Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

3<t A faházak ugyan nem bódék, de hogy nem a város szívébe valók, az is biztos lJjabh terrortámadás let-4vív elten Lakóliázba csapott a rakéta Három áldozat, sok sebesült Három halottja van an­nak a rakétatámadásnak, amely Tel-Avivot érte teg­nap este. Mindhárom áldo­zat felnőtt, nevüket nem említették eddig. Ezúttal Felvonulási terület a város szivében Ideiglenesen, azaz örökre? Vannak városunknak olyan pontjai, ahol évtizedek óta nem sikerül rendet terem­teni, amelyeket a jobb érzé­sű polgárok elkerülnek, ha látogatót, vendéget kalau­zolnak. Sajna, a belváros­ban is akadnak ilyen terü­letek szép számmal. Dr. Tornyai László, a Miskolci Városszépítő Egyesület tag­ja az egyik ilyen szégyen­foltról írt a városháza épí­tésügyi és városfejlesztési bizottságának. Levelével da­rázsfészekbe kotort, ugyan­is a felvonulási területek, épületek ügyében Miskol­con a nagy nekibuzdulások ellenére sem sokra mentek eddig... Talán majd most? • A PÁTRIA HÁTA MÖGÖTT ... Naponta járok el a Pát­ria-tömb mögötti parkolót összekötő út és a Patak ut­ca kiszélesedésében lévő te- recskén. Évek óta csúfítja a teret a nyilvánvalóan ide­iglenes építési engedéllyel —, a BÁÉV által felépített munkásszálló és étterem. Még ma is látható az ezen épületeket ellátó ideiglent - villanyvezeték is. Az elteli idő alatt a felvonulási épü­letek funkcióját — szerin - ten engedély nélkül — a BÁÉV megváltoztatta, és a:- egyik épületbe a tervező leányvállalatát telepítette, az éttermet pedig idegen céggel kötött szerződés alap­ján hasznosítja: abban je­lenleg a Humana Kisáruház működik. A környék a belváros igen fontos része, és a fent említett épületek lebontásá­val, valamint néhány fa el­helyezésével, az eredeti ál­lapot visszaállításával eny­híthető a gépkocsi-parkoló­helyek hiánya. Az idők folyamán a tér kedvező változásokon ment át, mert az Egressy Béni Zeneiskola, az Emász-szék- ház és a melleite lévő sa­roképület rekonstrukciója megvalósult. Ugyanígy be­fejeződtek a Kossuth utca 3. szám alatti lakóház felújí­tási és emeletráépítési mun­kái, valamint a Patak utca 8—6—4. szám alatti lakó­épület felújítása. Ez utóbbi épülettömbnek a Pátria mögötti parkolóte­rület felé eső részén ottma­radt az építkezések során felállított igen csúnya, töre­dezett sárga műanyag hul­lámpalakerítés. Ennek . el­bontására és az eredeti ál­lapot visszaállítására szin­tén a BÁÉV-fővállalkozót kellene kötelezni! • PÉNZT SZEDNI MAS HELYETT? Végezetül javaslom, hogy a fenti kerítés elbontása­kor a Palotás étterem mö­götti parkolót fel kellene újítani, mert az olyan ká- tyús, hogy oda már gépko­csival beállni nem lehet. Véleményem szerint az ön- kormányzatnak anyagi igény­nyel is fel kell lépnie a BÁÉV-vel szemben, mert a jogellenes hasznosításból szerzett haszna őt nem il­leti meg. Köztudott, hogy a BÁÉV saját székházát, illet­ve annak egy részét értéke­sítette, így ha egyáltalán működik még a tervező le­ányvállalata, az MSZB tér 4. szám alatt biztosítson a leányvállalatának helyisé­get... Végezetül általánosságban indítványozom: a tisztelt bizottság kötelezze az ön- kormányzati hivatal műsza­ki osztályát mint elsőfokú építési hatóságot, hogy a város egész területén vizs­gálják felül az építőipari vállalatoknak adott ideigle­nes építési, fennmaradási vagy helyfoglalási engedé­lyeket. Általános tapaszta­lat, hogy a visszaszorult épí­tési kapacitások miatt e vállalatoknak már nincs szükségük e területekre, és ingyen, vagy névleges díj ellenében e területeket fö­löslegesen tartják birtokuk­ban, illetve nem az eredeti célnak megfelelően haszno­sítják. (Hallomásból tudom, hogy az Engels’ utcán lévő építésvezetőség faépületében italkimérés van.) A Paló- czy u. 5. szám előtti üres lelek bejárata szintén építő­anyag tárolására szolgált, és az eredeti állapotot nem állították vissza. A városért tett fáradozásukat előre is köszönöm, munkájukhoz sok türelmet kívánva... — Dr. Tornay László. • ÚJABB HOSSZABÍTÁS ... Türelemre, úgy véljük, el­sősorban a városlakóknak lenne a legnagyobb szüksé­gük. Ugyanis — felvonulási terület- és telephely-felszá­molási akciót már megér­hettek, nem is egyet. La­punk is „beszállt” a leg­utóbbiba, mikor például a Vörösmarty utcai ABC háta mögött lévő terület felsza­badításáról volt szó. Innen sorozatos botrányok köze­pette költözött el a kivite­lező vállalat, amely úgy rendezkedett be a város szí­vében, mintha örökre itt maradhatna. Egyébként ez a jellemző másutt is: bár az engedélyek „ideiglenesek", többnyire meghosszabbítják mindegyiket. A Patak utcai ügyben is ez történt: meg- hosszabbítgatott engedélyek fedezik a tűrhetetlen álla­pot fenntartását. Szomorú hogy információink szerint a legutolsó meghosszabbítás november 29-i dátumú, te­hát már az új városi veze­tés égisze alatt történt. Na­gyon reméljük, hogy ez csak afféle kis baki volt, a rendszerváltás zűrzavarának számlájára írandó, és nem gondolja senki komolyan a városházán, hogy a Patak utcán immáron városházi pecséttel szentesítve min­den így maradhat 1992. de­cember 31-ig. Azt a bizo­nyos faházat az Engels ut­cán, amely ma kocsmaként funkcionál, a városháza Vá­rosgondnoksága adta ki bér­be, legalább egy éve már, egyetlen rakétát lőtt ki Irak, ez azonban be is csapódott, hiába lőttek ki két elhárító rakétát a tüzérek. A kudarc okául a szakértők azt je­lölték meg, hogy a nagyobb távolságon — Izraél mesz- szebb van a kilövőállások­tól, mint Szaúd-Arábia — jobban felgyorsulnak az ira­ki rakéták. Ez a rakéta most egy lakóház emeletére csa­pódott be. Washington ter­rortámadásnak minősítette a rakétacsapást. Az izraeli ve­zetés ma tanácskozik az újabb támadásról; arról egyelőre nincs hír, hogy azonnal visszaütnének, ám elgondolkoztató, hogy most már célpont-latolgatás is fo­lyik. Az amerikai külügymi­niszter-helyettes mindeneset­re meghosszabbította izrae­li tartózkodását, hogy rábe­szélje az izraelieket a továb­bi béketűrésre, netán némi gazdasági támogatás ellené­ben. Gorbacsov elnök is megerősítette abbéli véle­ményét, hogy a konfliktust tárgyalásos alapon kellene inkább rendezni, mert a há­ború folytatásának belátha­tatlan következményei is le­kísérve. . XXIII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM I ARA: 5.20 I (kiss) 1991. JANUAR 23., SZERDA | FORINT (Folytatás a 2. oldalon) Évekkel ezelőtt kedvez­mények sorával támogatta a költségvetés az állami gaz­daságok és a kistermelők tejtermelésé^ s nem is olyan régen még valamennyi me­zőgazdasági szakember úgy vélekedett: van jövője az ágazatnak. Már csak azért is, mert korszerű, a világszín­vonalra emelt szarvasmar­ha-tartással az élelmiszert előállító országok között elő­kelő helyre kerülhetünk. Ma az ország 930 nagy­üzemében 565 ezer tejelőte­henet tartanak, s legalább 30 ezer egyéni gazda foglal­kozik ezzel. Mig 1971-ben c-gy tehén évente 2500 liter tejet adott, addig 1990-ben ennek csaknem kétszeresét. Ugyanakkor évről évre csök­ken Magyarországon a tej- fogyasztás, s ma már az át­lagszámítások szerint eléri a fejenkénti 150 litert. Ha ezt az adatot összehasonlítjuk a fejlett tőkés országokban fo­gyasztott fejenkénti 240 li­terrel, akkor láthatjuk iga­zán a különbséget. Válságos helyzetben van a tejipar is, hisz a normális működéshez legalább 5 mil­liárd forint pótlólagos for­gótőkére lenne szüksége, ám csupán 3 milliárd forint hi­tellel rendelkeznek. A Tej­ipari Tröszt1 tavaly decem­berben megszűnt, s tizenöt, államigazgatási irányítás alatt álló tejipari vállalat jött létre. Ezeknél a múlt ev végére 3 ezer tonna tej­por, s ugyanennyi vaj hal­mozódott fel, amit a jelen­legi világpiaci áron csak 1 milliárd íorint veszteséggel lehet értékesíteni. Közgazdasági abszurditás­nak számít, hogy miközben óriásira nőtt a tejkínálat, a kormány bejelentette, hogy 22 forintra emeli a legin­kább keresett 2,8 százalékos zsírtartalmú tej maximált fogyasztói árát, ami 21 szá­zalékos drágítást jelent. A Földművelésügyi Miniszté­rium számításai szerint a tej előállítási költsége az idén 30 százalékkal nőhet, ezért 15 százalékos íeivasár- lasi áremelés mindenképpen indokolt. Természetesen nem kötelező a maximált árakat alkalmazni; a termelők, a feldolgozók és a kereskedők megegyezésétől túgg majd, hogy mennyiért kínálják. A jelek szerint azonban min­denki kihasználja az árban rejlő anyagi lehetőségeket, még akkor is, ha a piaci viszonyok egészen mást kö­vetelnének. A tejtermelők, . s mind­azok, akik kilátástalan hely­zetbe kerüllek amiatt, meri nem veszik át tőlük a tejet, január 31-én országos de­monstrációra készülnek, ha addig nem születik meg­egyezés a kormánnyal. Van, aki újrakezdési kölcsönt vett fel — tavaly a Déli Hírlapban májusban írtunk egy ilyen családról —, s az összegből tehenet vásárolt. Kérdéses, hogyan fizetik majd vissza a kölcsönt, ha a termelés visszafogására kényszerítik őket. A tejipari vállalatok ál­láspontja szerint a tejterme­lés 20 százalékos mérséklé­sére lenne szükség, ám ez csak akkor lehetséges, ha országos szinten 10—15 szá­zalékkal csökkentik a tehe­nek számát. Csakhogy ez súlyos károkat okozna vala­mennyi gazdálkodónak, hisz egyetlen szarvasmarha levá­gásakor legalább 20 ezer fo­rint a veszteség. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy milyen hosszú a folyamat, amíg te­jelővé válik az állat, s ad­dig mennyi pénzébe kerül a gazdának, akkor a veszteség mértéke tovább emelkedik. A Nagymiskolci Állami Gazdaságban, Egri István ál­lattenyésztési üzemigazgató­tól megtudtuk, hogy az ál­lami gazdaságnak Ongaúj-: falun 600, Tiszalúcon pedig 200 szarvasmarhája van. On- gán tavaly 2 millió 800 ezer liter tejet adtak a tehenek, míg Tiszalúcon 900 ezer li­tert. Igen jó minőségű, 3,5 százalékos zsírtartalmú tej­ről van szó. A tavalyi át­lagár 14,11 fillér volt. A Borsod Megyei Tejipari Vál­lalattal a napokban egyez­nek meg az új árról, de je­lenleg még a tavalyi áron veszik át a tejet. Egri István úgy véli, hogy ha az állami gazdaság 17—18 forintért adhatná közvetlenül a fo­gyasztóknak a tejet, akkor mindenki jól járna. Célsze­rű lenne ismét bevezetni azt a szolgáltatást, hogy közvet­lenül vinnék ki a friss te­jet a nagyfogyasztó intéz­ményeknek, iskoláknak, óvodáknak. Még jobb lenne, ha volna annyi pénze a gaz­daságnak, hogy maga léte­sítsen feldolgozó, pasztőröző üzemet. Miután erre most nincs lehetőségük, minden bizonnyal megegyeznek majd a tejiparral az árban, csak az a kérdés, mikor, hiszen ehhez igazítják termelésü­ket. Véleményük szerint az ország most nincs abban a helyzetben, hogy a tej fo­gyasztói árát függetlenítse a szociálpolitikai kérdésektől, hiszen a tejfogyasztás visz- szaesése ezzel van összefüg­gésben. Ugyanakkor tönkre­megy egy jól fejlett mező- gazdasági ágazat, amit ké­sőbb pótolni már nem le­het egykönnyen. Gyors in­tézkedésekre lenne szükség, hogy megelőzzék a kister­melők tönkremenését. Az is Isten ellen való vétek, hogv a csatornába kell önteni az életet adó, egészséges élel­miszert. Vadas Zsuzsa Tejet a csatornába? t árról vitáznál!, s közben nem isszák

Next

/
Thumbnails
Contents