Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-10 / 286. szám

Az Akadémiai Bizoüsáo ülése A Miskolci Akadémiai Bi­zottság csütörtökön ülést tart a MAB-székház kis tanács­termében. Az ülés napirend­jén a szervezeti alapszabály­zatuk és a működési sza­bályzatuk megtárgyalása sze­repel. Szőlő­és bortermelés Franciaorszásban Szőlő- és bortermelés Fran­ciaországban címmel tarta­nak videovetítéssel kísért előadást a Kocsis Pál keit- barátkörben. Az érdeklődő­ket ma délután 5 órára vár­ják az Ady Endre Művelő­dési Házba. A munkanélküliség « nagyító alatt I. Elkerülni nem, csak orvosolni lehet... DÉLI HÍRLAP XXII. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1990. DECEMBER 10., HÉTFŐ &3S3S&: 5.30 FCSEÜ8K8T Ma, Éiszenlie A német bányá­szoktól kapott Bor­bála-szobrokat avattak fel vasár­nap délután Lyu- kóbányán, Szent Borbála a bányá­szok védöszentje, az öt formázó hét, fából készült szob­rot a felolvasó he­lyiségekben helyez­ték el. Mielőtt vég­leges helyükre ke­rültek a szobrok —, amelyekre erőt meríteni pillanta­nak a mélybeszál­lás előtt a bányá­szok - Szabó Ist­ván plébános meg­áldotta őket. Szöcs Elemér, Lyukóbá- nya bányavezető főmérnöke rövid beszédében arról is szólt, hogy ezen túl szeretnék Bor­bála nanián tarta­ni a bányászna­pot. Az ünnepsé­gen közreműködött a Bányász Fúvós- zenekar. SzennvvíztiszfítM Viskóiénak, kétmilliárdért Ha tetszik, ha nem, a mun­kanélküliséget el kell visel­nünk. Az is bizonyosnak lát­szik: jó lenne, ha mindany- nyiunknak több ismerete lenne erről a jelenségről, hogy ne csak az érzelmek szintjén bíráljuk, vagy tá­mogassuk mindazt, amit a politikusok erről mondanak, vagy ez ügyben tesznek. Tóth Pál szociológus, városi képviselő, épp a munkanél­küliségről ír, megkísérelve a válaszadást a ma legaktuáli­sabb kérdésekre. Elkerülhető-e a munkanél­küliség? — kérdezzük mind gyakrabban. Sajnos nem. Nem, mert a piacgazdaságra történő átállás, a sokat em­legetett privatizáció követ­kezményeként a munkálta­tók csak azokat alkalmazzák, akiknek a teljesítményét ha­tékonyan lehet értékesíteni, tehát a tulajdonos számára legalább az átlagprofitot biz­tosítják. Kikerülhetetlen a munkanélküliség, mert szá­mos vállalatot, ágazatot le kell építeni, elsősorban azo­kat, amelyek eddig főként keleti exportra termeltek. A világ más tájain értékesíthe­tő árut kibocsátó vállalko­zások kialakításához és fel­futásához pedig nemcsak tőke, hanem idő is kell. De a „Keletről Nyugatra” törté­nő átállástól függetlenül is átfogó és mélyreható, gyors gazdasági-szerkezeti válto­zásokra van szükség, ame­lyek során azonban igen nagy létszámmal dolgozó vállala­tok és ágazatok szűnnek meg, vagy zsugorodnak össze. Na­gyon valószínű, hogy mind­ez a kitermelő és alapanyag- iparokat érinti, de nem ke­rüli el a hadiipart, a gép­gyártás egy részét sem. A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e munkanélküli­ség vagy sem, hanem az, hogy mit kell tenni a kor­mányzatnak és az Ország­gyűlésnek azért, hogv a mun­kanélküliség a lehető legki­sebb legyen, és hogy elvi­selhető legyen az érintettek számára... • A SÚRLÓDÁSTÓL AZ ÁLTALÁNOSIG Majdnem biztos, hogy a munkanélküliségnek mind a három típusával kell majd egyszerre szembenéznünk. Már most jelen van az úgy­nevezett súrlódásos és a kör­zeti munkanélküliség; és fé­lő, hogy hamarosan az álta­lános munkanélküliség is megjelenik. A súrlódásos munkanélküliség abból fa­kad, hogy a munkaerőpiac gépezetének fogaskerekei nem forognak eléggé olajo­zottan. Tehát ha van is any- nyi be nem töltött munka­hely, mint ahányan munkát keresnek, akkor is időbe ke­rül, amíg a kereslet és a kí­nálat összetalálkozik és meg­egyezik egymással a feltéte­lekben. Vagy, földrajzilag tá­vol van egymástól a munka- lehetőség és a betöltésre kész és alkalmas ember, vagy a munkát keresőket még ki, vagy át kell képezni ahhoz, hogy egyáltalán betölthessék az üres munkahelyeket. A körzeti munkanélküliség tu­lajdonképpen a „súrlódás” egyik típusának tömeges megjelenése. Ez abban áll, hogy az ország egyes ré­szein tömegesen keresnek munkát az emberek, míg az ország más tájain jócskán vannak betöltetlen munka­helyek. Általános munkanél­küliségről pedig akkor be­szélünk, ha országos mére­tekben is sokkal többen ke­resnek munkát, mint ameny- nyi betöltésre váró munka­hely egyáltalán van. A munkanélküliség három típusának határozott megkü­lönböztetését az indokolja, hogy mind a három típusú munkanélküliséget másként, más és más eljárásmódokkal, technikákkal kell és lehet kezelni. Ezek átgondolt és összefüggő rendszerét pedig aktív munkanélküliség-poli­tikának nevezzük. • NEM LEHET A PÉNZRE HIVATKOZNI... Minden, a munkanélküli­séggel, annak kezelésével kapcsolatosan kialakított kor­mányzati politikára két ve­szély leselkedik. Az egyik fő veszély az elégtelen segít­ség, amit legtöbbször pénz­hiánnyal indokolnak. Csak­hogy a huszadik század utolsó harmadában a mun­kához való jog biztosítása éppen olyan . 'apvető köve­telmény, mint a lakhatás, az élelmezés, az egészségmegőr- . zés, vagy az, hogy a gyer- meíiek iskolába járhassanak. Ebben a kérdésben nincs he­lye mérlegelésnek, különö­sen nem a financiális szem­pontú mérlegelésnek. A munkanélküliséggel kapcso­latos programokra futnia kell, kerül, amibe kerül. Minden további megfontolás, költségvetési egyensúly, adók mértéke stb. ezek után ke­rülhet szóba. Kifogtuk a Nemcsak a pénz, a tanulság is fontos... A másik fő veszély a túl- támogatás, amelynek követ­kezménye: az emberek nem igazán érdekeltek abban, hogy maguk is mindent meg­tegyenek munkanélkülisé­gük elkerülése vagy meg­szüntetése érdekében. Alig­ha tévedünk azonban, ha előre megjósoljuk; ez a ve­szély — minden bejárt és jól működő piacgazdaság örök dilemmája — minket alig­ha fenyeget. A munkanélküliséggel kap­csolatos kormányzati és min­denfajta politikának, e prob­lémák ellenére azért mégis­csak abból a megfontolásból kellene kiindulnia, hogy egy európai társadalomhoz mél­tatlan lenne, ha az amúgy is súlyos helyzetbe került mun­kanélküli polgárait magára hagyná, vagy csak szűkkeb­lű, látszateszközökkel támo­gatná ... (Folytatjuk) Szuperolcsó vásár A Vöröskereszt Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Szer­vezete „szuperolcsó” vásárt rendez december 15-én és 16-án (szombaton—vasárnap) 8-tól 14 óráig Miskolcon, a Kossuth u. 11. szám alatt. Szeretettel várnak minden érdeklődőt. Manapság, amikor másról sem haliunk, mint hogy mennyire koldusbotra jut­nak az új önkormányzatok, nemcsak meglepő, hanem igen örvendetes hír: Mis­kolc majd’ kétmilliárd fo­rintot kap a Phare-program keretében (az Európai Kö­zösség pénzügyi akciója) arra, hogy felépüljön a vi­lágszínvonalú szennyvíztisz. titó telepe. Ez az első eset, amikor a külföldi tőke ek­kora összeggel vesz részt a város fejlesztésében — még­pedig vissza nem térítendő támogatás formájában. A programban való részvéte­lünk egyben annak a mun­kának az elismerése, amit a miskolci szennyvíztisztító telepet üzemeltető vízműve­sek végeztek eddig. — A Phare-program nem­csak segély, hanem igen kemény feltételekkel zajló üzlet — mondja Major Ádám, a Miskolci Vízmű­vek főmérnöke, akit a Pha­re iroda a miskolci project — terv — menedzserének kinevezett. S hogy mit kell a kemény feltételek alatt érteni? A menedzser szerint a következőket: — Rendkívül aprólékos, minden részletre kiterjedő vizsgálat előzi meg a pályá­zat elfogadását és a beru­házási munka egyes lépése­it. A különféle szakértők egymásnak adták a kilin­cset itt a vízműveknél, és több lépcsőben, abszolút tiszta, és magas igényeket támasztó versenyben válasz, tódtak ki a beruházási mun­kát elvégző cégek. Hozzá­tenném, hogy a pályáztatás­hoz itt Miskolcon kellett el­készítenünk a megfelelő anyagokat, és a második fordulóban már a mi cé­günk lehetett a tender ki­írója is. Jelenleg egy angol cég, a Mott MacDonald iroda készíti elő azt a ver­senykiírást, amelyen eldől, melyik lesz a megvalósító cég. A menedzser szerint több tényező is indokolta, hogy épp Miskolc nyert el egy ekkora összegű támogatást, amelyet, nagyságrendjénél fogva, a Phare-programon belül is elkülönítve kezel­nek. Számított, hogy ez egy magyar tőkéből megkezdett, és most is zajló, jói haladó beruházás; hiszen most épül a tisztítómű biológiai foko­zata. Nem a semmiből, a kukoricaföld közepén kell elkezdeni valamit, hiszen, ami eddig megépült, kis korszerűsítéssel megfelel. Ráadásul itt, helyben meg­van a megfelelő szakérte­lem az üzemeltetéshez, a fejlesztés menedzseléséhez is. Az sem elvetendő szem­pont lehetett, hogy itt vi­szonylag gyorsan eredményi lehet produkálni, mégpedig látványosan. No, de ponto­san mit is? Major Ádám: — Megvalósul a teljes biológiai szennyvíztisztító fokozat, a hozzá tartozó iszapkezelési és elhelyezési technológiával. A mű meg­épülte, a környezetvédelmi előnyökön túl, magában rejt olyan nyereséget is, hogy munkahelyeket is teremthet a miskolciaknak. Az elő­nyök közé sorolnám, hogy ez a vállalkozás mintaként szolgál majd a többi kelet­európai országban tervezett Phare-beruházásoknak, akár a megvalósítást, akár az üzemeltetést nézzük. Már most megmutatkozik ennek a hatása, ugyanis még csak a megvalósítás elején tar­tunk, s máris mint a méz­re a méhek, úgy gyűlnek hozzánk a különféle cégek, üzletet szimatolva a tisztí­tómű létrejöttében. És végül egy nagyon fon­tos szempont: már most rengeteg tapasztalatra tet­tünk szert. Ugyanis az a módszer, ahogy az egész vállalkozást bonyolítják a nyugati partnerek, rendkí­vül hatékony és megtanul­ható, itthon is alkalmazha­tó! Ez szinte a pénzzel is felérő haszon.., * Ha minden jól megy, 1992 elején indulhat a kivitele­zői munka. Talán jelképes értelmű is, hogy az angol kormány egy Sir Fish ne­vű urat küldött ide szakér­tőnek. A név halat jelent magyarul. Lehet, hogy az ő segítségével is igazi halas folyó lehet újra a Sajó. De a halas hasonlatnál marad­va, azt is mondhatjuk, hogy ezzel a támogatással Mis­kolc talán már ki is fogta a nagy halat a Sajóból... (kiss) Aki sokat markol... Van egy „halastő”, a Miskolc határában lévő Csorba­telepi tó szomszédságában, amelyet eddig egy horgászó kö­zösség kezelt. Nem gondoskodott azonban a halasításárúi. gondozásáról, mint ahogy az a jó gazdától elvárható lett volna. Ezért az arnóti termelőszövetkezet igénylése alapján a Földművelésügyi Minisztérium kivette kezeléséből, és 1991. január elsejével átadta a téesznek. A horgász-közös­ség kártérítést kért, s ezt a főhatóság 2 mázsa pontyban szabta meg, illetve annak megfelelő pénzbeli ellenértékben. Ebbe a döntésbe az érdekelt felek nem nyugodtak bele. A hotgász-közösség kevesellte, a téesz viszont sokallta a ki­szabott árat. Az FM pótlólagos döntése alapján egyszeri lehalászás „zsákmánya” illette meg a horgászokat — amibe mindkét fél belenyugodott. A lehalászás megtörtént. A Tokaji Halászati Szövetke­zet halászai egész napos munkával, 150 méteres hálóval hát alkalommal „húzták meg” a tavat. S az eredmény? Néhány ponty, csuka és süllő mellett tíz kilónál több dévérkeszeg, így az összes zsákmány alig érte el a harminc kilót. Hogy mondja a közmondás? Ki sokat markol, ke­veset fog. A tanulsághoz még csak annyi tartozik, hogy jövőre a Csorba-telepi tóra kiadott engedélyek az arnóti tóra nem érvényesek. —czy Koncert a szeretet jegyében A Magyar Máltai Szere­tetszolgálat miskolci cso­portja december 16-án este fél 8-kor karácsonyi, jóté­konysági hangversenyt ren­dez a miskolci Szent Anna templomban. Közreműköd­nek: a Miskolci Szimfoniku­sok és Budapestről meghí­vott szólisták: Csányi László, Kozma Rózsa, Wiedemann Bernadett, Rácz István ének­művészek. A hangversenyre a belépés ingyenes, ám ado­mányokat természetesen el­fogadnak, s ezek összegét a Máltai Szeretetszolgálat cél­jaira használják fel.

Next

/
Thumbnails
Contents