Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

Kémikus madarat Amerikai ornitoló gusok megfigyelték hogy a seregélyek olyan füvekkel béle­lik ki a fészküket, a- elyek elpusztítják a vérszívó parazitákat Korábban azt hitték, a madarak azért frissí­tik fel időről időre a fészküket friss fűszá­lakkal. hogy fenntart­sák lakásuk rejtőszí­nét. esetleg nedvesen tartsák a fészek leve­gőjét. A vérszivó élős­ködők egy-két nap le­folyása alatt egy egész fészekaljat kipusztít­hatnak. Egy fióka vé­rének 10—40 százalé­kát is kiszívhatják A kísérletek során kide­rült, hogy nagy gond­dal válogatták ki az e célra előkészített növénydarabkák közül azokat, amelyek a fé­szektől távol tartják az élősködőket. A fel­tevések szerint a se­regélyek szaglás alap­ján választják ki a szükséges növényeket, suk elég rossz, amikor azonban eljön a fé­szekrakás ideje, hirte­len ugrásszerűen fel- Furcsa módon szaglá- j avul. üft A Mátra Fiiszért meghívására a Bükk Áruházban vendé­geskedett a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Válla­lat. A találkozóra a szakmai közönségen kívül sok érdeklődő és vásárló is felfigyelt. Bay Éva tévébemondó közreműködé­sével kozmetikusmester avatta be a nézőket a már idei smink-divat rejtelmeibe. A Caola finom színekben készít sokféle dekorkozmetikai terméket, ezeket ajánlotta a közép- korosztálynak. A fiatalok élénkebb színekkel is ,,megrajzol­hatják" magukat... (Szabán felv.) Vissza a Szovjetunióból 3. Szóim szürke veres, ötös ltok Rubel, csak kuponnal Váltás a vízmüveknél Még egy az igazgatói pályázatról Két új igazgatót nevezett ki nemrég a város közgyű­lése. lezárva ezzel azt a két pályázatot, amelyet a Mis­kolci Vízművek és a Mis­kolci Közterület-fenntartó Vállalat igazgatói székeinek betöltésére hirdettek. A közgyűlésen is meghallgat­ták azokat a pályázókat, aki­ket úgymond az ügyben elő­zetesen és alaposan vizsgáló­dó két szakbizottság — a környezetvédelmi, valamint a városüzemeltetési — az él­re sorolt a benyújtott szak­mai dolgozatok és az elő­zetes bizottsági elbeszélgeté­sek alapjait. A vízművek igazgató: posztjára pályázó egyik jelölt úgy érezte, tu­dósításunk személyét illető vonatkozásai kiigazításra szorulnak. Lássuk tehát, mi­ről is van szó ... Juhász Janos először is kifogásol ts. hogy üzemveze­tőként szerepeltettük, holott osztályvezető a cégénél, a Miskolci Vízműveknél. Nos, mi a titulust a szakbizottsá­gi. a közgyűlés eié terjesz­tett anyagból vettük: mely­ben fehéren-Xeketén az áll, A pályázók adatai című táblázatban, hogy csatorná­zási üzemvezető. Juhász Já­nos azt is elmondta, hogy őt a környezetvédelmi bizott­ság második helyre sorolta, Major Adám lett a harmadik. Vojtilla László — az új igaz­gató — pedig első. Nos. még egyszer konzultáltunk a környezetvédelmi bizottság vezetőjével. Förster Gyulá­val, aki azt mondta: a bi­zottság egyértelműen Vojtil­la László elsősége mellett tette le a voksot, a másik két pályázó — Major Ádá- mot és Juhász Jánost — pe­dig rangsorolás nélkül hagy­ta a hármas bolyban. Juhász János kifogásolta, hogy Ma­jor Ádám, a másik jelölt támogatására nem a vízmű dolgozóinak nyolcvan száza­léka adta aláírását, mint ahogy az a lapunkban szere­pelt, hanem csak 33%-ka. (Azaz a 702 főből 238-an.) Nos, a városüzemeltetési bi­zottságnak a város közgyűlé­se elé terjesztett anyagában ez ál!: a megkérdezett 405 íő,. 80%-nak volt az a vé­leménye írásban, hogy Major Ádámot tartják az igazgatói posztra alkalmasnak. A bi­zottsági adatok szerint tehát 324 támogató aláírásról van szó — ami nem 33, hanem 46"n-ka a 702-nek, azaz a vállalati összlétszámnak. Té­vedtünk tehát mi is a köz­lésnél — de a reklamáció sem stimmel. Végezetül Juhász János kifogásolta az aláírásgyűj­tést a vállalati dolgozók kö­zött, és azt is, hogy a mi­nisztérium támogatta Major Ádámot, ezzel mintegy bele­avatkozva a pályázatba. Mi úgy véljük, hogy a közgyű­lésen, nyílt fórumon szó esett az aláírásgyűjtésről, és ezt megvitatták a képvise­lők — nem hisszük, hogy Izomfáradtság cHen A nyakizomzat elfáradását csökkenti az autóban a jól beállított fejtámla. A derék izomzata tehermentesíthető, ha megfelelő párnát helye­zünk az üléstámla és a de­rék közé. (A legtöbb ülés támlájának kialakítása ked­vezőtlen, és épp deréktájon nem ad alátámasztást.) Az ixomfáradság jelei, zavar ke­letkezik a mozgások koordi­nációjában, a . mozdulatok bizonytalanokká válnak, túl­méretezettek lesznek, ki­nyújtott karral a szétterpesz­tett u,jjakon remegés észlel­hető. A vezetési stílus egyen­lőtlenné válik, szaporodik a hirtelen gyorsítások és az erős fékezések száma, kanya­rodáskor a felezővonal átlé­pése. ehhez pontosan a pályázat­ban érdekelt egyik félnek kellene újabb megjegyzése­ket fűznie. A lap le kíván­ja zárni a vitát a pályázat­ról, mert nem hisszük, hogy a vállalat valóban felkava­rodott életére egy, az érde­keltek mozgatta sajtóvita jótékonyan hatna, márpedig a város egyetlen igazi érde­ke az, hogy a cég jól mű­ködjön. (k—ó) Nem sok mindent láttunk érkezésünk estéjén Mun­kácsból, talán csak a vár körvonalait, a már említett Béke téri lámpafüzért, ezen túl a nagy sötétséget. Illet­ve: láttunk gyönyörűt is, de az nem Munkácson volt, hanem onnan 11 kilométer­re, fent a hegyekben. Gróf Shönborg egykori vadász- kastélyát és az ugyancsak általa épített beregvári vas­útállomást. Shönborg grófnak sokat köszönhet Munkács, számos épületei emeltetett, egyebek között a sörgyárat, amely ma is a régi időkből szár­mazó berendezésekkel dol­gozik. Csak a sör lett rosz- szabD. de ezt csak hallomás­ból tudom, mert nem talál­koztam vele. És nemcsak sörrel nem, hanem pezsgő­vel sem, vodkával sem, bor­ral sem, üdítővel sem, cu­korral sem, liszttel sem ... És elmondani sem lehet, mi mindennel nem. Hiába láttam itthon a ív­ben a szovjetunióbeli üres bol­tokat. hiába beszélt sokat az ottani állapotokról Jevtusen­ko professzor és közös ba­rátunk, a munkácsi Gorondi György, és hiába próbálom meg érzékeltetni aZ olvasó­val a NINCS-et, képtelenség visszaadni azt, amit ott át­élt, átél az ember. A boltok a szó szoros értelmében üresek. Az ABC árukínálata a következőkből állt: kisebb, nagyobb és még nagyobb befőttek, a pénztárnál vala­mi ételízesítő por, egy má­sik sarokban három-négy­féle kenyér. És semmi egyéb. Benéztünk egy méteráru- boltba. Négy-öt eladó, vevő egy se, de mit is vásároltak volna, amikor mindössze két-három vég anyag árvál­kodott a polcokon. Sort szinte sehol sem láttam. Nem volt mit venni. Üjra és újra betértem a boltokba, mert a saját szememnek sem hit­tem. A néhány órásra ter­vezett ott-tartózkodásom utolsó, negyedik napjának délelőttjén még egyszer pró­bát tettem: egy áruházba Kérés a Déli Hírlap olyaséihoz „Eleken ikaiot ndni” Tisztelt Miskolciak! Nagy bizalommal fordulok Önökhöz kérelmemmel. Ne­vem Telgarecz Mária (1942. 02. 12.), szüleim már meghal­tak, testvérem nincs. B’érjem külföldi állampolgár volt és már nyolc éve egyedül nevelem jelenleg 14 éves kislányo­mat. Magam is az egészségügyben dolgozom, fizetésem havi 10 450 Ft, amiből kislányommal együtt élek. Gyerekem ap­jától semminemű tartásdíjat nem kapok. 1990 szeptemberében megállapították, hogy leukémiás be­teg vagyok. Kislányom erről még nem tud semmit és nem lis szeretném, ha megtudná. Két évvel ezelőtt önhibáján kí­vül autóbalesetet szenvedett, koponyaalapi törése és több­szörös csonttörése volt. Szerencsére meggyógyult, de min­denféle traumától óvni kell. A betegségemet kezelő SOTE I-es Belgyógyászati Klinika gyógyulásomra csontvelőátültetést javasolt, melyet körülbe­lül egy éven belül el kellene végezni életbenmaradásom és gyógyulásom érdekében. A külföldi donorkeresés, a keze­lés, a transzplantáció több millió forintnak megfelelő valu­tába kerül. Ehhez az összeghez csak társadalmi segítség nyújtásával, az Önök segítségével juthatok hozzá. Bízom embertársaim jóakaratában, adományaikban, bízom abban, hogy „világbaszóló” segélykiáltásom melegszívű, emberekre talál majd, akik az általuk irányított vállalatok, gazdálko­dó egységek nyereségéből tudják kérésemet támogatni. Szeretnék életben maradni. Szeretném felnevelni gyerme­kemet ... Nagyon kérem, segítsenek nekem ebben. Köszönöm meghallgatásomat és előre is köszönöm maj­dani segítségüket. A nemzetközi dón önkeresés ben és az adományok hivata­los összegyűjtésében segítséget nyújt „Az életért, a csont­velő-betegekért” alapítvány, melynek egyszámlaszámlájára lehet az adományokat átutalni. Számlaszám: ÁVB 206-11547. Telgarecz Mária részére. (Általános Vállalkozási Bank 1055 Budapest V., Stollár Bé­la u. 3 ). Köszönettel: Telgarecz Mária >k Gorondi György, a Déli Hírlap Kft. szovjetunióbeli kapcsolata. (Kerényi László felvétele) vitt el Gorondi Gyuri. A gyerekosztály kínálata egy íróasztalon elférne. A szóra­koztató elektronika: néhány fekete-fehér tévé. A férfi- fehérnemű-osztály: semmi. Hogy ne tátongjon az üres­ség, az ütött-kopott gondolá­kat, polcokat barikádszerűen egymás mellé tolták. — Az nem úgy van, hogy az ember elmegy vásárolni valamit — mondta Gyuri —, hanem elindul szerezni. Számomra persze rejtély maradt, hogy szerezni mi­ként lehet. A város szürke, kopott, szomorú, lehangoló. A macs­kaköves utcák hepehupásak, gidres-gödrösek, a jármű­vek zöme ócska. Semmi pla­kát, semmi reklám a kira­katokban, vagy ha valami mégis, az például szolgálta­tásokat hirdetett: fodrászt, fényképészt, cipőjavítást.,. — Azért Dnyepropet- rovszkban nem ilyen ször­nyű a helyzet — kérdezem Vitalij Grigorjevicset. Már nem tudom, hogy pontosan mit válaszolt. De ő is, Gorondi is, és az ottani tévében látott műsorok is arról győztek meg. hogy mindenütt ilyen, vagy még rosszabb. Ami — sok más mellett — érthetetlen: az emberek, ha nem is derűsen, de bé­késen, nyugodtan mennek az utcán, intézik dolgaikat. Azt hiszem, várják a csodát. Többször jártunk a piacon, a csarnokban Itt van Go- tondiék kis audiöstúdiója, ahol kazettákat árusítanak, a feleség hanglemezt „ír”, azaz vág, videokazettát ad­nak-vesznek-kölcsönöznek. A csarnok árukínálata: al­ma, a henteseknél némi zsír­szalonna és az állat leg­gyengébb minőségű húsa. Továbbá papagáj, angórasap- ka, egy cigányasszonynál fakanál, pár helyen aszalt szilva, a nagy piaci napokon fűszerpaprika, amit kis ce- lofánzsacskókba mérnek ki a környező falvakból bejáró magyar asszonyok. , A csarnok mellett azért láttam tyúkot is, meg sok­sok fekete napraforgómagot. A piacban az a jó, hogy itt önmagában is elfogadják a rubelt, nem kell mellé jegy (kupon), mindegy minek ne­vezzük, a lényeg, hogy szinte mindenütt csak ezzel érvé­nyes a hivatalos szovjet fi­zetőeszköz. Klipoijt pedig a munkahelyén ’kap az' ember, a fizetése egy bizonyos ré­szeként. A rendszert persze szidja mindenki, és természetesen nemcsak a kuponrendszert. (Folytatjuk) Szabados Gábor A megalakult és lassan „felálló” önkormányzatok sok feladatuk mellett minden bi­zonnyal még nem mérték fel — bár előbb-utóbb meg kell tenniük —, hogy az egy- egy településért vállalt fe­lelősségbe az adott falu, vá­ros közlekedése és közle­kedésbiztonsága is beletarto­zik. Közlekedés, forgalomszer­vezés, közlekedésbiztonság. Olyan címszavak, amelyek részei lehetnek egy telepü­lés közérzetének. De hát mit tehet az ön- kormányzat? Aki utazott már autóval Becsbe, az minden bizony­nyal jól emlékszik azokra az osztrák településekre, amelyeken átfut a Nickels^ dorf—Bécs közötti főút. Nos, a helyi önkormányzatok fi­gyelemfelhívó jelzései, hogy hány gyerek él a faluban, vagy hogy évente hány bal­eset történik — minden au­tós számára hatásos és hasz­nos figyelmeztetésék. De szólhatnánk a tudatosan ki­épített járdaszigetekről a te­lepülések elején és végén, amelyek lassításra késztetik a száguldozókat, s találkoz­hattunk már — nemcsak Ausztriában, máshol is — az úgyneveezett „fekvő” rendőrrel, a nagyobb sebes­ség mellett a motort és al­vázat veszélyeztető útbor- dákkal, azaz épített huplik- kal is. A burgonya ér lékei Jó tudni: a burgonya ke­ményítőtartalma 20 százalék körüli, így figyelemre méltó energiaforrás. Élettanilag nagy értékű a 2 százaléknyi fehérjéje. C-vitamin-tartal­ma sem hanyagolható el. bár tárolás közben ez foko­zatosan, átlagosan 30 száza­lékkal csökken. Becses a burgonya ásvánvianyag-tar- talma, amely a szervezet számára oly hasznos magné­zium- és kálium-sókból áll; •• Önkormányzat és közlekedés

Next

/
Thumbnails
Contents