Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-17 / 292. szám

Nyelvoktatás, reklám és mintabolt Finn céggel bővült a Borsodimpex Az elsők között alakult meg megyénkben az export­importtal loglalkozó cégek sorában a Borsodimpex Kül­kereskedelmi Kft. Azóta is­mertté vált megbízhatóságá­ról a társaság, s több üzlet­ággal bővült tevékenységük. Munkájukra felfigyelt egy külföldi kft. is, ma már ve­gyes vállalatként működnek. Az átalakulás körülményei­ről kérdeztük Szalánczi Ist­ván ügyvezető-igazgatót. — A napokban tartottuk a három negyedévet értéke­lő taggyűlésünket, ahol be­jelentettük, hogy 1990. no­vember 5-től Borsodimpex Finn—Magyar Külkereske­delmi Kft.-kent dolgozunk. Már korábban is üzleti kap­csolatban álltunk azzal a finn export-import céggel, amelyik most 30 százalékos törzstőkével lépett be a tár­saságba. Befektetett tőkéjü­ket a térség ipari beruházá­sainak fejlesztésére fordít­juk, ám ha bárki azzal for­dul hozzánk, hogy van ex­portképes áruja, akkor an­nak gyártását ebből az ősz- szegből támogathatjuk, és a kereskedelmet természetesen a Borsodimpexen keresztül bonyolíthatják le. — Az elsők között ala­kult külkereskedelmi kft.-nél most 28-an működnek közre az expert-import ügyletek lebonyolításában, s ez a kft. fő tevékenységi köre. Az összforgalmúnk egyébként mintegy 180 millió forint volt. Ma már jóval több ex­portcikk kerül külföldi pia­cokra, mint korábban. A külkereskedelmi munka mel­let: azonban más üzletágak­kal . is foglalkozunk. Egyik új tevékenységi körünk a nyelvoktatás olyan tanárok­kal. akiknek anyanyelve, amit tanítanak, s nálunk egy 60 órás kurzus csupán 3500 forintba kerül. Januárban és februárban újra kezdődnek a menedzserképző tanfolya­maink. Ez év augusztusában alakítottuk meg a Borsod­impex reklámstúdióját, ahol különböző reklámtárgvakat, ajándéktárgvakat árusítunk a Széchenyi út 6. szám alatti stúdiónkban. Itt vállaljuk reklámtáblák készítését is. s november első napáitól szí­nes lézer fénymásolóval szí­nes féovkéDrö!, negatívról, vagy diapozitívről kicsinyí­téseket és nagyításokat ké­szítünk. Ugyancsak ebben az évben, január elsejétől kezdte meg tevékenységét a budapesti irodánk, ahol 15 millió forint forgalmat bo­nyolítottak le. Itt főként bel­kereskedelemmel, marketing­gel és vegyes vállalatok ala­pításával foglalkoznak. Ma már a teljes pénzügyi nyil­vántartásunk számítógépen van, s jövőre valamennyi üzletkötésünk és partnerünk számítógépes adatbankunk­ba kerül. Terveink között szerepel egy mintabolt meg­nyitása a főutcán, s nem tit­koljuk azt sem. hogy ára­ink alacsonyabbak lesznek, mint másutt, hiszen a Bor­sodimpex végzi az áru be­szerzését külföldről, s maga bonyolítja annak értékesíté­sét is. Most is igyekszünk alacsonyan tartani bizomá­nyosi díjunkat azoknak a külkereskedelmi joggal ren­delkező partnereinknek, akik megbíznak bennünket egy- egy üzlettel. (vadas) Nem vírus, aljüaszőnyeg? Beteg tengerek, halak, Hihetetlen, hogy halak millióit képes elpusztítani, és tizenöt méteres mélységig minden életet megsemmisít a tengerben. Petiig ötezer­szeres nagyításban is csupán elkenődött tintapacának lát­szik. A tízezred milliméter nagyságú algafaj roppant apró mérete és ritka előfor­dulása miatt sokáig isme­retlen volt: csak 1962-ben fedezték fel. Ez az algafaj az elmúlt években ökológiai katasztrófát okozott a skan­dináv vizeken. Valóságos algaövezet jött létre a skan­dináv partok mentén, sűrű, ragacsos habbá változtatva a tenger vizét. Az alganyálka rátapadt a halak kopoltyúi- ra, és tízezrével fojtotta meg azokat. Több száz kilomé­ter hosszú, és helyenként húsz kilométer szélességet is elér az algaszőnyeg. A skandináv tudósok úgy vélekedtek, hogy az algate­lepek képződése — mivel szaporodásukhoz tápanya­gokra van szükség — rég megjósolt következménye a tenger mérgező anyagokkal való túltelítődésének. A hel- golrndi Biológiai Intézet ku­tatói szerint az Északi-ten­r Lj névvel, a hagyományaikhoz híven Természet BŰ VAK - ökológiai magazin A természetszerető embe­rek közkedvelt újságja, az 1935-ben alakult Búvár né­hány hónapra anyagiak hiá­nya miatt eltűnt az újság­standokról. Szerencsére szer­kesztői nem adták fel a re­ményt, megtalálták a lehe­tőséget, és így a hagyomá­nyokat folytatva, de immár új névvel, ismét megjelen­tették a havilapot lermé- szetBÜVÁR címmel. A nemzedékek szemléletét formáló korábbi ismeretter­jesztő folyóirat 1990-től kör­nyezetbarát ökológiai maga­zinként folytatja pályáját. Változatlanul 48 oldalon, de még szebb köntösben, érde­kesebb tartalommal az egész család érdeklődését kívánják kielégíteni, megkülönbözte­tett figyelmet fordítva a diákok és a nevelésükben meghatározó szerepet betöl­tő pedagógusok megnyerésé­re. Sok egyéb érv mellett az is erre kötelezi, hogy cik­keit ajánlott, illetve kötele­ző irodalomként hasznosít­ják a Kitaibel Pál országos biológiai tanulmányi verseny, a Csak egy Földünk van! és a Herman Ottó-vetélkedő megrendezésekor. A TermészetBÜVÁR az ember és a természet viszo­nyának jobbítására törek­szik. Korszerű ökológiai is­meretekkel, az összefüggések feltárásával segít az iskolá­nak a felnövekvő korosztá­lyok környezetvédelmi ne­velésében. A iap igényes kiállítása ellenére is mindössze 29 fo­rintba kerül, mely a való­ságos költségek minimális része. Ezért több középisko­la a lap segítségére sietett, s felhívással fordult vala­mennyi teslvérintézményé- hez: még ez évben fizessék be a lap „megmentésére” gyűjtött pénzeket egy ala­pítvány számára, melynek csekkszámlája a következő: Magyar Hitelbank 222-18 236. Ezen túlmenően minden ter­mészetszerető ember támo­gatására is számítanak. ger vizének nitrogénnel és foszfátokkal való szennye- zettsege járul hozzá ahhoz hogy az algavirágzás — mely a nyílt tengeren éven­te rendszeresen kétszer fi gvelhetó meg — a száraz­föld közelében szinte állan­dóvá vált. A baj azonban sohasem jár egyedül, az algaszónyeg terebélyesedésévc! egyidejű­leg a (ián Watt-tengerből több száz döglött fókát vetett partra a víz. A legtöbb, he­veny tüdőgyulladásban el­pusztult állatot a Kattegat- nál találták, de az NSZK partjai mentén Is több tu­cat tetemet gyűjtöttek be. A szakemberek elősaör igyekeztek különválasztani a két jelenséget, mondván, hogy a halpusztulás az algá- sodásra, a fókapusztulás pe­dig vírusfertőzésre vezethető vissza. Dán laboratóriumok­ban megfeszített erővel dol­goztak annak a herpeszví­rusnak az azonosításán, amely a tudósok véleménye szerint az állatok tüdőgyul­ladását okozta, bár a gyanú az influenzavírusokat sem kerülte el. Egyes szakértők viszont azon dolgoztak, hogy összefüggést mutassanak ki a két jelenség, illetve az Északi-tenger szennyezettsé­ge között, mert végre rá­venné az érintett országokat arra, hogy helyesebb kör­nyezetvédelmi magatartást tanúsítsanak. Egy svéd kutató szerint van összefüggés: a moszatok vírusokat és baktériumokat is termelhetnek. Erre utal, hogy a halakon kívül el­pusztultak a nem kopoityú- val lélegző tengeri sünök és tengeri csillagok is. Orvosok és papok a miskolci szociális otthonról (!•) Az euthanázia súlyos vád Válaszok a kérdőjelekre A múlt heti miskolci köz­gyűlésen dr. Sutóczki Zol­tán (SZDSZ) kérte Halász Józseíné alpolgármestert, hogy vizsgálja ki a szociális otthon sajtóban is nyilvá­nosságot kapott helyzetét, s megállapításairól tájékoztas­sa a közgyűlést. Ezt meg­előzően lapunkhoz is számos jelzés érkezett: a szociális otthon lakói s hozzátartozói közül sokan kérdezték fel­háborodva: igaz-e, amit egyik hetilapunk irt, való­ban halálba küldik az ott­honban élő öregeket? Ezért határoztuk el, hogy foglal­kozunk az ominózus cikk kérdéseivel. „A vádak a legszörnyűb­bek, miket csak elképzelhe­tünk. Azon még senki nem döbbent meg, hogy szolgál­tatásaik fejében a nővérek és orvosok, az otthon vezetője pénzt fogadnak el, sőt igé­nyelnek ... Hiszen a csúszó­pénz (orvosi körökben a pa­raszolvencia) minálunk úgy­szólván íratlan törvényekbe van »foglalva«. De hogy be­vett szokás legyen az eutha­názia — azaz a »nem kívá­natos« személyeknek, illetve a sok gonddal járó öregek­nek a mihamarabbi láb alól való altétele? Hogy aki so­kat ugrál, azt elöbb-utóbb elmebetegnek nyilvánítsák, s úgy is kezeljék, míg való­ban azzá nem válik? Hogy a „nagyszájúalkat” maguk­kal a lakókkal — már kö­zülük is azokkal, akik sze­mélyes, vagy anyagi kapcso­latuk révén lojálisak a ve­zetéshez — üldöztessék, meg­veressék ... ? Ha ez így van valóban, miért maradt ed­dig titok? »Félünk, mert-ha beszélünk, azt megtorolják rajtunk« — mondják a név­telenségbe bújt idős embe­rek.” A fenti idézetet az Űj Hírnök 1990. december 12-i számából emeltük ki, s a cikk szerzőjének stílusában akár szörnyülködhetnénk is rajta, ha a jogos kíváncsi­ság nem vezetne tovább. Az Üj Hírnök cikkének szerzője még a Heti Hírnök­ben kezdte el sorozatát a szociális otthonról, s elindí­tója egy, az otthonban élő beteg 80 oldalas levele volt, amelyből szemelvényeket kö­zölt. Majd valóban névtelen­ségbe burkolózó otthonlakói' véleményével egészítette ki Robbantás fénnyel A robbantáshoz használt dinamitot rendszerint villa­mos gyújtószerkezettel indít­ják be. Mivel ez a gyújtó­szerkezet nagyon érzékeny a mechanikai hatásokra, to­vábbá véletlenül is műkö­désbe léphet villámcsapás, rádiósugárzás, kóbor áram és statikus villamosság ha­tására, alkalmazásakor min­dig gondolni kell arra, hogy esetleg akaratlanul is robba­nást okoz. Japánban most olyan gyút jószerkezetet fejlesztet­tek ki, amely ezekre a kül­ső hatásokra érzéketlen. Ez egy impulzusüzemű YAG (ittrium-alumónium-gránát) lézerből, az ennek a fényét szállító üvegszálból, és egy olyan gyutacsból áll, amely a fény hatására lép üzembe. Ez utóbbi három — más­más robbanótöltetet magá­ban foglaló — rétegből áll, s közülük az első korommal van összekeverve, hogy ez fokozza a rétegnek az ener­giaelnyelő képességét. Az újfajta gyújtóval fel­szerelt robbanószerkezetet nemcsak az alagútépítés szolgálatában szándékoznak felhasználni, hanem például arra is alkalmasnak ítélik, hogy azzal robbantsák fel a városokban az elöregedett, már föl nem újítható háza­kat + Pillanatkép egy házaspár délutánjáról. Mert a szociális otthonban jó néhány házaspár is él, s többségükben ott is­merkedtek össze... (Szabán Gabriella jelvétele) a többrészes sorozatot. Egy valamit felejtett el a szerző: megkérdezni olyan kívülál­lók véleményét is, akik rendszeres kapcsolataik ré­vén ismerik a szociális ott­honban élő idősek és bete­gek körülményeit, netán egészségügyi ellátásuk hely­zetét is. A cikk kérdései súlyosak, valamiképpen elfogulatlan válaszadásra kényszerítik azt, aki tudja: a nyitott kér­dőjelek a legalkalmasabbak rá, hogy riadalmat keltse­nek mindazokban, akik öreg napjaikra szociális intéz­ménybe kényszerülnek, s azokban a hozzátartozókban is, akik hozzátartozójukat kénytelenek ott elhelyezni. Megpróbáltunk tehát a kérdésekre azoktól az orvo­soktól választ kérni, akik a szociális otthonból osztá­lyaikra utalt betegeket gyó­gyítanak évek óta, s azoktól a lelkipásztoroktól, akik a különböző egyházaikból rend­szeresen felkeresik az ott élő híveiket. Elképzelhetőnek- tartják-e, hogy a miskolci szociális ott­honban euthanáziára töre­kednének az orvosok, az ápolószemélyzet, egyáltalán az otthon bármelyik vezető­je, vagy dolgozója? — kér­deztük attól a csaknem húsz szakembertől, lelkésztől és lelkiatyától, akikkel felvet­tük a kapcsolatot. A továb­biakban igyekszünk kom­mentár nélkül közölni a ka­pott véleményeket. Mészáros István, az Avasi Református Egyházközség lelkipásztora —, s aki janu­ár 1-től a Tis'záninneni Egy­házkerület püspökeként te­vékenykedik majd — 3—4 éve jár rendszeresen a mis­kolci szociális otthonba hí­veihez. — Az évek során szerzett tapasztalataim szerint a mis­kolci szociális otthon az adott körülmények között igyeKszik mindent megtenni az ott lakó idősekért. Jó­magam nemcsak az egész­ségesekkel, de a fekvőbete­gekkel, vagy tolókocsiba kényszerült betegekkel is gyákran találkoztam. Ám még jelzés szintjén sem hal­lottam arról sohasem, hogy euthanáziára törekedne bárw" ki is az idősekkel szemben. Ha bármikor lett volna ilyen jelzés, mindenképpen igye­keztem volna tisztázni, s természetesen intézkedést sürgetni ellene. — Az idős emberek na­gyon érzékenyek, s ahol többszázan vannak együtt, ott különösen pontosan ki­derül,_hogy van, aki jól ér­zi magát ebben a környe­zetben, és vannak olyanok, akiknek a megszokott ottho­na hiányzik. Véleményem szerint a kinti életben meg­levő emberi problémák a szociális otthonban is je­lentkeznek. Havonta egy-egy vasárnap délután tartok is­tentiszteletet a második és a harmadik emeleten, s ál­talában 60—80-an jönnek össze a református egyház hívei közül. Az ott élőknek lelkisegélyre van szükségük, s noha ebben jó néhány ápoló is bekapcsolódik, a lelkitámaszt nálunk, papok­nál' keresik. — Véleményem szerint nem felel meg az igazság­nak az, hogy euthanáziára törekednének a szociális ott­honban. Ám elképzelhető, hogy egy ilyesmit sugalló cikk milyen rossz közérzetet teremthet az ott dolgozó or­vosok, ápolók körében, akik­nek — s ezt magam is taJ másíthatom — nagyon nehéz a munkájuk. De rossz köz­érzetet okoz az otthon la-' kői, gondozottjai, ápoltjai kö­rében is, hiszen az ellen­őrizetlenül közölt híresztelé­sek igencsak keserű hatást váltanak ki. Véleményem szerint minden ilyen cikk írása előtt azt kellene leg­elsősorban megvizsgálni, hogy mi az igazság egy ilyen híresztelés mögött. A ma­gam részéről mindenesetre nem hiszem el azt sem, hogy éheztetnék az otthon lakóit, hiszen eléggé isme-' rém életüket, s tudom azt is. hogy a vezetőség áldozat­készen törődik gondjaikkal, bajaikkal. (Folytatjuk) (r)

Next

/
Thumbnails
Contents