Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-11 / 287. szám

Ha kevés a hasson, kisebb a vállalkozás Kilát egy doboz piáról? A vevő is kárát tál hat ja Képeinken a bemutatón nagy sikert aratott modellekből mutatunk be. Átmeneti ka­bátok, tinédzserkosztüm. Elegáns és divatérzékeny Fiatalok tervezték Fiatalok, és nem is kizá­rólag divattervezők, vagy annak készülő, húsz-harminc év körüli lányok tervezték azt a kollekciót, amely kö­rül a Magyar Divat Intézet bábáskodott. A dolog úgy kezdődött, hogy a Divat In­tézet országos tehetségkutató pályázatot hirdetett, kizáró­lag fiataloknak. A versenyen bárki indulhatott. A mo- dellrajzolóktól azt kértél:, olyan összeállításokat ter­vezzenek, amilyeneket ma­guk is szívesen viselnének, vásárolnának. A kihívás nagy volt, s az érdeklődés is. Végül is 80 pályázó 850 rajzát bírálták el. Méghozzá meglehetősen •eokatlan módon. A pálya­munkák nem kerültek di­vattervező zsűri elé. Abszo­lút amatőrök, a divat iránt fogékony középiskolás diá­kok tesztelték a modelleket. Hogy kik voltak a pályá­zók? Szakmunkás tanulók, ruhagyárakban, konfekció- szakmában dolgozók, főisko­lások, fiatal divattervezők, Budapestről, Szarvasról, Gyomaendrődről, Mezőkö­vesdről, Dunaharasztiról, Szegedről, Szentendréről, Sá­toraljaújhelyről. Terveztek ruhákat, kabá­tokat, cipőket, sapkákat, kosztümöket, szabadidőruhá­kat. Meglepően elegánsakat és lezserül sportosakat, ám ; valamennyi modell hangsú­lyosan praktikus, fiatalos és divat érzékeny. Azt a 95 modellt, amely a diákzsűrmek a legjobban tetszeti, a Magyar Divat In­tézet közreműködésével el is készít* tték. Hatvannyolc ru­ha, huszonhét cipő és más kiegészítő szerepelt aztán azon a divatbemutatón, ame­lyet az ipar és a kereskede­lem számára rendeztek az­zal a céllal, hogy gyártó és megrendelő együtt válasszon az úy;zerű modellekből. A lányok elismerő diplo­mát kaptak. Kettejükkel a Divat Intézet szerződést kö­tött további foglalkoztatá­sukra, néhány szakközépis­kolással pedig tanulmányi szerződést írtaik alá. Már hónapokkal ezelőtt tiltakoztak az érdekvédelmi szervezetek az ellen, hogy jövőre a kiskereskedők csak nyugtaadási kötelezettséggel forgalmazhatják áruikat. Most ismét módosítási ja­vaslat megtárgyalását kérték a hét elején ülésező parla­menttől. A pénztárgép beve­zetésének és a nyugtaadási kötelezettségnek hátrányai­ról kérdeztük Szálán Ist­vánt, a KISOSZ megyei szer­vezetének elnökét, és Szám­adó Endréné titkárt. — Lehetetlen helyzetbe hozza ez a kiskereskedőket, és általában a vállalkozó­kat — mondja Szalári Ist­ván —, hiszen mindaddig, amíg tisztességes adózási fel­tételeket nem teremtenek (az ötvenhárom százalékos társadalombiztosítási járu­lékkal együtt) addig nem várhatják el, hogy a keres­kedő még kisebb haszon- kulccsal dolgozzon. Gondol­juk meg. hogy mi kedvez ma nálunk egy vállalkozás­nak? Egyelőre csak a dek­larált elvekben emelték rangjára, hisz mindaddig, amíg egv hosszabb lekötésű betét után a bankok több, mint harmincszázalékos ka­matot adnak, kinek éri meg kockázatot vállalva befek­tetni vagyonát egy kiskeres­kedésbe, vagy más vállalko­zásba 17 százalékos haszo­nért? Igen felemás helyze­tet eredményezne a nyug­taadási kötelezettség beve­zetése akkor, amikor szaba­don folyik a zugkereskede­lem az ország minden ré­szében, s akik ebből élnek, semmiféle adózás, tb-járulék fizetés alá nem esnek. Nem­hogy az áru eredetét iga­zolni nem kötelesek, de nyugtát sem kell adniuk az eladott árukról. Vélemé­nyünk szerint csak akkor célszerű az egészen szigorú rendelkezések bevezetése, ha mindenkire érvényes és olyan feltételeket teremt, ami mel­lett még érdemes is vállal­kozni. — Ha jövő év január el­sejétől bevezetik, akkor a vállalkozó, vagy a kereske­dő mellett a nyugtaadási kötelezettségnek a vásárló is kárát látja — folytatta Számadó Endréné, titkár. — Az adminisztrációs költsé­geket át fogják hárítani rá­juk. A kisebb áruknál egyébként bizonyosak va­gyunk abban, hogy nem igényelnek nyugtát a vevők sem. Egy doboz gyufához olyan papírt kapnak majd. ami többe kerül, mint ma­ga a gyufa. Ezeknek a nyomtatványoknak egyéb- bént is meglehetősen borsos az áruk. A pénztárgépek árát ugyan visszatéríti az Megyénkben december 10 —14-ig az alábbi üzemek, települések dolgozói adnak, adtaik vért. Hétfőn: Patyolat Miskolc; Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat Miskolc; Mis­kolci bölcsődék; Ózdi Kohá­szati Üzemek: Fdnomhenger- mű, Acélmű, Igazgatás; Ka­zincbarcika város. Kedden: Dimag Rt., Miskolc; Rátka APEH, ám csak hónapokkal később, s addig a kereske­dőnek kell meghiteleznie ezt az összeget. Az egysze­mélyes kisboltokban pedig igen nehéz egyszerre nyug­tát vezetni, és kiszolgálni is. Ha jövőre életbe lép ez a rendelkezés, akkor elképzel­hető, hogy több üzletben is lehúzzák majd a rolót; nem éri meg az üzemeltetés. Pe­dig sokan nagy összegeket fektettek a vállalkozásokba. 1991-től valamennyi szak­mában kötelezővé akarják tenni a nyugtaadási kötele­zettséget. 1992-től pedig az éleim iszeráruház jellegű zöldség-, tea-, édesség-, va­lamint a baromfi- és hús­boltok esetében is. A rende­let megalkotói nem számol­tak azzal, hogy nemcsak a vállalkozási kedv csökken majd, hanem ennek követ­kezményeként rosszabbodik az ellátás színvonala is. (vadas) község; Kazincbarcika város; Ózdi Kohászati Üzemek: Nagyolvasztó, Durvahenger­mű; Ózdi Volán; Ózdi EKISZ; Ózdi Tűzoltóság; Putnoki Téglagyár. Szerdán: Dimag Rt., Miskolc. Csütör­tökön: Dimag Rt., Miskolc; Tokaj város. Pénteken: 101. Sz. Szemere Bertalan Szak­munkásképző, Miskolc. Kulisszatitkok Vért adnak At üzletnek sajátos szabá­lyai vannak. Telefonál va­laki, vagy telefaxot küld, időpontot kér, aztán megje­lenik, leteszi a névjegykár­tyáját, raj*a a címmel és tér lefonszámmal, és kéri A pénzt. Ncmlétezé méregdrá­ga lap előfizetéseként, a ta­nácsaiért, vagy csak egysze­rűen követeli a dohányt. És a cég fizet. Minden öt japán vállalat közül kettő rendszeresen fi­zet a szigetországi maffiá­nak. Merthogy ez az iparág is halad a tökéleteseaés fe­lé. Igazolja ezt a iapán rend­őrség nemrég nyilvánosságra hozott vizsgálata, miszerint a megkérdezett 3 ezer üzleti vállalkozás közül 2106 közöl­te tapasztalatai:, s ebből vonták le azt a következte­tést, hogy a zsarolás a leg­jövedelmezőbb „iparágak” közé tartozik. A helyi maffia — a jaku- za — szervezetten dolgozik; irodákat tart fenn, az ügyeket titkárság intézi, és adott esetben a szóvivő nyilatko­zik. A rendőrség becslése szerint 35 ezer alvállalkozó­Pilóták vették észre elő-/ szőr, hogy valahányszor áfo­nyát ettek, a látásuk éleseb­bé vált. Brit kutatók megál­lapítása szerint a növények kék, ibolya, vörös színezék­anyagai csakugyan lassítják recehártyánk látóbíborának elbomlását. s ezáltal javítják szemünk látóképességét. Az antociánnak nevezett növé­nyi színanyagok különösen az áfonyában, a szederben, a vöröskáposztában és a cse­jával mintegy 10 milliárd j dollárt „forgalmaz" egy esz- j tendőben. (A zsaroláson ki- | vül uralja a prostitúciót, a szerencsejátékokat és a szer­vezett csempészést.) És ter­mészetesen a pénzt is forgat­ja, uzsorakamatra ad hitelt, és ingatlanokat vásárol. A japán rendőrök azt is tudják, hogy három „család” irányítja az alvilágot, a Ja- magucsi, a Sumijosh: és az Inagawa. Jóllehet egymás határait Ismerik, a maffia­háborúk azonban kivédhe­tetlenek. Ám, ha rendezték a számlát, a győztes család szóvivője közleményben tu­datja, hogy a béke helyre­állt. A japán precizitás a le­bukás ellenszerét is kidol­gozta. Ha a háborúk után áldozatok is maradnak (és miért ne maradnának?), va­laki feladja magát a rend­őrségen, aztán megkapja az ország legjobb és legdrágább védőjét, leüli a büntetést — de a vezetők a helyükön ma­radnak. Természetesen a ha­tóságok is tudják, hogy az igazságosztás csak színjáték, tökéletes forgatókönyvvel. resznyében fordulnak elő nagy mennyiségben. Az antociánok vegyileg ro­konai annak a béta-karotin- nak, amelyből a máj az A- vitamint termeli, s amelyre a látóbíbor képződéséhez van szükség. De az A-vitamin a látóbíbort nem óvja meg at­tól, hogy fény hatására le- bomoljon. Ezt a folyamatot csak a szóban forgó növényi színezőanyagok lassítják. Angol klub Moszkvában Béke, aprihagymával A XVII. században a Mos:ík- vában élő külföldiek talál­kozóhelye volt, a XIX. szá­zadban mintegy félezer ta­got számlált. Egyébként csak férfiak járhattak a klubba, nőszemélyeket nem enged­tek be. I. Pál cár utasításá­ra egy időre bezárták, de 1802-ben újra megnyitották. Puskin, Csadajev, Let' Tolsz­toj gyakori vendége volt a klubnak, a moszkvai nemes­ség is itt ünnepelte a napó­leoni háború győzteseit. ' Az októberi forradalom után a forradalmi múzeum költözött be az egykori an­gol klub épületébe, egy vil­lába. A klub megszűnt, de mind a mai napig megma­radt a rendkívül értékes könyvtár. A Novosztyi értesülése szerint hamarosan újra meg­nyílik az angol klub Moszk­vában, és az említett forra­dalmi múzeumban kap majd helyet, valószínűleg az egy­kori könyvtárban. Bobi Szegény kutyám három napot szenvedett, míg eljutott az örök vadászmezőkre. Élt talán öt vagy hat esztendőt az Isten sem tudja pontosan, mennyi volt a földi léte. Négy esztendővel ezelőtt szemelt ki gazdinak. A csont és bőr állat egy­szerűen ott ter­mett az építkezé­sen, nem ugatott, nem vonított, csak befészkelte magát a malterosvödrök közé. Étvágyára kezdetben mi sem volt jellemzőbb, minthogy a zacs­kós tejet polietilé­nestül tüntette el. Szépsége sok kí­vánnivalót hagyott maga után, ha alaposabban szem­ügyre vettük, rög­tön kitűnt: egy igazi korccsal van dolgunk. Szülei farkasok és schnauzerek le­hettek. Ezért egy kicsit riasztó volt az értelmes far­kasfej szakálla­sán. Mivel ezt ő is sejthette, türel­mesen viselte a gyakori szakáll- nyírogatásokat. Bobi, akinek aligha lehetett „gyermek kutya­háza” hamar beil­leszkedett új kör­nyezetébe. Méltó­sággal tekintett ki a rácsos kapun az előtte acsarkodó kóbor ebekre. Tud­tuk, hogy éjsza­kánként sűrűn lá­togatják volt fal- katársai, akik a Derkovits utcán ennivaló után ku­tatva borogatták a kukákat. Talán még a harapniva­lóját is megosztot­ta velük? ' Bobinak jóságos szíve volt. Min­denkit megugatott, üdvözölte aki előt­te elsétált. Ö azon­ban egyre keve­sebbet akart sétál­ni. Elérte a civi­lizációs ártalom. Többet evett, mint amennyire való­jában szüksége le­hetett. Ha a hű­tőszekrény ajtaja kinyílt, s neki nem jutott abból sem­mi jó, óriási pa- táliát rendezett. Ez lett a veszte. Szelíden tűrte az injekciózást, az infúziót, az ápo­lást, de hiába. Mi pedig csak ismé­telgetjük: Bobi csak egy volt... Kutyasors. (szántó) „A hidegháború ezzel vé­get ért” — jelentette ki Pá­rizsban az amerikai elnök, az új egyezmény aláírását kö­vetően. Az amerikai újságok megírták, hogy Bush ezt a nagyjelentőségű mondatot sem a magyarországi válto­zások, sem a berlini fal le­döntése után nem volt haj­landó kimondani. Ehhez többre volt szükség. Neveze­tesen arra, hogy 34 állam vezető politikusai kézjegyük­kel is szentesítsék a meg­osztottságnak véget vető ok­mányt. És most, az ünnep után kiderült, hogy a „békekötés” nem is ment könnyen. Kez­dődött azzal, hogy az ameri­kai elnök nem tudott kiszáll­ni a kocsijából. Beragadt az ajtózár, és a biztonsági szol­gálat emberei tépték-rángat- ták a kilincset, amíg végül is kiszabadították a technika fogságába esett elnököt. Folytatódott azzal, hogy a munka hevében egy fotóri­porter, gépeinek egyikével úgy hátba vágta Hannelore Kohl asszonyt, hogy az nem is tudott részt venni a kül­döttségvezetők és feleségük tiszteletére adott ebéden. A történelmi pillanatban tett nyilatkozatok közül a fran­cia elnöktől ezt jegyezték föl: „Hol a székem? Hol a székem?!” Vávlav Havel kénytelen volt kompromisz- szumot kötni: ugyanazt a tollat kellett használnia, mint a többieknek, és nem azt, amellyel dolgozott; a kék színnel jegyzetelt, a pirossal viszont rajzolt... Bush vo­nalakat húzogatott a jegyzet- füzetébe, Gorbacsovnak a francia külügyminiszter me­sélt vicceket. Egyébként a díszvacsora rákkrémleves, bifsztek apró hagymával és articsókával, sajt és gesz­tenyés sütemény volt. Mind­ezt 1978-as évjáratú Chateau Grand Puis Lacoste és 1985- ös Clos des Moches borral lehetett megöntözni. A pézs- gő 1982-es Louise Pommery volt. A terem hossza 75 mé­ter, szegény pincérek! Nincs szükség politikai helyettesekre Nahodka kikötőben felszá­molták a szovjet tengerha­józás egységein szolgálatot teljesítő politikai helyettesek státuszát. Az elsőtiszti minő­ségben működött politikai helyettesek munkaköre alig volt körülhatárolva. Komoly jogaik voltak, magas fize­tést húztak, s nem voltak felelősek sem a gazdaságos tevékenységért, sem a hajó műszaki állapotáért. Riadó idején és rendkívüli helyze­tekben sem voltak kötele­zettségeik, sőt hosszú időn iát őrszolgálatot sem láttak el. Korábban többnyire navi­gációs tisztként, szerelőként, vagy radiómérnökként dol­goztak, a vezetőség tehát ja­vasolta nekik, hogy térjenek vissza eredeti foglalkozásuk­hoz, s hogy ebben segítsék őket, a parton „reaktiválő- tanfolyamokat” szerveznek nekik. A maffia jön és inkasszál i Aki áfonyát eszik, jobban lát

Next

/
Thumbnails
Contents