Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)
1990-11-23 / 272. szám
★ A GMK-ból Bíborszéllé lett miskolci együttes jól sikerült plakátjai hívják a zenekar bemutatkozó koncertjére a fiatalokat. Az Üj szelek fújnak című anyag premierje hétfőn este lesz, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. Az ORl-koncerten a Magyar Rádió Rockmobil című műsora felvételt készít. Kezdés: 6 órakor. Képünkön az együttes. Székelyföld történetéhei 41. Honvédek a Hargitán Múzeumi ! Művészek Istenről, hitről\ önmagukról h,«Ve«e„ Csodák között élünk Hangverseny lesz vasárnap a Herman Ottó Múzeum Képtárában, a Felszabadítók útja 28. sz. alatt. A koncert 4 órakor kezdődik. Közreműködik: Kőszegfalvi Rita (ének), Regős Zsolt (zongora), Móri Marianna (fuvola), Lévárdi Beáta (zongora), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Zeneiskolai Tanárképző Intézet női kara (vezényelnek a végzős hallgatók), Soós Gábor (hegedű), Kerényi Judit (zongora). Bürget Péter, Kakuk Zoltán, Rabi Csaba. Molnár István (hasona), Bartók Tamás (oboa). Műsoron Debussy-, Schumann-, Gallus-, Reger-, Kodály-, Kalmár-, Johann Sebastian Bach-, Telemann-, Christer Dariel- son- és Händel-müvek szerepelnek. II lim zu Várfalakkal övezett, tágas udvar közepén áll a líceum Székelyudvarhelyen. A város 1890-1891-ben építette a belső romos várépületre. Hajdan ezen a helyen őrködtek a Római Birodalom katonái, majd itt rendezte be átmeneti udvartartását Attila király, és a honfoglalás után a székely főkapitányok helyőrsége állomásozott e falak között. 1940 november közepétől pedig itt kapott elhelyezést a megalakult 27 II. székely hon^é.d zászlóalj, Sif**. si. «V Azt követően minden reggel ébresztőt fújt ‘Éf küftös: „Kelj fel, kelj fel drágalá- tos kicsi katonám”. A kapuőr meg elnyújtott hangon kiáltotta „Fegy.. .veer .. .be” az őrséget, amikor a laktanyába egy-egy tiszt érkezett. 1942. június 1-jéni nyári kihelyezésre indult a zászlóalj a Hargitára. Bethlenfalva. Fe- nyéd, Mádéfalva, majd pihenő a híres Hómoródfürdőn. A székelyek a borvíznek három változatát dicsérik: a köröndit és a homoródfür- dőit. A menetoszlop kb. 24 km megtétele után és 375 m szintkülönbség után érkezett Kápolnásfalura. Beszállásolás a házaknál. Legmagasabban Kápolnásfalu és Szentegyházasfalu van a Hargita lábánál. A megélhetés erre. nehezebb, mert későbben érik be a termés, az őszi idő meg hamarabb köszönt be. Gyakori látvány a havasokon a birkanyáj. Ahogy vonulnak legelészve, úgy vonul velük a nyájat körülfogva 12—15 kutya minden parancs nélkül, biztosítva védelmüket a farkasok ellen. Szállásuk a karám, télen az akol, a juhászoké meg az esztena. Juh- tejből készítik a kedvelt édesordát. Bivalyokat is tartottak akkor a faluban. Teje zsírosabb, mint a juhoké. A Hargita csúcsai: a Ma- darasi, a Rákosi, a Mádé- falvi és a Csicsói. Legmagasabb a Madarasi-Hargita 1801 m. Ennek lábánál jártuk a völgyeket, a hegyoldalakat, a változatos terepet 26 napon át és végeztük a harci feladatokat kisebb, majd nagyobb kötelékben. Bükkfát és tölgyet nem láttam, csak fenyőt és fenyőt mindenütt. Ezért nem ismerik a székelyek a magyarországi szalonnasütés szertartását, de a fenyöpál inkát azt igen. A völgyekben minden forrás borvíz, amely pezseg és ízét főleg az utolsó korty után érezzük. Ha pezsgése heves, akkor száraz idő lesz, ha pedig kevés a fölfelé szálló piciny buborék, akkor hol-top eső jön. Jártam a si tetején, ahonnan ■*ködbe':vész a láthatár. Har- gitafürdőn meg három kénes füstoszlop gomolyog az ég felé, elárasztva bűzös szagával messze a környéket. Betegek járnak oda gyógyulást keresni. Láttam olyan letarolt hegyoldalt, ahol elszáradt, kettétört öreg fák emlékeztettek a széljárásos j hely nagy viharára. Június 5-én kitelepült a j zászlóalj Kápolnásfalutól kb. 4 km-re a fenyőerdőbe. Sátrakat állítottunk. Minden század megszervezte az ügyeletet és éjszakára az őrséget. Amint a nap eltűnik a láthatáron. beszélgetni kezdtek a fenyők; nyikorogtak, recsegtek, ágai susogtak, zúgtak és folyton zúgtak, nem tudtunk miatta aludni. Egyre hidegebb lett. Hajnali kettőkor már tüzet gyújtottak a tisztáson, mert fáztak a katonák, és a tűz mellett várták a piricadást. Az éjszakák szinte elviselhetetlenek voltak, de a nappalok Danorámája. a fenyőil- lat és a júniusi meleg feledtették az éjszakát. Reggel, amint a nap rámosolvgott a Hargitára és tekintetünk a távoli ködbe feledkezhetett, a kürtös itt is ébresztőt fújt, majd az érces dallam könyörögve ívelt tovább a végtelenségbe: „Halld meg Uram az imánk szavát, segítsd m°g fegyverünk! Ha lehet áldd meg Uram a maevar hazát, ne hagyj el Istenünk” — ez volt a dallam szövege. Ekkor fogalmazódtak meg az alábbi soraim. Virrad már fölöttem az új nyári reggel, köd bolyong a völgyben sűrű esőcseppel. A madárvilág gondtalanul csacsog, — zúg a patak, zúg — kövek közt kanyarog. A felhő szétoszlik, a Nap ránk mosolyog, bólint a sok világ: Uram Isten hozott. Aztán fenn a légben a pacsirta dalol, énekét segíti fúrj a bokor alól. Kakukk szava hangzik a fenyőerdőben. Reggel van — ébresztőt fújnak az őrségen. Erről, de arról is simogat a szellő, — borul-derül — és gyakran * véltozik-MZ idő, A termé$zet- "né'k^&'jfurcsa játéka űzi. űzi egymást óráról órára. Forrása bőven van a Hargitának. Egészségül legyen most a székely bakának. 1942. jún. 6. Balázs József Dr. Palágyi Jolanda orvosbiológus, a Gyógyító zónák — Talp- és tenyérmasszázs című könyv szerzője tart előadást szombaton, délután 4 órától az Ifjúsági Házban. Az ismertetőt tanácsadás követi. Belépődíj: 50 forint. Villámcsapás A Rónai Sándor Művelődési Központ Francia Filmklubja — ahol francia nyelven játsszák a filmeket — a Villámcsapást (Coup de Foudre) vetíti, ma este 6 órától. A rendező Diane Ku- ris. a főszereplők: Miou Miou, Isabelle Huppert és Guy Marchand. Két asszony véletlenül találkozik egy gyermekünnepségen. Mindkettőnek férje van, gyermeke van, de barátságuk mindennél erősebb... A belépődíj 25 forint. A miskolci Szent Anna plébánia kiadásában megjelenő Üj Misszió című katolikus folyóirat lassan második születésnapját ünnepli. Miközben a lap egyre ismertebb és népszerűbb lesz, szerkesztője — Czoborczy Bence — és kiadója új és új ötletekkel igyekszik „megtámogatni” a lapot, az ügyet. Ilyen vállalkozás a most elindított könyvsorozat: az Üj Misszió könyvek. A sorozat első kötete a Csodák között élünk címet, a Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról alcímet viseli. Szerzői: Balássy László, és Szeghalmi Elemér. Balássy László több, mint egy évtizedet töltött el az Üj Ember belső munkatársaként, ez év nyarán hunyt el szívroham következtében. Az elmúlt évtizedekben jelentős monográfiái láttak napvilágot századunk keresztény nagyjairól. Szeghalmi Elemér — mint az Üj Ember belső munkatársa — a lap irodalmi rovatát vezette éveken át. napjainkban az Üj Idő és a Pesti Hírlap kulturális rovatában publikál esszéket és kritikákat. Ö készítette egyebek között a Magyar Katolikus Almanach irodalmi anyagát is. A szerzők — az interjú- készítők — mások mellett megszólaltatják Jókai Annát, Sdmándv Józsefet, Lukács Margitot, Venczel Verát, Raksányi Gellértet, Gergely Ferencet. És a Miskolról elszármazott Lukács Sándort: „— A miskolci Szent Anna plébánia anyakönyvében olvasható a bejegyzés, hogy 1947-ben ott kereszteltek. . — Miskolcon születtem, édesapám hívő ember volt, a vallás betöltötte az egész életét. Tőle hallottam először Kaszap Istvánról, akit nagyon tisztelt. Az imádság szorosan hozzátartozott családunk mindennapjaihoz, ebben a hívő környezetben tettem meg az első lépéseket és kezdtem ismerkedni a világgal. Igv is fogalmazhatnám: a hitet egyenes ágon örököltem... Édesapám soha semmire nem kényszerített. A hitre sem. De mindig előttem volt az ő példája, akkor is, és később is, a pályakezdés nehézségei között. Most, hogy mind régebben vagyok színész, és közben sokasodnak mögöttem az évek, egyre többet gondolok apámra ás az ő tapasztalataira. Ügy érzem, hogy a papi hivatás és a színészet között szoros kapcsolat áll fenn. A pap feladata az, hogv másokért éljen, önmagát adja oda — áldozza föl — másokért, és mindig többet adjon. Teljesen szabadon, pontosabban: Isten, szabadságában, minden kényszer nélkül. Csak így van értelme a 'Unészet- nek is... ” A könyv kapható a templomokban, az Új Misz- szió szerkesztőségében (Kiss Ernő u. 11/a., telefon: 81-640). Earl Grey-hluh Az Earl Grey-klub szombatonként du. 3 órától várja mindazokat, akik szeretnék szinten tartani angol tudásukat, akik nyelvvizsgára készülnek, akik szeretnék fejleszteni beszédkészségüket. Az angol nyelvi társalgási klubnak az Ady Művelődési Ház ad otthont. Mégy év szovjet földön, a halál árnyékában 9. Ugrás a vagonból (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) Természetgyógyász tanfolyam Alapfokú természetgyó- gyász-tanfolvamot indít az Ady Művelődési Ház. A foglalkozások november 24—25- én és december 1-én, 2-án lesznek. A kurzus december 8-án vizsgával zárul. Tanfolyamvezető: Béky László természetgyógyász. A vizsgabizottság elnöke dr. Oláh Andor. Érdeklődni a 79-640-es telefonszámon lehet, illetve a helyszínen, legkésőbb szombaton reggel fél 9-kor. Sötét decemberi éjszaka volt. Havas tájon robogott velünk a vonat. A vagonokban rakott tíiztől erős füst terjengett a kocsiban, emiatt csak fokozódott az ideg- feszültség által kiváltott zűrzavar. Végül is nem mertünk megkockáztatni a szökést. Még aznap éjjel elcsitultak az indulatok. Ügy tűnt, hogy az „öngyilkossági” szökési terv mégsem valósul meg. Én személy szerint csendes szemlélője voltam az eseményeknek. Mérlegeltem életbemaradásom esélyeit, megpróbáltam józanul gondolkodni. A sokadmagam- mal átvirrasztott éjszakán végül is úsv döntöttem, hogy ha már eddig ennyi veszély- helyzetet sikerült átélnem, inkább a vagonban maradást választom. Éhséget már nem éreztem. Annál inkább gyötört a szomjúság. Kimerültnek, legyengülnek éreztem magam. Állandóan halálfélelem gyötört. A következő nap drámai fordulatot hozott. Az éjszaka folyamán a harmadik társunk is — aki vérhasban szenvedett. — meghalt. Ennek hatására ellenállhatatlan hévvel lángolt fel újra többekben a szökés gondolata. AZ ezt követő események szinte önkívületi állapotban zajlottak, az esetleges következményekkel nem törődve. A dráma főszereplője a kocsiparancsnak volt, aki egy ácskapoccsal elkezdte forgácsolni a külső zárkapocs felőli deszkát. A nem könnyű műveletet felváltva végezték a reménytelennek tűnő vállalkozás résztvevői, miközben egyre jobban szűntek az ellenvetések a szökési kísérlet ellen. A túlélők, úgy gondolom, soha nem felejtik el aránk következett, minden tekintetben sötét, kilátástalan éjszaka eseményeit. A kitartó, hosszas munka meghozta a várt eredményt. Az ácskapoccsal megfeszített külső deszka annyit engedett. hogv a kinyúlt karral a külső kallantyút ki lehetett nyitni. Síri csendben voltunk, amikor kinyílt az ajtó. Kétségbeesett tekintettel meredtünk egvmásra Senkit sem biztatott sors- változtatásra senki. Nem sok idő volt a gondolkozásra, mert a nyitott ajtó feltűnően árulkodott. A nyékiek közül a rongyokkal bekötözött lábú Kun László is az ajtóhoz somfordáit, amiből arra következtettem, hogy ő is ki akar ugrani. Figyelmeztettem, és kértem arra, hogy ne tegye, mert a nagy hóban, a hidegben le fog fagyni a lába. Nem szólt semmit. Józan gondolkozásról itt szó sem lehetett. Az idő sürgette az elszántakat, annál is inkább, mivel a vonat lassított, amiből arra lehetett következtetni, hogy állomás jön. Azonnal cselekedni kellett, nehogy az őrök a szökési kísérletet felfedjék. Elsőnek Szabó Jóska ült le az ajtóba, és máris ugrott. Sikeres földreérését velem együtt tizenhatan követtük. Anélkül, hogy előzőleg megbeszéltük volna, földet érve mindenki meglapult a nagy hóban, míg a vonat el nem haladt a szétszórt társaság mellett. őreink nem vettek észre bennünket, Tisztán láttam a fékbódéban lévő őrt. hogy a bundájába bújva alszik. Ez volt a szerencsénk! Megmenekültünk? Ki tudja... Amikor a szerelvény jól elhaladt, a pályatesten gyülekeztünk, hogy döntsünk további sorsunk felől. A hideg. sötét éjszakánál csak tanácstalanságunk volt nagyobb. Annak ellenére, hogy mindannvian fáztunk. az volt az első. hogy hóval teleettük magunkat. Az elhagyott szerelvény hadifoglyainak későbbi sorsáról többé sohasem érte. sültem. Tanácstalanul tanakodtunk. Csak egyet tudtunk, hogy tennünk kell valamit. Mennünk kell valahová, de hová? Azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk, beszélni oroszul senki sem tudott. Az éjszaka hideg... Többen azt indítványozták, hogy a távoli fények leié kellene menni. Mint később kiderült, Konotop városát láttuk. Mindannyian tudatában voltunk annak, hogy „szabadságunk” igencsak tiszavirág-életű lesz. Azt azonban reméltük, hogy valami élelemhez, és a vagonbeli állapotoknál kedvezőbb körülmények közé jutunk. Rossz lóra tettünk! ■ ■ Az adott helyzetben csak a lakott település kínálkozott megoldásnak, ezért tizennégyen a vasúti pályatesten a város felé indultak el. Én másodmagammal, Szabó Józseffel, egy ellenkező irányban látott kis fényt vettem célba. Ügy gondoltuk, hogy ha kevesebben vagyunk, később kerülünk a hatóság kezébe. Ütközben ettük n havat, és mosakodás céljából arcunkat dörzsöltük vele. (Folytatjuk) Lévai Kálmán
