Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

jjc Sok függ attól, hogyan sikerül számukra a fesztivál Merre fúj a Bíbor szél? Készül a nagylemez meslerszalagja A miskolci Bíborszél együt­tes tavaly év végén megren­dezett bemutatkozó koncertje szép szakmai sikert hozott. Bár a rendezvény messze nem volt teltházas, a hangulat így is jó volt, akik részt vettek a koncerten, élvezték azt. A budapesti Tom-Tom Stúdióban készül a nagyle­mez mesterszalagja. Az együttesnek előzetes szerző­dése van a Rákóczi Kiadó­val. Ha sikerük lesz a Rá­kóczi által szervezett pop- fesztiválon, senki és semmi nem állhatja útját nagyle­mezük megjelenésének. A fesztivál elődöntőjén már túl vannak, a középdöntő vár rájuk. Vagy 9-én, vagy 16­Számos nyelvtanfolyamot hir­detnek a városban, ezek zöme angolt és németet kínál. Van persze spanyol, olasz és fran­cia is, s anélkül, hogy bár­mely kurzus rangját csökken­teni akarnánk, leírhatjuk: franciában a franciák a ver­hetetlenek! Az Alliance Francaise-ről van szó, ahol három anya­nyelvi tanár is oktat. Közü­lük Raymond hardeüier tá­jékoztatott arról, hogy feb­ruár elején újabb csoportok kezdhetik meg tanulmányai­kat náluk, öt szinten folyik a nyelvoktatás, a kezdőtől a szuperhaladóig. Egy-egy cso­portban általában tizenkét hallgató van. Hetente két­szer két órában lesznek a foglalkozások, esténként. A hatvan órás tanfolyamok dí­ja 3900 forint. Az oktatás pontosan úgy folyik, mint szerte a világon abban a kétszáz országban, ahol az Alliance Francaise terjeszti a francia kultúrát, oktatja a nyelvet. Magyarországon a buda­pesti központ után Miskolc volt az első — és eddig egyetlen —, ahol az Alliance Francaise ’ megvetette a lá­bát. De lesz központjuk Debrecenben és Szegeden is. A most induló kurzusokra 29-én (kedden) délelőtt 10- től délután 5-ig, február 1- jén (pénteken) délután lehet jelentkezni a Kossuth utca 11. szám alatt. Az érdeklő­dőknek a 27-687-es telefo­non is adnak felvilágosítást. BÉLY EGGYUJTÉS A MABÉOSZ felnőtt köreiben megkezdődtek az 1990. évi be­számoló taggyűlések. A válasz­tott köri vezetők beszámolnak az elmúlt évi szervezeti és gaz­dálkodási tevékenységről, elő­terjesztik megvitatásra az 1991. évi programot és a kör költség- vetését. Ez utóbbi néhol jelen­tős vitákat fog okozni, miután a minden területen jelentkező árváltozásokkal, így a tagdíjak emelésével is foglalkozni kell. Nem a társadalmi munkában dolgozó köri vezetők, és nem a IYIABÉOSZ szervei akarnak ezzel jobban járni, hanem a tagok érdekében kifejtett szolgáltatá­sokat kell megfizetni. A tagok zöme „házhoz szállítva” kapja meg a bélyegüjdonságokat, emö- gött jelentős hivatali munka áll (megrendelési, szállítási és pos­taköltségek), s a társadalmi mun­kások sokszor éjszakába nyúló­an végzik a bélyegelosztást. Va­lahol ezeket is értékelni, mérle­gelni kell! Nem minden MABÉ- OSZ-tag tudná vállalni azt, hogy Budapestre utazzon a bélyegek megszerzése ügyében, ezért meg kell becsülni a helyi aktívákat, szerveket is. IYIa már a posta- költségek sem lebecsülendőek. A vázoltak nem vidítanak fel sen­kit, de ha valaki belegondol, bi­zonyára az az álláspont fog ki­alakulni, hogy nem szabad „be­dobni a törülközőt”, mert az nem old meg semmit. El kell járni a köri összejövetelekre, börzékre, árverésekre, stb., s ott forgatni kell a bélyegeket. Ma­napság többen fennakadnak azon, hogy a Pro Philatélia bé­lyeg megszerzéséhez honnan sze­rezzenek be bélyeganyagot!? Vagyis a beszerzési áron, név- értéken nem sokan akarnak megválni gyűjteményüktől, s ez azt igazolja, hogy bélyegeinknek mégis van értékük. Érdemes ha­vi néhány forint ellenében meg­vásárolni a bélyegeket, ez első­sorban esztétikai, kulturális örö­möket ad, de az anyagiak sem közömbösek. Január 24. és február 9. között a Miskolci Közúti Igazgatóság és a „Kazinczy” bélyeggyűjtő kö­rök felkéréste, ízléses és tanul­ságos bélyegbemutatót rendez­nek a Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 4. sz. alatti Vadászklubban. A kiállítási anyagot ezúttal is Pintér Ferenc, a Miskolci Köz­úti Igazgatóság tagja bocsátotta díjtalanul rendelkezésre. A váci Madách Imre Művelő­dési Központban január 27-ig le­het megszerezni az ottani al­kalmi postahivatalban az „Orszá­gos légipostái és űrrepülési bé­lyegkiállítás” elnevezésű bélyeg­zést. Január 31-én a budapesti 4. sz. Postahivatal használja az „Eötvös torziós ingája” feliratú bélyegzőt. Miután ez bélyegmeg­jelenéssel is összefüggésben áll, az arra kijelölt postahivatalok — Miskolcon az 1-es és a 10-es — alkalmazni fogják az elsőnapi bélyegzőt is. R. L. án szerepelnek a zsűri és a tévé közönsége előtt, és min­den reményük megvan arra, hogy ott legyenek a febru­ár 23-i döntőben. Az együttes tagjai: Kiss Tamás (gitár), Arad Csaba (basszusgitár), Fábián Zsolt (ének) Jurás Károly (billen­tyűsök', Farkas Péter (dob). Menedzserük — Doroszlay Zoltán — többnyire a fővá­rosban intézi ügyeiket. Az LP-n tíz szám lesz, a zenét közösen szerezték, a szöve­geket Fábián Zsolt írta. A zeneszerzésben Kiss Tamás a vezéregyéniség. Három szá­muk egyébként már készen van, ezek bemutatásra vár­nak a rádióban és a tévé­ben. A lemezen „vendég- hang” is szerepel: a kiváló­an éneklő Tisza Beátáé. Hamarosan újabb felvéte­lek készülnek a Bíborszéllel a Magyar Rádió 8-as stúdi­ójában. Régi és jogos igény egy olyan kulturális intézmény létrehozása, ami a megye szolgálatában áll. Ezt az át­fogó szerepet igyekszik be­tölteni a megyei Közműve­lődési Módszertani Központ, a célnak nem éppen megfe­lelő körülmények között. Most azonban változni lát­szik a helyzet: feltehetőleg ők kapják meg a főutca leg­szebb épületét, az Almássv- kúriát. Erről, s az intézmé­nyi rendszer változásáról kérdeztük Szabolcs András igazgatót. • BAZÁRSOR HELYETT — A kifáradt rendszer az utolsó éveiben megépítette a maga rekvizitumait — gon­dolok itt a debreceni, nyír­egyházi, kacsalábon forgó kultúrpalotákra —, s a Fej- ti-korszakban itt is kétszáz- milliós költséggel terveztek hasonlót. Ahogy a pártállam lehetőségei csökkentek, úgy lettek szerényebbek a tervek is. Egy tanácsi fenntartású intézményről mégsem lehe­tett lemondani. Létrejöttek az erős vidéki központok (Mezőkövesd, Sárospatak), de a művelődési házaknak nem volt szakmai központjuk. Az őket összekapcsoló szervező­erő sem működött, erre szánták a mi intézményün­ket. — Hogyan került szóba az Almássy-kúria hasznosítása? — Az épületet annak ide­jén az Országos Műemléki Felügyelőség tervezői vették pártfogásba. A klasszicista átalakítás után a főutca legszebb épülete iett. Szóba került egy eisetleges keres­kedelmi-információs haszno­sítási lehetőség w, kisebb butikok nyíltak volna egy központi térből. Szerencsére az épület műemlékileg fon­tosabb, semhogy bazársor váljék belőle. A megye kul­túrájának kell egy központi épület, egyenrangú helyen a ’ színházzal, a városházával. • FELKAROLNI AZ EGYESÜLETEKET — Van tehát szakmai köz­pont, s lesz méltó épület is. Mégis azt érzem, az igazi kulturális mozgás nem in­tézményesül. — Az elmúlt években az ellenzéki politikai attitűdök kulturális mezben jelentek meg. Mi 1985-től kezdve úgy gondoltuk, a közművelődés intézményen kívül, öntevé­keny egyesületekben zajlik. Az egyesületi élet ellenlába­sa lett az intézményi mun­kának. Nem volt más vá­lasztás, kapcsolatot kellett találni az ébredő egyesületi mozgalommal. Érdekünk, hogy támogassuk, ne adj’ isten, szolgáljuk őket. — Mit jelent ez a támo­gatás? — Minden öntevékeny egyesület megválaszthatta a maga vezetőit. Munkatársa­ink segítettek ebben, de nem direkt módon. Jogilag per­sze senki nem kényszerített minket erre. — Akkor miért? — A művelődés önkéntes, sőt magánügy, támogatni azonban intézményi köteles­ség. Az amatőr művészeti területen parlamentet hoz­tunk létre, ahol például nem a fenntartók, hanem a szín­játszóik véleményét vettük figyelembe. Kapcsolatot ta­láltunk a természetvédőkkel, elősegítettük a számítástech­nika mindenna.pi alkalmazá­sát. A sorozatban szervezett .videotanfolyamok. is ezt a célt szolgálták. — Mii yen eredménnyel járt az egyesületek „kiszol­gálása"? — A szakmában senki nem vitatja az öntevékeny szervezeteket. Fordítva is A pszichológus így látja Ifjú fejjel munka nélkül Minden korosztályt keserve­sen, de mindegyiket másféle­képpen sújt a munkanélküli­ség. Pszichológiailag mindenki­nél közös ebben a helyzet­ben a létbizonytalanság, az egzisztenciális szorongás, a türelmetlenség, a tehetetlen­ség, a csalódottság, a harag érzése. Megjelenik a nega­tív önértékelés is; az ember hajlamos értéktelenebbnek tartani magát azért, mert nem termel, és nem keres; álláskeresés közben pedig minden elutasítást nemcsak anyagi, hanem személyes bel­ső kudarcának éli meg. A fiatalok fiatalos lendü­lettel lépnek ki az iskolából, kíváncsisággal, aktivitással, egy részük kifejezett alko­tásvággyal — és nem utol­sósorban üres zsebbel, az önálló élet megalapozásának halasztást nem tűrő igényé­vel. És már előre szorongva, átélve a .tehetetlenséget és a keserű csalódottságot. Mert amikor elkezdték az iskolát, még azt ígérték nekik, hogy szükség lesz rájuk — a lehető­ségek adottak lesznek, és csak rajtuk — tehetsé­gükön, szorgalmukon, lel­kiismeretességükön — mú­lik, mire haladnak. Azt ta­nulták, hogy a munka tesz emberré, a munka nemesít (ez valóban így is van). Ha ez a tettvágv és len­dület már csírájában meg­törik a külső akadályokon, akkor félő, hogy később ne­héz lesz újra összeszedni az elvesztett energiát. A tétlen életmódot vagy a lassúbb életritmust, az igénytelenebb munkát meg lehet szokni, később nehéz átállni aktív tempóra és ,,alkotói foko­zatra”. Az ifjúkori csalódott­ság mély nyomot hagy az emberben, később nehéz lesz hittel és szívvel-lélekkel be­levetni magát értékes tevé­kenységbe. Az értékvesztés következtében lazul az erköl­csi tartás, és így az unalom elleni harag és lázadás rossz útra, antiszociális irányba sodorhatja a munka nélkül hányódó fiatalt. Az érett és énerős személyiség ezt ter­mészetesen ellensúlyozni tud­ja. A munkanélküliség hónap­jaiban sose maradjon az em­ber tétlenül. Még ha nehe­zére esik is, erőlködve is ki kell tölteni a kéretlen sza­bad idő minden óráját. El­sősorban az álláskereséssel kell állandóan foglalkozni valamilyen formában. Hasz­nos a tanulás (még ha éppen most úgy érzi is, hogy hiszen hiába tanult), a szabad időt jól ki lehet használni nyelv- tanulásra vagy más egyéb ismeretek elsajátítására. Ha szépirodaimat olvas, az is hasznára válik. Apróbb-na- gyobb tevékenységek, példá­ul kerti munka, kézimunka stb. többszörösen is haszno­sak; az órák is gyorsabban szaladnak, ugyanakkor érez­heti, hogy nem semmittevés­sel telt az idő, ráadásul anyagi előnye is van. Időt kell fordítani a családi, ba­ráti kapcsolatok ápolására is — amikor lesz majd mun­kája. úgyis rohanó tempó­ban fog élni. Lehetőleg ne maradjon sokáig egyedül a munkanél­küli. A magányos emberben óhatatlanul előtörnek a rossz gondolatok, a szorongás és a kétségbeesé-, és ez hosszú időre elronthatja a közérze­tét, gátolhatja az ertelmes tevékenységet. A családban vagy megértő baráti társa­ságban kellemesebben telik az idő, és együttérzést, biz­tatást kaphat gondjaiban. Nem a munkanélküli se­gély a megoldás a problémá­ra (az egyébként is csak vé­ges ideig adható), nanem a munka. Ha nem kínálnak a végzettségnek megfelelői, ak­kor marad az új út keresé­se. Például átképzéssel vagy vállalkozással. A fiatalok életkori sajátossága: mind­kettőnél lehetővé teszik, hogy könnyebben megfeleljenek az új követelményeknek, mint a korosabbak. Az ifjú ember agya az új ismeretek befogadására (ha maga is akarja), és nyitottsága, kez­deményezőkészsége bátorsá- ba, aktivitása folytán (re­mélhetőleg ezeket még nem vesztette el) vállalkozásra is képes. Feladni sosem szabad. Dr. Ignácz Piroska igaz ez, csak a iegsértettebb egyesület zárkózik el a mű­velődési házaktól. • NEM A GAZDASÁG ALARENE LTJE — A mai politikai törek­vések nagy része a kulturá­lis mozgalomban gyökere­zett. Az egyesületek akarat­lanul is levezető szelepként működtek, ettől váltak progresszívvá. Mondhatunk-e haladónak ma egy egyesü­letet? — Ha felületesen nézzük, szerepük csökkent, hiszen tevékenységüket politikai síkra helyezték. A cél most a demokratikus társadalmi gyakorlat megtanulása. Nem tudom, ez progressziónak nevezhető-e. — A kultúra mennyire függ a politikától? — Mindegy, hogy a napi politika milyen zászlót húz fel. a kultúra független sze­repben van. önálló szférája a társadalmi létnek, csak a felszínen látszik a politika és a gazdaság alárendeltjé­nek. — Fordítva lenne? — Gazdaságunk a maga kulturálatlanságának a fog­lya. Az állami mecenatúra mellett ki kellene alakulni a kultúra saját mecenatúrájá­nak, gondolok itt az újon­nan létrejött gazdag réteg támogatásaira. — Ami teljesen esetleges, számítani nem lehet rá. ön miben bízik? — Csak az erkölcsökben. A morálok ösztönzést adnak. — Biztos ebben? — A vállalkozói önbecsü­lésnek része kell legyen a szociális felelősség. Nem él­het alacsony kulturális szin­ten, aki a gazdasági prog­resszióhoz tartozik. — Farkas Ádámot idé­zem, aki szerint az alapít­vány korántsem mindenha­tó megoldás. A tőkeerős tá­mogatók a kuratórium tag­jai lesznek, tehát nyugodtan beleszólhatnak a pénz fel- használásának módjába, A művészet kockafejű ötletek kiszolgálójává válhat. — Én nem félek az ala­pítványoktól, azoknak is van egy szabad piacuk. Ha a ku­ratórium kookr*ejűekből áll, nem éri el célját, tehát vagy neki, vagy az alapítványnak meg kell változni. — És az állam szerepe? — Az államnak óriási fe­lelőssége van, az ő támoga­tó szerepét nem veszi át semmi. Az államnak úgy kellene segítenie, hogy di­rekt módon ne határozzon meg semmit. • A SZABAD POLGAR SZEREPÉBEN — Hol tartunk a változás­ban? — Tudatilag eljutottunk egy szintre: a szabad polgár szerepében tudunk tetszeleg­ni. Csakhogy polgár az, aki­nek vannak tartalékai, nincs mindennapi anyagi kénysze­re. A mi induló polgári de­mokráciánk millió szálon vissza van fogva. — Mit tehet ez ellen a módszertani központ? — Az intézmény és a szakma egyaránt a polgárok rendelkezésére áll. Hozzánk bárki bizalommal fordulhat, itt segítséget kap. Nem az intézményeknek kell kultu­rális mozgást produkálni, i feladat az öntevékeny cso­portok segítése. — Ezért olyan fontos a Tanácsház tér 13. átadása? — Alig várjuk, hogy el­készüljön. Nem magunk mi­att. Ez lenne az első de­mokratikus szerveződésű mo-' deli, az öntevékeny egyesü­letek találkozási fóruma. Máshonnan indult, mást tűz a zászlóra. Ez a ház más, mint a többi. Kocsis Attila i Támogatni intézményi kötelesség II irate onkemes, sót ipf Mi tesz a i anáesház tér IS, alatt Y Az Alliance Francaise nyelvtanfolyamai Franciái, franciái

Next

/
Thumbnails
Contents