Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-04 / 281. szám

60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, írtuk Karácsonyi vásárok, drágaság, divat reggeli hírlap, 1930. december 4. Még hivatalosan benne sem vagyunk a télben, de a szerdai hónapos vásáron máris téli hangulat uralko­dott. Legalábbis arra lehetett következtetni azokból az árakból, amelyek más esztendőkben csak közvet­len a karácsony előtti héten szoktak bekövetkezni. A drágulás úgyszólván az egész vonalon bekövetkezett. A tejárusok, akik legkoraibb vendégei a piacnak, buzgón topognak a beton padozaton és leheletükkel melengetik kezeiket, mintegy téli hangulatot erősza­kolva környezetükre. Pedig még nincs hideg, de egy kis hangulat mégis elkel és legalább többet lehet kér­ni a tejért . . . Literjét 24 fillértől kezdve 28 fillérért mérték, míg novemberben 22 fillérnél többet nem mer­tek kérni. Egy 20—22 dekás darab vajért 1 pengőt kértek, itt szintén 20 fillér az emelkedés. A tojásért 17—18 fillért kellett fizetni darabonkint s ha kará­csony előtt fagyni talál, úgy számolhatunk a 20 fillé­res tojásárral is! A zöldségpiacon a derék bulgár zöldségesek még buzgón kitartanak és ellátják a piacot mindennemű konyhakerti termékkel — nyári áron. Egy csomó ve­gyes zöldség még mindig 4 fillér, hagyma 10 fillér, káposzta kicsinyben 8—10 fillér, nagyban 6—7 fillér. Gyümölcsfélékből csak almát és diót lehetett látni, 1 pengőért mérték kilóját. Mint piaci „szezoncseme­gét'', sült tököt kínáltak a falusiak 8—10 fillérért egy jókora cikket. Majdnem mindenkinek a vásárló kosa­rába jutott 2—3 darab ebből az olcsó ínyencségből. A baromfipiacon nagy „libanap” volt. Mondhatni minden liba elkelt, bár itt is drágulásra törekvő haj­lamok mutatkoztak. Egy 6—7 kilós élő libáért 12 pen­gőt fizettek, vágott és tisztított állapotban a liba árak 15—20 fillérrel emelkedtek. ÉSZAKMAGYARORSZÁG, 1950. DECEMBER 28. A Széchenyi 19. szám alatti Népboltban, az „Ifjúsá­gi boltban” a karácsonyi ünnepek előtt szinte percek­re sem szünetelt a zsúfoltság. — Kérek két kiló sza­loncukrot! — halljuk egyfelől. Nekem másfél kilót — hallani a mellette álló vásárló szavát. És így megy ez szüntelen. Ahogy végül is összeszámolják, csak sza­loncukorból 18 mázsa fogyott el ebben az üzletben. Hasonlóan nagy volt a keletje a karácsonyi csoma­goknak. Ezekben 16,40-ért kockacukor, liszt, rizs és paprika volt. Egy másik karácsonyi ajándékcsomag, az úgynevezett „függelék”, 100 dobozzal fogyott el egyen­ként 28—57 forintos áron. Mogyorósi László, az üzlet vezetője ezeket mondja: — ha száz kezünk lett volna, mind a száznak jutott volna munka. Az utolsó három nap alatt éjjel-nappal nyitva tartottunk, hogy a nö­vekvő keresletet kielégítsük. A pénztáros elmondja: kerek számot véve az utolsó héten 50 ezer vevő for­dult meg nálunk. Óriási ez a szám, pedig ez csak egy Népbolt adata, Gondoljuk csak meg, mekkora tételt kapunk, ha fi­gyelembe vesszük, hogy ezenkívül még hány Népbolt, élelmiszerüzlet „ontotta magából” a legkülönfélébb szükségleti cikkeket. DÉLI HÍRLAP, 1971. DECEMBER 4. A Széchenyi utca 10. szám alatti 83-as számú Sirály férfi és női divatáru szaküzletben külön osztályon fog­lalkoznak a nők és a férfiak részére vásárló vevőkkel. A női oldalon ajánlják az import kötött garnitúrákat, amelyek pulóverből és garnitúrákból állnak, s áruk a minőségtől függően 600 és 900 forint között van. A téli sportok kedvelői számára mintás sípulóver kap­ható a boltban, ennek ára 350—400 forint. A női fe­hérneműk között újdonság a hálóingből és köntösből álló mintás krisztina garnitúra, amely több színben készült. A hálóingek választéka is igen nagy, import és magyar hálóingek 140-től 220 forintig kaphatók a Sirály divatáru szaküzletben. Közismert nevén Neylonboltnak hívják a miskol­ciak a Széchenyi utca 30. szám alatti 107-es számú női divatáru boltot. Az üzlet vezetője elsősorban a szép velúr neylon köntösöket ajánlja a hölgyeknek. E ruhadarabok óra 285—295 forint. Különféle sapkák és kalapok is kaphatók boltban, a fazontól és anyag­tól változóan 180—270 forintért. Az egyre népszerű otthoni viselet a téli pizsama, többféle minőségben 220 forinttól 480 forintig vásárolható. Az olcsóbbak matlaszéból, a drágábbak nylonból, velúrból készül­tek. Az üzletben nagy választéxban kaphatók női kesz­tyűk is. A bőrkesztyűk 198, az irhabélésesek 205 fo­rintba kerülnek. Kedves ajándék lehet egy szép ken­dő, vagy sál is, ezek az áruk 60-tól 120 forintig vásá­rolhatók meg a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat Neylonboltjában. Egy évtized látomásai Országos fotópályázat kép­anyagát mutatják be Egy év­tized látomásai címmel az ifjúsági házban levő Fotóga­lérián. A tárlat december 7­én délután 5 órakor nyílik és a hónap végéig nyitva tart. Hétköznap reggel 9-től este 6-ig, szombaton 10—14 óráig látogatható. A tévétől Hírlapírók, krimiszerzök egyetlen szóval jellemezni tudják a cselekményt, amely többnyire megfontolt ese­ménysor tragikus lezárulása: hidegvérrel. A francia kri­minológusok tanácstalanul állnak az „eset” előtt, amely Lille városában történt, no­vember közepén. Egy hatéves kisfiú, miután többször is hiába követelt Coca-Colát. apja vadászpus­kájával lelőtte a kérés el­utasítóját. az édesanyját. Az újságok szerint a rendőröket egyetlen tény döbbentette meg: a hidegvér, ahogyan a kisfiú „elégtételt vett”. Az anyát nem lehet kihallgatni, bizonytalan, hogy életben marad-e. Az egyetlen tanú tanulta? szerint, miután az anya többször is elutasította a ké­rést, a fiú a szülők szobájá­ba ment, kinyitotta a kulcs­ra zárt szekrényt, kivette a vadászfegyvert, csőre töltötte, és még egyszer követelte a kólát. A válasz a fegyver láttán is elutasító volt. A gyerek lőtt, a szívre célozva. Majd átment a szomszédba, és kérte, hogy hívjanak or­vost. Ennyi. A kisfiút intézetbe vitték, az esetről beszámoló újság szerint bírói utasításra 6 hó­napos kivizsgálásnak vetik alá. Minthogy olvasni nem tud. az irodalmi példát kiik­tathatják. Marad a tévé. Amely egyébként már a sztori vevőjeként is jelent­kezett. i l)H és a Sprint Kft. közös tombolája Az ünnepségsorozat egyik kedves színfoltja: az iskola tánccsoportjának produkciója. (Szobán felvétele) V örösmarty emlékére •• ünnepelt az iskola Gazdára várnak az autómosójegyek Ha Ön szereti a kocsiját , rendben tartani, jegyezze ! meg a Sprint Szállítási Szolgáltató Kft. címét. Ha kényes arra, hogy miként mossák, ápolják, takarítják drága autóját, írja fel a Sprint Kft. címét: Miskolc, Szendrey utca 2. szám. Ezen a helyen, a Búza tér közelében gőzborotvával végzik a felső-alsó és a mo­tormosást. Itt vállalják a nyugati gépkocsik úgyneve­zett piperemosását is, és az azzal járó belső takarítást. Kovács Richárd ügyvezető Ctelefonszáma: 25-852, vagy 26-811) elmondotta, hogy gépkocsijavítást is vállalnak, soron kívül meghegesztik a törött alkatrészeket, karos­szériát. S a kft. profilja még az élelmiszerszállítás, zárt gépkocsikkal. S végül még egy jó hír: hétfőtől szombatig, reggel 6 órától este 6 óráig várják az autó­sokat. A Sprint Kft. tombola- szelvénye december 7-én, pénteken jelenik meg la­punkban. A kivágott és ki­töltött szelvényeket decem­ber 11-én, déli 12 óráig kell elvinni a Szendrey utca 2. szám alatti szervizbe, ahol délután 2 órakor sorsolunk. A fődíj egy 2 ezer forin­tos autómosó-utalvány, s ezenkívül gazdára vár még egy 1500 és egy 1000 forint értékű is. Az elmúlt napokban egy­hetes ünnepség résztvevői voltak a Vörösmarty Mihály nevét viselő Krausz György utcai általános iskola diák­jai, tanárai. A november 26- án, hétfőn kezdődő esemény- sorozat három nevezetes al­kalomhoz kapcsolódott: név­adójuk születésének évfor­dulójához. ahhoz, hogy öt évvel ezelőtt vették fel a költő nevét és 15 éves az intézmény. Ez alkalomból több fel­adatot kaptak a tanulók. Nagy költőnk verseire il­lusztrációkat készíthettek, amelyből kiállítást is nyitot­tak. A kiállítás másik része az iskola 15 évének neveze­tes eseményeiről emlékezik meg, és szintén a diákok válogatták össze. Bővelkedett az elmúlt hét versenyekben is. Az alsóta- gozatosok hétfőn anyanyelvi, szépolvasói, kedden szép- írási-helyesírási versenyen, szerdán versmondással, csü­törtökön pedig mesemondás­sal mérték össze tudásukat. Voltak úgynevezett Vörös­marty-vetélkedők, és rendez­tek síbörzét is. A felsőtago­zatosok kiállításával egy idő­ben jelentették meg az isko­la újságját, ami szintén a tanulók munkáját dicsérte, hiszen ők írják, szerkesztik az iskola lapját. Külön erre az alkalomra készültek eh azok a kis agyagplakettek, Vörösmarty nevével amit, mindenki büszkén visel a nyakában. Dr. Sárvári Józsefnétól az iskola igazgatójától megtud­tuk, hogy az egyhetes ünnep alatt zavartalanul folyt a ta­nítás, pénteken reggel pedig az iskola tanulói átvették az ünkormányzatot. Diákigaz- gató és tanár irányította aiz intézményt ezen a napon. Az iskola diákjai, pedagó­gusai egy szép, munkával teli hetet tarthatnak meg emlékül a legközelebbi, ha­sonló színvonalú rendez­vényig. Négy év szovjet földön, a halál árnyékában 18. Szex, egyszer (Egy veit hadifogoly visszaemlékezései) A láger egészségügyi hely­zete sokat javult, elsősorban azáltal, hogy a betegeket, munkaképteleneket hazaszál­lították. Tetű már csak rit­kán fordult elő, poloska vi­szont rengeteg volt szállás­helyeinken. Ügy próbálkoz­tunk ellenük védekezni, hogy az ágyak lábait pet- róleumos dobozba állítottuk. Eredményt nem sokat ér­tünk el, mert a vérszívók a plafonról célozták meg áldo­zataikat. Ez a. lágerélet is tartoga­tott számunkra megrázó él­ményeket. Előfordult, hogy vasárnap nem kellett min­den fogoly a vasgyári épít­kezésen, ezért ilyenkor a visszamaradottakat a közeli kolhozokba irányították, ahol télire tárolt marharé­pát. vagy krumplit kellett föld alól felszedni. Itt lát­tam életemben először mar­harépát, nyers krumplit en­ni. Egész fogsági időm alatt krumplit nem is láttam, nemhogy ettem volna. Eb­ben a veszélyes vállalkozás­ban nem vettem részt sze­rencsémre, mert többen meg­betegedtek, vérhast kaptak. Máskor egy másik kolhoz­ban a sertések elé öntött forrázott darát kellett őriz­nie az állatgondozónak, mert meglátta, hogy a fog­lyok egy koszton vannak a serlésekkel. 1947. tele igen keményen köszöntött ránk harminc fok körüli hidegével. Itt és ek­kor láttam megfagyott ma­darakat. Az egyik ilyen ke­gyetlenül hideg reggelen a vasgyár területén munkahe- i lyemre menet őrök felügye- j lete mellett pufajkába öltö­zött nők krampácsoltak a vasúti síneken. Közelükbe érve magyar hangokat hal­lottam. Se időm, se lehető­ségem nem volt arra az őrök miatt, hogy bővebben elbeszélgessek velük, ök is hadifogoly sorstársak vol­tak. Annyit azonban meg­tudtam tőlük, hogy sokkal többet hoztak el, de akik hajlandóak voltak ..másálla­potba kerülni”, azok valószí­nűleg hazakerültek. Igazat beszéltek ezek a szerencsét­lenek? Egyáltalán kik voitas ezek a nők és hogyan ke­rültek ide? Ilyen gondola­tok foglalkoztattak mind­annyiunkat, akik láttuk őket és beszéltünk velük. A gyárban dolgozó oroszok általános összetétele még tel­jes mértékben a hadiállapo­tokat tükrözte: zömmel nők. óregek, valamint tizenéves gyerekek voltak. Ilyen kö­rülmények között nekünk hadifoglyoknak igen komoly- szerep jutott a végelátha­tatlan munka eredményessé­gében. A lerombolt gyárban a munkahelyek csaknem tel­jes egészében a szabad ég alatt voltak. Ezért a kemény hidegben több helyen tüzel­ve melegedtek az oroszok. Volt, aki munkaidejének na­gyobb részét hol az egyik, hol a másik tűz mellett töl­tötte el, különösen a fiata­lok, akik a világ legtermé­szetesebb módján távolítot­ták el a tűz mellől a 60—83 év közötti öregeket, nemre való tekintet nélkül. Itt, ebben a környezet­ben éltem át hadifogságom negyedik karácsonyát is. Ezen a napon egy idős, mé­lyen vallásos nővel vasat válogattunk. Korábban is együtt dolgoztunk már. Ő emlékeztetett arra, hogy nagy ünnepünk van: kará­csony napja. Ebből az al­kalomból meg is ajándéko­zott két savanyított paradi­csommal, amelyeknek akko­ri eszmei értéke csak köny- nyeimmel volt felmérhető. S ha akkor biztosan tudtam volna, hogy az ötödik kará­csonyt már itthon töltöm el, akkor annak a jó szívvel adott szerény ajándéknak az íze megédesedett volna. Nagyon nehezen, de átél­tük fogságunk legkeményebb telét is. A tavasz, a nyár határozottan kedvezően be­folyásolta általános közérze­tünket, hangulatunkat. Oly­kor-olykor még el is moso- lyodtunk, különösen az orosz nők (sokan voltak) kihívóan szexis magatartá­sán. Könnyen meg lehetett őket érteni, mivel a háború miatt hosszú éveken keresz­tül férfiakkal nemigen érint­kezhettek. Annak ellenére, hogy szi­gorúan tiltva volt részükre a hadifoglyokkal való min­dennemű kapcsolattartás, mégis szemetvetettek egyik- másikra. Ilyen hálóba ke­rült bele akarata és tiltako­zása ellenére az én legked­vesebb barátom, a Kovács Borbély Zoli is, aki fusizá­saival nap, mint nap mellé­kes élelemhez is gyakran hozzájutott. Így bárkinél jobb erőben volt környeze­tében. A jóképű, erős fel­építésű fiú jól beszélt oro­szul is. Hosszú időn keersztül járt a nyakára a kovácsműhely­be egy fiatal özvegyasszony, aki szerény élelemmel is el­látta őt. A nő részéről any- nyira komoly volt az elha­tározás, hogy intim kapcso­latuk feltételeit előre biz­tosította. Már az oroszok­nak is feltűnt, hogy Maru- za igen gyakran járt a ko­vácsműhelybe, holott egyéb­ként semmi keresnivalója nem lett volna ott. Zolit fi­gyelmeztették is az oroszok, hogy milyen következmény­nyel járhat kapcsolatuk. Lo­pásért, munkamegtagadásért, kapcsolatteremtésért bünte­tőláger járt a hadifogolynak. Ezt Zoli is jól tudta! Egy tényt egyértelműen le keli szögezni: rossz fizikai és lel­kiállapotunk miatt, fiatalko­runk ellenére, „teljesítőké­pességünk” súlyos veszély­ben volt. Ez a körülmény mindannyiunkat hosszabb távon is aggasztotta. Egy al­kalmas időben, de arra al­kalmatlan helyen — a gyár területén — megtörtént úgy- ahogy, amit csak az egyik fél akart igazán. Következ­ményeit Zoli szerencsésen megúszta, de hosszú időn keresztül félt, hogy kitudó­dik, vagy összeszedett ma­gának valamit. Ilyen és ehhez hasonló kapcsolatteremtésről addig és azután sem volt tudomá­som. Testi és lelki ereje sen­kit sem inspirált rá. (Folytatjuk) Lévai Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents