Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)

1990-11-28 / 276. szám

Vendégként a diszkóban •• Flipper Öcsi haknija öcsi egy tündér! Kavargót- j ja a kávéját, sört kíván, de : közben vacsorázni is szeretne. ! Nyugtalanul topog ide-oda, de a kérdésekre jóhiszeműen vá­laszol. Mindjárt az elsőre, hogy könnyű-e becsapni. — Nagyon könnyű. Naiv vagyok, ráadásul rossz em­berismerő. — A zenekari szétválások­nál te sem vagy korrekt. — Az újságírók annak hisznek, aki nyilatkozik. Itt van például a Step feloszlá­sa: hangszereket vásárol­tunk, sok energiát öltünk az új produkcióba, ők meg tud- tomon kívül leszerződtek kül­földre vendéglátózni. — És Csutka? Köztudott, hogy a barátod volt, írtál neki egy nagylemezt, amit az utolsó pillanatban visszatar­tottál. — Csutka aranyos srác. Kapott volna ingyen egy tel­jes nagylemezt, mint senki a szakmában. — S miért nem? Azt be­szélik, egyáltalán mm tud énekelni... — Igen, sajnos ez igaz. Fáj, hogy most nyilatkozik mindenfélét. Különben telje­sen mindegy, kire keni a kudarcot, a lemezt én írtam, és ki az a bolond, aki el­lopja a saját lemezét? — Ez a lemez lett a Ho­mokot szór a szemembe. — Igen, két új dallal ki­egészítve. Könnyed slágerze­ne, ugyanakkor kicsit mé­lyebb, mint amit megszokha­tott tőlem a közönség. — Nem túl Jason Dono- van-os ez a lemez? — Micsoda?! Jason Dono­van? Hol hasonlítana rá? Ez melléfogás, semmi köze nincs hozzá. — Mit látunk ma tőled? — A műsor hat-hét szám­ból áll, zömében a régebbi dalokat játszom. — Nem kellene megismer­tetni az új lemezt? — Miért kellene? Ott van erre a tévé, a rádió. Szó sincs itt koncertről, még ke­vésbé az egyéniség kibontá­Szombaton nyílik Miskolci Téli Tárlat A több évtizedes hagyomá­nyoknak megfelelően az Or­szágos Grafikai Biennálévai felváltva, minden páros év­ben rendezik meg a Miskolci Téli Tárlatot. A Miskolci Ga­lériában már folyik a beadott művekből a zsűri által bemu­tatásra alkalmasnak tartott alkotások rendezése. A december elsején, szom­baton nyíió tárlatra 74 mű­vész 267 munkát adott bé a szakmai zsűri 61 művész 127 alkotását tartotta mél­tónak, hogy a közönség elé kerüljön. Ebből 44 a grafi­ka, 49 a festmény, 25 a szo­bor, és 9 különböző iparmű­vészeti alkotás. így a kiál­lítást látogató közönség az Eszak-Msgyarországon élő alkotók tv:ízesen 254 művét láthatja. Az idei Téli Tárlat ugyanis a Borsodban, He­vesben és Nógrádban élő képzőművészek seregszemlé­je. Nemcsak a hivatásos képzőművészek mutatják be Rauschhurg Jenő előadása Dr. Ranschburg Jenő A pszichológia szerepe az ál­talános iskolai nevelésben — a gyermekkor problémái címmel tart előadást decem­ber 3-án Miskolcon. A prog­ram délután 3 órakor kez­dődik, helye az ifjúsági ház. Belépő: 40 forint. (peril! Miskolc, Klapka u. 17. telefon: 64-000 alkotásaikat, de lehetőséget kaptak az öntevékeny, ama­tőr alkotók is a szereplésre. Az idén is a legjobb al­kotásokat díjázzák. A díjak odaítéléséről a szakmai zsű­ri. a díjalapítókkal közösen dönt. A Téli Tárlat nagydí­ját Miskolc város adomá­nyozza. Dijait alapított Bor­sod megye, Salgótarján vá­ró« és Nógrád megye. Ugyancsak a díjalapítók kö­zött szerepel a Dimag Rt., az ózdi Kohászati Üzemek, a Tinpanon Építési és Ter­vezőiroda, valamint a Mis­kolci Galéria is. A díjakat a megnyitón adják át. sáról, ez egy egyszerű hak­ni. Ezt a szerepet régen a dedikálások töltötték be: el­mentünk lemezboltokba, így kapott nagyobb reklámot az új anyag. Mára ez befulladt, az áruházak nem tudnak fi­zetni. — A lemezgyár se tudott... — Ott is hagyta mindenki, már a Bikini sincs azMHV- nál. — De Éva igen! — Ó is csak a kiadás jo­gát, a kész anyagot adja át nekik. Most mindannyian többet szerepelünk a tévé­ben, hiszen az új kiadók sokkal többet költenek rek­lámra. — Jobban is fizetnek? — A Rákóczi Kiadó három emberből áll. A pénzt nem kell sokfelé szétosztani, tehát többet is fizetnek. Ezzel szemben az MHV-nál egy egész épületet kellett a zené­szeknek fenntartani. Még megkér, ha elkészü­lök, olvassam bele a telefon­ba a kész anyagot, rosszak a tapasztalatai. Aztán a kül­földi slágerek lekoppintásá­ról beszél. Bár minden ze­nész lop, egyik kollégája mesterfokon űzi ezt: dallam­sorokat szerkeszt át, cserél fel, ezzel az intenzitással már saját slágerei is lehetnének. De most már ideje készülőd­ni, öcsi lesz az esti diszkó csemegéje. A Molnár Béla Ifjúsági Ház nagyterme kong az ürességtől. (A Széchenyin egy árva Flipper Öcsi-plakátot sem sikerült aznap este fel­fedeznem.) Állítólag máskor sincs tolongás. Állítólag az alkohol a hibás. Hogy nem lehet kapni. öcsi érzi is, hogy gáz van, helyében fel se lépnék, ő azonban Tíem ismer lehetet­lent. Előadja két címadó szá­mát, meg két másikat, és még jó szórakozást is kíván. Nem írom, hogy a produkció nulla, azt ugyanis nem éri el. Ettől függetlenül, mint említettem, öcsi egy tündér. Az első — és egyetlen — sor lelkesen ugrándozik, szám szerint tizennégy kislány. Kocsis Attila A drámapályázat legjobbjai között Miskolci szerzők műve Eredeti magyar musical A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Nép­szava Lap- és Könyvkiadó kö­zös drámapályázatára - Ere­deti magyar dráma - több, mint háromszáz mű érkezett be. A háromszázból hármat díjaz- i tak, további négy szerzőjét kü­lön jutalmazták, és még mint­egy húsz fölött vállaltak véd­nökséget: ezeket megpróbálják menedzselni, ajánlják a szín­házaknak bemutatásra. A harminc legjobb között van a Gondolatbéklyózók jelige alatt beküldött A Nagy Kupola szégyene című „musical-példázat”. (A mű­faji megjelölés a szerzőktől származik.) A jelige miskol­ci szerzőket takart: Csabai Jánost és társszerzőjét, Györ­gyei Gézát, a zeneszerzőt, Zoller Jánost, valamint a dalszövegek íróját, Karosi Imrét. Lörincz L. László azonos című elbeszélése nyomán — természetesen az engedélyével — készült a színpadi mű. Néhány nappal ezelőtt ad­tuk hírül, hogy a Prológus j Színházi Alapítvány nagy j sikerrel mutatta be Babszem \ Jankó című mesejátékát a j pályázat útján nevet kapott j Dióbél Gyermekszínhaz elő- j adásában. Nos, a Prológus I kiötlője, a társulat vezetője, j a Babszem Jankó rendezője , ugy anaz a Csabai János, aki A Nagy Kupola szégyenével e szép sikert aratta. A Bab­szem Jankó zeneszerzője, egyik főszereplője pedig a pályázatra született musical zeneszerzője. Természetes, hogy ezek után leghőbb vágyuk bemu­tatni a darabot. Ám, ez nem kevés pénzbe kerül. (Nem a szerzői honoráriumok, még- csak nem is a közreműkö­dők gázsija miatt, hanem mert a színpadra állítás százezreket emészt fel.) A darab — mondják a szerzőik —, szinte korlátlan reklámlehetőséget hordoz magában, anélkül, hogy ez a produkció rovására menne. Éppen ezért szponzort, szpon­zorokat keresnek, olyanokat, Csabai János és Zoller János akik szívesen látnák nevű- 1 két, emblémájukat a színpa- | dón, vagy csak egyszerűen ■ hajlandók a művészetre ál- ! dozni. (Szabán Gabriella felvételei) A Prológus Szinházi Ala- oítvány címe: 3545 Miskolc, Pf.: 528. Sz— ,A bort vízzel ne miscuállyaJ” A tolcsvai borbíró Az új közigazgatási „mó­di” szerint városainkban, községeinkben sorra meg­alakultak a képviselőtestü­letek. Most már csak az okoz gondot, nem is keve­set: miből fognak az önkor­mányzatok gazdálkodni. Az látszik leginkább cél­ravezetőnek, ha különféle vállalkozásokból, mezőgazda- sági , tevékenységekből tesz­nek szert bevételre. Követve a íé'g! idők példáját, ami­kor egy-egv városnak, köz­ségnek kisebb-nagyobb ki­terjedésű szántóföldjei, er­dői, szőlői voitak. És mert a bort ki kellett mérni, To- kaj-Hegvalján, a szőlőbirto­kos városok, községek „ha­tósági” korcsmát tartottak fenn, s azt „hivatalos” em­berekkel működtették. Ilyen „hites” személy volt törté­nelmi borvidékünkön a bor­bíró, a hordómérő és a korcsmáros. Négy év szovjet földön, a halál árnyékában 13. Éjjeli „mekkaügyelet (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) ## A lágerban igazi kollektí­vák alakultak ki, igazi ba­rátságot születtek, olyanok, amelyek valóban egy életre szóltak, élctbenmaradásunk zálogai lettek. Borbély Zoltán tatabányai, Nagy József soltvadkerti, Zelenák Róbert bodrogke- resztúri fogolytársam első­sorban, akikkel még „mek- kába” (latrinára) is min­dig együtt mentünk, mert a viszonylag nagy távolságon esetleg a sötétben jobb ru­háért le is vetkőztethettek. A kijelölt WC használata rendkívül szigorú volt, mert ha valakit a fogolyőrök egyéb helyen tettenértek (különösen, ha nem azonos nemzetiségű volt), gyakran súlyosan bántalmazták, vagy előállították a német láger­parancsnokságon, ami azzal járt, hogy éjjelenként ad­dig tartott „mekkaügyele- tet”, míg ő is tettenért va­lakit hasonló helyzetben. Hogy a tisztelt olvasónak nérni fogalma legyen arról, miként telt egy hadifogoly­nak egy-egy munkanapja a munkahelyén, úgy gondo­lom, nem lesz érdektelen, ha elbeszélem. A több ezer ember tar­goncát és lapátot kapott a törmelékek szállításához. Fi­zikai és lelkiállapotunk min­denre alkalmas volt, csak éppen arra nem, hogy a ko­moly hidegben, reggeltől es­tig nehéz fizikai munkát végezzünk. A munkahelyen, 2—3 ki­lométerre a tábortól őreink létszám szerint átadtak ben­nünket a nacselnyikoknak (parancsnok), akik tudtunk­ra adták tolmács útján a napi munKaköveteiményt. Mi azután csak akkor dol­goztunk valamit, ha látótá­volságon belül tartózkodtak. Egyik alkalommal elka­pott bennünket — Zoli ba­rátomat és engem — Riszti- pánovics Curkov, amikor 3—4 ökölnagyságú beton da­rabba! a targoncán ballag­tunk a megadott cél felé. Éktelen káromkodások kö­zepette alárúgott targon­cánknak, mert kevesellte szállítmányunkat. Karcellal (fogda) fenyegetett bennün­ket. Felháborodása csak fo­kozódott, amikor valamivel odébb, rakott tűzhely mel­lett, melegedve talált egy társaságot. Mindannyian va­csoramegvonást kaptunk. Ez a nacselnyik egyébként is nagyon haragudott a ma­gyarokra. mert a front ide­je alatt a magyar katonák elvitték a tehenét, a lányá­val pedig azt tettéK ... Ezt tőle tudtuk, mert gyakran felidézte szégyellnivalónkat. Igen nehezen telt el az el­ső tél felettünk, egyetlen öl­tözetünkben, a fatalpú, vá­szon borítású cipőben és pu- íajka ruhánkban. A meleg sapka és kesztyű ellenére sokaknak megfagyott az ar­ca, orra. Lassan visszanyertem élet­kedvemet a tavasz közeled­tével, mert naivan hinni mertem, hogy még egy te­let nem kell itt elszenved­ni. Jobb is volt, hogy nem tudtam: még három követ­kezett, mert egyedül a hit éltetett napról napra. Az egyik éjszaka lövések­re ébredtünk, amire ittlé­tünk alatt nem volt példa. Reggel, a számlálásnál ki­derült, de ki is hirdették, hogy egy német orvos elbo­rult elmével, szökési szán­dékkal a drótkerítésre má­szott, ahol a felszólításnak nem tett eleget, és az őrök agyonlőtték. Megingott itt sok ember­ben az Istenbe vetett hite is, mert még a súlyos bör- tönbüntetetteknek is lehető­ségük van arra, hogy bizo­nyos időszakokban életjelt adjanak magukról szerette­iknek. Erre itt semmi lehe­tőség nem volt. Szakaszunkban volt egy tófalusi sorstárs, aki előt­tünk ismeretlen körülmé­nyek között megmentette Bibliáját. Mélységesen val­lásos érzelmű volt. Minden szabadidejét a Biblia olva­sásával, és imádkozással töl­tötte, bízva abban, hogy az Isten őt ezért hazasegíti két gyermekéhez és feleségéhez. Csalódnia kellett rendíthe­tetlen hitében. A vérhas végzett vele. Bibliájával együtt temették el. (Folytatjuk) Lévai Kálmán Az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez cí­mű sorozat fakult lapjait forgatva, bő terjedelemben megtaláljuk benne „Nemes Tolcsva Város” 1680-ban összeállított „korczma-rend- tartását”. Megtudhatjuk eb­ből, hogy Tolcsvának is volt „Falu korczmája”, s ebből tisztes bevétel került a köz­pénztárba. Hivatalos „intéz­mény” lévén• a korcsma, ha­tósági emberekre volt bízva a korcsmáros“" tténykedésé- nek’,!' éffélíőFéésé. Ilyen ha­tósági ember volt e szerbit a 17. századi rendtartás sze­rint a borbíró és a hordó­mérő. A korcsmárossal együtt mindhárman „tisztük szerint való hűségre és a Falunak igazán való hasznára hittel voltak kötelesek”. A borbíró „tiszti szeript ha korcsmára való bort vesz, abban a Falu hasznát néz­ze”. Elsősorban helybéli bort vásároljon, mégpedig „jó és öreg bort” és a lehető leg­nagyobb hordóban. A borbí­ró a korcsmát „bor vagy lő­re nélkül edgy óráig is, an­nál inkább egész nap üre­sen ne hadgya, mert annyi ideig való kárát a borbírón veszik meg”. Vásárláskor a bort kóstolja meg. és „a sep- rejét jól vizsgállya meg, hogy mód nélkül való sep- reje vagy Törköllyé ne lé­gyen”. Pontosan írja fel és jelentse a nótáriusnak, hogy kiktől, mennyi bort vásá­rolt. A hordómérő, mivel „a Falunak a képét viseli a hordórnérésben, azért a Fa­lunak a hasznát kövesse, és igaz mérőedényt vagy cseb­ret mérjen”. Feladata még a hordómérőnek, hogv amikor a bort kimérésre átadja a korcsmárosnak, külön mér­je a színbort. és külön a seo- rőt. A vétel- és az eladási árból áilanítsa meg, hogv „azon felül még mi marad, s azt a Lucrumba írja”, vagyis számítsa ki minden hordó után a városnak járó hasznot. Az esetleges csalás, borha­misítás megelőzésére a kö­vetkezőket mondja a tolcs­vai korczma-rendtartás: „Minden hordó a borbíró és a hordómérő edgyüttes pe- cséttye alatt álljon, úgv ad- gvák ki a korczmáros ke­zéhez”. A továbbiakban — ma is megszívlelésre ajánla­tos szigorúsággal — meg­hagyja a rendtartás, hogy „a korczmáros a bort azon itczével s meszellyel mérje, mellvet a borbiró és a hor­dómérő adott a kezéhez”, és hogy „igazán, tisztán adgva a bort, vízzel vagy egyéb Liquorral ne miscuállya...” Hegyi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents