Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)
1990-11-23 / 272. szám
A Semmelweis Kórház ú/ konyhájában ★ A Semmelweis Kórház új konyhájában a legkorszerűbb, rozsdamentes, billenős főzőüstökben készül a kétezer adagos ebéd. amelynek receptúráját, költségvetését, számítógépes program alapján kapja kézhez a vezetőszakács, Klusovszki István. (Szabán Gabriella felvételei) A saját háztartásban is nehéz — van ahoi lehetetlen! — úgy variálni a családi kosztol, hogy változatos is, tápláló is, viiamindús is legyen. Kinek-kinek a pénztárcája szab határi. Mi lehet hát ott, ahol kétezer embert kell táplálni, s ráadásul fillérre kiszámított napi normából, amelyet korántsem bőkezűen állapítottak meg. Az élelmiszerárak inflációja csak ráadás a gondra — s nem is kicsi! — ott, ahol azt is előírják: milyen biológiai értékeknek kell megfelelniük a különböző étkeknek. A Semmelweis Kórház új konyhájában rozsdamentes főzőüstök csillognak-villognak hosszú sorban. A csarnoknyi konyhateremben éppen hőtárolós termoszokba porcióz- zák a kétezer ebédet, Klusovszki István vezetőszakács a menüt sorolja: reszelttész- ta-leves, zöldborsófőzelék sertéssüittél, s ezen kívül még nyoic-íízféle diétás ösz- szeállítás a betegeknek, az egészségügy: dolgozóknak pedig savanyútojás-leves, burgonya, hurka, párolt káposzta. • KÜLÖN KÍVÁNSÁGRA — Előfordul, hogy valakinek a betegek közül valami külön kívánsága van, s ha tehetjük, teljesítjük a kérését — mondja a főszakács. Persze, nem kaviárt, vagy borjúkotlettet értenek a .különlegesség alatt, legfeljebb néhány palacsintát, vagy egyéb apróságot. Ennek a gesztusértéke nagy. Idén 22 millió forint áll rendelkezésre kifejezetten a betegek élelmezésére, amibői — kimondani is sok — háromszázötvenezer ápolási napon kei! biztosítani a reggelit, ebedet, vacsorát. Hogy lehet ezt megoldani a mai árak mellett? Még dr. Nagyné dr. Zólo- my Katalin, a kórház gazdasági igazgatóhelyettese is így fogalmaz: ' — A7. embernek lelkiismereti válságot okoz, hogy fe- gyeimezetten gazdálkodjon, megpróbáljon úgy- kijönni a kevés pénzből, . hagy. december 31-én is meglegyen az, ami január 2-án ... Ö persze a kórház egészéről beszél, ám az élelmezési osztály vezetője — Dohai Ferenc — és helyettese — Simon Lászlóné — s a diétás szolgálat főnöke — Fenyvesi Attiláné — is őt erősíti meg. Mindenki mesz- szemenőleg egyetért azzal is, amit ugyancsak a gazdasági igazgatóhelyettes fogalmazott meg: a betegélelmezés a gyógyítás, a terápia része. Olyan ellátást kell tehát biztosítani a betegeknek, amely tápértékével, s házias ízeivel gyógyulásukat, erősödésüket segíti. 9 ŐSTERMELŐKTŐL, ALKUVAL Ezért is fordított a kórház több mint százmillió forintot az elmúlt öt év alatt Megtiszteltetés a városnak finn ünnep Miskolcon December elsején Miskolcon rendezik meg, a Finn Köztársaság függetlenné válásának 73. évfordulója tiszteletére. az országos ünnepséget. Az, hogy a finn nemzeti ünnep rangos eseményének színhelyéül Miskolc szolgál, önmagában véve is megtiszteltetés a város számára, elismerése annak a munkának, amit az itt élők végeztek a magyar—finn barátság elmélyítése érdekében. A városháza a Miskolcon működő Magyar—Finn Baráti Társaság baráti körével együtt rendezi az ünnepséget. Eljönnek az országban működő baráti körök képviselői is. Miskolcra várják Finnország nagykövetét, Flisio Hyvarinent, aki az ünnepséget Követően — amelynek a színhelye a megyeháza — fogadást ad. A városunkat Tamperével fűzi. össze testvérvárosi kapcsolat, amelynek keretében hosszú évek óta nagyon sok miskolci juthatott el Tamperébe, és onnan is számos csoport érkezett, hogy mégismerkedjen városunkkal. Most is várunk delegációt testvérvárosunkból. A Miskolcot Tamperével összefűző kapocs fontosságát . ismerték el nemrég azzal is, hogy a miskolci baráti társaság szervezőjét-vezetőjét, Breitenbach Józsefet kitüntették Tamperében. az élelmezési részleg rekonstrukciójára, amely nemcsak korszerűen felszerelt konyhát és emberhez méltó éttermet, biztosít az itt dolgozóknak is, hanem cukrászüzemet. modern tároló-, feldolgozó- és hűtőrendszer mellett a -konyhaszemélyzet- nek fekete-fehér öltözőt, az élelmezési. osztálynak iroda- helyiségeket. Igaz, az utolsó simításoknál még nem tartanak a kivitelezők, de a műszaki átadásokat szakaszosan már megkezdték a kiszolgáló szinteken. Az év végére ígérik, hogy műKödó- képes lesz az egész három- emeletes komplexum. Nem luxusról van szó. Nagyon is röghöz kötött feltételeket teremtenek meg a jó gazdálkodáshoz. Raktárak híján ugyanis a betegeiel- mezés a monopolhelyzetben lévő szállítóknak a kiszolgáltatottja. Ha nincs „spáj- zolási” lehetőség, naponta kell kikönyörögni az élelmiszeripari cégektől, hogy időre szállítsanak, s annyit fizetni az áruért, amennyi a napi árfolyam. A raktári készlet ad majd lehetőséget rá. hogy őstermelőktől is, s a nagy tétel vonzása alapján, alku után vásárolhassanak. Ez pedig nem mindegy, ha arról van szó, hogy naponként és betegenként átlag 60 forintból kell kihozni a gyógyulást segítő ha- rapnivalót, s 43 forintból a dolgozók ebédjét. (Ez utóbbiból 20 forintot az igénybe vevők fizetnek be.) A jó gazdálkodást persze már most is többféle „mankóval” segítik. Közülük a legeredményesebb az a két személyi számítógép, amelyekbe nemcsak a normál és diétás ételek receptúráját, az adagszámhoz szükséges nyersanyagok mennyiségét táplálták be, de a mindenkori készlet kimutatására képes programot is. A gép pedig szigorú: a menük ösz- szeállításánál sem a pazarlásra, sem a káros takarékosságra nem ad lehetőséget. Okosan oldják meg a korszerű táplálkozás receptúráját azzal, hogy a drága fehérjeforrást — a húst — megpótolják a fehérjedús szójagranulátummal és szó- jakockával. Hatodrésznyit használnak belőle azoknál az ételeknél, amelyeknek állaga és füszerezettsége engedi. S némi pénzt is „csinálnak” azzal, hogy a konyha kapacitását kihasználva, külső cégeknek is főznek: a mentősöknek, a kórházépítő szövetkezeti és vállalati szakembereknek, a városi Köjálnak és a Fogtechnikai Kft.-nek. $ NE HÜLJÖN KI ÚTKÖZBEN Persze, koi’ántsem olyan felhőtlen a kórházélelmezés működtetése, mint amilyen a/, eddig leírtak alapján látszik. Sok mindenre volna még szükségük ahhoz, hogy megközelítsék az optimumot. Modernebb edénygarnitúrák kellenének, valamiféle jobb megoldás az étel pavilonok közötti szállítására, hogy ne hűljön ki útközben az eredetileg jóízű falat, s nem az orvosi szakmák, hanem a szükséges diéták szerinti finanszírozási szabályozás, hogy csak a legfontosabbakról szóljunk. Mindez viszont többnyire már pénzkérdés, amit a belső erőforrások el- fogytával önerőből megoldani egyelőre aligha lehet. Mindenesetre biztató, hogy a kórházi élelmezés vezetői és dolgozói egyként vallják: az ő munkájukat naponta kétezer ember minősíti, akik közé maguk is nyugodtan leülhetnek ebédelni. Nem kell tartaniuk attól, hogy valaki az ölükbe borítja a porcióját. XXII. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM 1990. NOVEMBER 23., PÉNTEK Ann: 5,20 F c «V I Ml T TanácsU az nntaipl Ma délután 3 órakor ismét összeül Miskolc város képviselőtestülete. Ezúttal is a Petőfi u. 1—3. sz. alatti hivatal nagytermében tanácskoznak. A program szerint létrehozzák a testület bizottságait, s megválasztják ennek tagjait. Csak emlékeztetőül: a héten ezzel kapcsolatban már nyilatkozott a Déli Hírlapnak Juga György, a Fiatal Demokraták Szövetségének helyi frakcióvezetője. Az általa elmondottakból úgy tudni, hogy Miskolcon 11 vagy 12 önkormányzati bizottságot működtet majd a képviselőtestület. A mai rendezvény is nyilvános. A piaci valóság mást diktál most Véoe a toka jós álmoknak? Primitív szolgáltatásokra egyre kevesebb vevő lesz Aligha valószínű, hogy akad Miskolcon még egy vendéglátóhely, amelyről háromszor is filmet forgattak. Ez a helyszín a Tokaj vendéglátóház, ahol néhány évvel ezelőtt a vezető, Barna György a fejébe vette, hogy a vendéglátást párosítja a kultúrával, a közműveléssel. Ma Barna György vállalkozóként, a Tokajban színpadot, éttermet bont, és helyette játéktermet és bizniszklubot épít. Kíváncsiak voltunk rá, hogyan emlékszik ma a hősi korszakra, végleg eltemetődíek-e azok az álmok, amelyek néhány évig meg is valósultak a Tokajban, ahol a jó filmek, az érdekes előadások, színpadi produkciók ugyanúgy az étlapon szerepeltek, mint most a korsó sör ... Miért múlt ki a kultúra és a vendéglátás „tokajos” házassága? Barna György ma így látja: — A legnagyobb baj az volt, hogy mindezt csak a vendéglátósok támogatták, a kultúra hivatalos emberei, intézményei nem. Nem elsősorban anyagi okok miatt kellett annak idején felhagyni ezzel a kezdeményezéssel, hanem a közművelődés szakmai támogatásának hiánya miatt. Nem akartak az akkor elfogadott hivatalos népművelési koncepció mellé egy másik, verseny- képes változatot, amely ösz- szebasonlításokra is alapot adott volna. — Ne haragudjon, de elég furcsán hangzik mai füllel, hogy nem a pénz hiányzott a Tokaj kulturális programjainak fenntartásához ... — Pedig így volt. Akkor a cég — a miskolci vendéglátó — el tudta viselni az ezzel járó anyagi terheket, és el is viselte «volna, ha a vállalásért cseréhe nem kritikát és sanda megjegyzéseket kasszírozhat. Persze nem állítom, hogy nem lehetett volna az egész tokajos programot gazdaságosabbá tenni — ha ezt a szabályozók is támogatják. De képzeljük csak el, ha a k.ul- túrház színpadán lépett fel egy haknibrigád, az adózás szempontjából művészetnek számított. Ha nálam a Tokajban előadást tartott mondjuk Berend T. Iván, a neves közgazda, értelmiségieknek, akkor azt különadó sújtottá, mert ez mór itt az étteremben nem számított támogatott kultúrának ... — Sokat rebesgettek a Tokaj értelmiségi programjainak, klubjainak virágkorában arról is, hogy mindezt a politikai vezetés egyáltalán nem nézte jó szemmel... — Az értelmiségi, pedagógusklubokért, a közgazdász reformerek előadásaiért nyílt retorzió nem ért, de sokszor „üzentek”. Például az LKM KlSZ-küldött- értekezletéről, és más helyekről is. Az sem titok, hogy az értelmiségi klubot, a rendezvényeinket meglehetősen sűrűn látogatta a politikai rendőrség. A Bánki Iván rendező által készített televíziós filmek közül csak kettő mehetett adásba. — azok sem egykönnyen. A harmadikat, amelyik a vállalkozás bukásáról szólt, a helyi vezetők közbenjárására vették le a műsorról. Eszem ágában. sincs most divatos módon mártírt gyártani magamból vagy társaimból. Csak azt kívánom érzékeltetni, hogy a hivatalos keretekbe nem illeszkedő elképzelés, az alulról induló értelmiségi szerveződés nem tetszett sem a politikusoknak, sem a hivatalos közművelők jó részének. — Van-e remény arra, hogy valaha is újjáéledjen a néhai tokajos szellem? Lesz-c még egyszer az életben az étlapon a kultúra is? — Én hiszek abban, hogy a kultúra és a vendéglátás egy gyökerű. És abban is hiszek, hogy a jövőben ez törvényszerűen be is bizonyosodik a gyakorlatban, mert a primitiv szolgáltatásokra egyre kevésbé lesz piac... — De most fin is menekül; olyan vállalkozásba, játékterembe, üzletembereknek megnyíló exkluzív klubba fektet pénzt, ami várhatóan jól megtérülő üzletnek bizonyulhat... — Ma jóval, piacosabb a világ, mint néhány évvel ezelőtt, ez tény. De én abban bízom, hogy egy ilyen házat, mint a Tokaj, sikerül jövedelmezővé tenni, tartósan, s akkor behozható egy értelmiségi, klub is, hiszen az. nem kíván külön költségeket. De előbb meg kell teremteni ehhez a költségviselő üzletet, üzleteket! Nem kell temetni itt semmit, mert ma,.a hazai.— elsősorban vidéki — vendéglátás erkölcsileg, és . üzleteiben is egyenként lerobbant, lezül- lött. A változások — privatizálás, a piacgazdaság felépítése — magukkal hozzák maid, hogv a vendéglátás újra strukturálódik, úgy, ahogy az másutt látható. ahol az állam nem avatkozott be negyven évig a szakma sorsába. Ebben a lassan kialakuló új vendéglátásban helye lesz igen sok műfajnak, ötletnek — az olyannak is, , mint .amilyen a Tokaj volt egykoron... (kissj A betegélelmezés a terápia réssé Számítógéppel pngranzilt menü i witi rtiTT rTjifK«ryi|r" Tran ~fM I ■! i ''HiMiiin Hinnii i i »nnw , ' un hium i ir~~nnrTTT in hii i ■mini
