Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)
1990-12-01 / 279. szám
XXII. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM Ü Gf ' 5.20 1990. DEC. 1., SZOMBAT g5 © SÍ § Síi *ff A MISKOLCIAK NAPILAPJA Pénzt is tehet szerezni — monti ja a szakbizottság vezetője Merre tart Miskolc? A Déti kaputól a Bodótetőig Hol épülnek Miskolcon lakások a jövőben — ha egyáltalán épülnek. — Mi lesz a belvárossal? Ottmarad-e fél, vagy negyedkészen, mint a felnyitott beteg a műtőasztalon? Sikerül-e befogadni a már ajánlkozó külföldi tökét? Tudunk-e megfelelő területeket kfnálni áruház, üzem. szálloda építésére, úgy, hogy az haszonnal jártén az egész városnak? Ezek a kérdések csák töredékét képezik annak a problémahalmaznak, amivel a városháza frissiben létrehozott szakbizottságának, az építési és városfejlesztési szakbizottságnak kell megbirkóznia. A bizottság e napokban tartotta alakuló ülését. Ezt követően kérdeztük Kar- vajszky Istvánt, a bizottság elnökét: szerinte nem túlzás azt állítani, hogy ez a szakterület jelenti az önkormányzati munka egynegyedét? — A bizottság három alapfeladatot keli, hogy ellásson. Egyrészt előkészít, döntésre javasol különféle ügyeket, másrészt bizonyos esetekben maga a bizottság is dönthet — például az építészeti tervek véleményezésében. Harmadrészt ellenőriznünk kell, hogyan dolgozik a városháza szervezete. Jelenleg azon dolgozunk, hegy kialakítsuk a minket érintő szervezeti és működési szabályzati részt, majd pedig megfogalmazzuk programunkat. Megválasztottuk alelnökünket is, Kelemen István építészt — volt városi főépítészt — és eldöntöttük, hogy mindig a Kós-házban ülésezünk majd. Ennek jelképes jelentősége is van, mert növelni szeretnénk ennek a rengeteg pénzért megteremtett létesítménynek a szerepét, rangját. — A képviselőtestület tizenegy bizottságot hozott létre, s a bizottságok ülései ellentétben a képviselőtestületi ülésekkel, nem automatikusan nyitottak a sajtó számára ... — Ennek a bizottságnak az ülései azonban mindig nyilvánosak lesznek, azon igen kevés kivétellel, amikor előre úgy döntünk, hogy zárt ülést tartunk. Ügy véljük, hogy nagyon fontos a teljes nyíltság, ugyanis a tárt ajtók mögött hozott döntések akkor is gyanúsak, ha azok helyesek, jónak bizonyulnak. Az is fontos döntés, hogy a bizottság nemcsak aktákat gyárt majd, hanem raagaszkodik ahhoz, hogy véleményét a polgármester vegye figyelembe. Ha mégsem, akkor részletes indoklással tartozik nekünk. — Lehet, hogy még korai bizottsági álláspontot kialakítani, de mégis arra kérjük: legalább magán- véleményét mondja el arról. milyen területeken tudja elképzelni a város- fejlesztést a közeljövőben? — Itt van például a Bo- dótető, ahol több, mint háromszáz millió forintot öltek már bele a közművesítésbe, tervezésbe. Ezt a pénzt nem szabad veszni hagyni, tehát itt segíteni kell a lakásépítést; ezt tekinthetjük kényszerpályának is. Folytatni kell a belvárosi rehabilitációt! Lehetetlen, hogy a belváros megújítása így íelébe-har- madába maradjon. Bizonyos, hogy komolyan kell foglalkozni a varos déli kapujának ügyével, hiszen fejlesztése iránt érdeklődik a külföldi tőke. De januárban részletes programot fogalmazunk meg, amiben a legfontosabb ügyeket felsoroljuk. — Ne vegye okvetetlen- kedésnek. de a tervekhez honnan lesz pénz? — Erre a kérdésre legjobban egy példával tudok válaszolni. Miskolcon a nemzetközi Phare program kepeiében oiyan szennyvíztisztító-mű épül, ami egyedülálló az országban. Ez a beruházás ráadásul ajándék! Mindezt azért mondom el, mert a városfejlesztés számára megnyílnak olyan pénzforrások is, amelyekkel eddig nem számolhattak; különféle nemzetközi támogatások, alapok, pályázatok és a vállalkozók tőkéje is. De hozzá kell tennem: ezeket a forrásokat csak egy, az eddigitől teljesen különböző gondolkodásmóddal, igen magas fokú szakértelemmel, az üzleti, nemzetközi kapcsolatokban való jártassággal lehet igazán elérni, felhasználni. (kiss) Játék lett a kutya farmból Molnár Gábornak két nagy szenvedélye van: a kutyák és a játék. Szerencsés ember, ugyanis az lobbi remekül kiegészíti az utóbbit. Sőt, a kutyák szinte szponzorálják gazdájuk korántsem komolytalan játékát. Molnár Gábor Ma este utoljára, a Tokajban Volt eqyszer eqy varieté ugyanis logikaijáték-feltaláló és csodás bernáthegyifarmjának köszönhetően sikerült összegyűjtenie az anyagi alapot ahhoz, hogy a kezdetben csak hobbiként készülő színes csillagok, kockák, varázsos gömbök ott legyenek a magyar és külföldi boltokban is. Hogy hogyan kell játékot feltalálni? (Cikkünk a 3. oldalon). (Szabán Gabriella felvételei) Színházakban szokás a nagv sikersorozatot maga mögött tudó színműveket elbúcsúztatni, mielőtt végleg lekerülnek a műsorról. A va- rieíészakmábtn, a mulatók világában nem tudjuk, hogy yajon szokás-e mindez. Most azonban Miskolcon búcsúzik a majd’ egy évtizedes múltat maga mögött tudó varieté produkció, a Tokajban. Szólni róla azért kell, mert egyetlen volt a maga műfajában ebben a városban; sem működése alatt nem volt, Uta? Majd miioL. Telefonált egy szakértő. Azt mondta: ő bizony független. Az a gondja, hogy megírta az újság: a megyeszékhelyen pártszempontok árnyékolják a szakértői függetlenséget. Azért tette szóvá ezt a lap, mert a napokban nyilvánosságra hozta a miskolci önkormányzat állandó bizottságainak névsorát. Aki elolvasta a listát, láthatta, hogy valamennyi bizottsági tag neve mellett ott szerepelt valamelyik, az önkormányzatba bejutott párt neve is. Meg is jegyeztük, nincs mit csodálkozni ezen, hiszen nyolc párt frakcióvezetői osztozkodtak a bizottsági helyeken. De azt is hozzáfűztük: valószínűleg szép számmal akadnak városlakók, akik szívesen láttak volna e bizottságokban független szakértőket, akik nem valamelyik párt révén, hanem kizárólag a szaktudásuk miatt jutottak be a testületekbe. Az illető szakértő úr elolvasta ezt az írást, és tárcsázott, ö valóban függetlennek tartja magát. Az újságíró persze megkérdezte tőle. nem szerepelt-e véletlenül azon a bizonyos listán a szakértő úr neve mellett is valamelyik párt neve? A válasz: de bizony, hogy szerepelt. De ez lényegtelen, hiszen a szakértő úr nem tagja ennek a pártnak. Az újságírónak pedig fogalma sem lehet róla, hogy miféle megállapodás köttetett a szakértő és az őt delegáló párt között, amely megállapodás egyben garantálhatja a szakértő függetlenségét is — így a felelet. A kutya valahol itt v-an elásva. A népes listáról ugyanis sok olyan ember nevét tudnánk idézni, aki egyetlen pártnak sem a tagja. Csak hát ami zavar: mindegyiknek a neve mellett ott van egy párt megjelölése is. Így ha már mindenképpen muszáj minősíteni, legfeljebb azt mondhatnánk az illető hölgyekről és urakról, hogy párton kívüliek. De semmiképpen sem mernénk függetlennek nevezni őket, mert mégiscsak elvállalták, hogy valamelyik párt révén, valamelyik párt delegáltjaként kerüljenek be a város életét alaposan befolyásoló testületekbe. Vagyis nem azért jutottak oda, mert a szaktudásuk mindenki számára egyértelműen feljogosítja rá őket, hogy a fontos döntések előkészítéséből kivegyék a részüket. Hanem azért ülnek most ott, mert erre az egyik, vagy a másik párt alkalmasnak találta őket. Micsoda különbség. Mondhatná most persze bárki, hogy ez csak lovagolás a szavakon. Pártonkívüli? Független? Mit számít, miért került oda. A lényeg: a város javára gondolkozzon. Valóban jó volna, ha így lenne. De az ember azért mégis csak aggódik egy kicsit. Túl sok értékes idő ment el már az utóbbi hónapokban Magyarországon a pártvitákra. Ezért aligha kívánhatunk magunknak mást: a városban, ahol élünk, mi, a város lakói, a választók legyünk a fontosak. Ehhez képest a pártérdekek csak sokadrangúak lehetnek. Hogy képesek lesznek-e alárendelni a köz akaratának az őket delegáló szervezetek érdekét a szakértők? Majd meglátjuk... (bujdos) sem most sincs egyetlen igazi vetélytársa. így ha ma este utoljára lemegy a függöny, városunk esti, éjszakai élete, szórakoztatóműsor nélkül marad — mert ugye azt aligha nevezhetjük annak, hogy időnként itt, vagy ott hakniban levetkőzik valaki. A Tokaj-varieté története igazi magyar sztori. Amikor elkezdődött a Tokaj vendég- látóházban a müsorteremtes, onnan indultak, ahonnan a többiek: alkalmi közreműködőkkel, j ól-rosszul összetákolt programokkal, meglehetősen tábori körülményele között, színpad nélkül. A felismerést, hogy rangos produkció, állandó társulat, nívós műsor kell, egy meglehetősen költséges és időt- rabló munka követte, amelv- lyel lassan, évek alatt kiépült egy többmilliós értékű színpad a technikával együtt, létrejött egy állandó társulat, és kialakult egy üzletkör, az idegenforgalomban. Ugyanis a varieté rendkívül költséges műfaj: önmagában nem is tud megélni itt Miskolcon csak akkor, ha a vendéglátással házasodik. Így azt sem engedheti meg magának, hogy ne legyen tisztes mértékben telt ház az estéken. Az eltelt évek alatt kiaűakult az a gyakorlat, hogy a külföldi vendégek mellett megjelentek a hazai vendégek is: a kettő kiegészítette egymást. A Tokaj vendéglátóház — ma Fília Kft. — ügyvezetője, Barna György szerint, sajnos egy évtized is kevés volt ahhoz, hogy felismerjék a városban: egy ilyen műsor fenntartása közös érdeke mindazoknak, akik az idegenforgalomból élnek. Mert nincs külföldi vendég, ha nem tudunk az etetés-itatás mellé programot is kínálni. És az sem túlzó kijelentés, hogy talán ennyi év alatt a szakma, azaz a színházi világ, a közművelődés is a hóna alá nyúlhatott volna kicsit a varietének, hiszen a nagy színházi kultúrával rendelkező országokban ez a műfaj, ez a közeg természetes utánpótlási vonala a nagy színpadoknak... Most a varieté befejezi pályafutását Miskolcon, mert a kft. a romló gazdasági viszonyok és a reálisan felmérhető idegenforgalmi kilátásokat mérlegelve, nem vállalhatta a további fenntartását. A legnagyobb baj az, hogy a folytatás lehetősége is elvész egy jó időre, mert lebontják a színpadot is: ugyanis a Tokaj számára a kitörést a ház teljes átalakítása jelenti most, játékterem és bizniszklub lesz. Lehet, hogy ha szebb időket élünk majd egyszer, s egy számjeggyel mérjük az inflációt itt Kelet-Európábán is, lesz még varieté Miskolcon. De akkor majd újra kell kezdeni valakinek, legfeljebb némi nosztalgiával gondolva arra, hogy volt már itt egyszer egy hősi korszak is... (k—ó) II magyar-film kátság moyeben Ma a Finn Köztársaság függetlenségének 73. évfordulója tiszteletére ünnepséget rendez városunk önkormányzata, a Finn Köztársaság Nagykövetsége, a Magyar-Finn Társaság, és a Magyar—Finn Társaság Miskolci Baráti Köre a megyeházán. Ez alkalomból vendégül láthatjuk Risto Hyvannent. a Finn Köztársaság magyar- országi nagykövetét. Rajkai Zsoltot, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkárát, Pozsgay Imrét, a Magyar—Finn Baráti Társaság elnökét is. Miskolcon tartózkodik majd finn testvérvárosunk. Tampere delegációja Efkki Haapió, a tamperei városháza küldöttjének vezetésével. Ma délelőtt tizenegy órakor Csoba Tamás, városunk polgármestere fogadja a finn vendégeket. Délután négy órakor kezdődik az ünnepség a megyeháza dísztermében. Itt a finn és magyar himnuszok elhangzása után Csoba Tamás polgár- mester mond köszöntőt, majd Pozsgay Imrének, a Magyar —Finn Baráti Társaság elnökének ünnepi beszéde hangzik el. Felszólal a finn nagykövet és a kormány küldötteként jelenlevő közlekedési és hírközlési államtitkár is. Végezetül Breitenbach József, a Miskolci Magyar— Finn Baráti Kör titkára emlékezik meg a makóiéi kör húszéves fenn állása tol.
