Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)
1990-11-29 / 277. szám
a miskolciaké a sző "lammjW.L l mu 1- ■ -».I ' '■■!>' ■■ "1 w ■BtWBin ■■ ■ ------------•— -------------- —-— ......... Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 42-606. — Kérjük olvasóinkat. levelezőinket hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8 14 óra között keressenek fel bennünket. Bolt nyitás — mások kárára Ebben az évben megvásároltuk a Bajcsy-Zsilinszky út 25. szám alatt levő lakásainkat a MIK-től. ahol szeretnénk nyugodtan és kulturáltan élni. Éppen ezért felháborít bennünket, hogy az egyik társasház-tulajdonos első emeleti lakását — tudtunk és hozzájárulásunk nélkül —, kiadta valakinek bolt céljára. Mi, a társasház lakói ezúton is tiltakozunk a bolt létrehozása miatt, és nem járulunk hozzá, hogy azért a kapuk is nyitva legyenek, nem törődve a házirenddel. Szemétdomb és 4VC legyen a lépcsőházunk... A helyi hatóságnál is bejelentettük fellebbezésünket, hogy hozzájárulásunk nélkül adták ki az engedélyt. A lakás legyen lakás, üzletnek meg van éppen elég lehetőség, vegyék azt igénybe. Ügy gondoljuk, hogy egy különálló magánház- ban azt csinál a tulajdonos amit akar, de ezt nem teheti meg egy többlakásos társasházban. Ha tiltakozásunk ellenére mégis megnyílna a jelzett üzlet, minden felelősséget áthárítunk az engedélyt kiadó szervre, és az üzemeltetőre, illetve társasház-tulajdonosra. őket tesszük felelőssé és kötelezzük teljes kártérítésre, ha a lépcsőházban lakásbetörés, rablás, vandalizmus, randalírozás, szemetelés és egyéb, a lakók nyugalmát és biztonságát fenyegető dolog történik. Elhisz- sziik, hogy szép a privatizáció, de ne a mások kárára. Kérjük tehát az illetékes szervek intézkedését! Jól éreztük magunkat A hagyományokhoz híven, az idén is megrendezték az idősek hónapját. Prospektus is készült, amelyben valamennyi klub műsora szerepelt. Ezek közé tartozott a Szondi-telep 3. számú klubjának november 23-án tartott zenés délutánja, mint záróünnepség. Ide voltak hivatalosak a szirmai és martinteiepi klub tagjai, ahol ízletes uzsonnával vendégelték meg őket. Az egyik klubtag saját költeményével kedveskedett társainak, az MKV nyugdíjasokból álló citerazenekara immár többéves hagyományként vállalkozott a klubtagok szórakoztatására. Nagyon jól sikerült kis ünnepségnek lehettünk részesei ebben a gondterhelt, nehéz időben. Még dalolni, táncolni is volt kedvünk. Eltűntek az állványok A Fazekas utcában sokáig állványerdő takarta ezt az épületet, melyben több intézmény és hivatal van. Most viszont elmondhatjuk, megérte a sok kellemetlenséggel járó tortúra: újjáépült városunk egyik régi épülete. Miskolc ismét gazdagodott. (Szabán Gabriella felvételei) Hajlandók vagyunk lakógyűlést tartani A Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 25. szám alatti társasház lakói Ki Ily éti (majd) a számiát? Ha egyedi lenne az eset, akkor sem mehetnénk el szó nélkül mellette, sajnos, azonban máshol is előfordul hasonló ... Most, amikor az energiával egyre inkább takarékoskodni kellene. lépcsőházunkban — a Bokányi Dezső u. 6. sz. alatt —, hetek óta egész nap ég a villany. • a lakók nem tudják lekapcsolni. A házfelügyelő — elmondása szerint — már többször jelentette a meghibásodást, mégsem történik semmi. Illetve az ÉMÁSZ szakemberei már voltak kint egv-két esetben, megnézték. esetleg pillanatnyilag megszüntették a meghiSzázszoros Miskolc, Tégla u. 1. szám alatt lakóin. A Vízműveknél nyilvántartott fogyasztói számom 1702. Szeretném elmondani panaszomat az 1990. július—október hónapokra vonatkozó 2244,50 forint összegű vízfogyasztás megállapítása miatt. A birtokomban levő korábbi évek vízdíjszámJáival is tudom bizonyítani, hogy az elmúlt időszakban háromhavonta 18, 24, illetve 36 forintot fizettem negyedévente, most pedig ennek a százszorosát kérik tőlem. Nagyon méltánytalannak tartom az ilyen eljárást, és kérem a vízművek revízióját a vízóra leolvasása ügyében. Mert én arról nem tebásodást (a lényeg az volt, hogy a munkalap alá legyen írva), utána minden kezdődik elölről. Ez a helyzet jelenleg is. Az áramfogyasztást bizonyára számlázzák (netalán a lakóknak?) és azt ki is kell fizetni valaki(k)nek. Nem tudom, ki az illetékes, nem is a lakók feladata, hogy ezt kiderítsék, de az ilyen magatartás felháborító. Ezúton hívom fel az illetékesek figyelmét a hiba elhárítására és a felelősség megállapítására, de minél előbb, mert az óra (valahol) ketyeg és méri a fogyasztást. Lehet, hogy a mi zsebünkre? K. M. kérnek hetek, hogy az elmúlt időszakban hónapokon, éveken át elhanyagolták a pontos vízfogyasztás leolvasását, s most, amikor kedvezőbb anyagi érdek fűződik hozzá, akkor olvassák le, és a korábbi évek vízfogyasztását is a jelenlegi felemelt összeggel kérik. Véleményem szerint az ilyen intézkedés sérti a korrekt vállalati magatartást és úgy gondolom, mulasztásokat nem lehet a fogyasztóval megfizettetni. Jó lenne, ha minél hamarább tisztázódna a zavaros vízügyem... Lukács János Miskolc, Tégla u. 1. sz. A posta mit szól hozzá? A Déli Hírlap már sokszor megírta, hogy nyilvános telefonfülkékben szűkölködő városunkban (ahol ráadásul vandál kezek rendszeresen teszik tönkre az utcai készülékeket) egyes üzletek, illetve presszók ugyancsak visszaélnek a telefonálni kívánók kényszerhelyzetével. Ha ugyanis — általában nagy könyörgésre — megengedik, hogy valaki telefonáljon, 4—6—3 forintot is elkérnek egy háromperces beszélgetésért. Hivatkozhatok itt a Csöpi és a Prizma presszó ilyen „áremelésére”, de jó példaként szólhatok az Árpád utcai borozóról, ahol annak ellenére is megengedik a telefonálást, hogy a posta a szomszédságukban van. Nos, a minap egy kirívóan rossz példát hallottamra Sajó étteremben már csak 15 forint leszurkoiása ellenében engednek meg egy háromperces telefonálást. A panaszos — és ez nem tréfa! — éppen egy ismerősének a balesete ügyében hívta a kórházat, s a röpke információért 15 forintot kértek tőle az étteremben. Hogy mit szól ehhez a posta? Remélhetőleg nem tekinti olyan jövedelemkiegészítés- nek, amelyhez jogtalanul jut hozzá az étterem ... R. A. Miskolc Köszönet mindazoknak, akik azért dolgoztak, hogy a megfáradt, idős embereket felvidítsák ezen a rendezvényen is. M. Miskolc M.-né („Fájó pont” jeligére) Miskolc: szerkesztőségünkbe küldött jeligés levelével sajnos nem tudunk foglalkozni- Azon kívül, hogy megnevez egy vállalatot és felelőssé teszi az önt ért sérelmekért, semmi támpontot nem ad, hogy miért került ilyen helyzetbe. Ameny- nyiben részletesebb leírást kapunk s.7. ügyről, úgy érdemben is tudunk válaszolni. Ugyanis kérését, hogy levelét teljes terjedelmében közöljük, nem tudjuk teljesíteni. Egyoldalú „bíráskodásra” nem vállalkozhatunk. Ha azonban továbbra is fenntartja panaszát, keresse meg szerkesztőségünk levelezési rovatát, hogy a pontos információ birtokában segíteni próbáljunk a baján. A múlt év végén a Jókai lakótelepen élőket nagy öröm érte. A Vilikész vállalkozott rá, hogy elfogadható áron az egész telepen felszereli a műholdas adások fogadására alkalmas tévé-antennarendszert. A rendszer kialakításába, vagy a szerelésbe azonban „hiba csúszott”, mert az eddigi jó vételi lehetőség elromlott, jóformán meg a magyar adások is élvezhetetlenné váltak. A lakók türelme pedig egyre fogyott, de még mindig megpróbáltak lunni abban, hogy a sok reklamáció után, elérik céljukat. A csúcs azonban körülbelül két hónapja kezdődött a kérdéses ügyben, miután a Vilikész közölte, hogy át kell állni egy másik műholdra a jobb minőségű 1 vétel érdekében. Éppen ezért kérik a lakók türelmét. Ez idő alatt egyetlen hét sem múlt el, hogy ne lett volna valami hiba. Volt eset, amikor két-három napon át a magyar 1-es és 2-es adást sem tudtuk nézni, s miután közös képviselő vagyok, a lakók nálam reklamáltak ez ügyben, mondanom sem kell, teljes joggal. Viszont, ha bejelentettem a hibát, általában azt a választ kaptam, hogy dolgoznak a rendszeren, vették a bejelentést, majd kijönnek megnézni a hibát. Sajnos, előfordult olyan eset is, amikor két-három napig nem történt intézkedés. A vezetők pedig, akiket kerestem, letagadták ottlétüket. Ez év november 21-én, a Jókai utca 5. szám alatt, délelőtt elment a kép, ezt a lakók jelentették még aznap délelőtt. A Vilikész felvette a hibát, és közölték, hogy még azon nap ki is javítják. Személy szerint én is beszéltem velük délután 4 és 5 óra között. Akkor mór úgy válaszoltak, hogy csak másnap tudnak intézkedni. Ezek után kértem az igazgató telefonszámát, amit természetesen nem kaptam meg. Ez érthetetlen számomra. Mindezek után kérdésem az, hogy ha ilyen eset van, és időben nem intézkednek, kinél lehet panaszt tenni. S ha nem tudják normálisan elvégezni a munkát, kijavítani azt, amit vállaltak, fizessék vissza a befizetett összeget, természetesen kamattal és az okozott idegességért, kártérítéssel. Kíváncsi lennék rá, hogyan biztosít a vállalatvezetés megfelelő munkát és jövedelmet dolgozóinak, ha a végzett munkát sem minőségben, sem mennyiségben nem kéri számon? Véleményem szerint, célszerű lenne arra törekedni, hogy szervezzék, irányítsák, ellenőrizzék megfelelően a munkákat, ne kényszerüljenek arra, hogy letagadják magukat, ha keressük őket telefonon. Jóllehet lesznek, akik panaszunk tartalmát megkérdőjelezik, de a valóságra kíváncsiak, hajlandók vagyunk lakógyűlést összehívni a fentiekkel kapcsolatban. T. J. közös képviselő Miskolc, Jókai u. 5. sz. Hogyan lehet kutyát szállítani? Ónként, önzetlenül... „Nem kötelező, csak muszáj” című írásukhoz, amely november 22-i lapjukban jelent meg, és ami a rossz emlékű társadalmi munkával is foglalkozik, szerelnék egy-két dolgot hozzáfűzni. Pontosabban ahhoz a részhez, amely az iskolai akciókkal foglalkozik. Való igaz, hogy azok a régi kezdeményezések, melyek kényszer hatására jöttek létre, és ímmel-ámmal végeztek munkát gyermekeink is, csak azért, hogy ne kapjanak rossz pontot az iskolában, vajmi kevés eredménynyel jártak. Viszont a kényszer fogalma nem egyértelmű. Mert szerintem, és úgy gondolom sokunk szerint egyáltalán nem mondhatjuk ráerőltetett dolognak, ha egy iskolai csoport arra vállalkozott, hogy mondjuk egy testnevelési órán nem a zárt tornaterem falai között gyakoroltak, hanem rendbe tették az iskola udvarát. Legalább erre az időre kiszabadulhattak a négy fal közül, és istenigazából meg- mazgathatták a padokba gémberedett lábukat, kezüket. E sorok írója szívesen emlékszik vissza az ilyen iskolaszépítési munkákra, pedig abban az időben aligha hívtuk társadalmi munkának. Kiesi falunk kis iskolájának kertjét mi gyerekek tartottuk rendben, sőt még a szomszédos templomkertet sem hagytuk gondozatlanul. Mindezt kedves tanítónk felügyelete mellett, s még csak a szikrája sem villant fel a kényszerűség- j nek. Magunkénak éreztük iskolánkat, falunkat. És ha | jött egy nevezetesebb ünnep, akkor nem vártunk külön utcaseprőre, még a főutcát is tisztára sikáltuk. S tettük mindezt önszántunkból. látva szüléinktől, nagy- szüieinktől. Később aztán nem értet- ■ íük azt a fene nagy társadalmi munkaszervezést. Hiszen mi ismertük a közös munka Izét enélkül is. És ha most, mi szülők, nagyszülők elmondjuK gyermekeinknek, unokáinknak, hogy igenis ez a város a miénk, védjük értékeit, óvjuk parkjait, utcabútorait, talán még nem késő. És ne szégyelljünk seprőt fogni, ha például a bérházunk előtt szemetes a járda, hiszen ezen keresztül jutunk otthonunkba. Nem kell magunkra vállalni a közterületi munka egészét, de ne restelljünk lehajolni egv darab papírért, j hogy bedobjuk a kukába. S i tegyük mindezt önként, önzetlenül városunkért, lakó- környezetünkért. Meglátjuk, hogy felbecsülhetetlen értéke lesz. Cs. A. Miskolc A minap nagy riadalmat keltett az egyik városi autóbuszon egy kutya. Jóllehet gazdája mellett feküdt a földön, de minden megállóban felkapta a fejét és „szemrevételezte” az új utasokat. S amikor a kutya gazdájának szóvá tettük, hogy így nem szállíthatja a jószágot, azt válaszolta, hogy olyan jámbor a ku- tyusa, nem bánt senkit. Le- het-e szájkosár nélkül kutyát szállítani a személyi járműveken? — kérdezte utastársai nevében N. A.-né miskolci olvasónk. Kérdésére a Házi Jogtanácsadó ide vonatkozó részét közöljük: „Közforgalmú közlekedési vállalat jármüvén az érvényben lévő rendelkezések betartása mellett lehet ebet ! szállítani. Kis termetű ku- ! Telefonon kereste meg szerkesztőségünket Kürti Józseffé miskolci olvasónk Elmondta, hogy nincs egyedül panaszával, a Báthory sor 15—19. szám alatti lakók nevében kér segítséget az illetékesektől. Utcájukban gázt vezettek, de az utat nem tették rendtyák esetében használható a zárt szájkosár. Nagyobb testű, illetve szállítókosár nélkül szállított ebek esetében a póráz és a szájkosár használata kötelező. A közlekedési eszközök igénybevételénél az egyébként szájkosárra nem kötelezett ebeknek is kötelező a szájkosár viselése, mert hirtelen inger hatására a nyugodt vérmérsékletű eb is okozhat riadalmat, illetve sérülést. Élelmiszert szállító járművön ebet szállítani tilos. Ha az ebtulajdonos külföldre kívánja szállítani állatát, ahhoz a MEOE-töl kell írásbeli engedélyt szereznie, illetve rendelkeznie kell a kiviteli célra szolgáló hatósági állatorvosi igazolással. Lakóépület felvonójában (liftben) az eb csak külön menetben szállítható. be. Most is elöntötte a víz,' nem tudnak közlekedni. Egyébként pedig csak a 19. számig van járda az utcában, tovább már csak a sáros földút. Lakótársai nevében kéri, hogy szilárd betonburkolattal tegyék végre járhatóvá útjukat. j Sáros a Báthory sor j
