Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-22 / 18. szám

A kilencven lakás építésével még nem haladtak túlzottan előre: egyelőre az alapoknál tartanak. Az építész levele a bodótetői lakásépítés ügyében Ránksózzák az utolsó paneleket? Elhúzódik a Öböl-háború Újabb rakétatámadás Ríjad ellen Lesz-e a Bodótciöbűl má­sodik Avasadéi? Lesz-e Mis­kolc beépítésre momentán legalkalmasabb dombjából pénzt nyelő, senkinek sem tetsző, embertelen és ké­nyelmetlen lakótelep-ször­nyeteg? Ezek a kérdések a városháza építésügyi és vá­rosfejlesztési bizottságának ülésein is elhangzottak, hi­szen a Bodóletőn az idén kilencven lakás épül — az eddigi tervek szerint, az amit még a volt tanács ha­gyott jóvá —, panelből. Mostanában kell döntenie arról a város közgyűlésének, hogy folytatja-e ezt a lakás­építést vagy sem. Ha igen, panelből-e, vagy másból? Ha nem, mit és miből épít helyette? És mi lesz a foly­tatás: panel továbbra is, vagy valami egész más? A bizottság a helyszínen is vizsgálódott az ügyben, és rendkívül éles vita zajlott le a látottakról. Az egyik vitá­zó. Sári István építész oly­annyira fontosnak ítélte meg az ügyet, hogy álláspontját levélben is rögzítette, és el­juttatta a sajtónak, és a bi­zottság elnökének. Íme: • UTÖVÉDHARC A BÁÉV-NÉL Amint azt az emlitett bi­zottsági ülésén kifejtettem, értelmetlennek, műszaki, gazdasági, építészeti — szak­mai szempontokból megen­gedhetetlennek tartom, hogy 1991-ben önkormányzati tá­mogatással és a bizottság hallgatólagos asszisztálásával ötszintes házgyári panelépü­letek épüljenek meg, a több, mint 250 millió forint költ­séggel előkészített bodótetői építési területen. Hibásnak tartom azt a szemléletet, amely nem ismeri fel, hogy a rendszerváltással párnu- zamosan, az önkormányza­tok működésének megkezdé­sével, a tulajdonviszonyok átrendeződésével minőségileg új helyzet' jött létre, amely a szakemberektől és az ön- kormányzati testületekben tevékenykedőktől- egyaránt a korábbiaknál felelősségtelje­sebb magatartást követei. Óva intem a t. bizottságot at­tól, hogy ehhez a ..városren­dezési akcióhoz” hallgatóla­gos jóváhagyással „a nevét adja”, sőt a magam részéről ez ellen a legmesszebbme­nőkig tih akozom. Teszem ezt annak ellenére vagy ta­lán éppen azért, mert jól is­merem a paneles technoló­giával járó előnyöket és kö­töttségeket, terveztem pane­les lakótelepet toboezcr la­kással (igaz. 1975-berp, még­is a mai helyzetben az ez­zel a technológiával járó összes következmény isme­retében a bodótetői terüle­ten a paneles technológia al­kalmazását nem tartom el­fogadhatónak. A bodótetői lakásépítési terület ugyanis az elkövet­kezendő 15 év egyik legfon­tosabb városi lakóterülete. Ennélfogva teljesen értel­metlen az első megvalósítási ütemben olyan beépítési módot és olyan technológiát alkalmazni, amely „kifutó­ban”, leáldozóban van. Más lenne a helyzet, ha a EÁÉV vagy bármilyen más kivite­lező szervezet hosszú távra szóló paneles fejlesztési rendszerprogrammal rendel­kezne, amely távlatban biz­tosítja az igényekhez alkal­mazkodó korszerű lakásépí­tést. De korántsem erről van szó, hanem arról, hogy egy utóvédharcát vívó kivitele­ző vállalat utolsó „raktáron maradt” , paneljeit próbálja jó pénzért a város nyakába varrni. Számolni kell azzal, hogy amennyiben a terüle­ten megjelenik a paneles technológia, egy csapásra le­értékelődik, devalválódik a többszáz millió forint árán előkészített, ma még magas presztízsű építési terület. A városnak pedig nem ez az érdeke, hanem ellenkezőleg az: megfelelő építési telkek kialakításával vonzóvá tegye az építtetők számára ezt a területet, hogy a telkeket minél magasabb áron tudja értékesíteni, hogy a befekte­tett költségei minél hama­rább megtérüljenek. Ennek gyökeresen ellentmond az a hibás gyakorlat, amely a közművesített városi terüle­teket ingyen és bérmentve bocsátja az építtető (jelen esetben az OTP) rendelkezé­sére. ® NEM KELL MÉG EGY AVAS-DÉL Kételyeim vannak abban a te­kintetben is, hogy a botrányos körülmények között állandóan változtatott hitelfeltételek mel­lett lesz-e csaknem száz miskol­ci, vagy borsodi család, amely hajlandó 3 millió forint hitelt felvenni és azt törleszteni alig több, mint 60 négyzetméteres pa­nellakásokért. Félő, hogy e la­kások eladh a tatlanságuk esetén mintegy visszaszállnak” az ön­kormányzat tulajdonába, ami to­vábbi értelmetlen kiadásokhoz vezet. Á< tanulmányozva a Miskolci Beruházási Vállalat által össze­állított ismertető anyagot, meg­állapít ható, hogy az eddig in­vesztált több. mint 250 millió fo­rint előkészítési költség jelentős része fölösleges, illetve elkerül­hető iett volna. Ennek tételes elemzésébe azonban e helyen egyelőre nem kívánok belemen­ni. Mindenképpen magyarázatra szorul azonban az a számomra érthetetlen tény. hogy az 1990. január 30-án beadott megvaló­sítási pályázaton miéri nem a jóval kedvezőbb árajánlatot adó HÁÉv változatát fogadták el. Érthetetlen továbbá az is, nogv a Későbbiekben megismételt pá­lyázat tervei, közeledve a meg­valósuláshoz. mind funkcionálj- :an mind építészetileg tovább szegényedtek, s így jelenleg olyan épületegyüttes áll megva­lósítás alatt, ami építészeti torz­képe a korábbi beépítési kon­cepcióknak. Szeretném felhívni a figyelmet továbbá egy, a városban elural­kodott, a közhangulatban több helyen érzékelhető megállapítás­ra, mely szerint: ezek az ... építészek már a Boilótetöböl is „kis Avas**-t akarnak csinálni. Nos, ebben a megállapításban feltétlenül van igazság, mert ha a jelenleg érvényes engedélye­zett tervek alapján kerül az első tömb (vagy első tömbök) kivite­lezésre, akkor ennek veszélye kétségtelenül fennáll. A magam részéről azonban elsősorban mint építész, de mint a bizottság- tagja is elhatárolom magam azon korábbi döntések várható kü - vetkezményeitől, amelynek meg­hozatalában nem vettem részt. • A LAKASRA VARÓK ÉRDEKEIT IS VÉDENI KELL! Annak érdekében azon­ban, hogy a téma a holt­pontról kimozduljon, javas­lom a tisztelt elnök úrnak, a bizottságnak és a város önkormányzati testületének: haladéktalanul vizsgálja fe­lül korábbi döntéseit, az alábbiak szerint: — Kérjen szakvéleményt az engedélyezett első tömb vonatkozásában a beépítési terv készítőitől (Szőke László építész) annak megállapítá­sára, hogy mennyiben felel meg a megvalósítás előtt álló tömb a jóváhagyott be­építési terv alapkoncepció­jának. — Szerezze be a t. bizott­ság a témával kapcsolatos ÉSZB-szakvéleményt, külö­nös tekintettel az épületek földszinti funkcióváltására (üzletek elmaradása), az épü­letek városképi megjelené­sére. valamint a tervező szervezet tervezési jogosult­ságára. — Szerezze be a bizottság a tervezéssel és kivitelezés­sel kapcsolatos érvényben lévő szerződéseket, valamint az OTP 1991-re szóló meg­erősítő nyilatkozatát. Mindezek birtokában ha­ladéktalanul döntsön a te­kintetben, hogy megenged­hető-e a korábbi hibás dön­tések kényszere alatt előállt helyzet elfogadása és az építés folytatása, vagy az építés leállítása mellett a tervek átdolgozásával, tech­nológiaváltással a környe­zethez illeszkedő,, a, lakóte­rület minőségét meghatáro­zó, építészetileg magasabb színvonalú épületek meg­építése kívánatos. * Az építésügyi és városfejlesz­tési bizottság elnökétől, Kar- vaiöZky Istvántól megtudtuk: az építész icvelét h bizottság véle­ményével együtt juttatja el a polgármesternek. A bizottsági álláspont azonban azt is figye­lembe kívánja venni, hogy az építkezés leállítása azzal is jár: kilencven magánjogi szerződést kell felbontani, azaz kilencven, lakásra váró családdal kezdőd­het áldatlan jogvita — no és természetesen az ő érdekeiket is védeni kell ... A döntés végül is a közgyűlés joga és kötelessé­ge •. • (k-ó) Irak az éjszaka három újabb rakétát lőtt ki szaúd- arábiai városokra. A három­ból egy célt tévesztett, egyet a Patriot rakéták hárítottak el, a harmadik meg becsa­pódott ugyan Rijadban. de csak kisebb kárt okozva. (Elképzelhető, hogy ez utób­bit is a légvédelem hárítot­ta el.) A katonai elemzők ás hír- magyarázók véleménye most már egyre inkább arra haj­lik. hogy az első napok si­kerein felbuzdulva. kissé alábecsülték az iraki hadi potenciált. Valószínűnek tű­nik, hogy az iraki légierő jelentős része sértetlen, a repülőterek sem teljesen használhatatlanok, s az ira­ki hadsereg ninos elvágva a hátországi vezetéstől. Több­százra teszik a rendelkezés­re álló iraki rakéták szá­mát, és valószínű, hogy eze­ket fel lehet szerelni vegyi, illetve biológiai robbanófej­jel is, mivel ezek a gyártó- kapacitások sem semmisül­tek meg. Az öböl-háború­val kapcsolatos hír, hogy hazánk, valamint Csehszlo­vákia és Lengyelország kül­ügyminisztereinek budapesti találkozóján elítélték Irak kuvaiti agresszióját, és kü­lön is méltatták Izrael ön­megtartóztatását. Az is a diplomácia hírei közé fcarto­A köz valódi véleményé­vel szembenézni igen nagy kockázatokat rejtő vállalko­zás. Ezért azután azok a rendszerek, politikusok, köz­életi emberek, akik úgy ér­zik, szilárdan állnak a lá­bukon, igyekeznek magukat megkímélni az efféle kelle­metlen szituációktól. A közvélemény ismerete azonban egy demokratikus rendszerben alapvető fontos­ságú. Természetesen még a legdemokratikusabb rend­szerben sem lehet a legfon­tosabb döntéseket a közvé­leményre alapozni, ám az a közvélemény, amely egy-egy probléma kapcsán létezik, olyan tény, amellyel min­denfajta döntés mérlegelése­kor számolni kell. Miért? A kérdésre Tóth Pál szocioló­gus, gyakorló közvélemény­kutató szakember válaszol: Először is azért, mert a közvélemény már pusztán az­zal, hogy kifejeződhet, ál­lást foglal, tehát mintegy el­lenőrizheti mondjuk a poli­tikát. Azután, ha a közvéle­ményt a döntéshozók megis­merik, vagy meg akarják is­merni, akkor az legalábbis elgondolkodásra késztetheti őket. A kérdés most már csak az, hogyan ismerhető meg a „köz véleménye”? Hogyan fejeződhet ki egyál­talán a közvélemény úgy, hogy ez valóban betöltse a társadalomban azt a pozi­tív szerepet, amelyről szól­tunk? A „köz”-vélemények meg­nyilvánulásának legalapve­tőbb feltétele természetesen maga a demokrácia. Ez azonban csak elengedhe­tetlen, de nem elegen­dő feltétele ennek. Hozzá­tartozik mindehhez az is, amit társadalmi nyilvános­ságnak nevezünk. Ha a tár­sadalmi nyilvánosság szer­kezeti formái fejlettek, akkor egyre több ember és lakos­sági csoport képes a véle­zik, hogy Szaddám Húszéin elutasította a szovjet elnök békekezdeményezését. Az elemzők közül mind többen a háború elhúzódásával szá­molnak. (Folytatás a 2. oldalon) ménvkifejezésre. Tehát a sajtó, a rádió és a nyilvános­ság más fórumain, intézmé­nyesült formában elmond­hatja a véleményét, hangot adhat törekvéseinek, vá­gyainak, rögeszméinek. Amennyiben ezek a „csator­nák” nem jól működnek a társadalmi nyilvánosság for­mái fejletlenek, akkor a vé­lemények nemcsak magán­véleménnyé silányulnak, de idővel az emberek a véle­mény kifejezése iránt is kö­zömbössé válnak. Ekkor lesz, lehet azután hivatkozási alap a „köz” véleménye: akárkik hivatkozhatnak ezekre az emberekre, hiszen senki sem tudja ellenőrizni, hogy voltaképpen mit is gondolnak ők a dolgok állása felől. A társadalomirányítás azonban nem érheti be az­zal, hogy van egy jól mű­ködő társadalmi nyilvános­ság. Vannak olyan esetek, amikor nagyon pontos in­formációkra van szükség ar­ról, hogy valamely jelen­ség. vagy probléma megíté­lésében miként tagolódnak a vélemények. Tehát milyen tipikus vélemények vannak és ezek a vélemények mi­lyen kört. vagy mennyi em­bert érintenek. Magyarán: mi a többségi vélemény és mi nem az? Egy politikai páll, amelyik választásra készül, egyetlen kifejlett de­mokratikus rendszerben sem nélkülözheti a közvéieménv- kuiatások . .edménveinek is­meretét. Eze.e nélkül az is­meretek nélkül manapság egyszerűen elképzelhetetlen eev választási kampány si­keres megtervezése és vé- gigvitele. Ez persze csak egyetlen példa, de talán a legismertebb. A közvélemény tagolódásának precízebb megismerésére tehát a köz­vélemény-kutatás szolgál. Arra természetesen még a leggazdagabb országok sem vállalkozhatnak, hogy' egy adott kérdés felől mindenkit Menedzserklub Mályiban Menedzserklub alakult a napokban Mályiban. Nagy­részt helyi szakértők vállal­nak benne tevékenységet, de miskolci szakemberek is részt vesznek a klub mun­kájában. Céljuk, hogy hasz­nos tanácsokkal, ötletekkel járuljanak hozzá a helvi gondok megoldásához, és segítsék a polgármester munkáját. megkérdezzenek. Erre azon­ban nincs is szükség. Ilyen jellegű vizsgálatok során ugyanis tökéletesen elegen­dő az, ha meghatározott szempontok szerint és kü­lönböző technikai eljáráso­kat alkalmazva a lakosság­ból egy „mintát” vesznek. Ezek a közvélemény-kutatá­sok szamára kiválasztott minták tulajdonképpen olyan modellek, amelyekről feltéte­lezik, hogy a véleményalko­tás tekintetében éppen úgy működnének, mintha az ösz- szes lakost megkérdezték volna. Az persze előfordult, hogy valamely közvélemény­kutatás eredményei „nem jöttek be”. Ez azonban több­nyire oda vezethető vissza, hogy a közvélemény — mint már utaltunk rá — felettébb változékony valami, rövid lejáratú dolog. Vagyis mire szegény közvélemény-kuta­tók az adatokat feldolgoz­zák, a véleményekre ható szituáció közben gyökeresen változott. A közvélemény-kutatók­hoz egy nyugati ország pol­gára éppen úgy hozzászo­kott. mint mondjuk ahhoz, hogy a nagyvárosok utcáin sok az autó. Az emberek egyfelől nagvon jól tudiák, semmiféle, rájuk nézve hát­rányos következménye nem lehet annak, hogy vélemé- nvüknek hangot adnak — akár a közvélemény-kutatást végző kérdezőbiztosról van szó, akár a társadalmi nyil­vánosság más fórumairól. Meg azért sem vonja fele­lősségre őket senki, ha nem mondanak semmit. Azzal azonban a fejlett demokrá­ciákban élők többsége telje­sen tisztában van, ahhoz, hogy a közvéleményre hi­vatkozhassunk. minimálisan meg kell ismernünk a „köz’*, véleményét. (Vége) A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII, ÉVFOLYAM, 18. szám ARA: 5.20 1991. JANUAR 22., KEDD FORINT A közvéleményről, szakértői szemmel (2,) Nem elég a nyilvánosság

Next

/
Thumbnails
Contents