Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)
1990-12-28 / 299. szám
finn: 5.2© FORINT XXII. ÉVFOLYAM. 299. SZÁM 1990. DECEMBER 28., PÉNTEK A MISKOLCIAK NAPILAPJA A bérlakások eladásáról Nosztalgiával gondolunk majd 1990-re? Úgy tűnik, hogy városunk közgyűlése azzal a döntésével, miszerint egyelőre — azaz jövő év első negyedéig — szünetelteti a tanáesi bérlakások eladását, nem szabadult meg a lakáseladásokkal kapcsolatos ügyektől még rövid időre sem. A legutóbb hozott döntés méltányosságot gyakorolt azokkal a bérlőkkel szemben. akik azért nem tudták eddig megvenni otthonukat, mert a vízóra-leválasztások dolgában nem sikerült előrehaladniuk kellő gyorsasággal. Vannak azonban, akik kimaradtak ebből a rendezésből, mert valahol meg kellett húzni a határvonalat. Nem juthattak példán' kedvezőbb helyzetbe azok, akiknek az ügyük nem volt abban a stádiumban, hogy listára vehette volna az épületet az eladásokkal foglalkozó, volt tanácsi apparátus. Persze, az a bosszantó, hogy ezek között akadnak olyanok is. akik épp azért nem haladtak előre, mert a víz- óraügvek rendezetlensége miatt eleve megtorpant a lakásvásárlási kezdeményezésük. Egyébként a „vízórás” lakások ügyeiről többször is írtunk, s ezekben a cikkekben elhangzott az a panasz, miszerint a tanácsrendeletben előírt önálló vízóra kialakításának költségeit jelentősen növeli a lakók számára. hogy nem választhatják meg szabadon, ki legyen a kivitelező. Erre a megállapításra válaszolva a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat levelet írt s kérte, közöljük álláspontját: „Az önálló közműcsatlakozással nem rendelkező, az érvényben levő jogszabály alapján nem értékesíthető ingatlanok esetében vállalatunk előzetes kalkulációt készített a közműcsatlakozás kiépítésének költségeiről. Ezen költséget a vételi szándékot jelző bérlők felé írásban megadtuk, tettük ezt azért, hogy segítséget nyújtsunk döntésük meghozatalában. E levelünkben arról is tájékoztattuk az érdekelteket. hogy természetesen a lakóközösség más megoldást is választhat, céljának — a lakások megvásárlása — elérése érdekében.” Nemrég cikksorozatban taglaltuk, hogy mennyire igaz az a megállapítás, hogy az egész tanácsi bérlakás- eladásügy csapda, amelyből nagyon nehéz szabadülni. A városi polgárok jelentős része elégedetlen az eddig történtekkel, hiszen úgy vélik, hogy kényszerhelyzetben vásárolnak, mert nem tudható előre, milyen lakásgazdálkodás lesz a jövőben Magyar- országon. Könnyen lehet ugyanakkor, hogy egy év múltán nosztalgiával fognak visszagondolni az 1990-es év lakásvásárlásaira, mert az új feltételrendszer valószínűleg más lesz. mint az eddigi. De arra aligha merne hárki is nagyobb összeggel fogadni, hogv olcsóbban juthatunk maid bérlakásainkhoz, mint ahogy azt az idén tehettük... (k-ó) Az év vége a sportban is a számveti s ideje. Bár a bajnokságok nem ilyenkor érnek véget a csapat és egyéni sportágakban, karácsony környékére mégis elcsendesednek a versenypályák. A villanásnyi szünetben mód nyílik az összegzésre. Lapunkban már az ünnepek előtt elkezdődött a különböző szintű bajnokságok értékelése. Edzőket, egyesületek vezetőit kertül meg, hogy adjanak számot csapatuk, klubjuk idei teljesítményéről. Néhány nappal ezelőtt a labdarúgók kerültek terítékre, majd az alacsonyabb osztálybéii kézilabdósckról irtunk. Most a kosárlabdázók következnek. Mint ismeretes, a DVTK SeM női gárdája sikeres évet hagy mpga mögött. Nem mondhatja el ugyanezt magáról a Borsodi Bányász női kézilabdacsapata, akik a tavaszi folytatásban az élvonalból való kiesés ellen harcolnak. Visszatekiniést olvashatnak a megyei I. osztályú labdurúgó-bajnokságban első helyen álló hejőcsabai együttes őszi teljesítményéről a 7. oldalon. Honnan ered a nyomor? 2. Meg kell tanulni együtt élni a szegénységgel Megrázó és aggodalomra | okot adó jelenségek áradatával találjuk magunkat szemközt nap mint nap. Hajléktalanok a pályaudvarokon, s mindent elöntő bűnözési hullám riasztó hírei és valósága, az ingyenkony-- hák újbóli feltűnése, az in- gyenlibácrt verekedő tömeg látványa, a mindennapi érintkezés durvaságai, és a mindezekről tudósító hírözön éppen elegendő ahhoz, hogy töprengésre késztessen és kérdések megfogalmazására ösztönözzön. Miként lehetséges az, hogy egyik napról a másikra ilyen nyomasztó mennyiségben tolulnak elő a nyomor és a bűn tünetei? Horniét ered mindez? Sorozatunk előző részében arról esett szó: a nyomor az előző rendszerben is létezett, de sokkal rejtettebben, megfelelően „rezervátumokba” szorítva. Vajon hogyan szembesülünk ma mindazzal, ami most előretörve és sokasodva a szegénység ezer arcát mutatja? Erre keresett választ Tóth Pál szociológus. 9 A VÁLSÁG KÖVETKEZMÉNYE! Ahhoz, hogy a társadalom igazából szembesüljön azokkal a nyomasztó problémákkal, amelyek a szegénységhez és a bűnözéshez kapcsolhatók. két nagyon fontos eseménynek kellett jönnie. Az egyik a politikai rendszer megváltozása. Demokráciában lehet — bár ott sem túlzottan népszerű dolog — beszélni a társadalom perifériájára szorultakról, bűnözésről, a szegénységről és az emberi nyomorúságok minden fajtájáról .Ma azonban nemcsak beszélünk ezekről, hanem túlbeszél iük (miközben alig-alig történik valami ezen problémák megnyugtató megoldása érdekében). Ráadásul mindezt átpolitizálva tesszük és olykor demagógiával elegyesen tárják elénk különböző előjelű politikai megfontolások által befolyásoltam Magától értetődik, hogy ahol rendszerváltás van, ott szükségképpen bizonytalanság is I van, rések és kiskapuk ke- i letkeznek, és a zűrzavar jelei mutatkoznak. Ott van legitimációs válság is, és ez többnyire az erőszakszervezeteket is érinti. Ilyenkor pedig vannak és lesznek olyanok, akik úgy gondolják, most végre mindent lehet. De van egy gazdasági válság is, amely ráadásul ösz- szekapcsolódik a gazdaság egész struktúrájának a kelleténél talán lassúbb átalakulásával. Ennek is megvannak a maga következményei. Most nem elsősorban a társadalom sokat emlegetett elnvomorodásáról szólnánk, noha ez mindig egvütt jár egy fokozott lumpen,izá- lódással, azaz a kifejezetten társadalomellenes magatartásformák elterjedésével. A gazdaság válságának és átalakulásának azonban van egy talán kevéssé ismert következménye is, nevezetesen a szegénység és a bűn re- zervációinak a felbomlása. 9 TÚLCSORDUL A TELEPEK HATÁRAIN Ahol munkanélküliség van, ott nincs értelme a kmk.- nak sem. A munkahelyek alvilága tehát lassan megszűnőben van és visszamegy oda, ahol igazán helye van — a bűnöző szubkultúrába és annak holdudvarába. A gazdaság válsága és a gazdaság szerkezetének átalakulása együttesen hozza magával a munkanélküliséget. Ehhez pedig' hozzátartozik az ingázók tömegeinek elbocsátása és a munkásszállások felszámolása. Amiből az következik, hogy elsőként a fekete vonatok „kemény fekete magja” kénytelen hazatérni — az otthonuk nagy bánatára. A munkásszállások állandó lakói pedig — mi mást tehetnének — ezek bezárása után elmennek aludni a pályaudvarokra. A lakásépítés ütemének drasztikus visszaesése azzal a következménnyel jár — sok egyéb mellett —, hogy a lakásmobilitás üteme lefékeződik, ennélfogva a „szociális” célokra felhasználható i lakásállomány relatíve csökken. Vagyis a nyomortelepek nem képesek befogadni a rezervációkból kiesett embereket, ilyenkor pedig a szegénység és a bűn mintegy „túlcsordul” e telepek határain, és elönti az utcákat, a tereket és a pályaudvarok várótermeit. 9 BESZÉLNI, DE NEM TÚLBESZÉLNI Nincs olyan társadalom, még a legjólétibb társadalom sem, ahol ne volna szegénység, ne fordulna elő bűn, amelyiknek ne volna egy „csúnya” arca is. Egy A kulturális érdekek, értékek védelmében, a7 egyesületi jog szellemében, a megyei kulturális egyesületek szövetségbe tömörültek nemrég. A Magyar Népművelők Megyei Területi Szervezetének kezdeményezésére a Megyei Közművelődési és Módszertani Központ munkatársai bábáskodtak az új szövetség létrehozása fölött. December elsején a Rónai Sándor Művelődési Központban megrendezett egyesületi nap adott alkalmat a szövetség megalakítására, ahol a jelenlevő egyesületek egyhangúan támogatták a kezdeményezést, kifejezték azt a véleményüket, hogy a kultúra területén is szükség van a működő egyesületek érdekképviseletét felvállaló ilyen típusú további önszerveződésre. A tokaji Városvédő és -Szépítő Egyesület, a Diósgyőri Vizuális Műhely, a demokratikus rendszerben, a huszadik század utolsó harmadában ezekkel a jelenségekkel meg kell tanulni együttélni. Először is • beszélni kell róluk, de nem túlbeszélni. Hitelesen és szakszerűen, nem pedig átpolitizálva és demagógiával átszőve kell szólni mindezekről. És persze tenni is kellene valamit. Jól működő szociálpolitikára volna szükség, társadalmi szolidaritásra, esetleg hatékonyan működő és önbizalmában megerősített rendőrségre is, de leginkább virágzó gazdaságra. (Vége) Balkán Kulturális Egyesület, valamint a Magyar Népművelők Egyesületének Megyei Területi Szervezete jelezte elsőként belépési szándékát. A szövetség alapszabálya szerint partnerként kívánnak részt venni a társadalom államigazgatási döntéseinek előkészítésében. Ajánlásokat, szakmai érveket szeretnének fogalmazni a nemzeti kultúra intézményeinek szabadságáért. Feladatuknak tekintik ezen túlmenően a kulturális önszerveződések segítését, információt gyűjtenek és továbbítanak. A kialakuló adatbázis valószínűleg másféle célokat is szolgál. A helyi és megyei önkormányzati szervezeteket döntéshozó munkájukban szakmni ismeretekkel, javaslatokkal se,- gítik. A szövetséghez való csatlakozás módjáról, a Megyei Közművelődési és Módszertani Központban (Széchenyi u. 35. Telefon: 50- 817) lehet érdeklődni. Kulturális egyesületek szövetsége Az önkormányzatokat kívánják segíteni Sportok i * i S Ist es kudarcokj
