Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)
1990-12-11 / 287. szám
Ha kevés a hasson, kisebb a vállalkozás Kilát egy doboz piáról? A vevő is kárát tál hat ja Képeinken a bemutatón nagy sikert aratott modellekből mutatunk be. Átmeneti kabátok, tinédzserkosztüm. Elegáns és divatérzékeny Fiatalok tervezték Fiatalok, és nem is kizárólag divattervezők, vagy annak készülő, húsz-harminc év körüli lányok tervezték azt a kollekciót, amely körül a Magyar Divat Intézet bábáskodott. A dolog úgy kezdődött, hogy a Divat Intézet országos tehetségkutató pályázatot hirdetett, kizárólag fiataloknak. A versenyen bárki indulhatott. A mo- dellrajzolóktól azt kértél:, olyan összeállításokat tervezzenek, amilyeneket maguk is szívesen viselnének, vásárolnának. A kihívás nagy volt, s az érdeklődés is. Végül is 80 pályázó 850 rajzát bírálták el. Méghozzá meglehetősen •eokatlan módon. A pályamunkák nem kerültek divattervező zsűri elé. Abszolút amatőrök, a divat iránt fogékony középiskolás diákok tesztelték a modelleket. Hogy kik voltak a pályázók? Szakmunkás tanulók, ruhagyárakban, konfekció- szakmában dolgozók, főiskolások, fiatal divattervezők, Budapestről, Szarvasról, Gyomaendrődről, Mezőkövesdről, Dunaharasztiról, Szegedről, Szentendréről, Sátoraljaújhelyről. Terveztek ruhákat, kabátokat, cipőket, sapkákat, kosztümöket, szabadidőruhákat. Meglepően elegánsakat és lezserül sportosakat, ám ; valamennyi modell hangsúlyosan praktikus, fiatalos és divat érzékeny. Azt a 95 modellt, amely a diákzsűrmek a legjobban tetszeti, a Magyar Divat Intézet közreműködésével el is készít* tték. Hatvannyolc ruha, huszonhét cipő és más kiegészítő szerepelt aztán azon a divatbemutatón, amelyet az ipar és a kereskedelem számára rendeztek azzal a céllal, hogy gyártó és megrendelő együtt válasszon az úy;zerű modellekből. A lányok elismerő diplomát kaptak. Kettejükkel a Divat Intézet szerződést kötött további foglalkoztatásukra, néhány szakközépiskolással pedig tanulmányi szerződést írtaik alá. Már hónapokkal ezelőtt tiltakoztak az érdekvédelmi szervezetek az ellen, hogy jövőre a kiskereskedők csak nyugtaadási kötelezettséggel forgalmazhatják áruikat. Most ismét módosítási javaslat megtárgyalását kérték a hét elején ülésező parlamenttől. A pénztárgép bevezetésének és a nyugtaadási kötelezettségnek hátrányairól kérdeztük Szálán Istvánt, a KISOSZ megyei szervezetének elnökét, és Számadó Endréné titkárt. — Lehetetlen helyzetbe hozza ez a kiskereskedőket, és általában a vállalkozókat — mondja Szalári István —, hiszen mindaddig, amíg tisztességes adózási feltételeket nem teremtenek (az ötvenhárom százalékos társadalombiztosítási járulékkal együtt) addig nem várhatják el, hogy a kereskedő még kisebb haszon- kulccsal dolgozzon. Gondoljuk meg. hogy mi kedvez ma nálunk egy vállalkozásnak? Egyelőre csak a deklarált elvekben emelték rangjára, hisz mindaddig, amíg egv hosszabb lekötésű betét után a bankok több, mint harmincszázalékos kamatot adnak, kinek éri meg kockázatot vállalva befektetni vagyonát egy kiskereskedésbe, vagy más vállalkozásba 17 százalékos haszonért? Igen felemás helyzetet eredményezne a nyugtaadási kötelezettség bevezetése akkor, amikor szabadon folyik a zugkereskedelem az ország minden részében, s akik ebből élnek, semmiféle adózás, tb-járulék fizetés alá nem esnek. Nemhogy az áru eredetét igazolni nem kötelesek, de nyugtát sem kell adniuk az eladott árukról. Véleményünk szerint csak akkor célszerű az egészen szigorú rendelkezések bevezetése, ha mindenkire érvényes és olyan feltételeket teremt, ami mellett még érdemes is vállalkozni. — Ha jövő év január elsejétől bevezetik, akkor a vállalkozó, vagy a kereskedő mellett a nyugtaadási kötelezettségnek a vásárló is kárát látja — folytatta Számadó Endréné, titkár. — Az adminisztrációs költségeket át fogják hárítani rájuk. A kisebb áruknál egyébként bizonyosak vagyunk abban, hogy nem igényelnek nyugtát a vevők sem. Egy doboz gyufához olyan papírt kapnak majd. ami többe kerül, mint maga a gyufa. Ezeknek a nyomtatványoknak egyéb- bént is meglehetősen borsos az áruk. A pénztárgépek árát ugyan visszatéríti az Megyénkben december 10 —14-ig az alábbi üzemek, települések dolgozói adnak, adtaik vért. Hétfőn: Patyolat Miskolc; Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Miskolc; Miskolci bölcsődék; Ózdi Kohászati Üzemek: Fdnomhenger- mű, Acélmű, Igazgatás; Kazincbarcika város. Kedden: Dimag Rt., Miskolc; Rátka APEH, ám csak hónapokkal később, s addig a kereskedőnek kell meghiteleznie ezt az összeget. Az egyszemélyes kisboltokban pedig igen nehéz egyszerre nyugtát vezetni, és kiszolgálni is. Ha jövőre életbe lép ez a rendelkezés, akkor elképzelhető, hogy több üzletben is lehúzzák majd a rolót; nem éri meg az üzemeltetés. Pedig sokan nagy összegeket fektettek a vállalkozásokba. 1991-től valamennyi szakmában kötelezővé akarják tenni a nyugtaadási kötelezettséget. 1992-től pedig az éleim iszeráruház jellegű zöldség-, tea-, édesség-, valamint a baromfi- és húsboltok esetében is. A rendelet megalkotói nem számoltak azzal, hogy nemcsak a vállalkozási kedv csökken majd, hanem ennek következményeként rosszabbodik az ellátás színvonala is. (vadas) község; Kazincbarcika város; Ózdi Kohászati Üzemek: Nagyolvasztó, Durvahengermű; Ózdi Volán; Ózdi EKISZ; Ózdi Tűzoltóság; Putnoki Téglagyár. Szerdán: Dimag Rt., Miskolc. Csütörtökön: Dimag Rt., Miskolc; Tokaj város. Pénteken: 101. Sz. Szemere Bertalan Szakmunkásképző, Miskolc. Kulisszatitkok Vért adnak At üzletnek sajátos szabályai vannak. Telefonál valaki, vagy telefaxot küld, időpontot kér, aztán megjelenik, leteszi a névjegykártyáját, raj*a a címmel és tér lefonszámmal, és kéri A pénzt. Ncmlétezé méregdrága lap előfizetéseként, a tanácsaiért, vagy csak egyszerűen követeli a dohányt. És a cég fizet. Minden öt japán vállalat közül kettő rendszeresen fizet a szigetországi maffiának. Merthogy ez az iparág is halad a tökéleteseaés felé. Igazolja ezt a iapán rendőrség nemrég nyilvánosságra hozott vizsgálata, miszerint a megkérdezett 3 ezer üzleti vállalkozás közül 2106 közölte tapasztalatai:, s ebből vonták le azt a következtetést, hogy a zsarolás a legjövedelmezőbb „iparágak” közé tartozik. A helyi maffia — a jaku- za — szervezetten dolgozik; irodákat tart fenn, az ügyeket titkárság intézi, és adott esetben a szóvivő nyilatkozik. A rendőrség becslése szerint 35 ezer alvállalkozóPilóták vették észre elő-/ szőr, hogy valahányszor áfonyát ettek, a látásuk élesebbé vált. Brit kutatók megállapítása szerint a növények kék, ibolya, vörös színezékanyagai csakugyan lassítják recehártyánk látóbíborának elbomlását. s ezáltal javítják szemünk látóképességét. Az antociánnak nevezett növényi színanyagok különösen az áfonyában, a szederben, a vöröskáposztában és a csejával mintegy 10 milliárd j dollárt „forgalmaz" egy esz- j tendőben. (A zsaroláson ki- | vül uralja a prostitúciót, a szerencsejátékokat és a szervezett csempészést.) És természetesen a pénzt is forgatja, uzsorakamatra ad hitelt, és ingatlanokat vásárol. A japán rendőrök azt is tudják, hogy három „család” irányítja az alvilágot, a Ja- magucsi, a Sumijosh: és az Inagawa. Jóllehet egymás határait Ismerik, a maffiaháborúk azonban kivédhetetlenek. Ám, ha rendezték a számlát, a győztes család szóvivője közleményben tudatja, hogy a béke helyreállt. A japán precizitás a lebukás ellenszerét is kidolgozta. Ha a háborúk után áldozatok is maradnak (és miért ne maradnának?), valaki feladja magát a rendőrségen, aztán megkapja az ország legjobb és legdrágább védőjét, leüli a büntetést — de a vezetők a helyükön maradnak. Természetesen a hatóságok is tudják, hogy az igazságosztás csak színjáték, tökéletes forgatókönyvvel. resznyében fordulnak elő nagy mennyiségben. Az antociánok vegyileg rokonai annak a béta-karotin- nak, amelyből a máj az A- vitamint termeli, s amelyre a látóbíbor képződéséhez van szükség. De az A-vitamin a látóbíbort nem óvja meg attól, hogy fény hatására le- bomoljon. Ezt a folyamatot csak a szóban forgó növényi színezőanyagok lassítják. Angol klub Moszkvában Béke, aprihagymával A XVII. században a Mos:ík- vában élő külföldiek találkozóhelye volt, a XIX. században mintegy félezer tagot számlált. Egyébként csak férfiak járhattak a klubba, nőszemélyeket nem engedtek be. I. Pál cár utasítására egy időre bezárták, de 1802-ben újra megnyitották. Puskin, Csadajev, Let' Tolsztoj gyakori vendége volt a klubnak, a moszkvai nemesség is itt ünnepelte a napóleoni háború győzteseit. ' Az októberi forradalom után a forradalmi múzeum költözött be az egykori angol klub épületébe, egy villába. A klub megszűnt, de mind a mai napig megmaradt a rendkívül értékes könyvtár. A Novosztyi értesülése szerint hamarosan újra megnyílik az angol klub Moszkvában, és az említett forradalmi múzeumban kap majd helyet, valószínűleg az egykori könyvtárban. Bobi Szegény kutyám három napot szenvedett, míg eljutott az örök vadászmezőkre. Élt talán öt vagy hat esztendőt az Isten sem tudja pontosan, mennyi volt a földi léte. Négy esztendővel ezelőtt szemelt ki gazdinak. A csont és bőr állat egyszerűen ott termett az építkezésen, nem ugatott, nem vonított, csak befészkelte magát a malterosvödrök közé. Étvágyára kezdetben mi sem volt jellemzőbb, minthogy a zacskós tejet polietilénestül tüntette el. Szépsége sok kívánnivalót hagyott maga után, ha alaposabban szemügyre vettük, rögtön kitűnt: egy igazi korccsal van dolgunk. Szülei farkasok és schnauzerek lehettek. Ezért egy kicsit riasztó volt az értelmes farkasfej szakállasán. Mivel ezt ő is sejthette, türelmesen viselte a gyakori szakáll- nyírogatásokat. Bobi, akinek aligha lehetett „gyermek kutyaháza” hamar beilleszkedett új környezetébe. Méltósággal tekintett ki a rácsos kapun az előtte acsarkodó kóbor ebekre. Tudtuk, hogy éjszakánként sűrűn látogatják volt fal- katársai, akik a Derkovits utcán ennivaló után kutatva borogatták a kukákat. Talán még a harapnivalóját is megosztotta velük? ' Bobinak jóságos szíve volt. Mindenkit megugatott, üdvözölte aki előtte elsétált. Ö azonban egyre kevesebbet akart sétálni. Elérte a civilizációs ártalom. Többet evett, mint amennyire valójában szüksége lehetett. Ha a hűtőszekrény ajtaja kinyílt, s neki nem jutott abból semmi jó, óriási pa- táliát rendezett. Ez lett a veszte. Szelíden tűrte az injekciózást, az infúziót, az ápolást, de hiába. Mi pedig csak ismételgetjük: Bobi csak egy volt... Kutyasors. (szántó) „A hidegháború ezzel véget ért” — jelentette ki Párizsban az amerikai elnök, az új egyezmény aláírását követően. Az amerikai újságok megírták, hogy Bush ezt a nagyjelentőségű mondatot sem a magyarországi változások, sem a berlini fal ledöntése után nem volt hajlandó kimondani. Ehhez többre volt szükség. Nevezetesen arra, hogy 34 állam vezető politikusai kézjegyükkel is szentesítsék a megosztottságnak véget vető okmányt. És most, az ünnep után kiderült, hogy a „békekötés” nem is ment könnyen. Kezdődött azzal, hogy az amerikai elnök nem tudott kiszállni a kocsijából. Beragadt az ajtózár, és a biztonsági szolgálat emberei tépték-rángat- ták a kilincset, amíg végül is kiszabadították a technika fogságába esett elnököt. Folytatódott azzal, hogy a munka hevében egy fotóriporter, gépeinek egyikével úgy hátba vágta Hannelore Kohl asszonyt, hogy az nem is tudott részt venni a küldöttségvezetők és feleségük tiszteletére adott ebéden. A történelmi pillanatban tett nyilatkozatok közül a francia elnöktől ezt jegyezték föl: „Hol a székem? Hol a székem?!” Vávlav Havel kénytelen volt kompromisz- szumot kötni: ugyanazt a tollat kellett használnia, mint a többieknek, és nem azt, amellyel dolgozott; a kék színnel jegyzetelt, a pirossal viszont rajzolt... Bush vonalakat húzogatott a jegyzet- füzetébe, Gorbacsovnak a francia külügyminiszter mesélt vicceket. Egyébként a díszvacsora rákkrémleves, bifsztek apró hagymával és articsókával, sajt és gesztenyés sütemény volt. Mindezt 1978-as évjáratú Chateau Grand Puis Lacoste és 1985- ös Clos des Moches borral lehetett megöntözni. A pézs- gő 1982-es Louise Pommery volt. A terem hossza 75 méter, szegény pincérek! Nincs szükség politikai helyettesekre Nahodka kikötőben felszámolták a szovjet tengerhajózás egységein szolgálatot teljesítő politikai helyettesek státuszát. Az elsőtiszti minőségben működött politikai helyettesek munkaköre alig volt körülhatárolva. Komoly jogaik voltak, magas fizetést húztak, s nem voltak felelősek sem a gazdaságos tevékenységért, sem a hajó műszaki állapotáért. Riadó idején és rendkívüli helyzetekben sem voltak kötelezettségeik, sőt hosszú időn iát őrszolgálatot sem láttak el. Korábban többnyire navigációs tisztként, szerelőként, vagy radiómérnökként dolgoztak, a vezetőség tehát javasolta nekik, hogy térjenek vissza eredeti foglalkozásukhoz, s hogy ebben segítsék őket, a parton „reaktiválő- tanfolyamokat” szerveznek nekik. A maffia jön és inkasszál i Aki áfonyát eszik, jobban lát
