Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-04 / 3. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM I ARA: 5.20 1991. JANUAR 4., PÉNTEK j FORIMT A MISKOLCIAK NAPILAPJA I # Régen várt kiállító; nyílt meg o napokban a Herman Ottó Múzeum Papszeren található épületében. A Miskolci évszázadok várostörténeti tárlat Miskolc alapításától ad átfogó képet szűkebb pátriánk fejlődéséről. Ugyanitt látható a Szép tárgyak dicsérete című bemutató, amely a megye népművészetével foglalkozik. Hasznos elfoglaltság mind a szünidejüket töltő gyerekeknek, mind az érdeklődő felnőtteknek. (Cikk az 5. oldalon.) (Kerényi László felvétele) Ilyen volt a kors7ellem ■ Van-e titka a budapesti villának? A polgármester mondja: Írom hónapon bellii te ilségvete Miskolcnak Fejűnek: harmadáron A Vasárnapi Hírek legutóbbi száma és a Népszabadság január 2-án adott hírt arról, hogy az MDF miskolci ország- gyűlési képviselője, dr. Balás István a legfőbb ügyésznél feljelentette Fejti Györgyöt, az MSZMP volt megyei első titkárát a budapesti villája építésénél igénybe vett kedvezmények, ingyenes szolgáltatások elfogadása miatt. A képviselő tudni véli, hogy a budai Homokóra utcai villa tervezése az Északtervnél, Miskolcon történt, ingyenesen, és hogy a kivitelező bekecs! tsz alaposan lcárazott építőanyagot számlázott az I. osztályú anyagár helyett. Már van az országnak költségvetése, de nem mondhatják el ezt magukról az önkormányzatok, hiszen a városok, falvak költségvetései jórészt az országos büdzsében einatározott „leosztás” függvényében alakulhatnak. Azt mindenki tudja, hogy az önkormányzatok szegények — de jó lenne végre tudni, hogy pontosan mekkora ez a szegénység, mire juthat és mire nem, milyen keretek között gazdálkodhat mondjuk Miskolc. A gondolkodásra, tervezésre túl sok idő nincs, ráadásul közben továbbra lg működ, niük kell a városi intézményeknek, iskoláknak, óvodáknak, a tömegközlekedésnek. Ezért a város közgyűlése előtt legutóbb Csoba Tamás polgármester egy átmeneti megoldásról beszélt. Elmondta, hogy az intézményeknek működniük kell, ha van költségvetés, ha nincs. Ezért most azt a megoldást lehet alkalmazni, hogy három hónapra a tavalyi, azaz 1990-es normati, vák alapján finanszírozzák tovább az intézményeket. Hozzátette azt is a potgár- meser. hogy remélj: az 1991- es költségvetés alapján sem kell majd kevesebbet adni az intézményeknek, mint eddig. Ha mégis lesz különbözet a három hónapos átmenet összegei és a/ új, idei költségvetés nyújtotta pénzügyi lehetőségek között, akkor azt majd elszámolják, kiegyenlítik. Hozzátette azt is: a három hónap a végső határidő arra. hogy legyen városi költségvetés, azaz lehet, hogy hamarabb felfüg. gesztik az átmeneti költségvetés-helyettesítő fizetési rendet. Ehhez csak annyi megjegyzést kívánunk hozzáfűzni, hogy nagyon reméljük: az új költségvetéssel együtt a. Városháza leteszi az asztalra a közeljövő várospolitikai, komrnunálpolitikai elképzeléseit is. Hiszen a hasonlóság a kormány és a Városháza között nemcsak a költségvetés elfogadásának időrendi összefüggéseiben keresendő, hanem abban is: a megszorításokat, kellemet, len intézkedéseket itt helyben is csak akkor képes elfogadni a lakosság, ha tudja, mit miért kell elviselnie. Kétségtelenül nincs könnyű helyzetben a Városháza, hiszen egyszerre kell tűzoltó- munkát végeznie és terveznie a jövőt. De az is bizonyos. hogy a választási időszakban ismertté vált pártprogramok általánosságokban mozgó elképzeléseinél többet, konkrétabbat kell mondani Miskolc lakóinak... Mik a kilátásai a turizmusnak és az idegenforgalmúnak az idén vidékünkön? A kérdés felettébb időszerű, j ugyanis ez a gazdasági ág j sokak kenyérkeresetét jelen- [ ti, ráadásul az életszínvonal f zuhanásával óhatatlan, hogy mi, itt élők is e környéken leszünk kénytelenek pihenni, üdülni, nö az ázsiója majd a túrázásnak, a helyi ide- i genforgalomnak. A kilátások felettébb bizonytalanok, hiszen nem tudjuk, hogy a dollárelszámolás bevezetésének következményeként jönnek-e, és milyen mértékben a szovjet és más környékbeli turisták, és a halódó országrész tud-e még vonzerőt gyakorolni a nyugati turistákra. Pedig, ha valamikor, akkor most lenne óriási szükség az idegenforgalom fellendítésére, hiszen ez is lehet olyan ágazat, ami képes munkanélküliek fogadására is... A Mátrahükki Intézőbizottság elemzése szerint kulcskérdés, hogy sikerül-c megépíteni az M3-as autópálya Gyöngyös és Miskolc kö- zöttt szakaszát, és megteremtik-e a légiközlekedés feltételeit a volt katonai repülőterek valamelyikének felhasználásával. Ezen lépések nélkül országrészünk elszigeteltsége nem teszi lehetővé a nyugati idegenforgalom jelentős növelését. Természetesen a fenti feltételeket csak központi segítséggel, támogatással lehet megoldani. A józan elemzők szerint a jövőben országré- ' szünkben az idegenforgalom Az 1988-ban épült villa akkori áron 10 millióba került, mai értéke 14 millió körüli, kérdés, mennyit fizetett ki ebből Fejti György? Az Északtervvel kapcsolatos vádakkal megkerestük Kovács Lehelt, a cég műszaki igazgatóhelyettesét, megbízott igazgatóját, aki elmondta, hogy a rendőrség még karácsony előtt elvitte a teljes tervdokumentáció másolatát, és a Fejti-villával fogadási feltételeinek jelentősebb arányú műszaki fejlesztésére — utakra, közművekre, különféle létesítményekre — helyi eró csekély mértékben áll majd rendelkezésre. Külföldi tőkére pedig akkor lehet számítani, ha ehhez épp az előbbiekben jelzett infrastrukturális fejlesztésekkel versenyképes helyzetet teremtenénk. Ez tehát ördögi kör, mert pénzt kellene befektetni ahhoz, hogy újabb pénzek áramoljanak ide — de az első befektetést nincs aki állja. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A MEBIB szakemberei szerint „az idegen- forgalom szubjektív tényezőit” kell fejleszteni. Hogy éz mit jelent? Például azt, hogy a hivatásos idegenforgalmi szakemberek rendelkezzenek megfelelő nyelvtudással, magas fokú szakmai képzettséggel, éljenek a korszerű reklámmal és piac- szervezési módszerekkel. Magyarán: ha már zötyögősek az útjaink, és kevés a jó szállodánk, szolgáltatásunk, akkor legalább legyen tiszta a mosdó, legyen benne törülköző, a pult mögött álló szállodás értse az idegenek nyelvét. Olyan tényezők ezek, amelyekre eddig vajmi kevés figyelmet fordítottak. Inkább az ellenkezője volt az igaz: meglehetősen sok pénzt fektettek különféle fejlesztésekbe. Ha például megépült valahol egy szép autópihenő, arra már nem futotta, hogy legyen és működjön a W. C. és takarítsák is el azt a szemetet, amit a tisztelt autósok otthagynak. kapcsolatos iratokat, a bizonylatokkal, számlákkal együtt. Számlák ugyanis vannak. A terveket Ferencz István, Ybl-díjas építész készítette el, s a számlázott és kifizetett összeg — 23 ezer forint — megfelelt a magántervezői gyakorlatban szokásosnak. Igaz, ez körülbelül egy- harmada egy tervezővállaAz elemzés szerint ezek a szempontok olyannyira fontosak: ha továbbra sem tudunk tenni azért, hogy idegenforgalmunk európai módon komfortosabb legyen, akkor az eddigi befektetéseink kihasználtsága is kérdésessé válhat, csökken a szállodák, kempingek forgalma. Ebbe a körbe tartozik az is, hogy a lakosság gondo.- kodásmódjának is változnia kellene — mondjak a szakértők. Az az iga:-ág. hogy nem szeretjük az idegeneket. Tanulságos egy.aer-kétszer odafigyelni, amikor a magyar átlag honpolgár idegenekkel találkozik bárhol is — magatartása sokszor ellenséges. No persze, az általános műveietlenség és kul- turálatlanság mellett az okok között ott szerepel az elmúlt évek és a jelen felvásárló turizmusának pusztító hatása is. Hiszen azt senki sem szereti, ha zsákszámra viszik el az orra elöl az árut a boltból. Másrészt nincs is érdekeltté téve a magyar polgár az idegenforgalomban — a bevételek valahol a homályos messzeségben képződnek, míg az átlagmagyar csak a hátrányokat szenvedi, a zsúfoltságot, a nyáron megnehezedő közlekedést. Nincs kétsége egyetlen szakembernek sem afelől: az idegenforgalom érdekeltségi rendszerét át kell formálni, hiszen addig felesleges mondogatni, hogy ebből is élünk, vagy hogy ebből is élhetnénk jobban, ha a mondás igazát nem érzi mindenki közvetlenül a pénztárcáján is ... (kiss) lat által kalkulált összegnek, de végül is — így az igazgató, — az Északtervet kár nem érte, ha haszna nem is lett a dologból. Ezen a vonalon Fejti György aligha vonható felelősségre, legfeljebb azon meditálhatunk, erkölcsös volt-e a kedvezmény igény- bevétele. Hamar kiderül, — s már nem a Fejti-villa a téma —, hogy ez a pártállam idején bevett szokás volt. — Az Északterv társadalmi munkában évente 4—5 milliós munkákat végzett, elsősorban tanácsi „kérésre”. Ezek hatalmi felkérések voltak, hiszen a társadalmi munka ugyan nem volt kötelező, de a cég helyzete indukálta a kérések teljesítését. Egyébként is volt olyan, hogy üzletpolitikai okokból — megrendelőt elengedni nem szabad — néha „engedtünk” az árból — mondta az igazgató. — Abban az időben családi házat nemigen terveztünk, de hát most nincs művészeti gimnázium, nincs Technika Háza, lakótelep, Bodótető beépítése, örülünk a kis munkának is. Engem egyébként (már politikai múltam miatt sem) soha nem kértek szívességre, de én ma sem tudom elítélni, hogy a vállalat érdekében a vezetők vállaltak ilyen társadalmi munkát. Magáncélra, ingyenmunkáról nem tudok, erről a Bodnár Ferenc első titkársága idején beszéltek. Olyan volt a korszellem, hogy elődeim nem tudtak kitérni a kérések elől. Itt kapcsolódik beszélgetésünkbe Pénzes Géza. építészmérnök, akit erről a „korszellemről” kérdeztem. *— A legkülönbözőbb irányokból és célokkal jelentkeztek szervek és szervezetek ilyen igénnyel. Ingyenmunka sose ment ki, egy jelképes összeget mindig fizettek. adózni ugyanis a társadalmi munka után is kellett, legalább ezt az ösz- szeget megkaptuk. Pártszer- vek kérésére is terveztünk, de főleg a tanácsok kértek — a megyei tanács például települések általános rendezési terveit — „társadalmi munkát”, amit teljesítettünk, hogy a pénzes megrendeléseket is mi kapjuk. — Ez általános divat volt. Egy vidéki ruhagyár igazgatója például minden évben felöltöztette az osztályvezetőt. a feleségét, a babáját, aztán biztos lehetett benne, hogy a nagy pénzosztásnál vállalata kap a fejlesztésekre. Így volt ez akkor, az ilyen szívességeknek „bejött” az ára.' — Talán Fejtinek r87—88- ban nem volt olyan politikai éleslátása, hogy tudja, hamarosan összeomlik a pártállam, nem érdemes neki szivességet kérni. Bár, vajon miért nem piszkálja senki azóta sem a Bodnárvilla titkát? Felteszem, hasonló módon épült. Megkerestem Bodonyt Csabát, aki jelenleg az Interplan Kft. tervezöcso- portját vezeti, de a Fejti-' tervek készítésekor ő volt az Északterv műszaki igazgatója. — Fejti Györgv abban az időben költözött Pestre, lakásproblémái miatt építkezni akart, és engem hívott telefonon, ajánljak neki kvalifikált tervezőt, merd építészetileg is igényes épületet akar. Ezt erényeként értékeltük, én jó dolognak tartom építészeti szempont-* bői is, ha egy vezető politikus szép, igényes házban lakik. — Fejti először engem kért meg a tervezésre, da nem tudtam vállalni, s akkor ajánlottam Ferencz Istvánt, aki — ez is praktikus volt — pesti lakos. Ferencz valamilyen meggondolásból magántervezésben nem vállalta el a munkát, ő kérte, hogy az Északterv égisza alatt történjen a tervezés, — Ezek után a vállalat (a Bodnár-korszaktól eltérően) szerződést kötött a munkára, aminek pontos tartalmára nem emlékszem, de a kért összeg megfelelt az abban az időben szokásos magántervezői díjnak. Kétségtelen, egy nagyvállalat rezsije jóval nagyobb, de egy családi ház építésére nem akartunk pluszköltségeket terhelni. Én a továbbiakat nem ismerem, a házat sem láttam, de tudom, voltak építési gondok, kertépítési munkák is növelhették az eredetileg kalkulált értéket. — Az Északtervnek nem volt nagy kára, bár haszna sem. Én nem látok ebben „állampárti összefonódást”, és nekem sem volt hasznom belőle, sőt mondhatom, hogy a megyei pártbizottság „támogatásával” kerültem el a vállalattól is. — Kétségtelen, hogy korábban. főleg középületeknél, milliós nagyságrendű ingyenmunka folyt, ez politikai dresszúra hatására történt, (példákat is mondok: a vadaspark, a Bükki Nemzeti Park, az avasi ifjúsági centrum, a Technika Háza tervezése nagyrészt így folyt), aztán a városért végzett munkáért jutalmakat osztott a tanács. De vezető politikusoknak — a már- említett Bodnár, később Drótos. Énekes-korszak óta — nem volt ingyen építkezés. Gróf Lajos (k-ó) Nemcsak autópálya, hanem tiszta mosdó és mosoly is kell! Miért jönnének az idegenek?
