Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)
1990-11-20 / 269. szám
60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták,irtuk Kereskedelem, és az épülő egyetem REGGELI HÍRLAP 1930. NOVEMBER 5. Arra a kérdésre, hogy miért pang a kereskedelem, Weidlich Pál így nyilatkozott: Erre röviden és egyszerűen felelni nem lehet. Sokféle es szövevényes okok játszanak ugyanis össze, amelyek a mai időknek ezt a nagy és súlyos problémáját előidézték. Míndenekfölött való ok, hogy a termelés egyáltalában nem csökkent, viszont a fogyasztás lényegesen leapadt. Az emberek szükségleteiket a minimumra csökkentik le. Amíg ezelőtt egy öltözet ruhát kétévi hordás után — több ruha hordását feltételezve természetesen — odaadtuk a szegényebb embereknek, ma a ruha viselését további két évvel hosszabbítjuk meg. Talán nem mindenki sfogja osztani a véleményemet, ha azt mondom, hogy a termelés drágulását nem a magas munkadíjak idézik elő, hanem az, hogy a munkateljesítmény sokkal kisebb, mint azelőtt. Amit azelőtt egy jó munkás elvégzett, ma ahhoz a munkához két munkás keze szükséges. Természetesen azt vallom, hogy a munkást minél jobban meg kell fizetni. A fogyasztóképesség csökkenéséhez nagyban hozzájárulnak az adóterhek. A leapadt fogyasztás folytán az állam bevételei egyre csökkentek, az állam az adósrófhoz nyúlt. Természetesen a magas adók még inkább hozzájárultak ahhoz, hogy nincs meg az adófizetési képesség és így több adót kellene az államnak követelni, hogy adóbevétele legyen. íme így hatnak egymásra az okok és okozatok, egyik szüli a másikat. A termelést drágítják a kartelek és speciálisan a kereskedelemben nagy pangást idéznek elő a vámok. Jellemző tünet, hogy például az olcsóbb minőségű kávénak és teának magasabb a vámja, mint amennyibe maga a kávé és a tea kerül a termelés helyén. északmagyarország i»r.o. november 19. Miskolc és Tapolca-fürdő között közbeeső kirándulóhely volt Dudujka. Vasárnap, vagy ünnepnapokon nagy számban keresték fel a kirándulók. A jól eső séta után elheverésztek a fűben. Ha körültekintettek 1- a domb oldalán sovány krumpliföldeket, a völgyben mocsaras -területet, füves részeket, vakondtúrásokat láttak csak. Ki is gondolhatott volna arra, hogy a várostól távol eső területen egyszer — nem is sokára — épületóriások fognak kinőni a földből, es a vakondtúrások, a domb helyén valósággal város fog épülni? De eljött a győztes, diadalmas Szovjet Hadsereg. Letépte a bilincseket a rabságba igázott dolgozó nép kezéről. A párt feltárta és győzelemre szervezte a magyar munkásosztályban, a magyar dolgozó népben szunnyadó hatalmas alkotó erőt éis ez az új erő új országot épít. Ez az erő megmozgatta a földet Duduj- kán is. És felépíti ötéves tervünk nagyszerű alkotását: a miskolci Egyetemvárost. Április elején építőmunkások jelentek meg a Du- dujkán. Csákány éle vágott a domb földjébe, lendült a Íapáí, apró földhalmok képződtek oldalt. — Nagy munka lesz ez, János — szólt a munka pihenőjében az egyik dolgozó. — Ha így haladunk, nem épül ez fel négy év alatt, de még 14 év is kevés lesz hozzá. Kézi erővel lehetetlen! A másik öntudatosan, magabiztosan válaszolt: — Ne félj! A Párt tudja, mit akar, mit hogyan kell. Jönnek ide is a nagyszerű gépek, a mi igazi barátaink, amelyeket a Szovjetunióból kapunk és amelyeket a szovjet minták alapján mi magunk is gyártunk. így is volt. Április vége felé megérkeztek a gépek. Széles lánctalpukon a hepehupás talajon bekúsztak a már megkezdett gödrökbe és hozzáfogtak a munkához. Kétezer köbméter földet kellett itt megmozgatni, elhordani a dombot, feltölteni a völgyet. Á munkások hosszú perceken át büszke elismeréssel, ragyogó szemmel csodálták a gép munkáját. DÉLI HÍRLAP 1971. NOVEMBER 19. Az elmúlt héten változatlanul kiegyensúlyozott ellátás jellemezte Miskolc és a megye zöldség-gyümölcs szaküzlfeteií és a piacokat. Lényeges változás az árakban sem következett be, de az egyre nagyobb mértékben terjedő influenzajárvány hatására megyeszerte több, mint £0—25 százalékkal növekedett a magas C-vüamin tartalmú áruk — a hagymafélék, az alma és savanyúkáposzta — forgalma. Ezekből a cikkekből azonban a fokozódó kereslet ellenére is minden igényt kielégítenek A. alapvető ellátást biztosító "ikkek közül burgonyából eddig 780, vöröshagymából 80, fejes káposztából 180, almából pedig több 170 vagonnal vásároltak fel. A nagy raktárkészletek hatására a szaküzietek- ben megyeszerte kie.ég tő az árukínálat. Az említett cikkeken kívül nagyobb szállítmányokat fogadtak a boltok fejes káposztából és karfiolból. Az előbbi ára a múlt hetihez viszonyítva 20 fillérrel csökkent, s ;e- lenleg kilója 2,60-ba kerül. De olcsóbb lett a karfiol iS: a leveles karfiolt a korábbi 5,80-nal szemben 4 forint 80 fillérért, a tisztított karfiolt a múlt heti 2,80-nal szemben 6 forint 40 fillérért, árusítják. A többi cikk bolti ára nem változott. Az alma kilója továbbra is 4 forint és 6,60 között változik, a körtét 7,20-ért adják, míg a burgonya kilója 3,50-be, a vöröshagyma 4.60 fotrintba kerül, a lila csemegehagyma ára pedig 6,40. Kedvező a Búza téri piacon a baromfikínálat is. Csirkét a korábbi, kilónkénti 24—25 forinttal szemben ezen a héten már 20 forinttól lehetett kapni, a tyúk ára pedig 22—23 forint között váltakozik, a tömésre alkalmas sovány libát pedig kilónként ugyancsak 20 forintért árusítják. Darabonként 10 fillérrel olcsóbb lett a' tojás is. amelyből, szintén megfelelő a kínálat: darabját a piacon jelenleg 1,80—2 forintos áron adják. A neve: Dióbél Szombaton színház született Tóth Tibor (az egyes számú rabló) és Körei Katalin (a képén, mint fogadósné). A színház persze nem szombaton született meg, hanem hosszú hetek, sőt, hónapok alatt. Lapunkban több alkalommal megjelent a Prológus Színházi Alapítvány felhívása- pályázati szelvénye, amelynek nyomán több száz javaslat érkezett hozzájuk a leendő színház elnevezésére. Csabai János és társulatu a sok-sok ötletből Kiss Olgáét, a Mátyás király Úti Óvoda ve- zetőjéét fogadta el - így leíi az ifjúsági és gyermekszinpad neve Diobél Gyermekszínház. Az 5000 forintos pályázati jutalmat a szombat délelőtti premieren, a Babszem Jankó bemutatóján vette át Kiss Olga. Az előadás után áz együttes a mintegy 700 pályázó között további ajándékokat osztott ki — sorsolás útján. A Bigatton tortáját Andor- káne Matisz Cecília, a L azo- la Henrik Általános Iskola tanárnője, Pócsik István Kis herceg-plakettjét Csirmaz Edit, Mizsik Istvánné kiskereskedő édességcsomagját Jámbor Dániel, Horváth Béla édességcsomagját Zattler László, végül, de nem utolsósorban a Kazinczy utcai kis- áliat-kereskedás tulajdonosának, Lázár Sándornénak az ajándékát — egy madarat, kalitkával — Szádvári Judit és Zsuzsa kapta. A Rónai Sándor Művelődési Központ az otthona az új színháznak. Nagyszerű vállalkozás, remek az első előadás, a társulat érdemes arra, hogy a közönség életben tartsa az együttest. Csabai János rendezte a Babszem Jankót, amelynek szereplői—létrehozói között profik és amatőrök egyaránt vannak. Ám óvatosan kell bánni az ,,amatőr” jelzővel, mert például Zoller János színésznek valóban amatőr — az előadásnak ő az egyik főszereplője, erőssége —, de zenésznek, zeneszerzőnek nem kezdő. Ugyanitt Szántó Dezső „amatőr” díszlettervező viszont grafikusnak profi. Szani Emese színésznőnek új. táncosnőként azonban — ha nem is „régi”, a Miskolci Nemzeti Színház Lánckarának kiválósága. Bodó Séra Sándor ugyancsak a Miskolci Nemzeti Színház dolgozója — műszaki dolgozója —, most színészként mutatkozik be. A két Babszem Jankó: Hajnal Gábor és — a másik szereposztásban — Tóth Zoltán, a Felsőzsolcai Művelődési Ház színjátszóstúdiójában bontakoztatta ki eddigi tehetségét. A premieren Hálnál Gábort láttuk, pontosabban nagyrészt hallottuk. (Kerényi László felvétele) mert a színfalak mögül mikrofonon, erősítőn keresztül kölcsönözte hangját a bab- szemnyi, természetesen nem látható Jankónak. Csak akkor jelent meg a színen, amikor Babszem Jankó nagy kisfiúvá varázsolódott a csodafű révén. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szinte nem találtam hibát a produkcióban. TaMa este Hobo-koncert lesz az Ady Művelődési Házban. A műsor 7 órakor kezdődik. Ián csak olyan apróságot, hogy a kiváló humorú Zoller János három szerepéből (szegényember, kocsmáros, király) kettő nem különült el eléggé, de ez elsősorban a smink és jelmez dolga. Ugyanezt éreztem Körei Katalinnál, aki szintén minden dicséretet megérdemel, igaz, ha valaki a társulatból, ő eddig is igazán otthon volt a színpadon. (A szegényasz- szonyt, a kocsmárosnét és a királynét még jobban meg kell különböztetni egymástól.) Bodó Séra Sándort az Isten is rabló Il.-nek teremtette, de biztos vagyok benne, ha legközelebb más szerepben látjuk, arra is elmondható lesz ez. Tóth Tibor ugyancsak „színházról pattant”, a két rabló közül ő a főnök, kellően ellenszenves a gyerekeknek. Szani Emese (boszorkány) néha inkább jó tündér — természetesen szerepe szerint —, sajátos, jópofa mozgással teszi még mulatságosabbá a figurát. Hajnal Gábor egyenértékű tag a társulatban, csepp megilletődöttség sem érződött rajta. Nem szóltam a másik szereposztás szereplőiről — Tóth Zoltánról, Homor Katalinról, Gál Ildikóról, Farkas Sándorról és ifi. Mucsi Sándorról —, mert velük nem láttam az előadást. Ha hasonlóan jók, mint a premier szereplőgárdája, baj nem lehet. Sok sikert, Dióbél! (szabados) Az együttes Tábortűz mellett című új nagylemezét mutatja be. Ma Hobo-koncert A nyéki „baráti kör” is belefáradt Berta bácsi von- szolásába. Jó volt látni, bátorítólag hatott, hogy effajta cselekedetünkkel nem álltunk egyedül a menetben. Az is ezen a napon fordult elő először, hogy pihenőt rendeltek el őreink, amit „egészségügyi” célra ki-ki felhasználhatott. Mindaddig kisebb szükségleteinket menet közben kellett elvégezni. Szürkületkor egy újabb tanyához érkeztünk, ahol többszáz ember fedett elhelyezésére nem volt lehetőség, ezért a széna- és szalmakazlak térségébe tereltek bennünket, és váltott őrséggel vigyáztak, nehogy újabb szökés forduljon elő. Engedélyt kaptunk, hogy a lakatlan tanya kútjából ihassunk. Az állott kútvíz sokaknál további gondokat okozott. Elalvás előtt ki-ki a kisebesedett lábát ápol- gatta, mosogatta, gatyavagy ingdarabbal kötözgette. Már sötét volt, amikor egy szovjet gépkocsi érkezett: sós eibakot hozott számunkra. Aki bírta, marta alapon élelemhez jutott az élelmesebbe. A jó puha szalmában első nyugodt éjszakámat tölthettem el, azonkívül, hogy megszerzett tetve- im igencsak „követelőztek” rajtam. Megszoktam őket, tudomásul vettem létezésüket. Már nem volt kétséges, hogy Debrecenbe kísérnek bennünket, ami megítélésünk szerint 20—25 kilométerre lehetett. A reggeli sorakozónál szánalmas látványt mutattak a lázas, hasmenéses, teljesen legyengült betegek, akiknek kevés reménnyel, de folytatni kellett kálváriájukat. Nem sokáig, mert közülünk még Debrecenig ketten, a korábbi bajtársunkhoz hasonló módon „selejtezésre” kerültek. Megrázóan szörnyű pillanatokat éltünk át ekkor, látva a sors kegyetlen, megfellebbezhetetlen ítéletét. Ma neki, holnap nekem hangozhat el a végszó. Feltehetően az eredeti, induló létszámmal kellett elszámolni az őröknek Debrecenben. Feltalálták magukat! Egv-egy községen átha- ladtunkkor soraink közé állítottak fiatalabb embereket. Balmazújvárosban történt, hogy a közöttünk menetelő fiú felismerte édesapját, aki a járdán haladva szalmát vitt a hátán. Az apa fiát meglátva letette a szalmát, és hozzárohant a foglvok közé. A hát szalma a járdán maradt, mert apa és fia sorstársakká váltak. Debrecenben, a pavilon laktanyában őreink „hiánytalanul” átadtak bennünket. Ezt követően alsóruhára kellett vetkőznünk, ruháinkat ki kellett forgatnunk, zsebkendőnkön kívül semmi sem maradhatott birtokunkban. Zseb- és karórák, bicskák és egyéb tárgyak egy halomba kerültek. Itt szabadultam meg én is karórámtól, zsebkésemtől. A teljesen kimerült Berta bácsit én segítettem levetkőzni, mert lábait már nem bírta felemelni. Gatyája szárában rengeteg százpengős volt, amelyektől az istennek sem akart megszabadulni, hasznavehetetlenségét nem akarta tudomásul venni. A még „pincelakó” koromban is viselt fehérneműm — tele tetűvel és serkével — megállapíthatatlan színűvé vált, az izzadtságtól megkeményedett. Ürömben öröm volt számomra, hogy Berta bácsi már-már reménytelen vonszolásától megszabadultam. A gondosan őrzött laktanyán belül megmutatták, hogy melyik épületbe menjünk magunknak helyet keresni. Csak ott találtunk helyet a vaságyakon, ahol szalmazsák sem volt, mert mint megtudtuk, a korábban útnak indított transzport-szerelvény fogk-ai kiürítve magukon vitték Több ágyon ketten is feküdtek, mivel így egymást is melegítették. A kitört ablakú épületben semmiféle fűtés nem volt. Lefekvés előtt valamilyen meleg ételt és kenyeret kaptunk, kölcsönkért edényekből ettünk. Aki csajkával, netán kanállal is rendelkezel kiváltságosnak számított. Nemcsak az evőeszközhiány okozott gondot az étkezésnél, hanem az a tény is, hogy az izomlázas végtagok nem akartak engedelmeskedni gazdájuknak. Terepszemlét tartottam az épületben. Az egyik ágyon egy halott feküdt, még szalmazsák is volt alatta. Segítséggel kivettem alóla. Berta bácsi is megörült, hogy ketten elalszunk rajta. Nem mertem neki elárulni, hogy tetves vagyok, mert azt gondolta volna, a kényelmemet keresem. így az éjszakát egy ágyon töltöttük. Három napig voltunk a pavilon laktanyában. Napi kétszeri étkezés, a sérültek minimális orvosi ellátásban részesültek. Én napközben bejártam az összes épületet, ismerősöket kerestem. Senkit sem találtam. Azt azonban lépten-nyomon tapasztaltam, hogy nagy volt a foglyok között a szökési szándék. Szennyvízcsatorna húzódott a laktanya alatt, több aknafedéllel. Csak hallottam, de nem láttam, hogy a korábbi napokban éjszaka ezeken keresztül szöktek meg többen is. További sorsukról senki sem tudott. Azt azonban láttam, hogy a laktanya vasút felőli kerítésének szögesdrótján egy szökni akaró civilruhás halott lógott. Elrettentés céljából az őrök egész nap nem távolították el. A társaimhoz viszonyítva (köszönhetem a sportnak) hamar erőre kaptam, jobban fel is találtam magamat. A negyedik napon korán ébresztettek bennünket. A több ezer embert sorba állították. A feltűnően betegeket, sebesülteket „kiselejtezték”. Egyértelművé vált, hogy újabb transzportot indítalak. De hová? (Folytatjuk) Lévai Kálmán Négy év szovjet földön, a halál árnyékában 6. Áz apa is beállt a menetbe (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései)
