Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)
1990-12-22 / 297. szám
!í;m A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM 1990. DEC. 22., SZOMBAT ARII: 5,20 8=«»B«iiinr Síkvidéki npmesvaddá válik Selejtezik az őzállományt A helyset változatlan .Ili lesz a bánkúti turistabázzal? Gyors döntés aligha várható Megcsappant az őzáüo- mány a bükki erdőségekben, de annál nagyobb számban találhatók a várost környező síkvidéki csemiercsekben, folyók menti liget erdőkben. A vadászok megállapítása szerint egyre inkább síkvidéki nemesvadá válik az őz, amely a terület vadeltartó képességéhez viszonyítva elszaporodott. Ezért is selejtezték most ősszel. Az évenként ismétlődő selejtezéssel, amikor a „cso- kött” sutákat és a kevésbé fejtett giétákat lövik ki, az állomány minőségét is javítják. Erre, mint azt a korábbi évek trófeabírálatai mutatják, szükség is van. Erős. szépen fejlett bakokat, amelyeknek tórófeája értékes vadászemlék, csak erőteljes anyáktól lehet várni. Figyelembe véve a borsodi vadászmezőkön található őzek számát, a mostani selejtezés során mintegy 1100 —1200 őzsuta és -gida kilövését vették tervbe. Ám még így is jelentős számú egyed marad a következő évi vadászszezonra, a májusi őz- bakvadászatra is. Virágkötészetet tanulhatnak Virágkötészeti tanfolyam indul az ifjúsági házban, 1991 január végétől, két hónapon keresztül, heti egy alkalommal. A résztvevők megtanulhatják az asztali- díszek, falidíszek, ikebanák készítését élő és szárazvirágból. Megismerkedhetnek az ünnepekre szóló virágkötészettel, a különféle stílus- irányzatokkal a váza- és vi- rágtálrendezésben. Jelentkezni lehet az ifjúsági házban január 20-ig személyesen, vagy a 40-657-es és a 42-74Q- es telefonszámon. Lutra-kluh December 29-én, szombaton, a városi Lutra-klub várja az érdeklődőket a Molnár Béla Ifjúsági Házban. A kutyatulajdonosok megtudhatják, hogy melyek a leggyakoribb kiskutyabetegségek, lesz videofilmvetítés és vetélkedő, értékes nyereményekkel. Természetesen lesz Lutra-vásár és cserebere is. I Az őzselejtezés mellett ■ folytatják a .szarvasállomány j javításét szolgáló kilövése- j két is. A koronás agancsú bikák után, amelyeket a szarvasbőgéskor lőttek ki, most az úgynevezett selejt- bikák számát apasztják. Ugyancsak apasztják a szarvastehenek, -ünők és -borjak számát is, szintén a terület vadeltartó képességéhez igazítják. Az erőteljes egyed eket hagyják meg, amelyektől erőteljes utódok várhatók. A televízió adásaiból sokak által ismert Tőkés László erdélyi református püspök urat felkerestem feleségemmel november 28-án, amikor még a budapesti kórház lakója volt. Látogatásunkhoz az adta az indítást, hogy a Miskolci Városszépítő Egyesület diósgyőri városvédő csoportjának tagja, a nyugdíjas Tömöri Bertalan önszorgalomból olyan ötvösmunkát készített, ami vörös- rcziapon domború formában imádkozásra tartott kezet ábrázol. „Imádkozunk Erdélyért” — mondotta Tömöri Bertalan. Az volt a ^zándék. hogy a városvédő csoport ajándékaként próbáljuk meg eljuttatni a balesetet szenvedett püspök úrnak. Feleségem levelet küldött volt osztálytársának, akivel még Székelyudvarhelyen, a Református Tanítóképzőben szereztek diplomát, hogy tudja meg a címét és a hozzá való bejutás lehetőségét. Jött a kedvező válasz. Osztálytársa rokonságban van a Tőkéscsaláddal, és kapcsolata révén a püspök úr kész fogadni novebmer 28-án, délután 5—(5 óra között. Budapestre utaztunk és a megadott időben jelentkeztünk az ORFI- ban a portán. Nevünket már ismerték. Feltelefonáltak, majd jött egy magas, derék férfi és vele kellett menni, előbb gyalog, majd liften, aztán kanyar ide, kanyar oda, végre megérkeztünk egy előszobába, ahol a másik „kormányőr” állt. Bejelentett, aztán nyílt az ajtó, és a püspök úr fogadott, igen barátságosan. BemutatkozA fenyők, ünneplő társaink A fenyő, az ünnep jelképe, s ez nem véletlen: egy Öreg fenyves olyan, mint egy élő katedrális, az ágak összeboru- lása fenn a sudár törzsek magasábar a gótika íveit idézik. Igazi, félelmetes és lenyűgöző fenyveserdőket hazánkban igen keveset látni, hiszen ezen a szélességi fokon a magas hegyek a tűlevelűek igazi hazája. De akad egy-két különleges erdő, itta szomszédban is. Elég, ha csak Jávorkútra megyünk fel, ahol a svéd- lenyvest csodálhatjuk meg. Ezek a hatalmas lűcfenyök annyiban svédek, hogy magjukat onnan hozták egykor. Van közöttük százötven éves példány is. A svédfenyves hatalmas érték: fában mérve is rengeteget ér, de egyedisége, pótolhaiatlansága miatt védettséget élvező természeti kincs. Arról halihoitunk, hogy az úgynevezett „őserdő program" keretébe sorolják ezt az erdőt is, ami biztos védelmet jelenthet számára. Léte nagyon fontos minaannyiunknak, hiszen manapság már a bőrünkön érezzük, mit jelent a természet károsodása, pusztulása. Ilyenkor karácsonykor fát állítunk. Amennyi fenyőt kivágnak, elenyésző mennyiség ahhoz képest, amennyi évente elpusztul magától, pontosabban a környezetszennyezéstől, a rabló erdőműveléstől. Ha karácsony ünnepén a díszek mögött csak néhány pillanatra meglátjuk a fát is, gondoljunk arra: lám, a legbensőségesebb ünnepünkön is o természet felé nyújtjuk kezünket. Ilyenkor otthonunkba fogadjuk a fenyőfákat. De mindennap törekedjünk arra, hogy igazi otthonukban, fenn a hegyekben életben maiadhassanak ... .... tunk, kabátunkat letetette, elmondtam a köszöntőt, jövetelünk célját és átadtuk az ajándékot egy kísérő levéllel, amiben ez volt: „Főtiszteletű Püspök Űr! A televízió adásaiból ismerjük az ön kötődését, hűségét Erdélyhez, és nyugodt, megfontolt, bátor szolgálatát népe érdekében. Láttuk, hogy a háborgásokat türelmes, jószándékú szavaival csendesíteni tudta. Missziói szolgálata, békességre törekvő szándéka pedig közelebb hozta egymáshoz Erdély kü- lönnböző vallású egyházait. Megdöbbenést és mély sajnálatot váltott ki bennünk súlyos balesete, de életben- maradása azt sugallja, hogy Önnek még vannak feladatai az életben. Kérjük, hogy a diósgyőri városvédők szerény ajándékát — a vörösrézből formált imádkozó kezet, amit Tömöri Bertalan tag társunk szorgalmas munkával készített — fogadja tiszteletünk és kiemelt becsülésünk ajándékaként, jószívvel. Mielőbbi felgyógyulást, jó egészséget kívánunk Erdély népei békéjének hűséges szolgálatához.” Átadtuk a diósgyőri református templomból készült fényképet, amire még itthon ráírtam a teoiplcmépítés rövid jellemzőit és azt, hogy a 19. század folyamán a diósgyőri egyház rendszeresen segítette Erdélyben a marosvásárhelyi és a székely- udvarhelyi iskolákat. Átadtuk a Déli Hírlap november 17-i és a november 23-i számát, amiben a „Székelyföld történetéből” című cikksorozat az 1940. évi erdélyi bevonulást és a „HonMostanában újra sokan I. fordulnak meg Bánk úton j hiszen itt a síszezon, s ha minden jól megy, a jelenbe- [ ginéi több hó is lesz hozzá. í Aki eljut ide a Bükk tetejére, azt iá* hatja majd, amit eddig- a jói karbantartott védek a Hargitán” témát tartalmazza. A püspök úr igen elérzékenyülve. szinte könnyező szemmel fogadta ezeket. Nagyon meglepődöm — mondotta —, hogy Miskolcon ilyen érdeklődést tanúsítanak szerény személyem iránt, és aggódnak állapotomért, ami Istennek hála, már szépen javult. A püspök úr kicsit bicegve járt. Nagyon közvetlen, barátságos; megfontolt ember. Szeretettel beszélt családjáról, gyülekezetéről, a magyarországi gondoskodásról a vele töltött fél óra alatt.' Mondotta, hogy aggódik a temesvári évforduló miatt. Örömére szolgál — folytatta —, hogy a Déli Hírlap cikksorozatban foglalkozik a székelység történetének közlésével, személyem pedig azok írásával. Kérte, hogy továbbítsuk ezért köszönetét és nagyra értékelését a szerkesztőségnek. Üdvözletét küldte a diósgyőri gyülekezetnek. Kaptunk egy könyvet „Ez 1 ezredvég”, ami a temesvári forradalom részleteinek leírását tartalmazza több szerzőtől. Küldött egy levelezőlapot a temesvári püspöki palotáról Tömöri Bertalannak, amin megköszönte dekoratív munkáját. Számunkra is dedikált egy hasonló képet, ezen szöveggel: „Balázs Józsefnek és becses feleségének. — a városvédőknek egy Erdélyt védő! — köszönettel látogatásukért és biztatásukért, utalással közös történelmünk helyszínére; Temesvárra — testvéri szeretettel. Bp., 1990. XI. 28. Tőkés László.” Balázs József sípályákat, és egy romházat Bánkút kellős közepén. Ez az egykori turistaház, amely hamarosan a ház névre sem érdemes. Látszólag gazdátlan, pedig van gazdája. Sorsáról ma jottányival sem tudunk'több jót mondani, mint egy évvel ezelőtt. Nem tudni, mi lesz azzal a sokezer turistát kiszolgáló épülettel, amelyet egykoron társadalmi munkában, hátizsákonként összehordott kőből, téglából építettek fel. • BEJELENTÉS ÉRKEZETT Legutóbb arról írtunk: a Bükki Nemzeti Park közérdekű bejelentés alapján vizsgálatot kezdeményezett a házzal kapcsolatban. Egész pontosan azért, mert a házat még régebben megvásárolta egy ÉGSZI nevű cég, — amelyik eleinte arról nyilatkozott, hogy régi funkciójának majdnem megfelelően, részint üdülőnek, részint étteremnek újítaná fel a házat —, de utóbb híre ment: el akarják adni az épületet^ a vele együtt telekkönyve- zett jókora erdőterülettel együtt... A Bükki Nemzeti Park számára azért lényeges ebben az ügyben eljárni, mert a nemzeti park területén az ő jóváhagyásuk nélkül nem lehet építeni, funkciókat váltani, adni, venni. Részt is vehettünk egy helyszíni szemlén, ahol sok minden kiderült. Például az, hogy a turistaház példája nem egyedi ügy: a nemzeti park számos más esetben is kénytelen megküzdeni jogainak — pontosabban a természetvédelem jogainak — érvényesítéséért. Sok cég úgymond „elfelejti” a park hozzájárulását megkérni a különféle ügyletekhez — volt olyan eset is, amikor távvezeték oszlopai kerültek így védett területre. © TERVEK VOLTAK A bánkúti eset elég cifra, ugyanis egy olyan épület a turistaház, amely egy egri vendéglátóipari vállalat tulajdonából ment át az ÉGSZI tulajdonába, így a borsodi hatóságok bele se szólhattak abba, hogy mi történik. Némi botrány persze kerekedett az ügyből, ekkor állt elő az ÉGSZI a tervekkel, miszerint olyan üdülőt csinál a házból, ami ugyan a vállalaté lesz, de a földszinti rész a turistákat szolgálja majd. Volt sajtótájékoztató, és az ÉGSZI vezetői elhitető erővel bizonyig tották: valóban meg kívánják valósítani, a terveket. Beszálltak pénzzel a terület csatornázásába is — ez ugyanis előfeltétele volt a ház átépítésének. 0 TELJESEN TÖNKREMEGY Lehet, hogy valóban lel akarta újítani az ÉGSZI a házat, komolyan gondolta, hogy nemcsak spekulál az ingatlannal, hanem hasznosítja is. A cég azonban időközben alaposan átszerveződött, önálló cégek sorára bomlott, s a felújítás ügye egyre halasztódott. Ekkor neszeitek fel a Bánkúton dolgozó síklubos szakemberek, hogy árulják a turistaházat, vevők nézegetik az erdőt, ök tettek bejelentést, és erre föl 'indult a vizsgálat. Most ott tart az ügy, hogy — a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt — hiányoznak a jogszabályok,' nem rendeződtek az önkormányzatok vagyoni ügyei — egyelőre nincs mit csinálni. A közeljövő mondja majd meg, hogy általában a nemzeti oarkok területén lévő olyan ingatlanokkal — épületek, erdők, földek — mi lesz, amelyekre az önkormánvza- tok is igényt tartanak. (Bánkút egy része is Nagvvis- nvóhoz tartozik). Nemcsak a most vitásnak tűnő területi ügyekről lehet szó. hanem azokról a földekről is, amelyek valaha régen egv községhez tartoztak, és most a község óira tulajdonos szeretne lenni. Egy biztos: egyhamar nem rendeződik a turistaház ügye. Ez pedig azt jelenti, hogy teljesen tönkremegy az épület. Mert ahhoz, hogy akár helyreállítással, akár bontással beavatkozzon, a nemzeti parknak sincs pénze. (kiss) Miskolci pedaaóous Tőkés Lás
