Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-08 / 6. szám
Borsodban is megalakult a ItSZ Vissza a Szovjetunióból 5. Á jé ügyek szószólói A környezet rendiéért, a társadalmi békéért A Társadalmi Egyesülések Szövetsége még tavaly nyáron Budapesten, a Belgrád rakparti székházában tartotta meg alakuló kongresszusát. Rövid hónapok alatt mind a 19 megye követte a példát, s a TESZ szervezete a falvakban, városokban sokszáz helyi szövetséget hozott létre. A szervezetek száma jelenleg már megközelíti az ezret, a taglétszáma túljutott a negyedmillión. A Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei TESZ irodája is 40 tagszervezettel számolhat ma már. A Társadalmi Egyesülések Szövetsége a humán, szociális, kulturális és gazdasági jellegű országos egyesülések és a települések helyi szervezeteinek érdekképviseletét vállalja. Feladatának tekinti, hogy a csatlakozó szervezetek — amelyek egyébként önálló módon, önálló programok alapján dolgoznak — szolgálják az orVizsvaidőszak A professzorok most nem előadnak, hanem kérdeznek - a diákok viszont nem kérdeznek, hanem „előadnak". Már amit tudnak abból a tananyagból, amelyből most, az első félév elteltével vizsgázni kell. Tart a megmérettetés, az első félévi vizsga a Miskolci Egyetemen. Vannak, akik a rendtartás szerint, kihasználva a lehetőséget, elővizsgát tettek. Így több idejük maradt a keményebb tárgyakból a felkészülésre. Zömük azonban most ad számot felkészültségéről. szág, a települések, a helyi társadalom, az önkormányzatok feladatainak megvalósítását, a lakosság gazdasági, szociális és kulturális törekvéseit. A cél az, hogy a szövetség segítse a tagszervezetek működési feltételeinek megteremtését, a cselekvési egység létrehozását, s képviselje a közös érdekek és tevékenységi körök megvalósítását a külső intézményeknél. Alapszabályának megfelelően hatékonyan kíván részt venni az állami feladatokat meghaladó szociális, humán és kulturális ténykedésben. Erre igyekszik a lakosság széles körű mozgósításával megnyerni a tömegeket a megyékben, városokban és községekben. Részt vesz az önkormányzati és civii szervezetek együttműködésének elősegítésében csakúgy, mint az öntevékeny lakossági az egyetemen Az egyetemen összesen 2671 hallgató vizsgázik az öt karon. Legtöbben, 1096-an a gépészmérnökin, aztán a jogászok 663-an. A gazdaság- tudományi karon 377 hallgatót „hallgatnak meg", míg a bányászok közül 363, a kohászoknál pedig 170 ad számot felkészültségéről. Az öt karon első alkalommal kell bizonyítaniuk az első éveseknek, az első félévi vizsgát 646-an kell, hogy letegyék. A vizsgáztatás jahuar 25- ig tart. mozgalmak szervezésében, összehangolásában. A TESZ megyei irodája mindenek előtt a tagszervezetek igényeinek felmérését tartja feladatának, s ezért az egyesületi kérdésekben jogi tanácsadást szervez, adminisztrációs segítséget nyújt, lehetőségeihez mérten átvállalja az ügyviteli és ügyintézési feladatokat, gyűjti az információkat a tag- szervezeteknél az egymás közötti működési tapasztalatok átadására is. A szövetség országosan tömöríti a humán szerveződéseket — irodalmi, történelmi, képzőművészeti, tudományos, zenei, anyanveiv- védő társaságokat, egyesületeket, érdekképviseleti közösségeket —, az ifjúsági csoportokat, az idős korúak, nyugdíjasok, kertbarátok, kistenyésztők, méhészek, környezetvédők, városvédők és szépítők klubjait, a speciális érdeklődésű közösségeket — faluszövetségeket, baráti társaságokat —, a közéleti fórumokat, polgári köröket, népfórumokat, s más egyesüléseket. A csatlakozó szervezetek esetenként klubszerű összejöveteleken mutatkozhatnak be egymásnak, s kereshetik a kapcsolódási pontokat, közös rendezvények, programok és akciók lehetőségét. A közös cselekvésre különösen három területen kínál alkalmat: a TESZ, a jó ügyek szolgálatának szószólóiként saját köreikben a harmónia megvalósítására, a környezet rendjére való törekvésre, s a társadalmi békét s a belső lelki egyensúly megteremtését eredményező tevékenységre. Alapelv a Társadalmi Egyesületek Szövetségénél, hogy az egymás közötti kapcsolatokban kerüli a hierarchikus viszonyt, a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapul működése. A TESZ Borsod Megyei Irodája ennek a jegyében hívja össze tagszervezeteit január 17-én délelőttre, hogy megvitassák a szolgáltatások biztosításának feltételeit, s a A pénzintézeteknek érdemes bekapcsolódni Az Egzisztencia Alapra várva Film a munkácsi várról A habarovszki rendező belészerelmesedett Gorondi György felvitt a munkácsi várba. Már a kapu előtt jártunk, amikor még mindig nem lehetett tudni, hogy nyitva-e vagy zárva, ha zárva, akkor csak most, avagy már hosszabb ideje és hosszabb időre. Még két lépés a kapu irányába, és ki tudja, honnan, előkerült egy ember, aki annak rendje s módja szerint beengedett minket. Rajta kívül senki. Állványok, renoválás nyoma, mintha csak pár perce hagyták volna abba a munkát. Fent, a csúcson antennák. — Helyi rádióamatőrök, vagy valami hasonló — mondta Gorondi. A buckákon, törmelékeken, a havas-jeges kaptatón csúszkáltunk a várudvarban, amikor egyszercsak három tatárszemű katona bukkant fel. Tehát van itt élet. A híres kút újjáépítve, és mint néhány perc múlva kiderült, több terem is készen áll a nyitásra: a múzeumavatásra. Benyitunk egy ajtón, a helyiség iroda és raktár keveréke, a földön félméteres Lenin-meilszobor. Illendően bemutatkozunk, barátságosan hellyel kínálnak. Medert«; Iván múzeumigazgató oroszul válaszol kérdéseimre, a tolmács Gorondi György. — Kié a vár? Azt tudom, hogy volt sokaké, hogy mi, magyarok a magunkénak valljuk, de most mi a helyzet vele? — A kerület! műemlékvédelmi hivatal foglalkozik, Illetve foglalkozott a restaurálással. Ami bizony jó néhány éve tart. Az újévtől a város a vár gazdája. 1991-re félmillió rubelt ad a tanács a restaurálásra. — Ez sok vagy kevés? — KI tudja, hogy mennyit fog érni a rubel. Különben is, a legnagyobb gond az építőanyag beszerzése. Egyébként Magyarország is ígért segítséget, járt a városunkban Göncz Árpád, itt fent, a várban pedig a kulturális tanácsadója. A tervek sze★ A munkácsi vár, egy 1983tor-, a fegyver-, a népművészeti, a kép-, a vasmegmunkálási kiállítás, továbbá egy, amely az itt raboskodottaknak állít emléket. — Azért Zrínyi Ilona sem marad ki a vártörténetből? — Természetesen nem, méltó helyet szánunk a vár magyar történelmének a kiállításokon. Az én tervem egyébként az volt, hogy ne a város, hanem a vár történetét mutassuk be. Az állandó kiállításökon túl az elképzelések szerint lesz a várban előadóterem, hotel, vendéglő, kávézó, bár, ajándékbolt, hogy igazi idegerí- forgalmi, művelődéstörténeti, művészeti központ legyen. as légi felvételen. filmezésével bíztak meg. Az ország másik részéből jöttünk erre a vidékre az operatőrömmel. Elfogyott a benzinünk, azt hallottuk, hogy itt kapunk. Addig-addig keresgéltünk, amíg egyszercsak elénk tárult ez a gyönyörű váf. Rögtön belészerelme- sedtem. Amikor a múzeum- igazgató elmesélte a történetét, még izgalmasabbá vált számunkra. Elkezdtünk forgatni, amit azután két év szünetet követően folytattunk és fejeztünk be. A dokumentumfilm első nyilvános vetítése ma délután lesz, itt Munkácson, a moziban, a háromórási nagy- film előtt. * Nagy várakozás előzi meg az Egzisztencia Alap révén juttatandó hiteleket. A jogszabály már megjelent a Magyar Közlönyben, ám az lígynevezett E-alapból még nem vehetnek fel kölcsönt az érdekeltek. Az alapot az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda kezeli, ahonnan legkorábban január végén igényelhetik az összeget. Pontosabban- az országban működő keteskedelmi bankoktól vehetik fel a hitelt a vállalkozók. A Magyar Nemzeti Bank, az Állami Vagyonügynökség, valamint a Pénzügyminisztérium már elkészítette a kereskedelmi bankoknak szóió ajánlatot, s hamarosan eldől az is, mely pénzintézetek vesznek részt az akcióban. Igaz, nem jár nagy haszonnal ez az ügylet a bankok számára, ám ily módon egy nagyobb vállalkozó: réteg pénzforgalmát bonyoiiínatják, számláit vezethetik. Minden bizonnyal az OTP, a Postabank, a Kereskedelmi és Hitel Bank fog bekapcsolódni az E-hi- lel folyósításába. Bár igen kemények a hitel elnyerésének feltételei; sokan még-, is ettől remélik vállalkozásuk fellendítését. Jó néhá- nyan csalódottak, többek között az IPOSZ tagjai éppúgy, mint a kiskereskedők szövetségéhez tartozók. Véleményük szerint ugyanis ez a hitel nem a korábban elkezdett vállalkozások élénkítésére, sokkal inkább újak megkezdésére szolgál, ám csak kevesen juthatnak hozzá az igen szigorú feltételek miatt. V. zs. szövetséghez tartozók együttműködésének és érdekképviseletének legfontosabb tennivalóit. rint múzeum lesz itt. Pontosabban, múzeumok lesznek, szám szerint hét kiállítással. Ezek a várostörténeti, a bú— A helyzetet ismerve, ezek inkább csak álomnak tűnnek. —1 Az álmok valóra válhatnak, és úgy érzem, nekem most az a feladatom, hogy ezt segítsem. A várostörténeti múzeum egyébként már tavasszal megnyílik. Van egy városi alapítvány, ami segít bennünket, kapunk az építkezési alapból is. Már búcsúzkodnánk, amikor pótolva a mulasztást, bemutatkozunk annak az úrnak, aki eddig csendben hallgatta beszélgetésünket. Ami ezután következett, az az újságíró fantasztikus szerencséje. Az illető Alfred Pusmin, a habarovszki dokumeníumfihn-stúdió rundezője És, hogy miért jár Munkácson, arról a következőket mondta: — Három évvel ezelőtt egy atomerőmű építésének A csehszlovák vegetáriánusok egyesülete nemrégen kihirdette, és hírül adta, hogy az emberiség géniuszainak egész sokasága — közöttük Szókratész, Platón, Hippokratész, Ovidius, Seneca, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Newton, Goethe, Byron, Lincoln, Voltaire, Ibsen, Tolsztoj, Gandhi, Einstein — vegetáriánus volt. Természetesen megnéztük a filmet, ami azt a kérdést teszi fel, hogy mit vesztett a Szovjetunió az elmúlt 70 év alatt. Arról szól, hogy a lábunk előtt, még inkább a lábunk alatt hever a kultúra, ami nélkül pedig nincs se szocializmus, se kapitalizmus, se feudalizmus. És szól a nemzetek, nemzetiségek közötti békétlenség, gyű- lölség pusztító erejéről, nem utolsósorban arról, hogy lehet és kell együtt, egymás mellett békésen élni. A film szép, igaz, patetikus. Alfred Pusr.űnnal arról is beszélgettünk, hogy iő lenne ezt a filmet Magyarországon is bemutatni; jó lenne, ha ő maga is eljönne hozzánk. Igaz, Habarovszk nagyon messze van, de ahhoz képest, amilyen messze volt még néhány éve is, ma már csak karnyújtásnyira. (Folytatjuk) Szabados Gábor Ám ez a táplálkozási és életmód szerintük nemcsak az egészség, a hosszú élet és a nagyobb szellemi kapacitás biztosítéka: a jellemet, a vérmérsékletet előnyösen fejleszti. így aztán a vegetáriánusok erkölcsöseb. bek, bűnözésre nemigen hajlamosak, kevésbé agresz- szívek, s türelmesebbek — állítják magukról. Vastaps Ez még az 1950-es években, az ütemes vastapsok időszakában történi. Almosító, fülledt, júliusi napon rendezték Miskolci, postahivatal tágas kézbesítőtermében az úgynevezett szabad pártnapot, melyre nagy- nehezen összetoborozták a verejtékfakasztó kánikulában elgyötört, kőrútjukból visz- szatérő kézbesítőket is. Az előadó egy — nem éppen szónoki képességekkel megáldott — vasutaskáder volt. Akik küldték — gondolom — úgy vélték, jó lesz ö is az akkori testvérintézmény dolgozóihoz, a postásokhoz. Az előadás a szokásos szólamokból, akkori nagyságaink tetteinek magasztalásá- ból, és a ..délibábos” jövő rózsaszínű tündér képének látnoki jövendöléséből, s főleg az aranytojást tojó tyúk fafejü kitalálójának egetverő magasztalásából állott. Természetesen nem mulasztotta el az előadó a világ minden bajának okozóit, — a fonetikusan kiejtett — Coca-Colától meg- részegült amerikai imperialistákat — többszörösen szidni és gúnyolni. Természetesen mikor a mi akkori nagyjaink nevét említette, jelentőségteljesen szünetet tartott. Nekünk — az akkori „etikett’ szerint ütemesen tapsolni kellett, sőt mikor sima fejű nagyvezérünk nevét kiejtette, még fel is álltunk, s ütemesen tapsolva (a mai szóhasználat szerint) skandáltuk: „Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!” Ez így ment inár közel egy órája és az értekezlet már kezdett egy zene nélküli aero- bicfoglalkozáshoz hasonlítani, ahogy fel- felugráltunk, tapsolva és kiabálva. Egy valaki azonban nem ugrándozott, mégpedig K. barátunk, aki Miskolc egyik legnagyobb körzetében kézbesített, s aznap igen sok kézbesítendő küldeménye volt. Így nagyon elfáradt, s egy darabig még tartotta magát, de aztán a nagy kánikulában a fáradtságtól elszunyókált, előrebillenő fejjel. Csoda,“ hogy le nem esett a székről. Egyébként ezen nem is csodálkoztunk, hiszen a „derék” előadó olyan monoton, unalmas előadást tartott, hogy mi is — szánkat eltakarva — akkorákat ásítottunk, mint a miskolci Sötétkapu. Mivel előadónk vasutas volt, és a postai munkáról halvány gőze sem volt, inkább a vasutaséletből vett példákkal igyekezeti a szocializmus (amit következetesen cociali?- musként emlegetett), építésének nagyszerű eredményeit bizonyítani. így hozta fel többek között a Rákosrendező pályaudvar nagyszerű újjáépítését és továbbfejlesztései. Mikor azonban ezt a tényt akarta meggyőzően elénk tárni, és hogy nyomatékot adjon mondandójának, a pályaudvar nevét erősebb hangnemben akarta emlékezetünkbe vésni, a széken szundikáló K. szaktársunk ijedtében nagy kilengéssel előrebillent a széken. Hogy le ne essen, a szomszédos munkatársa könyökével oldalba bökte, hogy felébressze. K. barátunk feleszmélve kábult álmából, fülét csak az első szó ütötte meg (a rákosi rendező pályaudvarból), hogy rákost ... Azt gondolván, hogy akkori „nagy vezérünkről” van szó, kábultan felugorva székéről, tapsolva kiáltozni kezdett: Éljen Rákosi! Éljen Rákosi! Azóta is, ha valakit érdemtelenül ovációban részesítenek, az akkoriak epésen megjegyzik: Megtapsolták, mint K. a Rákosrendező pályaudvart. Horváth Dezső IS vesei« a teli...
