Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-30 / 25. szám
A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1991. JANUAR 30., SZERDA finn: 5.^0 FORINT Mint ismeretes, január 7- én jelentették be az első komolyabb, ám korántsem véglegesnek szánt áremelést. A mindennapi fogyasztási cikkek közül jelentős mértékben emelkedett a sütőipari termékek, s ezen belül valamennyi kenyérfajta, valamint péksütemény ára. A többoldalas árlistán szerepelt a sörök és a papíripari termékek, valamint az ugyancsak alapvetőnek számitő vegyi cikkek, többek között a fogkrémek, a mosóporok ára is. Január utolsó napjaiban már egyfajta mérleget vonhattak a nagy- és kiskereskedők arról, hogyan hatott ez az áremelkedés a forgalomra, Kérdésünkkel először a Mátra Füszért mályi raktárházának vezetőjéhez fordultunk. — Miből rendeltek a legtöbbet az üzletek? — Jelentősen kisebb volt' a megrendelés az elmúlt hetekben az édességekből, kávéból és a különböző fűszerfajtákból — válaszolta Takács Imre igazgató. — A tésztafélék és a cukor esetében az áremelkedés ellenére, a tavalyihoz hasonlóan alakult a forgalom az elmúlt időszakban. Ebből még mindig többet rendelnek, számítva egy kisebb felvásárlásra. Nem mondható ez el a konzerváruk esetében, amelyek iránt a kozmetikai és műanyag cikkekkel együtt visszaesett a kereslet. A déligyümölcsök a tavalyihoz- hasonlóan fogynak az üzletekben. A Mátra Füszért az Állomás utcai önkiszolgáló részlegében fogadja a kiskereskedőket. Kevesebbet vesznek festékáru kbói, ám ez az időszak nem számít szezonnak, tavasszal vásárolnak a vevők több festéket. • MOST A SÓ A SLÁGER — Mit kínálnak most kedvezménnyel? — Húsz százalékkal olcsóbban adunk mintegy 150 mázsa, 5 és 10 kilós csomagolású lisztet. 50 százalékkal kínáltuk olcsóbban a debreceni konzervborsót, a jugoszláv cukrot a régi áron értékesítettük. Ez a saját Mini- füszért üzletünkben volt kapható. Mintegy 30 mázsa kisdobozos paradicsompürét is kedvezménnyel árusítottunk, s reklámáron adtuk az ízesített tejszínhabport. A nagykereskedelmi vállalattól kedvezménnyel vásárolt árucikkekkel nem minden üzletben találkozhatunk. A Győri kapui csemege ABC-ben azonban volt a polcokon félúron kínált zöldborsó. Mint azt Boros Istvántól, az ABC vezetőjétől megtudtuk, nyolcszáz üveggel vásároltak belőle. Egyébként a trappista sajtot is olcsóbban adjál;, s furcsállják, hogy most a so áremelésétől tartva, nagy mennyiségben vásárolják e nélkülözhetetlen ételízesítőt. Egyébként a januárban megszokottnál kevesebb ezekben a napokban a vásárló. • KEVÉS A KILÓS KENYÉR? A Széchenyi úti, régi nevén Meinl üzletben, 20—25 százalékkal esett vissza a forgalom — hallottuk Szabó Jánosné vezetőtől. Ebben az üzletben a 40 dekás húskonzervet adják most olcsóbban. A Pátria ABC vezetője, Fükő Dezső elsőként a Miskolci Sütőipari Vállalatnak a napokban tett nyilatkozatára reagált. Azt olvasta ugyanis az Észak-Magyaror- szág január 28-5 számában, hogy a sütőipar tudna szállítani a nap bármely időszakában friss péksüteményt, ám a boltok nem fogadják. A Pátria ABC viszont igen szívesen venné, ha a megemelt árért a nap bármely időszakában ropogós zsemlét és kiflit adhatna a vásárlóknak. Fükő Dezső véleménye szerint más, nagy élelmiszerüzlet is fogadná a délutáni órákban is a sütőipar kocsijait. Nagyobb kereslet lenne az egykilogram- mos kenyér iránt, de ebből nem tudnak annyit szállítani. mint amennyire igény lenne. A Pátriában egyébként a forgalom megegyezik a tavalyival. (vadas) mm Január elején a tapolcaiak elszakadáspártiak voltak Nagyváros után községben élni A Déli Hírlap olvasói már hetekkel ezelőtt értesülhettek arról a közvélemény-kutatásról, amelyet a polgármesteri hivatal kezdeményezett Tapolca különválásáról, s e törekvés lakossági megítéléséről. A közvélemény-kutatás lefolytatásával a polgármesteri hivatal az MTA Ragiteszt Közvélemény-kutató Kft.-t bízta meg. A megkérdezésre 1990 december végén és január első napjaiban került sor. Mintegy 575 tapolcai lakos, Tapolcán üdülőtulajdonnal rendelkező miskolci polgár és néhány miskolci választókörzet lakosainak véleményét rögzítettük. Ebből 308 volt a tapolcai, 131 az Udülőtulajdonos és 133 fő Miskolc más városrészeiben élő megkérdezett. Mintánk az előbb felsorolt lakossági csoportokra nem, életkor, iskolai végzettség és foglalkozás szerint reprezentatív, azaz megfelelően tükrözi ezeknek a lakossági csoportoknak a társadalmi-demográfiai összetételben! sajátosságait A következőkben e közvélemény-kutatás legfontosabb megállapításait közöljük. A közvélemény-kutatás alapkérdései a következők voltak: az érintettek hogyan ítélik meg azt a lakossági kezdeményezést (aláírásgyűjtést), amelyet a különválással kapcsolatosan indítottak? Milyen részvételre lehet számítani, ha ebben az ügy ben helyi népszavazás lesz? Végül, a tapolcai lakosok és az üdülőtulajdonosok hogyan, mire szavazni" rak, ha a szavazásra a közvélemény-kur tatás időpontjában kerülne sor? A megkérdezettek — tapolcaiak és az üdülőtulajdo- nosok együtt — 54 százaléka értett egyet a népszavazást sürgető aláírásgyűjtéssel. Külön külön nézve azonban már nem ilyen egyértelmű a dolog: a tapolcaiaknak ugyanis 67, az u-Jülőtuiajclp- nosoknak pedig csupán 40 százaléka helyeselte ezt az akciót. A tapolcaiaknak 83 százaiéira mondta, hogy elmegy’szavazni, ha helyi népszavazásra kerülne sor, de az üdülőtulajdonosok kétharmada is jelezte, hogy szavazni fog. A leglényegesebb kérdés persze az volt, hogy akik elmennének szavazni, hogyan, mire szavaznának? Az érintetteknek, tehát a tapolcaiaknak és az üdülőtulajdonosoknak (együtt) éppen 50 százaléka szavazna Tapolca különválására, 34 százalék ellene foglalna állást, és 16 százalékuk még nem tudta, hogy mire szavaz. A tapolcaiak nagyobbik fele, 57 százaléka Tapolca különválása mellett foglalt állást, 25 százalékuk határozottan ellene volt, a többiek pedig még nem tudták, hogyan szavaznak. Az üdülőtulajdonosok — akik egy esetleges helyi népszavazásból éppen érintettségük okán, nem hagyhatók ki — 29 százaléka szavazna az elválásra, 17 százalékuk még nem döntött, a többiek viszont kategorikusan elutasították a különválást. Az imént ismertetett adatok a közvéleménynek egy 5+e Január első napjaitól máig kattognak az üzletekben az árazógépek. (Herényi László jelv.) pillanatnyi állapotát tükrözik. Azt, hogy 1991. január eiején a tapolcai lakosság kifejezetten elszakadáspárti volt, a népszavazásból nem kihagyható üdülőtulajdonosok viszont nem. Az is látszik, hogy mind a két csoport megosztott, tehát szó sincs arról, hogy bármely érintett csoportban létezne valamiféle egységes közvélemény. Azt pedig, hogy a terület és bérlői hogyan szavaznának pillanatnyilag senki nem tudja, legfeljebb sejteni lebet. Egy vaiami azonban majdnem biztos: az elszakadással kapcsolatos vélemények addig, amíg egy, ebben az ügyben kiírásra kerülő helyi népszavazásra sor kerül, nagyon sokat változnak majd. A tapolcaiakat és az üdű- lőtulajdonosokat megkérdeztük arról is, hogy miért szavaztak az elszakadás mellett, vagy ellen. Mindenekelőtt az elválás mellett szavazók érveit érdemes szemügyre venni. Ez a hit lényegében négy tartópilléren nyugszik: az első az, amelyik egyenesvonalú összefüggést tételez az elszakadás ténye, s a városrész általános fellendülése között. A másik meghatározó érv szerint a lokális lakossági participáció korlátlan érvényesülésének az elszakadást követően semmi akadálya sem lehet. Ez magyarán azt jelenti, hogy amennyiben Tapolca önálló község lesz, akkor a dolgok intézésébe közvetlenül minden tapolcai beleszólhat. Ami persze nehezen képzelhető el, hiszen a kommunálpolitikát még a legkisebb településeken is a közvetlen demokrácia intézményei, az önkormányzati testület és az annak alárendelt apparátus, csinálják. Az elszakadás híveinek érvrendszerében a harmadik tartópillért azok a nézetek képezik, amelyek szerint az elszakadás azonnal és direkt módon a közállapotok (köz- biztonság, rend, tisztaság,, kocsmák becsukása, teherautó-forgalom kitiltása, stb.) általános javulását hozza magával. Végül negyedikként a helyi jelleg kiteljesülését remélik a tapolcaiak a különválástól. Mivel érveltek az elszakadást ellenzők? Általában félelmeiket fogalmazták meg. Itt mindenekelőtt azokra a negatív következményekre utaltak, amelyek az önálló Tapolca kis lélekszámából szükségképpen következnek. Az elszakadást ellenzők nem szívesen mondanának le azokról az előnyökről, amelyeket egy nagyvároshoz való tartozás kínál számukra. Végül a harmadik ellenérv inkább pszichológiai természetű, és a városrész lefokozó- dásától való félelem fogalmazódik meg benne. Arról van szó, hogy Tapolca, amennyiben tényleg különválik, csak község lehet. Egy nagyváros után községben lakni, — nos, ez nem minden tapolcai számára tűnik iagzán vonzó perspektívának. Tapolca sorsa lényegében azon dől el, hogy ezek a fentiekben igen vázlatosan ismertettt érvek és ellenérvek, illúziók és félelmek az elkövetkező hetek, esetleg hónapok során hogyan, miként változnak majd. Van még valami, ami az egész ügy kimenetelét eldöntheti, ez pedig úgy szól: hol a határ? Mettől meddig tart Tapolca? Tapolca esetében a határok megvonása nem automatizmusok szerint történik, hanem egy alku- folyamatban kell ezeket a határokat kialakítani. Az interjúk során a megkérdezetteket arra kértük, hogy egy, a kérdőív részét képező térképen jelöljék meg, szerintük hol vonhatók meg Tapolca határa:. Milyen hát Tapolca? Meddig tart Tapolca? Erre a kérdésre a következő válasz adható. A tapolcaiak többsége — a relatív többségről van szó — nagyjából azt gondolja Tapolca határainak, mint amilyenek az egykori Görömböly-Tapolca fürdőtelep határai voltak. Ez tényleg a déli terelő csomópontig húzódott északi irányban, magába foglalta az Űttörőparkot és a teljes keleti zártkert-övezetet, de a közvéleménykutatás során a relatív többség által meghúzott határ valamivel „beljebb' volt, mint az egykori fürdőtelep határa. Az ÉNY-i irányban azonban az egykori határoktól lényegesen kiterjedtebb határokat vontak a mai tapolcaiak. A relatív többség szeme előtt tehát egy olyan kiterjesztett Nagy-Tapolca víziója lebeg, amely egyaránt magába foglalja az Egyetemváros cam- pusát,. az Űttörőparkot, és hatalmas zártkerti területeket. Az üdülőtulajdonosok és a miskolciak ezzel szemben sokkal szerényebb területűnek gondolták el Tapolcát: kihagyták belőle az Egyetemvárost, az Úttörő- parkot, a zártkerti övezet nagy részét. A Tapolca határait megvonó térképváltozatok választéka természetesen attól, amit felsoroltunk, sokkal gazdagabb: az egyik póluson azok voltak, akik Tapolcát kizárólag a strand környékére redukálták, a másik póluson pedig azoknak a Tapolca-képe volt, akik Komlóstetőtől a Ruzsi- nig, Csermőkétől Görömbö- lyig mindent Tapolcának szántak. A mostanában oly sokat emlegetett „tapolcaiságnak” tehát nagyon bizonytalan, homályos térbeni alapjai vannak. Ráadásul ezeket olyan részekre terjeszti ki, ahol már sem az elszakadási, törekvéseknek, sem a „ta- polcaiság'’ más összetevő mozzanatainak nincs igazán alapjuk (pl. a zártkertek övezete, az Egyetemváros, Úttörőpark területe és az ott élők, illetve tulajdonnal rendelkező lakossági csoportok). Tóth Pál A dolgozóktól levonják Egy adóslista margójára A keddi lapok közölték a társadalombiztosítás adósainak listáját, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hátha „elszégyellik” magukat a vállalatok, ha kitudódik, hány millióval tartoznak a TB-járulek visszatartasával. Számunkra a névsor azért érdekes, mert miskolci cég a listavezető (a Dimag Rt. 409,4 milliós tartozással), az első tíz között hat, az első 33 adós között tíz borsodi vállalat található. A Borsodi Szénbányák 5 vállalatát is felsorolták azzal a megjegyzéssel, hogy valamennyiük ellen megindult a fel- számolási eljárás. Az „élmezőnyben” szerepel az Elzett- Certa. sátoraljaújhelyi gyára (81 millió az adóssága), a miskolci Nyersvas- és Acélgyártó Kft. (75,i millió), a Komplex Kft. (55,4 millió), a bekecsi Hegyalja Mgtsz (30 millió), és a taktaharkányi Petőfi Tsz (25,1 millió) is. A megye vállalatai összesen már több mint 2,4 milliárddal tartoznak a társadalombiztosításnak. (Az arlói Ferro Kisszövetkezet 1,2 millióval tartozik, az ő adatukat tévesen közölték a lapok.) A hétfői sajtótájékoztatóján dr. Botos József államtitkár, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője egyenesen sikkasztással vádolta az adós vállalatokat, akik a dolgozóktól levonják a járulékot, de ezt a pénzt nem fizetik be, hanem másra használják fel — jogtalanul. A megyei igazgatóság gazdasági igazgatója, Juhász János másként látja mindezt. Ahogy elmondta, a vállalatok többsége egymásnak is tartozik, nem folyik be a pénz a számlájukra, így nincs miből fizetni. Az igaz, hogy a dolgozóktól levonják a TB-járulékot — papíron. Ugyanis ezek a vállalatok többnyire a bankoktól kapják kölcsönként azt a pénzt, amit bérként kifizetnek. Csakhogy a bank a nettó bért kölcsönzi, a levonást a vállalat már meg sem kapja, tehát nem tudja másra használni. Igaz, hogy a gyártóit termékek árába bekalkulálják a bér és a járulék összegét is, de nagyon sok számlát nem egyenlítenek ki egymás között sem a vállalatok. A Társadalombiztosítási Igazgatóság a hitelezők listáján eléggé a sor végén áll, hiába kezdeményeznének felszámolási eljárást, pénzhez így sem jutnának. Pedig a nyugdíjakat, a táppénzt stb. a vállalati befizetésekből fedezik, és nem mondhatják, hogy nincs miből. Tisztában vannak vele, hogy sok vállalat becsapja őket, a jelenlegi bankrendszerben ugyanis több számlát is nyithatnak, és a társadalombiztosításnak megadott számlaszámon valóban nincs egy fillér sem. A többi számlán van pénz, de erről hivatalosan nem tudnak. A vállalatok tehát meg tudják magyarázni adósságuk okát, s míg egymásra mutogatnak, a költségvetésből kell kiszakítani a társadalombiztosítás kiadásait. Új jogszabály kell, új rendelet, drasztikus intézkedés? Nem tudni. A kisember csak annyit lát, hogy a vállalatok nagyon szegények (a vezetők már nem annyira), az állam még szegényebb, de ő akinek minden adósságát, járulékát, adóját könyörtelenül behajtják — ő a legszegényebb. (gróf) Az árengedmények ellenére Gfér a bolti feroalom
