Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-22 / 297. szám

Kenyai kőcsillanvizsgáló A Kelet-Afrikában talált, j a mai bennszülöttek által is tisztelt kőépítmények, ame­x' r Adám—Éva i Nem sok örümük te- J lik névnapjukban az i Adámoknak és az j Éváknak, mert éppen i karácsony estéjére esik. 1 Így aztán leglöbbszöi ] egyben letudják az iin- i népi ajándékot a név- [ napival. Még a kis i gyermekversek is együtt [ emlegetik őket, mond- t fán: Ádám—Éva, két • szem szilva ... Már ez [ a szilva, az aszalt szilva i is a karácsonyi ünnepet J idézi. i-4 névnapi sorrend J megfelel a bibliai törté- , vésnek is, miszerint az i Ür először Ádámoi te- J remié, majd pedig .,ti■> i sül rendelé mellé” Éva: J Ám az emberiség törté- i netében mégis Éva jái- J szotia a jelentősebb j szerepet. Mert ugyan- i csak a bibliai történet [ szerint, az ő biztatására t szakította Adóm a tu- 1 dás fájáról a kárhozatot , jelentő almát. Ez az al- ■ ma azután a karácsonyi | ünnepkörben a férjhez i menendő lányoknál [ egészen más szerepet ■ kapott. Arról is tudunk, hogy J egy város — Baja — i régi címerében is sze- j repelt Ádám és Éva. t merthogy a település ' éppen karácsony nap- , ján, december 24-én i emelkedett mezővárosi J rangra. i A névnap — úgyis, [ mint az ünnep előesté- t je — bojtos nap volt, i szigorúan megszabott | étrenddel. A hal, az i aszalt gyümölcs a nép- ! hit szerint szerencseva- i rázsló, gonoszűző jelen- J töségűek. Ezért is fo- , gyasztották, s nem a > vallás parancsa miatt. [ A szokás hatalmánál i fogva most is az aszta- j lunkra kerülnek. i Iyek némi hasonlatosságot mutatnak a Nyugat-Európá- ban feltárt „kőkori obszerva­tóriumokhoz”, bizonyára szintén csillagászati célokra épültek. A hatalmas kőtöm­bökön talált ábrákon kívül ezt bizonyítja a számos mo­nolit elhelyezkedése is. A Turkana-tó környékén talált obszervatóriumokban végzett megfigyelések alapján tud­ják e vidék ókori lakói meg­határozni azt hogy az év mely részén járnak, s ezen észlelések alapján tudtak naptárt szerkeszteni. fizezer forintos köívéiiy! nyer! Az év utolsó negyedévé­ben hirdette meg akcióját a Hungária Biztosító azoknak, alyk ebben az időszakban a Hungária Otthonbiztosítást kötöttek. Egy 10 ezer forint értékű Hungária járadék kötvényt sorsoltak ki teg­nap. A főnyeremény Vozár Józsefé (Homrogd, Kossuth utca 8.) lett. Miskolc, Klapka u. 17. teleíon:04-OOO Nyolc gyerek és a betlehemesjáték Karácsiny el a nél Inoven ettek Ingyen ehetnek egytál me­legételt Miskolcon a létmi­nimum alatt élők, a hajlék­talanok, a nehéz helyzetbe kerültek december 20-a óta. A miskolci egyesített szociá­lis intézmény ezzel segít a rászorulókon. Az étel kiszol­gálása, illetve kiadása min­dennap — ünnepnapokon is — délután 2 és 4 óra között történik, az éjjeli menedék­helyen, vagyis a Baross Gá­bor utca 15. szám alatt. A védnökök: a Népjóléti Mi­nisztérium válságkezelő programok irodája, a B.-A,- Z. Megyei Vöröskereszt, a miskolci Polgármesteri Hi­vatal és az Egyesített Szo­ciális Intézmény. Jógatanfolyam Mantra meditációs tanfo­lyam indul az ifjúsági ház­ban.- Heti 2X1 órás foglal­kozásokon vehetnek részt az érdeklődők, Ghouse M. Naghnoor vezetésével, három hónapon keresztül. Jelent­kezni lehet személyesen, vagy a 40-657-es és a 42-740- es telefonszámon, az ifjúsá­gi házban. Kölcsön nélkül építkeznek Mlfl GiadÉíl A karácsonyi asztal cse­megéje a ha!, de még inkább a pisztráng. Ügy tartják, hogy az országban a legfi­nomabb ízű pisztrángot a garadnai telepen nevelik, s igen gyakran jönnek ide ha­lat vásárolni a Dunántúlról is. Mint Hoitsy Györgytől, a lillafüredi pisztrángtelep ve­zetőjétől megtudtuk, azért ilyen nagy az érdeklődés az itteni pisztráng iránt, mert nemcsak táppal etetik a ha­lakat. Eddig 30 mázsát ad­tak el az úgynevezett étke­zési pisztrángból, de a hor- gászégyesüleiek is vásárol­tak ivadékokat, amelyeket patakokba, tavakba telepí­tettek. A hal értékesítése közben tovább folyik a sza­porítás, több, mint negyed­millió ikrát fejtek le eddig. Az első ivadékok várhatóan karácsony napján kelnek majd ki. Rövid kelíetőházi nevelés után kerülhetnek a szabadon lévő medencébe. (Vadas Zsuzsa felvétele) Néró smaragdjával kezdődött? A lélek tükre A szemünkről van szó, mellyel érzékeljük a környe­zetünkből érkező ingerek majdnem kilencven százalé­kát. Nagyon fontos érzék­szervünk, amelyre vigyáz­nunk kell — még időben! Sokan panaszkodnak, hogy ingerültek, fáj a fejük, kifá­rad a szemük, s nem tud­ják, mi az oka? Nem is gon­dolnak arra, hogy meg kel­lene vizsgáltatni szemüket, esetleg megnézetni, nem kell-e szemüveget viselniük. Sokan hiúsági okokból nem hordanak szemüveget. Pedig ha tudnák, hogy őseink mit nem adtak volna azért, hogy pápaszem csücsüljön az or­rukon ! Mit használtak régen? Néró császár például egy hatalmas smaragdot viselt monokliként — írták róla a históriák. A szakemberek szerint inkább zöld színű üvegről lehetett szó, amely­nek homorúan csiszolt, ke­rek mezőiben a távoli tár­gyak, arcok kicsinyített, de éles képét látta. A szemüveg Európában született meg, a X—XI. szá­zad fordulóján. Egy arab tu­dós, aki optikával is foglal­kozott, jött rá, hogy az üveggömb szelete nagyítja a láttató képet. Ily módon felfedezte a lupét. A nagyí­tásra használható szemüveg 1270 körül jelent meg Itáliá­ban. Nagy divat volt később Franciaországban és a spa­nyol nemesek körében is. Hazánkban mikor kezdtek hódolni e divatnak? Bizony, ez nehezen állapítható meg. A Budai Vár ásatásai során egy 15. századból való, he­gyikristály lencséjű, ezüstke­retű szemüveget találtak. Talán ezzel kezdődött... A pápaszem, vagy pap­szem kifejezés Calepinus szótárának 1585-ös kiadásá­ban jelenik meg először. Mi­vel régen elsősorban a pa­pok foglalkoztak tudomány­nyal, olvasással, írással, az ő szemük romlott a leggyor­sabban. Először tehát ők használtak szemüveget, vagyis a nép nyelvén pap-, vagy pápaszemet. Sajnos, a szemünk az az érzékszervünk, amelyen első­ként észleljük a korral járó változásokat. Sokan — még a negyven év körüliek is — büszkék arra, hogy kiváló­an látnak közeire, távolra. Utána aztán hirtelen észre­veszik, hogy nehezen megy az olvasás ... miközben tá­volra változatlanul jól lát­nak. A korral járó látás­gyengeség oka a szemlencse rugalmasságának csökkenése. Bizonyos életkor után a szemlencse már nem képes megfelelő módon domborod­ni, tehát képtelenek vagyunk a közeli látásra. Feltehetőleg a szemmozgató izmok gyen­gülése is közrejátszik ebben. Nincs mit tenni, szemor­voshoz kell fordulni, és vi­selni kell az általa felírt szemüveget! Ha fiatal gye­reknél vesszük észre a lá­tás gyengülését, őt is azon­nal vigyük orvoshoz. A szem­üveg hiányában r.em látja jól az iskolában a táblát, nem tud tanulni, bizonytala­nul mozog, gátlásos lesz. . dr. Katona Edit Fagya s a testfolyadékban Sok változó testhőmérsék- leiű állatfaj egyedei a hi­deg napokat elbújva, téli merevségben vészelik át. így a környezet fagypont alá süllyedő hőmérséklete mel­lett is megőrizhetik életké­pességüket. A vízi élőlények és a víz mélyén, az iszapba fúródva telelő fajok védve vannak, mert a természete­sen édes vizek ritkán fagy­nak be fenékig. így a leg­több, iszapba fúródva telelő béka is megmenekül a fagy- haláltól. Számos békafaj azonban szárazföldi életet él, az avar alatt, vagy talajba fúródva, nagyobb veszélynek van ki­téve. E tartós fagynak kitett állatok testnedvében 3 szá­zaléknyi glicerin található, amely csak a hideg évszak beálltával termelődik és hal­mozódik fel a 'testnedvek­ben. Nyáron a békáknak nincs fagyhalál elleni védett­ségük. Régi ismerősként fogad­nak az ünnepek előtt Nagy Jánosék nyékládházi ottho­nukban. Csak Évike, a ház asszonya szomorkodik kissé, mert fekvőgipsszel fogadja a karácsonyt. A baleset mi­att most a főzés mellett a sütés gondja is férjére há­rul. Mindketten hivatásos nevelőszülőként dolgoznak otthonukban, ahol a saját­juk mellett még öt állami gondozott is nevelkedik. Ta­lán nem is helyénvaló kü­lönválasztani a saját, és a neveit gyerekeket, hisz ők is egyformán ragaszkodnak va­lamennyi gyerekükhöz. • MEGHÍVTÁK A NAGYCSALÁDOKAT jjc Mind a nyolc gyerek szerepel a betlehemesjátékban. került úgy beosztani az ösz- szeget, hogy jusson minden­re. Hozzákezdtünk saját erőből, a ház további épí­téséhez, hogy jobban elfér­hessünk a gyerekekkel. Most is szép körülmények között lakunk, de tovább kell foly­tatni a tetőtér beépítését, amelyhez semmilyen köl­csönt nem kaptunk. Ha megspórolunk egy kis pénzt, i akkor vásárolunk építő­anyagot. de az ajtókat pél­dául már hónapokkal ezelőtt megvettük. • SARBIE-RUHAK, BABÁK ÉS A DAL — Az idén még tudjuk tartani a tavalyi szintet — mondja Éva —, úgy, hogy már októberben hozzákezd- tünk a vásárláshoz. Rész­letre vettük az Emberiség krónikáját is, hiszen egy­szerre 2500 forintot nemigen adhatnánk ki ilyen értékes kötetre. A gyerekek viszont szívesen járnak történelem­szakkörbe, s ott haszonnal forgathatják majd a fa alá szánt ajándékot. Maguk varrják a gyönyörű szép Barbie-ruhákat, de lesz va­lódi baba is a csomagok között. Most is magunk kötjük a rokonoknak, bará­toknak a karácsonyi asztal­díszeket. Beszélgetésünk közben megérkezik az óvodából Annuska, s egy mackót szo­rongat a kezében. — Most járt benn az óvo­dában a vér szerinti apuká­ja — mondja szárazon Já­nos —, aki évekig nem volt kíváncsi a gyerekre. De An­nuska nem Is ment oda hoz­zá, hisz mi jelentjük számá­ra az igazi családot. Évike magához szorítja a kislányt, s látom, hogy mindkettőjük szeme könny- belábad. Gyorsan kiadja hát az utasítást: „Gyakoroljuk egy kicsit a betlehemesjá- tékot!” Kucsmák, bundák kerül­nek elő a szekrényből, s a kis pásztorok hozzákezde­nek a régi játék felelevení­téséhez. Tisztán, szépen mondják a szöveget, hibát­lanul tudják az énekeket. Csak a kis Gína, aki a há­ziasszony szerepét kapta, ő mosolyog néha a komoly ar­cokon. Aztán lekerülnek a meleg öltözékek, s körbe­ülik a nagy asztalt. János a nagylány szülői értekezletére megy, de tudja, nincs ba.j a hetedik osztályos Viktóriá­val. Ö az, akire számíthat a család, igazi segítség a ki­csik nevelésében. Viktória egyébként hasonló pályára készül, konduktor szeretne lenni. A családfő távozása után Évike arról mesél, hogy a gyereknevelés mellett éne­kelni tanul, bár valódi ta­nárra még nem talált ed­dig. Tudományát kérés nél­kül is szívesen bemutatja, s a gyönyörű csángó népdalo­kat vele dalolják a gyere­kek is. Én pedig azon tűnő­döm, honnan ez a kimerít­hetetlen vitalitás, mitől ez a rendíthetetlen életkedv. A válasz ott rejlik valahol ab­ban a nyolc szempárban, á gyerekek tiszta tekinteté­ben ... Vadas Zsuzsa — Tavaly a Parlamentben ünnepeltünk — meséli Éva —, most viszont itt, Nyék- ládházán mutatjuk be, az önkormányzat meghívására, betiehemesműsorunkat. Már évek óta járjuk a rokono­kat., ismerősöket ezzel a kis köszöntővel, s most kissé felújítva, közönség előtt is bemutatkozunk. A települé­sen élő nagycsaládosokat ez­úttal először invitálták meg, s ebben elsősorban a helyi képviselők szava döntött. Jólesett a meghívás, hiszen ez egyúttal a mi munkánk elismerését is jelenei. — Sokan nem értik még ma sem, hogy miért vállal­tuk ennyi gyerek felnevelé­sét — veszi át a szót János, a családfő —, s azzal sin­csenek tisztában, hogy meny­nyibe kerül gondozásuk. Negyvenezer forintot el lehet osztani tízfelé, s mindjárt megkaphatják az egyszerű képletet, hogy egy főre még a mostani létminimum sem jut. Csak okos gazdálkodás­sal lehet kijönni a pénzből, * hogy mire telik majd jö­vőre, arra még gon col ni sem igen merünk. Eddig si-

Next

/
Thumbnails
Contents