Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)

1990-11-20 / 269. szám

Miijén, nverskek Soha jobb tornaórát, mint az ilyen! A tanárnő „jégre vi- síi” a gyerekeket, akiknek csak egy ugrás a műjég, hiszen innen, a szomszédból, a 7-es iskolából jöttek. De évek óta tart jeges testnevelésórákat a még közelebbi szomszéd, a 11-es is. És jönnek a gyerekek — együtt, egyenként és osz­tálykötelékben — a város távolabbi pontjairól is. Mert ko­rizni jó. (Herényi László jelvételei) MM • 'I 1'* .* -:ía •** fe b A MISKOLCIAK NAPILAPJA Szervezeti változások az egészségügyben 2. A betegek ne éressék meg Dr. Katona Zoltán főigazgató az elképzelésekről XXII. ÉVFOLYAM, 269. «ZÄM 1990. NOVEMBER 20„ KEDD 5,20 FORINT A közelmúltban a Népjó­léti Minisztériumba hívták össze a nagy egészségügyi intézmények vezetőit, hogy ismertessék velük az egész­ségügyi reform koncepcióját, A TVK és a privatizáció A változás vonalában Beszélgetés az új vezérigazgatóval Néhány nappal ezelőtt új vezérigazgató mcliett dön­tött a Tiszai Vegyi Kombi­nát vállalati tanácsa. A négy pályázó közül Pálfi Sándort választották a kom­binát első emberévé, aki fiatal kora ellenére csak­nem harminc éve dolgozik a vállalatnál. Leginkább közgazdasági szemléletével, új gondolataival vált ismert­té a kombinátban, ahol leg­utóbb vezérigazgató-helyet­tes volt. Pálfi Sándnr november 15-től tölti be a vezérigaz­gatói munkakört, s első munkanapja után kérdeztük arról, ami sokakat foglal­koztat: hogyan tud tovább­ra is mindenkinek biztos ke­nyeret nyújtani? — Valóban ez volt ar egyik központi gondolata annak, amit pályázatomban a TVK jövőjével kapcsolat­ban megfogalmaztam, ám ez összefüggésben van egy sor, a TVK jövőjét alapve­tően meghatározó célommal. Egységes egészként lehet ke­zelni a TVK munkaerő- megtartó erejét, és azt, hogy a kombinát eddig elért eredményei, jó hírneve kö­teleznek bennünket. Szoros összefüggésben van mindez azzal a privatizációval, amely saját feltételrendsze­rünkből adódóan, jobb a népgazdasági átlagnál. A termelőeszközök színvonala magas, az itt dolgozó mun­katársak tapasztalatai igen gazdagok, amihez, ha kül­földi tőke társul, akkor igen magas szinten jöhet létre a vállalkozás. Semmiképpen sem kiárusításról van tehat szó, hanem olyan külföldi működő tőkebevonásról, amivel egy igen hatékony, nagy nyereséget hozó vegyes vállalat, vagy vegyes vál­lalatok jöhetnek létre. Mind­ehhez társulhat a biztos külföldi piac, s ezáltal ma­gának a vegyes vállalatnak is nagyobb lesz majd a be­vétele, következésképp az itt dolgozók jövedelme. Igaz, hogy újabb munkahe­lyeket nemigen teremtünk, ám azok, akik a kiváló mi­nőségű munkára képesek, nézetem szerint eddigi élet- színvonalukat megtarthatják, s a gazdasági körülmények­től függően akár emelked­het is az életnívójuk. A TVK speciális helyzetben van, s ebből kell kiindulni akkor, amikor a külföldi felekkel tárgyalunk. — Ez azt jelenti, hogy a fejlesztési elképzelések is akkor kerülnek nyilvá­nosságra, ha létrejön a megállapodás a privatizá­cióról? — A külföldiekkel való tárgyalásoknál az első és a legfontosabb, hogy egyeztes­sük stratégiai fejlesztési el­képzeléseinket. Egyébként a korábbi beruházásokról szól­va elmondhatom, hogy jól halad a kissűrűségú polie­tiléngyár bővítésének beru­házása, s minden bizonnyal a jövő év tavaszán megkez­dődhet a próbaüzem. Az olefingyári bővítés után pe­dig több etilén gyártására vagyunk képesek. — S a több etiléngyár­táshoz lesz elegendő ben­zin is? — Megítélésem szerint a Szovjeci oíoöóI a meglévő csővezetékeken keresztül, devizáért megkaphatjuk a szükséges mennyiségű ben­zin egy részét, hiszen ez következik gazdaságföldraj­zi helyzetünkből is. Persze más forrásokból is kell vá­sárolnunk alapanyagot, de a beszerzésben a térség érin­tett nagyvállalatainak ösz- szefogására is számítunk. — A TVK az új rek­lámkampányának szlogen­je szerint a változás vo­nalában áll. Valójában mit tehetnek a környezet védelme érdekében? — Eddigi gyártelepítési szempontjaink között első helyen állt. a környezet vé­delme, s mindén esetben fontosnak tartjuk ezt. Ha­tározott elképzeléseink van­nak a műtrágyagyári nitró- zusgáz megszüntetésére is, ám ez nemcsak tőlünk függ. Népgazdasági szinten kell átgondolni a mezőgazdasági és az agrokémiai felhaszná­lás helyzetét, a műtrágya­felhasználás kérdését. Ha ebben döntés születik, csak akkor lehetséges számunkra is annak a döntésnek a meg­hozatala, hogy érdemes-e hosszú távon működtetni a gyárat, tehát a csaknem két­százmillió forintos beruhá­zást is csak akkor érdemes megvalósítani. Ezzel szüntet­hetnénk meg a légtér szeny- nyezését. Ez viszont a mű­trágyagyár jövőjétől is függ. Ez is azt jelenti, hogy egy­részt meg kell felelnünk az új követelményeknek, más­részt ezeket a körülménye­ket számunkra megfelelően kell alakítanunk. Vadas Zsuzsa Tegnapi számunkban már írtunk róla, hogy az alávető változás az elképzelések sze­rint az egészségügyben az lesz: a kórházcentrikus be­tegellátás helyett a családi orvoslást megvalósító alap­ellátás kerül a középpontoa. Az orvostudományi egyete­meken ezért családorvosi tanszékeket létesítenek, a je­lenlegi körzeti orvosokat pe­dig átképzéssel készítik fel az új feladatokra. Az önál­ló szakrendelők fokozatosan megszűnnek, a kórházi bázi­son működők pedig az inté­zetek osztályainak ambulan­ciáivá válnak. Az üzemorvo­soknak betegségmegelőző munkával kell majd foglal­kozniuk. Az egészségügy irá­nyítására január 1-től orszá­gos, megyei és városi tiszti­főorvosi hivatalokat létesíte­nek, az intézetek önkormány­zati tulajdonba kerülnek, a kórházakban csökkentik az ágyszámokat és az ápolási napokat, s létrehozzák az in­tézeteken belül a betegott­honokat és az úgynevezett nővérkórházakat, amelyek­ben csak orvosi konzultációt biztosítanak, s megfelelő té­rítési díj ellenében ezekben hosszabb-rövidebb időre bár­ki elhelyezheti megőrzéses gondozásra, ellátásra szoruló hozzátartozóját — hallottuk dr. Katona Zoltántól, a Bor­sod Megyei Kórház-Rendelő­intézet főigazgatójától, aki kérésünkre összefoglalta a minisztériumban hallottakat. Az elképzelések szerint nyugati mintára változtatják meg a jelenlegi betegbiztosí­tási rendszert is. Ez három- lépcsős megoldást ígér, amelyben ki-ki pénztárcája szerint vehetné igénybe a szolgáltatásokat. Az első ilyen biztosítási forma a köz­gyógyellátás lenne, amely ál­lampolgári jogon biztosítaná mindenkinek a gyógyító és gondozó ellátást. A második körbe azok tartoznának, amelyet a társadalombiztosí­tó a meghatározandó jogo­sultság szerint finanszírozna, s a harmadik kategória len­ne az, amélyben külön, egyé­ni biztosítással vásárolhatnák meg az állampolgárok az extra kívánságaiknak megfe­lelő szolgáltatásokat. Ebbe tartoznának az úgynevezett összkomfortos hotelellátások, a különszobák és a legkü­lönfélébb egyéni igények. ® PAZAROLJÁK A GYÓGYSZERT Az új egészségügyi kon­cepcióban sarkalatos kérdés­ként kezelik a gyógyszer­ügyet. A kórházvezetőknek elmondták: jelenleg a gyógy­szerellátás 30 milliárd fo­rintba kerül évente a társa­dalombiztosítónak. Ezenkívül két és fél milliárd forintot fizet érte a lakosság, térítés címén. Évek óta mondogat­juk, hogy hatalmas pazarlás folyik a gyógyszerekkel, s ez a szakemberek véleménye szerint — noha sokféle árvál­tozás történt már — mind­máig igaz. Kiszámították, hogy, ha a gyógyszerfogyasz­tást 10—15 százalékkal le­hetne csökkenteni, oly mér­tékben nagyarányú lenne a megtakarítás, hogy akár in­gyen lehetne adni a zöldsé­get, a gyümölcsöt és a cuk­rot, melyekből az évi forga­lom öt és fél milliárd fo­0 Színház született o múlt hét szombatján. A neve: Dióbél. Az húz első bemutatója a Babszem Jankó volt. A címszerepet (is) Ok azok, képeinken: Tóth Zoltán és Hajnal Gábor. (Cikk az 5. alapítvány által létrehozott szín- kettős szétosztásban játsszák, oldalon.) rint. Ezek a számok azt mu­tatják, hogy olyan érdekelt­ségi rendszert kell megvaló­sítani az egészségügyi inté­zetekben és az alapellátás­ban, amely garantálná, hogy csak az kapjon gyógyszert, akinek szüksége van rá, és csak azt kapja, amire szük­sége van. % ÚJFAJTA NÖVÉRKÉPZÉS Alapvető változás várható az ápolási munkában is. A koncepció szerint az ápolási tevékenységet a gyógyítás szintjére kell emelni. Ezért teljesen új nővérképzést va­lósítanának meg: az érett­ségizettek hároméves alap­képzés után kapnának jogo­sítványt az ápolómunkára, ily módon biztosítanák a fel­nőtt, a gyermek és az ideg­elme szakápolói gárda hozzá­értését. A hároméves alap­képzés után, úgynevezett rá- képzéssel főiskolai végzett­séget is szerezhetnének a szakápolók. A távlati elképzelések ugyan rokonszenvesek, ám a közvetlen jövő szorító gon­dokat ígér kórházainknak. Az 1991. évre várható költségve­tés rendkívül szűkösnek tű­nik. A Népjóléti Minisztéri­um szerint az idei, január­ban megállapított pénzügyi keretre összesen 10 százalék többletet tudnának biztosí­tani, ami azt jelenti, hogy sem az ez évi, sem a vár­ható jövő évi magas infláció hatásával nem számolhatnak. Legfeljebb abban remény­kedhetnek, hogy — miután a működtetési költségek a tár­sadalombiztosító bevételeinek függvényei — nem kell majd pénzhiány miatt esetleg osz­tályokat, netán egész ! ' á- zakat bezárni. © FESZÍTETT GAZDÁLKODÁS A pénzügyi helyzet min­denesetre rendkívül feszített gazdálkodást és ezzel együtt naponkénti „kézi vezérlést” követel egészségügyi intéze­teinktől. Nehezíti a helyze­tet, hogy a kórházak új, tes­tületi vezetéséhez egyelőre még hiányoznak a pályázat útján megválasztandó gazda­sági igazgatók és ápolási igazgatók. A vezérkarok vár­hatóan december közepére lesznek teljesek. Az intéze­tek vezetőinek, a kórházak dolgozóinak felelőssége ugyanakkor jelentősen meg­nő, hiszen mindezeket a nagyszabású változásokat, a kevesebb pénz mellett úgy kell végrehajtaniuk, hogy gondjaikat a betegek ne érezzék meg. (Vége) r. c.

Next

/
Thumbnails
Contents