Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-17 / 292. szám

DH SFORT <$, DH SPORT \ DH SPORT jfb Kosárlabda, HB I. Kisijfatf a vasutasok „m zdorsya" Ferencvárosi Vasutas— DVÍK 66-122 (34-66) 3<c A sajószentpéteri lányoknak nem feküdt a fővárosi csapat. (Szabó István felvétele) Kézilabda, JYB I. Mi volt ez lányok ? Katasztrofális vereség a körcsarnokban A fővárosban lépett pályá ­ra vasárnap a DVTK női kosárlabdacsapata. A piros­fehérek a Ferencvárosi Vas­utas ellen játszottak bajnoki mérkőzést. Az első félidő kezdőötöse — Sitkéi, Madaras, Pronyi- na, Jevtusenko és Urálik — jól megoldotta Király edző kéréséi, miszerint próbálják az utóbbi időben sokat gya­korolt védekezési formát, a félpályás kitámadó zónát al­kalmazni az ellenféllel szem­ben. Ez olyannyira sikerült a lányoknak, hogy szinte állva hagyták a fővárosia­kat, Fizikailag és technikai­lag is jóval magasabb szin­ten volt a Diósgyőr, mint a' hazaiak. Ennek ellenére az edző véleménye szerint nem mindig játszottak alá­rendelt szerepet a pályán a A Kilián György Gimnázi­um tornaterme adott otthont az elmúlt héten a kosárlab­da Diákolimpia V. korcso­portos megyei döntőjének. A kétnapos versenyen hat középiskola képviseltette magát. A miskolci Földes Ferenc és Kilián György Gimnázium mellett az Irinyi Szakközépiskola, a Korányi Egészségügyi Szakközépisko­la, a Nógrádi Gimnázium és a Gépipari Szakközépiskola csapata vett részt a küzdel mekben. Mindkét nemben ferencvárosiak. Mindkét fél­időben kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott Sitkéi Nóra, aki végigjátszotta a negyven percet. Bebizonyította, hogy majdnem egy órán keresztül is jói bírja a kiképzést”. A .második félidőben is végig a taktikai játék dominált a miskolciak kosárlabdázásá­ban. A kitámadó zónának és a szoros emberfogásnak kö­szönhetően a mérkőzés negy­ven perce alatt harminc- hétszer sikerült labdát sze­reznie a DVTK -nak, az ak­ciók nagy százalékát érvé­nyes kosárral fejezték be. A megszerzett labdákért azonban meg kellett küzde­ni, s ez nem is volt könnyű feladat, hiszen a vasutasok megsebzett oroszlánként miskolci győzelem született. A fiúcsapaton közül a Föl­des Ferenc Gimnázium gár­dája bizonyult a legjobonak, második helyen az Irinyi Szakközépiskola, hamad ikon a Gépipari Szakközépiskola, negyediken pedig a Kilián György Gimnázium együttese zárta a versenyt. A lányok versenyében a Kilián György Gimnázium csapata .lett az első, a Földes Ferenc Gim­názium együttese a má-odik a Korányi Egészségügyi Szakközép a harmadik és negyedik helyen végzett a Nógrádi Gimnázium csapata. részben volt tíz olyan perc, amikor a vendégek „vastag” védőfala szinte teljesen át- hatolhatalan volt a hazaiak számára, s mindössze há­romszor sikerült a labdáit a ■ kosárba „szuggerálniuk”. A DVTK fölényes — az idsi bajnokságban legnagyobb gólkülönbségű — győzelmet aratott Budapesten Király Sándor vezető edző tömören értékelte a lányok teljesítményét: — Jól védekeztünk, jól támadtunk, biztosan nyer­tünk. A pályára lépő kilenc lány közül dicséret illeti Novak, Sitkéi, Pronyina és Jevtusenko teljesítményét. A DVTK pontjait Sitkéi (35), Madaras (8), Pronyina (23), Králik (7) Jevtusenko (19), Horváth (10), Novák (16) és Molnár K. (4) sze­rezte. v M. R. Ökölvívó CSB Vereség Tatabányán Tatabányán vendégszere­peit a Borsodi Bányász OB I-es ökölvívócsapata. A csapatbajnoki találkozón a lálafehérek és a hazaiak kö­zös együttese nyert 18-10 arányban. Ez a vereség azt jelenti, hogy tavasszal igen­csak össze kell szedniük ma­gukat a sajószer.tpéteriek- nek, ha nem akarnak a ki­esés sorsára jutni, ősszel ugyanis csupán az itthon szerzett egy ponttal zárták a szezont, amely nem túl bíztató a jövőre,nézve. A jászberényieknek na­gyon sok őszi nazai találko­zójukat el kellett halaszta- niuk, mert nem volt, illet­ve jégkorongra alkalmatlan volt a jégfeliilet. Az elha­lasztás sorsára jutott a no­vember huszonhetedikei MHC-vendégszereplés is. En­nek pótlására utaztak a mis­kolci hokisok az alföldi vá­rosba pénteken. Hogy nem volt értelmetlen elutazniuk, bizonyítja a bajnokság egyik legjobbja elleni tisztes vere­ség. Talán másképp is alakul­hatott volna a mérkőzés vég­eredménye. ha az első har- madot jobban sikerül kibek- kelni. Ám a hazai együttes — szovjet idegenlégiósaival — gyors vezetést szerzett. Minden megengedhető, ami nem tilos. De kézilab­dában még a tilos is meg­engedhető, amíg a bírók el­tűrik. Sajnos, a közönség­nek is van tűrőképessége, s legtöbben nem azért válta­nak jegyet egy kézilabda- mérkőzésre, hogy a bírókat szidják. Mert saját csapatu­kat mégsem annyira... A Borsodi Bányász—Bp. Spar­tacus első osztályú női ké­zilabda-mérkőzésen viszont csaknem eddig fajult a do­log. Lehet, hogy a szurko­ló maximalista, mindig a legjobbat szeretné. Viszont kevesebbel is beéri, ha leg­alább eredménye van. Az utolsó bajnoki forduló­ban karácsonyi ajándékra vágytunk, mint a gyerekek — megelégedtünk volna pgv‘ soványka győzelemmel is — helyette jött a krampusz. Ezúttal piros-fehérbe öltöz­ve, s huszonnyolc apró tű­szúrással ingerelte ülepün- ket... Félretéve a tréfát, a mér­kőzés kezdete előtt Kovács Ildivel, a csapat sérült bal- szélsőjével beszélgettem, aki elmondta: úgy néz ki, nem összesen négyszer találtak be a miskolci portás, Wíí- mon kapujába. Az MHC csak eggyel volt képes válaszol­ni (4-1). A folytatás jobbra sikeredett. A második húsz percben már teljesen egyen­rangú ellenfele volt a uns kolci csapat a jászberényi gárdának. Ennek bizonyíté­ka, hogy mindössze egy ta- lálattal növelték előnyüket a hazaiak. Az utolsó harmad­ban aztán még egy-egy gólt ért el mindkét gárda, így a végeredmény 6-2 lett a Ge­nerál-Lehel javára. A tiszies helytállás remé­nyében készült Jászberénybe a Miskolci Hoki Club OB I- es csapata. Ezt az elvárást maximálisan teljesítette. Sőt az eredmény egyértelműen azt mutatja, hogy nem ját­leges térdszalagszakacjás így is rendbe jöhet. Járógipszben a lelátón ülve igencsak rosz- szul érezte megát, s akkor még nem is sejtette, meny­nyire nagy szükség lett vol­na rá odalenn a pályán. Annál is inkább, mert posztján Nagyné kezdett, s bizony, ő már régóta nem áll stabil térdeken. A beálló posztján Vismeg Anett volt az első számú, s az első Bányász-gólt is ő szerezte. Mindkét együttes nagyon ideges volt, egymás hibái­ból éltek a játékosok. Ez nem volt csoda, hiszen mind­két csapat számára komoly volt a tét: ha a Bányász nyer, egy pontra megközelí­ti a Spartacust, s akkor az „alsó házban” a vendégek sem ülhetnek tavasszal a ba­bérjaikon. Az első félidő közepéig úgy tűnt, nem lesz különö­sebb baj, hiszen a Bányász jobbára vezetett, viszont a fővárosiak mindig sokkal könnyebben szerezték a ta­lálataikat, míg a hazai csa­patnak minden gólért har­colni kellett. Az első^ játék­rész utolsó perceiben' elhúz­tak három góllal, s ez na­gyon megnyugtatta őket. szgttak alárendelt szerepet. A második és harmadik har­madban nyújtott teljesítmé­nyük már egy jó csapatba nyomását keltik. Most saj­nálhatjuk igazán az Álba Volán ellen itthon eihullaj- tott két pontot, amely a leg­jobb négy közé jutásért ví­vott harcban valószínűleg nagyon hiányozni fog az MHC neve mellől. A legközelebbi bajnoki mérkőzés már a sorsolás sze­rinti rendszerben pénteken este fél hatkor a fővárosban lesz. A Kisstadionban az el­lenfél a Ferencváros gárdá­ja lesz. Az FTC nélkülözni kénytelen — téli szabadsá­guk miatt — szovjet’idegen- légiósait. Sz. B. Ott folytatták a második játékrészt, ahol az elsőt ab­bahagyták, sőt... Tíz perc alatt végleg eldöntötték a mérkőzést, miután öt gólt dobtak zsinórban, míg a mi­eink egyet sem. Rossz volt nézni a Bányász-lányok ver­gődését a pályán, ahogy egyre inkább szétesik a já­tékuk. „Mi ez, lányok?” — kiabálta be egy szurkoló, de sajnos mindenki láthatta, ez már nem kézilabda, leg­alábbis a Bányász részéről... A vendégek a kilencgólos vezetés birtokában azt csi­náltak, amit akartak, ugyan­akkor azt csinálták, amit korábban is. Felismerve, hogy a Bányásznak nincs szélső játéka, összébb zárták a falat, csökkentve ezzel az egy az egy ellenjáték lehe­tőségét, s némileg kitolva a iövőtávolságot, s félhelyze- lekből kényszerítették átlö- vésre a piros-feketék eddig is nagyon gyenge teljesít­ményt nyújtó átlövőn. A hazaiak zavarodottságá­ra mi sem volt jellemzőbb, mint amikor az elleniéi tér­felén két Bányász-játékos osztozott meg egy indításon, s zavartalanul vihették ka­pura a labdát. Tóth Ildi vál­lalkozott, s hat méterről mellé (!) dobta... E mérkőzés alánján tisz­tességtelen lenne a játékoso­don elve "ni a port. Mondhat­ja bárki, mindkét csapat profi, egyformán edzenek, a mieink mégis gyengébbek? Tudni kell, hogy a főváros­ban rengeteg jó csapat van (nemcsak első osztályú), aki megtiszteltetésnek veszi, ha az NB 1-es felkéri edzőmér­kőzésre. A játékosmozgás­ról nem is beszélek. Ezek csak a szükséges lehetősé­gek fundamentumai. Nekünk viszont arra sem volt mó­dunk, hogy nagyrészt azo­kat megtartsuk, akik már itt voltak ... Hogy a mérkőzés sommá- zása ügyében az edzőt, Ber­zsenyi Máriát nem kerestem meg az öltözőfolyosón, J egy oka van: a kézilabdában íratlan szabály, hogy a mér­kőzést követően egy órán át nem beszélünk a pályán tör­téntekről. Kovács Ildit vi­szont megkérdeztem, mi a véleményé? A válasz meg­lehetősen tömör volt: ka­tasztrófa. Szerintem pedig aludjunk rá párat (a tavaszi rajtig), s közben felejtsük el! Fegyverneki Zoltán ★ A Földes Ferenc Gimnázium fiúcsapata maga mögé uta­sította az egész mezőnyt. (Szabó István felvétele) küzdöttek. A második játék­Kosárlabda, megyei Diákolimpia Győzött a Földes és a Kilián keil a lábát operálni, a rész­Jégkorong, OB I. Ez sem semmi... GENERÁL-LEHEL-MHC 6-2 (4-1, 1-0, 1-1)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents