak, és egy héten belül várhatjuk a választ is. Mi ennek a válasznak is nagyon örültünk, hiszen remény van arra, hogy végre megszűnik egy nagy gond a fejőnk fölött, a lakásvásárlás, amit 1989 novemberében kérvényeztünk. Szerencsénkre, mi i3 rajta vagyunk azon a bizonyos listán, hogy meg vehetjük, a lakásainkat. Kikísértek bennünket, és a tnég várakozó embereket megnyugtatták: mindenkit fogadnak. Csak másnap tudtam meg, hogy a hosszúra nyúlt fogadóóra este fél 11-ig tartott. Sajnos, úgy látszik, hogy a mai világunkban felszínre jövő panaszáradatnak lassan egy fogadónap is kevés lesz. Pedig állíthatom, hogy a polgármester úr és három helyettese türelmes emberek. És minden szerdán délután 2-től fel lehet keresni őket gondjainkkal. Viszont elkerülendő a zsúfoltságot. úgy gondolom, jobb lenne, ha írásban adnánk be panaszunkat. Mert mint mondták, igyekeznek minden levélre mielőbb választ adni. Mi is kíváncsian, reménykedve várjuk a választ problémánkra. amit személyesen mondtunk el. Talán a február 13. szerencsét hozott nekünk! V. J.-né Miskolc ác Az elmúlt héten lehullott óriási hómennyiséget csak több napos munkával sikerült eltávolítani a Város útjairól. A villamosmegállók járdaszigetei is megkívánják a naponkénti újraseprést, hótakarítást. A sétálóutca díszkövezete vajon mennyire viseli el a zord időt? Reméljük, tavasszal nem kell majd reparálni. Az egyéni vállalkozásról (1.) Tejút Ay. egyik hétfői napon, a lakótelepünkön ievo ABC- ben csupán féltartós tej volt a zárás előtti órákban. Hát igen — gondoltani — ügye., fogas. Ilyenkor kel', kitenni, hiszen ha nincs más, kénytelenek vagyunk megvenni, mert kell a gyereknek, az idős embernek. Én is megvettem az esti tejeskávé-va- csorához Szóval nezeeetem otthon a félliteres tartós tej zacskóját, és csóválom a tejem. Ugyanis a ..tejút" Szolnokig vezethető vissza, mint azt a zacskóra nyomtatott jelzések mutatják: ..KÉKI Á. G. Szolnok" — gyártja a Szolnoki Tejipari Vállalat. Szóval tej. vau, éppen úgy, mint sertés- és marhahús, zöldség és gyümölcs. És mégis egyre drágul: Mert nem a környező faltak látják el a közeli várost, hanem fizetjük a szállítási költséget, a fel- és lepako- lást, az ide-oda utazgatást, a fél országon keresztül. De sok tej is fog még lefolyni a kanálison, míg megtanulják az illetékesek és az erre alkalmazottak, hogy a jó gazda gondosságával olcsóbban juthatna a vásárló a tejhez! És nyilván ők sem járnának rosszabbul, mint így, ha a fölösleget kénytelenek kiönteni. Talán nemcsak nekünk, fogyasztóknak kellene ilyen mélyrehatóan elgondolkozni a gazdasági számításokon. S. S. Miskolc Pusztuló ház Nemrégiben közöltünk hasonló felvételt, amely a Széchenyi úton készült. A járókelők tették szóvá, Ijogy ott is pereg a műkőburkolat az utcára. Mostani képünk sem újkeletű: a Korvin Ottó utcában. a Gasztofol ételbár mögött hónapok óta az a „rongyos fal’’ fogadja a járókelőt. A látvány az emberek esztétikai érzékét rombolja nap mint nap. (Sz. G. felvétele) Gondom a vízdíjjal Az Avas-dél Lakás- és Karbantartó Szövetkezet szövetkezeti lakásában szanálás folytán kaptuk í975-ben) élünk 80 éves özvegy édesanyámmal. A lakás 1 -r 2- szer 1 2 szobás, 56 négyzet- méteres, az árát még akkor készpénzben fizettük ki. A felújítási díj havonta 702 forint. Ezt igen magasnak találjuk. Í989-ben 90 forint vízdíjat fizettünk a szövetkezet részére, majd 1990-ben fejenként 100 forintot, azaz ami esetünkben havonta 200 forintot. Ez városi viszonylatban már akkor is igen magas volt, hiszen ehhez igen nagy vízfogyasztás szükséges, különösen akkor, amikor a meleg vizet külön fizetjük. Ez év február elején kaptunk egy értesítést, amely szerint vízdíjunk személyenként 250 forint, azaz kettőnknek 500 forint lesz havonta. Ez egy évben 6000 forintot tesz ki. Azt hiszem, nem kell számolnom különösebben, mennyi vizet kellene ehhez elfogyasztanunk. Én reggel 7-től délután 5-ig dolgozom, s még automata mosógépem sincs. A szövetkezet sem közgyűlésen, sem egyéb más formában nem közölte, hogy vízórát szereltethetne fel, természetesen a saját költségén, hiszen a felújítási díj bőven fedezné ezt, amit már több mint 15 éve fizetünk. A hozzánk küldött szövetkezeti értesítésben nem tudom, milyen vízórákra hivatkoznak. Végül nem értem, miért nem a vízműveknek fizetjük a díjat, hiszen nem a szövetkezet nyújtja a szolgáltatást. A fenti panaszaimat Szolnoki László megbízott elnök úrhoz intézem, mivel személyesen nem érhető el. M. E. Miskolc, Középszer u.' Kínai Zoltánné (Miskolc): A szerkesztőségünknek küldött panaszos levelével megkerestük az illetékeseket. Kérjük, ismételten keresse fel a polgármesteri hivatal lakásügyi szakigazgatási szervét. ahol tisztázhatják a vitás ügyet. Tanácsi bérlakásban élünk. Két éve kötöttünk lakásbiztosítást az Állami Biztosítóval, amit rendese.-, fize tünk. Ez év januárjában beázott az előszobánk es a nagyszobánk mennyezete. Mivel nemrég festettük az egész lakást, gondoltam, az esetet bejelentem a biztosi tónak. Január 16-án elmentem a Szemere utcai fiókjukba. Megnyugtattak, legyünk otthon, kijönnek felmérni a kárt. Eltelt egy hét, de a becsüs nem jött. Ismét érdeklődtem, hogy mégis mikor számíthatok a látogatásukra. Etakor azt a választ kaptam: nem tudnak semmit a kárszakértő hollétéről, pedig minden harmadik nap jelentkeznie kellene. Nem maradt más hátra, ismét vártunk egy hetet. Közben fogyott a türelmünk. Ugyanis az embernek más gondja is van, nemcsak az, Sajnos mint tudjuk, tavaly januárban még csak tízezer, az idén januárban azonban már százezer munkanélkülit kellett regisztrálni. Ez a szám szinte napról napra növekszik. Többek között nekik szeretnék egy kiutat, lehetőséget felvázolni az egyéni vállalkozás szabályainak bemutatásával. (Jogszabály: az 1990. évi V. törvény Az egyéni vállalkozásról.) Legelőször tisztázzunk két alapvető fogalmat, az egyéni vállalkozás és az egyéni cég fogalmát. Az egyéni vállalkozás nem más, mint a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy üzletszerű gazdasági tevékenysége. Az üzletszerűség ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy valaki saját nevében és kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából folytat gazdasági tevékenységet. Az egyéni cég is egyéni vállalkozás azzal a különbséggel, hogy a vállalkozó kérte a cégbíróságtól, hogy egyéni vállalkozását a cégjegyzékbe vezesse be. Az egyéni vállalkozást csak vállalkozói igazolvány birtokában lehet folytatni. Ehhez úgy lehet hozzájutni, hogy a leendő vállalkozó alapítási szándékát egy, erre a célra rendszeresített formanyomhogv ölbe tett kézzel várja a biztosító emberét. Az ügyintéző most azzal nyugtatott meg, hogy beteg volt a dolgozójuk. most már hamarosan jelentkezik a lakásunkban. Azóta eltelt két hét. Kárszakértő sehol. Most már mindennap érdeklődöm a biztosítónál, de mindig csak az a válasz: legyek türelemmel, a szakértőnek ki van adva, hogy mérje fel a kárunkat. De kérdezem én, meddig üljek még otthon feleslegesen? Befejezésül annyit: a biz- tosításidíj-beszedőre még nem kellett ennyit vámom, ö pontosan megérkezik, amikor fizetnem kell a biztosítási díjat... F. Gyuláné Miskolc, Kazinczy u. tatványon bejelenti a vállalkozás székhelye, székhely hiányában a telephelye szerint illetékes polgármesteri hivatalhoz. Egyéni vállalkozást az a belföldi természetes személy alapíthat, aki cselekvőképes, állandó lakóhelye van, és nincs kizárva a vállalkozás gyakorlásából, Mivel az egyéni vállalkozás alapítása alanyi jog, ezért a hatóság csak a jogszabályban írt feltételek meglétét vizsgálhatja, vagyis nincs mérlegelési joga. Ha a feltételek fennállnak, akkor ki keli adnia a vállalkozói igazolványt. Ez pedig nem más, mint a hatóság által záradékkal ellátott bejelentés. A mezőgazdasági termelő- tevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás vállalkozói igazolvány nélkül folytatható. (Folytatjuk) Dr. Sz. S. Szerdán: díjtalan jogtanácsadás Legközelebb február 20-án, szerdán délután 4-től 6 óráig lesz díjtalan jogtanácsadás szerkesztőségünkben a Sajtó- ház III. emeletén. A miskolciaké a szó rovat szobájában. Tanácsot ad: dr. Szarka Sándor egyetemi tanársegéd. A tudakozón is múlik Mielőtt elindulunk otthonról, érdeklődjünk a pályaudvarokon a vonatok indulása felől — figyelmeztetnek udvariasan a rádió reggeli híradásai. Jólesik ez a kedves intés, mert ahogy az ember kinéz az ablakon, meggyőződhet róla. hogy a gyorsan téliesre fordult időjárás sok kellemetlen meglepetést tartogathat számára. Különösen ha ehhez még hófúvások is hozzájárulnak. Viszont utazni kell. Az egyik közeli községbe szólított halaszthatatlan dolgom. Először autóbuszra gondoltam, de aztán a vonat mellett döntöttem. Ebben a csúszós időben az utóbbi biztosabbnak bizonyult. Csak hát nem tudom, mikor indul a Tiszai pályaudvarról. Semmi baj, majd a tudakozó eligazít — nyugtatom magam. Hívom a MAV-információ 40-499-es számát. Szerencsem van — sóhajtok fel — kicseng a hívás. De sajnos, korai volt az örömöm. A készülék ugyan cseng hosszú perceken át, de nem veszi fel senki Az automata úgy látszik megunta, megszakadt az összeköttetés. Nem adtam fej. Üjra hívtam a számot. Sikertelenül. Mert vagy foglalt volt a vonal, vagy fel sem vették. Közben azzal nyugtattam magam: mások is érdeklődnek. De fél óra múiva elvesztettem a türelmeméi. Letettem arról, hogy a biztosnak vélt vonatot válasz- szam. Autóbusszal kell mennem. Viszont annak sem tudom az indulását. Az előbbi kudarcaim után nem sok reménynyel hívtam a Búza téri autóbusz-állomás információs irodáját. Am két csengetés után pontos és gyors tájékoztatást kaptam. S a már említett mostoha útviszonyok mellett szerencsésen megérkeztem úlicélomhoz. De azóta sem hagy nyugodni a gondolat: a MÁV tetemesen emelte a viteldíjakat, kétszer is meggondolja az ember, mikor utazzon. Ha azonban muszáj, akkor fizetünk.’.. Ebben az esetben nem az államvasutaknak vittem oda a forintjaimat, hanem annak a szolgáltatónak, amelyik frissebbnek mutatkozott még az információadásban is. És nem hivatkoztak arra — amit már több esetben válaszul kaptam a MÁV-információs irodában, hogy várjak a soromra, nem vagyok egyedül, és ne türelmetlenkedjek, pláne ne mérgelődjek. Hát ez is egy szempont. De engedtessék meg, hogy az érdeklődésért kifizetett (mert már a telefon is drágábban számol) 5 vagy 10 forintomért úgy mérgelődjek és türelmetlenkedjek, ahogy nekem tetszik. Különösen akkor, ha gyatra szolgáltatást kapok a pénzemért. H.-né A díjbeszedő pontosan érkezik
