Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-12 / 288. szám

Aki őt bepereli, aszal nem tárgyal Takács Mariann, konfra Végli Antal L’art pour l’arlt, harmadszor Rengeteg parittya Pandacsöki és az ő edzője afc Jelenet az előző, a Farkas a mezőn című előadásból (Mocsári László felvétele) Takács Mariann Végh An* tal-agyérót — vagy Vegh An tál Takács Mariann-ügyéről — már jó p&r hónapja indok. ÖsMli kolleganőmtől kértem, hogy járuljon hozza a per lé­nyegének, akkori állasának közléséhez, ö azonban azzal hárított el, hogy reméli, ha­marosan rendeződnek a dol­gok, nem lesz többé ügy az ügy. Reményeiben csalatkoznia kellett. AmiKor elmesélte, hogyan csapta be — több­ször — Vegh Antal, hang­súlyozta: nem elsősorban a pénzt siratja, amit kihúztak a zsebéből, hanem azt a mérheteden energiaveszte- seget, leik; kínt. utazást, megaláztatást bánja, amivel kálváriája együtt járt. Egy könyvről vau szó. egy első­kötetes íróról, és arról, mi­ként bánt az íróval és könyvével Vegh Antal. — A könyv címe: Ózd. a lefejezett város. Egy újság­cikk indította el a lavinát.. . — Igen. megjelent egy interjú az Ózdi Vasasban, amelyben a kórházigazgató arról beszélt nekem, hogy a tanácselnök nem segíti, ha­nem hátráltatja a munkáját. Persze, ezt bővebben kifej­tette. A cikkre válasz szü­letett, az úgy botránnyá da­gadt, mások is bekapcsolód­tak, ütésváltások követték egymást, jónéhánv ütés en­gem célzott és ért. Termé­szetesen nem maradt ki a párt sem ... — Mikor zajlott ez? — 1989 januárja és júliu­sa között. Szóval, fél évig tartott a vihar. — Elhatároztad, hogy köny­vet írsz róla. Vagy már meg is volt a könyv, amikor Végh Antal elé kerültél? — Rengeteg anyagom gyűlt össze, az esetet példa­értékűnek tartottam, ezért döntöttem úgy, hogy meg­írom könyvalakban. Elkezd­tem kiadót keresni, címeket kaptam, leveleket írtam, te­lefonáltam. Az idő sürgetett. Eljutottam Végh Antalhoz, aki szívesen fogadott. Azt mondta, hogy tetszik neki, ki akarja adni. Megbeszél­tük, hogy ötvenezer pél­dányban adja ki. Ezt én so­kalltam, de ő azt mondta, hogy ő dönti el. és alább nem adja. Rábízta az előszó megírását, illetve s könyvet Szakonyi Károlyra, aki egyébként külön megdicsért. — A szerződés hogy szólt? — Szerződés ekkor még nem volt, mert amikor nyomdát kellett keresni, ki­derült, hogy az év vége miatt ez nem is olyan egy­szerű. Erre Végh Antal ki­találtak — ez egy pénteki napon volt, sokadik pesti utam alkalmával —, hogy én kerítsek nyomdát. — Mikorra? — Hétfőre. A pénteket követő hétfőre. — Mert, ha nem? — Ha nem találok nyom­dát. akkor nem adja ki a könyvet. A hétvégém azzal telt el. hogv nyomdák után kutattam. Hétfőre meglett a nyomda. A lajosmizsei Pal­las Nyomda volt az, ahol elvállalták. Újból megláto­gattam Végh Antalt, megkö­A néhány hete elmaradt Linda-fále Lutra-bulit de­cember 20-án tartják meg az Ady Művelődési Házban. Görbe Nóra gyerekeknek töttük a szerződést ötven­ezer példányról, 150 ezer fo­rint fix összegben, amiből adott — nem akkor, ké­sőbb — körülbelül 30 ezer forint előleget. A szerződés úgy szólt, hogy legkésőbb december 10-ig megjelenik a könyv. Ezután egy hónap­pal megkapom a többi pénzt. — Miért kellett sietni? — Azt mondta Végh An­tal, nyilván igaza volt, hogy ha kicsúszunk az időből, nincs értelme megjelentet­ni, mert karácsony körül már nem kel el. Velem egy éjszaka alatt olvastatták el az első levonatot, másnapra vissza kellett juttatnom, ám ők ezután sokáig fektették. Valahol egy íróasztalfiók mélyén lapult, miközben, rég a nyomdában kellett volna lennie. Megalázó volt, ahogy a bolondját járatják velem. — Mikor jelent meg * könyv? — December 21-én. Tize­diké helyett. — Gondolom, a rezsi nagy­jából elvitte az előleget. — így van, de sokkal fá­jóbb volt, amin eközben át­mentem. ahogy velem bán­tak. A könyvem csak egy részét kötötték Lajosmizsén, a többit Szegeden. A lajos­mizsei hamarabb volt meg, ezekét én szállítottam el kocsival. Ha nem így tettem volna, meg kellett volna várni a szegedi példányo­kat is Karácsony előtt egy­két nappal került az utcára a könyv. > — Ami azt jelenti, hogy el­késett. — Igán. Nem beszélve ar­ról, hogy míg én hiába ke­restem, hiába érdeklődtem, nem találtam, Végh Antal ugyanakkor azt állította, hogy mindenütt van, csak éppen nem fogy. — Tehát: hiába vártad, kér­ted a pénzed. 6 azzaI hárított el, hogy ninoi miből fizetni, mert nem veezik a könyvet. — Volt a szerződésben egy olyan pont, hogy én segítek reklámozni a köny­vet. — Ezt a pontot teljesítetted? — Szerinte nem. Ez any- 1 nviban volt igaz, hogy a i Népszabadságban nem je- j lent meg egy kommüniké, j Ennyi híja volt. De több he- i Íven kapott reklámot a j könyv, és pár napon be'ül a Népszabadságiban is. Újból elküldött, most sem fizetett. Azt állította, hogy. a cége veszteséges, mégpedig az én könyvem miatt. Utána azt mondta, hogy nem is ötven. hanem csak harminc­ezer példányban jelent meg. Nem tudta, hogy a nyom­dában engem pontosan in­formáltak; igenis, mind az ötvenezer kikerült. S aztán különféle elterelő hadműve­leteket talált ki, hogy en­gem lerázzon. — Erre fogtad magad,' és beperelted. — Mielőtt bepereltem, én négvszer-ötször elmentem hozzá, mert mindig azt mondta, hogy fontos tár­szóló műsora délután 2 óra­kor kezdődik. Az Adyban egyébként Lutra-klub is működik, ahol kaphatók a Barbie-aloumok tasakkal. gyalása van velem, most már tényleg megpróbálunk valamit. Ezekből pénz so­hasem lett. Ekkor nagyon megelégeltem, és 'hallgat­tam arra a tanácsra, hogy be kell perelni. Ez megtör­tént, úgy április táján. — Tehát januártól áprilisig vártál. — Addig próbáltam hinni neki. Amikor megtudta, hogy bepereltem, közölte, hogy nem áll velem többé szóba. Az ügyvédem küldött neki néhány felszólítást, komp­romisszumos javaslatot, ezek­re nem is válaszolt. Kitűz­ték a tárgyalást szeptember huszonöalahanyadikára, előt­te körülbelül tíz nappal .kaptam egy levelet, hogy elhalasztották. November 14- re tűzték ki az újabb tár­gyalást. Két nappal előbb felhívta az ügyvédemet Végh Antal jogtanácsosa, és kö­zölte, hogy megtörtént a pénzem átutalása, nincs ér­telme a pernek. Az ügyvé­dem azt kérte, hogy ezt papírral igazolják. — Es nem igazolták. — Váltam a pénzemet, persze, hiába. Szó sem volt semmiféle átutalásról. Ez egyrészt a bíróság semmibe­vétele volt, másrészt sze­men szedett hazugság. Ha mi akkor elhisszük, hogy át­utalták a pénzt, ha elállunk a pertől, akkor újból kezd­hettük volna az egészet. — Most hol tort a* ügy? — Ott. ahol az elején. Kaptunk egy újabb napot. A következő tárgyalás deceim­•? • írt ti'1 : bér 14-en lesz. (szabados) A hajóroncsok alapvető források a történettudomány számára. Szerencsés esetben megtudhatjuk belőlük, mi- i iyen tárgyakat használtak. milyen ruhát viseltek, mi- ; iyen járműveken közleked­tek, írét termeltek, mit szál­lítottak évezredekkel ezelőtt őseink. Az elmúlt harminc év különösen látványos fejlődést hozott a víz alatti régészet­ben, s az ókori mediterrá- neumi civilizáció sok apró részletével lettünk gazda­gabbak. A víz alatti régészet ki­bontakozása az utóbbi fél évszázadra tehető, mióta ál­talánosan bevezették a lé­legzőkészüléket. Manapság évente legalább száz ókori hajóroncs maradványaira bukkantak, így az ismert roncsok száma ma már meg­haladja az ezret. A roncsok többségét nem hivatásos régészek, hanem sportbúvárok fedezik fel. Ezeknek körülbelül csak egy harmadát vizsgálja meg ré­gész, és csak töredéküket tárják fel. Mondanunk sem kell, nemcsak a szárazföl­dön munkálkodnak sirrab- lók: a tengerek kalandorai éppúgy fosztogatják a ron­csokat, mint szárazföldi tár­saik. A mediterráneum sekély vizei talán az utolsó nagy le­lőhelyei a bronzkor műalko­tásainak. 1971-ben például két i. e. 5. századi, életnagy­ságú bronzszobrot találtak egy Dél-Olaszország partjai Akik figyelemmel kísérték eddig a L’art pour Tart Tár­sulat munkásságát, azok már a cím miatt elolvassák e so­rokat. Ez nem is csoda, hi­szen a csapat várva várt har­madik estjével látogat el Mis­kolcra. A társulat összeállítása a régi: La ár András, Galla Miklós, Dolák-Saly Róbert és Nagy Natália. A válto­zatlan szereplőgárda a vár­ható kitűnő szórakozás aranyfedezete. Mint koráb­ban megszokhattuk már, rö­vid jelenetek, monológok, diavetítések és dalok okos láncolata alkotja a műsort. Egy kis ízelítő a program­ból. A nézők először találkoz­hatnak Pandacsöki Bobor- jánnal, aki — mivel igen nyughatatlan lélek — sze­retne bekerülni a rekordok könyvébe. Állítása szerint ő alszik el a leghamarabb a világon, ő lát a legmesszebb­re, és ő beszél a legtöbb nyelven a Földön. Termé­szetesen tréning nélkül nem sikerülhetnének ezek a bra­vúrok. Boborján edzője Be­senyő Pista bácsi a felkészí­tés mellett bemutatkozik mint parasztfenomén. A tár­sulat eddig méltatlanul ha­nyagolta a horror műfaját, és joggal vívta ki ezzel a közönség rosszallását. Most bőséges kárpótlást nyújtanak majd a Pétiké csokija című rémdiavetítéssel. A gyengébb idegzetű nézők készüljenek fel egy sósavval a felismer- hetetlenségig szétmart nagy­mama borzalmas látványá­ra. Korunk hősei a banká­rok. A társulat sem hagy­ja parlagon a témát. Egy kolosszális jelenetben választ kaphatunk arra, hogy mennyi 20 000 hagyva 3-ban, vagy 8900 futva 16-tal, továbbá, hogy mi a pukkasztott 4-e», nem is beszélve a pókos 600-ról. Ám ezek csak morzsák abból a finom kalácsból, amellyel a társulat lakatja jól a humorra mindig éhes közönséget. Igazi svédasztal várja majd az „éhenkórászo­kat" november 13-án, csü­törtökön este a Molnár Bé­la Ifjúsági Házban. A nagy érdeklődésre való tekintettel A Keresztény Értelmisé­giek Szövetsége miskolci szervezetének a munkacso­portjai december 13-án, csü­törtökön délután 5 órai kezdettel tartják e havi ösz­két előadás lesz, hat és ki­lenc órától. Tehát aki rög­tön el is akarja rontani a gyomrát, az csak habzsolja nyugodtan a L’art pour l’art Társulat műsorát. Jó étvá­gyat! H. Sz. szejövetelüket a Nagybol­dogasszony (Minorita) temp­lom oratóriumában. Minden érdeklődőt — különösen a pedagógusokait és szülőket — szívesen látnak. Via alatti régészet Hajóroncsok kincsei Rejtett múzeumok a Földközi-tengeren mentén elsüllyedt hajó ron­csai között. Ugyancsak élet­nagyságú Poszeidon-ezobrot rejtett a víz Közép-Görög- ország partjai előtt,. A roncsokból a korabeli technika néhány különleges­sége is előkerült. 1900-ban szivacsgyüjtők találták meg a déli görög szigetek előte­rében a régészek által csak ! „antikytherai komputer”- 1 nek nevezett eszközt, amely 14 cm átmérőjű, bronz fo- | gaskerekekből áll, s feltehe­tően navigációs számolóesz- j köz volt Lenyűgöző az i. e, 1. századoól származó egy- ! szerű műszer pontos, óra­műszerű megmunkálása. • ÍRÓTÁBLA, ÜVEGPALACK, AMFORÁK Kedvező oxigénszegény körülmények közt a szerves anyagok, így a hajók testét alkotó fa is megőrződhet. A régészek legalább 200 olyan hajóroncsot ismernek, amely­nek famaradványai meg vizsgálhatók. Se szeri, se száma a roncsokon, vagy a közelükben talált hétközna­pi és különös eszközöknek, anyagoknak. Skálájuk a fá­ból készült római írótáblá­tól az üvegpalackokig, orvo­si táskától az amforák so­kaságáig terjed. A legérté­kesebb. történeti szempont­ból legtöbbet eláruló leletek a kereskedelmi hajók rako­mányaiból kerülnek elő. Elemzésük nyomán kirajzo­lódik a földközi-tengeri ke­reskedelem, az ókori gazda­sági élet képe. Az eddig felfedezett ron- csak nagy többsége az i. e. 4. századtól az i. sz. 5. szá­zadig terjedő időszakból származik. E korszak első fele a Római Birodalom rob­banásszerű terjedése a me­diterrán régióban, amely több szempontból egységes elveken nyugvó piac lehe­tett. Kalózok, háborús ese­mények nem zavarták tartó­san a kereskedelmet. • A LEGRÉGIBB NÉGYEZER ÉVES A leletek leggazdagabb tárháza a mediterrá.ieum nyugati fele, annak is el­sősorban az európai partvi­déke, míg az Égei-tengerben főként a török partvidék kö- zeléoen talált roncsok fon­tosak. Mindezek alapján tud­juk, hogy a földközi-tenge­ri térségben már i. e. 3000. év körűi is élénk tengeri ke­reskedelem és gyarmatosítás folyt. E korok hajózásáról csak halvány elképzeléseink lehetnek, hiszen jóformán csak falfestmények és edény- rajzok alapján sejthető, mi­lyenek lehettek a korabeli hajók. Csak egy olyan roncs ismert, amely talán régebbi az i. e. 2000. évnél. Bár még nem ásták ki. tudható, hogy több ezer kis agyagedényt szállított, sőt egy nagy. több tonnás kőhorgenya is volt. Az i. e. 1500 utáni idősza­kokból a roncsok alapján is egy fejlettebb civilizáció egyre részletesebb képe raj­zolódik ki. Ez a késői bronz­kor, aminek kézzel fogható jele, hogy több hajón talál­tak réz és ónrudakat, ame­lyeket nyilvánvalóan bronz­eszközök előállítására szállí­tottak a térség egyik régió­jából a másikba. Ebben az időszakban főként Mükéné és Ciprus volt a főbb keres­kedelmi központ. e DRÁGA KUTATÁSOK Múltak az évszázadok, le­hanyatlott a mükénéi kul­túra, jött Korinthosz ural­ma, aztán a hajózásra és a tengeri kereskedelemre is az etruszk hatás nyomta rá a bélyegét. Az i. e. 4. század a hellén kultúra robbanássze­rű elterjedésének kezdete. Ennek kereskedelmi meg­nyilvánulása az a hatalmas amforatömeg, amely sok milliónyi liter olívaolaj szál­lítására és tárolására szol­gált ebben a korban. A víz alatti régészet a bő­ség zavarával küszködik. Százával hevernek kis mély­ségben, jól megközelíthető helyekén is olyan roncsok, amelyekhez még hozzá sem nyúltak. A víz alatti ásatá­sok nem olcsók, ráadásul a víz alatti munka időben és mélységben egyaránt korlá­tozott A szakembereknek akkor is évtizedekre szóló munkájuk lesz, ha a jövő­ben egyetlen új lelet sem kerül elő. Németh Géza Linda Lutra-bulija Értelmiségi találkozó

Next

/
Thumbnails
Contents