Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-17 / 14. szám
Kifosztott telefoníülke a miskolciaké a sző "****** Postacím. Déli Hírlap. Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 42-666. — Kérjük olvasóinkat. levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8 14 óra között keressenek fel bennünket. / Miiven kár... Napjainkban egyre többen és többen polemizálnak a különféle médiákban az iskolai oktatás reformizálásárói. A gondolatokat tettek követték. Egyre-másra alakulnak a kü- lönféle — felekezeti, zseniképző, privát stb. — iskolatípusok. Ez nem baj. Sőt! Bár jobb szeretném, ha gazdasági életünk és anyagi helyzetünk javítása terén következnének be ily rohamos változások. Elmélkedésemet egy, a Kossuth rádió nemrégi Napközben műsorának kötetlen csevegése indította meg. Nem a reformok pozitivitását vitatom, hanem az oktatás közelmúltjáról elhangzott néhány summás és erőteljesen szélsőséges vélemény irritált. A stúdióbeszélgetés résztvevői — hadd ne nevezzem meg őket — egyértelműen elítélték az 1956 utáni iskolai oktatás valamennyi területét, szinte a bölcsődétől az egyetemig. Konkrét bizonyítékok felsorolása nélkül, hangzatos frázisokkal, néha-néha közhelyekkel tarkítva szólták le a pedagógia közelmúltjának valamennyi eredményét, véleményem szerint a produktumát is: az embert, vagyis bennünket. Kategorikus kijelentéseikben egyértelműen megállapították, hogy az elmúlt évek oktatásügye folyamatos kudarcok sorozata: futószalagon gyártotta a félművelt elméket (szakbarbárok), elnyomva az egyéni önállóságot, közösségi szemléletével fokozta a felnövekvő generációk stupiditásái. Számomra ez volt a véleményük esszenciája. Mivel nem szakmám nem nekem kell megvédeni a múltat, de elgondolkodtató a véleményük. Tehát, ha jói értem, e ben az országban — az egyetemet közvetlenül 1956 után végzettekkel kezdődően — 52 éves korig, a lakosság mesterségesen tenyésztett hülyegyerekek gyülekezete. Már tiszteltet a kivételnek, azaz azoknak, akik ugye ezt a rádió nyilvánossága előtt megfogalmazták. Milyen kár. hogy ingyenes volt az oktatás, mert visszakövetelhetném a tandíjat, ami bizony jól jönne tartaléknak az elkövetkezendő szűkös esztendőkre. Milyen kár, hogy szakembereink, művészeink, pedagógusaink, tudósaink közül valószínűleg csak kevesen értesülhettek arról, hogy amit a kezükben oklevélnek, diplomának hisznek, nem egyéb, mint sárga félcédula, hiszen az adás délelőtt, dologidőben hangzott el. Milyen kár. hogy ráadásul még irigy is vagyok, mert őszintén irigylem ezen bölcs — bár nem idős — hölgyeket és urakat, hogy mindnyájuk alma matere a Sorbonne lehetett. De őszintén remélem, minden stupiditásom ellenére sem várják tőlem, hogy ezt el is higgyem. Márkus László A nászajándékról Esküvőnk alkalmából sok ajándékot kaptunk a rokonságtól. Közös, vagy különvagyonnak számít- e a nászajándék? -- kérdezi F. Pál- né olvasónk. A bírói gyakorlat a nászajándék jogi sorsának megítélésénéi abból indul ki, hogy ez a fajta ajándékozás általában azt célozza, hogy a házasságot kötő pár közös életének megkezdését és a közös háztartás, a közös otthon berendezését megköny- nyítse. Ennek megfelelően a házasságkötés alkalmából adott ajándék, vagyis a nászajándék általában a házastársak közös vagyonába tart- tozik, kivéve, ha az ajándékozó nyilatkozatából, az ajándék jellegéből, vagy egyébként az ajándékozás körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a juttatás csak az egyik házastárs részére történt. A joggyakorlat azt tartja, hogy e tekin-' tetben a bizonyítás azt a házastársat terheli, aki a?t állítja, hogy a nászajándék az ő különvagyonát képezi. Viszonylag könnyű a vita eldöntése, ha bizonyítható, hogy az ajándékozó az ajándékozás alkalmával olyan nyilatkozatot tett, hogy a nászajándékot kizárólag az egyik házastársnak adja. Ilyen nyilatkozat hiányában sem reménytelen azonban a különvagyonba való tartozás bizonyítása. Erre nemcsak akkor van lehetőség, ha a tárgy jellegéből következik, hogy a férj, vagy a feleség személyes használatára szolgál, hanem alapot adhat erre az is. hogy valamelyikük foglalkozásának folytatását, ellátását kívánja biztosítani. Ha például csak az egyik házastárs orvos, akkor a nászajándékba adott orvosi berendezés az ő foglalkozásához kötődik, hacsak nem nyilatkozik az ajándékot adó rokon, vágj barát akként, hogy legyen ez mindlyéttőjük közös vagyona. A «yerek issza a levét Az ember azt hinné, hogy a magas uszodaárak miatt üresen konganak ezek a létesítmények. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy hiába vannak rengetegen, nálunk még nem ismerik az uszodavezetők a „Telt ház”-táblát. A lányaim, sok gyerek társaságában, önköltséges edzésre járnak, egy héten háromszor, az Erzsébet téri uszodába. Amikor odaérnek, háromnegyed négykor, sajnos már egy üres kabin sincs. A pénztárnál viszont sorbaállnak az emberek, és beengedik őket. Mi előre fizetünk, havi 400 forintot gyermekenként, és elvárnánk. hogy ezért a gyerekeknek helyet is biztosítanának az öltözködéshez. Az edzőnk is tehetetlen az ügyben, mert a kabinosok — jóllehet tudják, mikor jönnek a gyerekek az uszodába — kiadják a kabinokat. A fürdő vezetője reklamálásunkra úgy nyilatkozott, hogy ez nem az ő dolga, forduljunk az edzőhöz. Viszont, mini- mondtam, az edző nem tehet semmit. De a kabinos is tehetetlen, hiszen neki az a parancs, hogy ha jegyekkel jön a vendég, szabad kabint kell adnia. Hát kérem, ez a 22-es csapdája. Nincs felelős, de káosz, az van. És a gyerekek isszák meg a levét. Ügy tudom, sok szülőt érint ez a dolog, így igazán itt len- n az ideje, hogy az illetékesek csináltassanak egy „Megtelt” táblát. Ha már más megoldás nem lehetséges. Szigeti Tiborné Miskolc Érti a szakmáját Fogják, azaz megerősítik a vásárlási szándékában a vevőt, Nem engedik üres kézzel távozni. S mindezt teszik kedvesen, udvariasan a Bükk Áruház ruházati osztályán. Hétfőn este, amikor negyed órával a zárás előtt felrohantam az áruház fehérnemű- és kötöttáruosz- télyára. igazából még nem volt kialakult ötletem, hogy mit is akarok. Mindössze annyi, hogy kislánypólót akartam venni. A bejárat: ajtó előtt lévő kirakatban kinéztem ugyan egyet, de amikor az eladó elém tette, már nem is tetszett annyira. A szőke eladóhölgy látva tétovaságomat, tapintatosan érdeklődött, hogy mégis milyenre gondolok. Mtejd finoman „kiszedte” belőlem, hogy miiven alkatra, hány évesnek kell, és hogy akinek viszem, szereti-e a modern fazonút. Végül sikerült közös nevezőre jutnunk. Amit ő kínált, nekem is tetszett. Viszont nem voltam biztos abban, hogy az ajándékozottnak is tetszeni fog-e. A hölgy _ készségesen elmondta, ha nem lesz jó, visszacserélik. Jóllehet, nem tolongtak az üzletnek ezen az osztályán, de mint mondtam, záróra közeledett. Az eladó ezt cseppet sem ’éreztette velem, mint vevővel; siessek már, fejezzem be a válogatást, hiszen percek múlva letelik a munkaideje. Ellenben szemlátomást örült, hogy sikerült a vásárlás. Mit mondjak, én is. Talán nem is annyira a pólónak !... Ezúton szeretném viszont szíves tudomására hozni, hogy az általa ajánlott ruhadarab tetszik, nem kell másikra cserélni. Köszönöm a segítséget. H.-né ^ A Tanácsház téren a 772-es számmal jelölt telefonfülkéből sajnos senkit nem tudunk felhívni. A rongálok felelősségét, lelkiismeretét még az is terheli, hogy ebből a fülkéből azok is tudtak telefonálni, akik rokkantkocsival közlekednek. Az ilyen vandálokról elmondhatjuk: nem ismernek sem Istent, sem embert, senkire nincsenek tekintettel, (Szabán felvétele) Köszönöm, hogy megvédett Ma egy hete reggel, amikor beszálltam az autómba, az első ülésen kis cetlit találtam, amire ez volt írva: „Legközelebb elviszik ...” Első pillanatban nem értettem a dolgot. Aztán kezdtem magamban tisztázni a körülményeket. Észrevettem, hogy a figyelmeztető papírlap rendőrségi nyomtatvány. Hát igen. Előző este nem zártam be rendesen az autómat. A nyitva felejtett kocsira felfigyeltek a rendőrök. Bedobták a fenti figyelmeztető cédulát, majd lezárták az autót. Másnap telefonáltam a rendőrségre, szerettem volna megköszönni a jószándékú figyelmeztetésüket, de az illetőt nem tudták telefonhoz hívni. A nyilvánosság előtt mondok tehát köszönetét annak a rendőrnek, aki január 9-én éjszaka a Korvin Ottó utcában teljesített szolgálatot. Neki köszönhetem még azt is, hogy illetéktelen személyek nem rámolták ki az autómat. Dr. Orosz Imre Tyliskolc Nem kell velük játszani Olvasom a január 10-i ro- vatösszeállításukban, hogy a Búza téri aluljáróban egy hétfő délután, pontosabban január 1-én lefülelték a pi- rosozúkat. A rendőrök ellenőrzést tartottak az aluljáróban és „horogra kerültek” az „Itt a piros, hol a piros” szerencsejáték lovagjai, örültem a hírnek. Ám annál nagyobb volt a meglepetésem másnap délután. Az aluljáró ugyancsak zsúfolt volt. A tömeg összetétele is vegyes, mondhatnám félelmetes. Az átjáró közepén pedig ismét ott állt a rögtönzött „játékasztal”, mármint a felfordított szeméttároló, amelynek tetején ismét repültek az ezresek. Hát kérem, mondják meg Méltó körülmények nekem, mit ér az embereknek a szép szó, a figyelmeztetés? Hányszor, de hányszor elhangzott már többféle változatban. hogy csak mi magunk kerülhetjük ki ezeket a pénzcsalókat. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem játszunk velük. Mert amíg lesz egyetlenegy balek, aki hisz a pirosozók széren- osehozásában, semmiféle rendőri ellenőrzés nem tudja megakadályozni a játék megismétlődését. Nagy ez a város. Sok a piactere és az olyan helyek, például kapualjak, ahol bármelyik pillanatban felüthetik sátrukat a nyerészkedők. S nincs az az ellenőrző szerv, aki meg tudja akadályozni játékukat, a jóhiszemű, mindenáron nyerni akaró emberek meglopását. Különösen ha nem is teszünk ellene semmit. Higgyék el, ez a játék lopás a legjavából. Jómagam megfigyeltem már, hogy a társaságukból jelölnek ki valakit, akik alkalomszerűen nyernek is, elhódítva a közönséget. Annak is szemtanúja voltam már, hogyan csúsztatják vissza ,az ezreseket ezek az álnyerők, ha tiszta a levegő, és senki nem figyel rájuk. Aztán kezdődik minden elölről. Az emberek hisznek a gyors nyerés csodájában. En viszont azon csodálkozom, hogy a mai nehéz világunkban még mindig akadnak olyanok, akik tízezreket játszhatnak el. De úgy hallom, mostanában sorra nyílnak a játéktermek. Akkor már inkább ott reszkírozzanak. Merem remélni, ezeken a helyeken tiszta játék folyik — mondta el mindezeket egy miskolci, régi olvasónk. Nem ártana fontolóra venni tanácsait. H.-nc Nézőpont kérdése? 3k A Semmelweis Kórház konyháját rekonstrukció keretében bővítették. A korszerűen felszerelt főzőterem mellett — sok egyéb között — kulturált személyzeti éttermet is kialakítottak. Az ízletes, házias jellegű, s számítógépes program alapján készített menüket méltó körülmények között fogyaszthatják el az intézet dolgozói. (Kerényi László felvétele) A nehéz gazdasági helyzet, az anyagi biztonság hiánya fullasztóan telepszik kedélyállapotunkra. Nem csoda, hogy mindent sötét szemüvegen keresztül nézünk. Pedig az immár egyre nehezebben elviselhető áremelésekben is találhatunk ör- vendeznivalól. ha a megfelelő helyen keressük. Megfigyelhetjük, hogy minden alapvető élelmiszer-áremelkedés után milyen szép, nagyméretű zsömlék kerülnek a pultoicra. Mutatják, megérik az árukat. Azt is észrevettem, hogy minden csoda három napig tart. így vagyunk ezzei a zsömlével is. Csak ne kelljen az idén túl sokszor nagyméretű péksüteményekkel találkoznunk ... Liberalizálják az árakat. Teszik mindezt azért, hogy a nemzetközi piac ingadozásának megfelelően ne csak fel, hanem esetenként le is menjenek majd az árak. Ezért most jól felemelik a benzin árát, hogy aztán legyen miből egy kicsit leengedni. • Csak azt tudnám, mit ér a kormány szava, melyet az országnak oly sokba került taxisblokád után adott. Li- beralizálgassunk, de ne csak egy irányba ... Szabálytalan időközönként csinos hölgyek kérnek diszkréten bebocsátást lakásunkba. Megmérik a lakótér és a meleg víz hőfokát. Általában 22—24 Celsius-fok szobahőmérsékletet és 42—46 Celsius-fok vízhőmérsékletet állapítanak meg, amely tényt aláírásunkkal kell tanúsítanunk egy tekintélyes keményfedelű könyvben. Már amikor jönnek. Érdekes módon azonban egyszer sem jelentkeznek a hölgyek akkor, amikor nem működik a fűtés, és egyáltalán nincs meleg víz. így bátran állapíthatja meg valahol az Illetékes úr, hogy kezünk írásával bizonyítottan, minden esetben megfelelő szolgáltatást kapunk a már egyáltalán nem olcsó díjszabásért. Ami probléma nincs leírva, az ugyebár nincs is...’ M. László
