Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-10 / 236. szám

Mi van (mi lehetne?) a cső másik végén Ka íbi a távfűtési számla. Tisztázni kell az árarányokat és az érdekeltségi viszonyokat # Több mint nyolcszáz millió forint értékben vásárol fel cukorrépát a Szerencsi Cu­korgyár az idén. A kampány már megkezdődött, de az ehhez szükséges hitelt még nem sikerült megszerezniük. Képeinken: mossák a répát, készül a kockacukor. (Kerényi László felvételei) A cukorárus nem szégyellős Sokan fognak a szívükhöz, pontosabban a pénztárcájuk­hoz kapni, amikor benyújt­ják nekik az első teljes havi távfűtés- és melegvízszám­lát. Pedig a mostani meg­emelt ár nem a végső: az állami támogatás további le­építésére, és ezzel együtt ár­emelkedésre lehet számítani a jövőben. Most már na­gyon nem mindegy, hogy va­laki mennyi hőenergiát használ fel lakása fűtéséhez — persze mindez csak ak­kor lenne érdekes, ha ezt a felhasználást mérni lehetne lakásonként, s ez után fi­zetnénk a számlát. Csütörtökön Miskolcon ta­nácskozást rendeznek, ame­lyen éppen erről lesz szó, megcsillantva annak remé­nyét. hogy a távfűtéses la­kásokban élőknek is mód­juk lehet a jövőben a sa­ját zsebükre takarékoskod­ni. Nemrégiben arról kér­deztük Torma Ivánt, a Bor- sodtávhö igazgatóhelyette­sét. ami a cső másik végén található. Azaz arról faggat­tuk: a jelenlegi egyre bi­zonytalanabb s drágább földgáz- vagy olaj-felhasz­nálásnál milyen jobb meg­oldás jöhet szóba Magyar- országon. Miskolcon. Aki járatos ebben a szak­mában, jól tudja, hogy szá­mos korszerű műszaki meg­oldás létezik világszerte a hőenergia előállítására, köz­tük olyanok is, amelyek energiatakarékosak, és ke­vés drága földgázt, kőolajat igényelnek. Vajon ezek kö­zül bármelyik is beilleszt­hető-e a hazai viszonyok közé? Torma Iván: — Ezt a kérdést nem csak műszaki vagy tudományos oidalról keil megközelíteni, hanem onnan, hogy milyen gazdasági környezetben kell megvalósítani mondjuk egy fűtőmüvet. Nálunk ugyanis az energiatermelésben az árak manipuláltak, nem tük­rözik a valódi értékviszo­nyokat. Ennek az az oka, hogy nem piaci alapon szer­veződött ez az iparág, így az érintett vállalatok egy­más közötti kapcsolatában, illetve a logyasztókkal való viszonyában rengeteg a tor­zulás. Csak egy példát a sok közül: nem tudjuk ér­vényesíteni a távfűtési díj­ban azt. hogy egyúttal vil­lamos energiát is előállít valamelyik energiatermelő egységünk. De a Dimag Rt.- től vásárolt hulladékhő sem olcsó, mint azt gondolnánk, hiszen földgázárat fizetünk érte. Szerintem ahhoz, hogy korszerű, energiatakaiékos műszaki megoldások hono­sodjanak meg nálunk, rend­be kell tenni az árarányo­kat, tisztázni keli az érde­keltségi viszonyokat. — Mégis, mi látszik a | legkézenfekvőbb megoldás­nak Magyarország számá­ra? Hiszen mostanság úgy tűnik, hogy jó lenne minél hamarabb lazítani az olaj­tól, a földgáztól való füg­gőségünket. — Voltam egy dán—ma­gyar szakmái; konzultáción, ahol arról hallottunk,, hogy Dániában sikerült leszorí­tani a kőolajfogyasztást, ugyanis mezőgazdasági hul­ladékot ■ használnak fel energiatermelésre. Van pél­dául szalmaerőművük is. Mezőgazdasági hulladék pe­dig nálunk is. van bőven. Hozzá kell tennem azonban. ehhez első lépésben olcsób­bá kellene 'enni az elektro­mos energiát. — Miskolcon milyen megoldás jöhet szóba a jö­vőben Ön szerint, ami ol­csóbbá tenné a távfűtést? — Közös energiarendszeri kellene kialakítani a Dimag Rt. és a üig'ép üzemeivel, Mondjon le az országgyű­lési képviselői mandátumá­ról Horváth Aladár, a Sza­bad Demokraták Szövetsége parlamenti frakciójának tagja! Erre szólította fel a Phralipe (Testvériség) Füg­getlen Cigány Szervezet egyik vezetőjeként is ismert politikust a Magyar Demok­rata Fórum szegedi szerve­zete. Az MDF-esek közleményé­ből kiderül, hogy úgy érte­sültek róla: a cigányok és bőrfejűek összecsapása után Egerbe érkezett Horváth Ala­dár, és parlamenti tényfeltá­ró bizottság tagjának nevez­te magát, holott jól tudta, hogy ilyen bizottságot a kép­viselőház nem küldött ki. A szegedi MDF-esek úgy fo­galmaznak : országgyűlési képviselő részéről különösen elfogadhatatlan cselekedet­nek tartják a hatóság félre­vezetésének ilyen kísérletét. Mivel Horváth Aladár mis­kolci származású honatya, ezért úgy gondoltuk, lapunk olvasóit is méltán érdekel­heti, miként vélekedik a képviselő úr a szegedi De­mokrata Fórum közleményé­ben foglaltakról. A főváros­ban tartózkodó Horváth Ala­dárral telefonon sikerült szót egy egységként kezelve az egészet. Olyan turbinaegy­ségeket lehetne beállítani, amelyek nemcsak hőt fej­lesztenének hanem emellett villamos energiát is termel­nének. Az NSZK-ban a nagy iparvidékeken szintén egységes rendszerben alakí­tanak ki nagy távfűtőháló­zatokat. (k-ó) váltanunk. A következő nyi­latkozatot adta a Déli Hír­lapnak: — Érthetetlennek tartom a szegedi MDF kezdeményezé­sét. Nem értem, miért hal­latja szavát olyan ügyben, amelyben — mint közlemé­nyéből is kiderül —, csak zavaros és pontatlan infor­mációkkal rendelkezik. Ami az agyoncsócsált tényeket il­leti: egy nyolctagú csoport igyekezett Egerben tájéko­zódni. (Közülük négyen or­szággyűlési képviselők vol­tunk, velünk jött az egyik párt kisebbségi szakértője, a Phralipe két tagja és a Wallenberg Egyesület képvi­selője.) E csoport tagjai együtt keresték fel a rendőr­séget, a városi televíziót, s együtt beszéltünk az ügy egyik sértettjével is. Mint Csapody Miklósnak, a cso­port MDF-es tagjának tévé­híradóbeli nyilatkozatából is egyértelműen kiderült: a tá­jékozódás során sehol sem neveztük magunkat semmifé­le bizottságnak. A tényfeltá­ró bizottság kifejezés — a rövidség kedvéért — a Lu­kács Tamásnak küldött táv­iratban szerepelt csupán. Ezt a táviratot azért küldtem, mert szerettük volna, hogy Negyvenhat forintért is kapható már cukor néhány üzletben!... Korántsem rek­lámozni kívánjuk ezeket a boltokat, ellenkezőleg! Főleg azok után, hogy a nagyke­reskedelemnél, a Mátra Fü- szertnél érdeklődve, azt kel­lett hallanunk, hogy ők ja­vasolt fogyasztói árként a következőket adják meg a boltok számára: kristálycu­kor (50 kilós) 34 forint/kilo- gramm, egykilós csomagolás: 36,60. Mind a szerencsi, mind a sarkadi cukorra ezek az adatok vonatkoznak, csupán a kábái kilós csomagolás 40,80 a gyár áremelése kö­vetkeztében. Egyes esetek­egy kereszténydemokrata parlamenti képviselő is le­gyen a csoportunkban, ő azonban akkor nem tartóz­kodott Egerben. A táviratot is csak késve kapta meg, s így nem tudott velünk tar­tani. E táviratot azok közül, akiktől információt kértünk, senki sem látta! így az a velünk szemben tanúsított magatartásukat sem befo­lyásolhatta. — Ami az ügy érdemi ré­szét illeti: én a Phralipe és az SZDSZ közötti megálla­podás alapján lettem ország- gyűlési képviselő. Feladatom a cigányok érdekeinek vé­delme. Az egri események óta hasonló cigányellenes atrocitások voltak Kalocsán és Miskolcon is. Ezeket talán meg lehetett volna előzni, ha a rendőrség Egerben eré­lyesebben lép fel a cigányok védelmében. Én ezt tekintem az ügy legfontosabb tanulsá­gának. Sajnálatosnak tartom ugyanakkor, hogy a szegedi MDF ezt a tragikus és az or­szág legújabbkon történel­mében példa nélkül álló ese­tet arra kívánja felhasználni, hogy a magyar történelem első két cigány országgyűlé­si képviselője közül az egyi­ket megpróbálja eltávolítani a parlamentből. A fentiek értelmében közlöm: nem fo­gok lemondani a mandátu­momról. (bujdos) ben csaknem tízforintos ár­különbözetről van szó. Ez az, ami számunkra, a vásárlók számára szó szerint meg­emészthetetlen. Mint Nagy Zoltántól, a Mátra Füszért igazgatóhelyettesétől megtud­tuk, ők nem tudják már be­folyásolni a piacot, minden szabadáras, minden üzlet annyiért adja a beszerzett termékét, adott esetben a cukrot, amennyiért gondolja. Amennyiért nem szégyelli — tehetjük hozzá. Vitatkozik a polg ár Vajon mennyire szentírás egy terv? Hol van az a határ­vonal, amelyen egyensúlyozva megtartható az az egészséges arány, ami lehetővé teszi a polgárok számára, hogy bele­szóljanak a város fejlesztésébe, mégis érvényesülhet a szakmai hozzáértés, a tervezők tudása is? Mostanság gya­korta felteszik maguknak ezt a kérdést a városfejlesztéssel foglaiKozók, ugyanis durvul azon viták hangneme, ame­lyekben egy-egy városépítészeti döntés miatt harcolnak egymással különféle ellenérdekelt felek. Hivatkozhatunk itt a bulgárföldi garázsügyre, ahol az önbíráskodásig fajult a vita, de amikor a Hungária-székház terveit hozták nyilvá­nosságra, akkor is belefojtották a szót az építészekbe. Könnyű lenne most minderre csak azt mondani: az új onkormanyzat megalakulásával mindez rendeződik, hiszen eltűnik az a bizalmatlanság, amely a tanácsrendszert övezte a városban. Magyarán: hitele lesz a döntéseknek, az ér­veknek. Való igaz, hogy egy szabadon választott önkor­mányzat legnagyobb lehetősége az a bizalom, amit válasz­tóitól kap. De aligha valószínű, hogy hamarosan ne kelljen szembenéznie a város különböző pontjain konfliktusokkal, és ezek közül is a lakókörnyezetet érintő ügyek kezelése a legnehezebb. Mégpedig azért, mert ez az a terület a vá­ros életében, ahol a polgárok úgy érzik: a legtöbbet „nyel­ték” eddig. Kevés miskolci akad, aki elégedett lenne a hellyel, ahol lakik, nem is beszélve a város egészéről. Azt többen belátják, hogy nagy megszorítások — áremelés, romló életkörülmények — most aligha kerülhetők el, de hogy egy házat, utat, garázsteiepet épp oda és épp úgy kellene felépíteni, azt nem egykönnyen fogadják el. A vá­roslakók többségének a rendezési terv egy darab papír, és azt mondják: nem a papír a fontos, hanem az, hogy a változások a közvetlenül ott élők érdekeit is szolgálják. Sokan mondják, hogy végül is minden ügyben köthető alku. Csak éppen annak kell a kiindulópontnak lenni, hogy mindkét fél érdeke egyformán fontos, lényeges. Ez kétség­telenül bonyolítja a városrendezést, hiszen egy újabb té­nyező lép be, amely húzza-halasztja az ügyeket. Mostaná­ban egyre gyakrabban halljuk, hogy a tőke nem vár: ha valaki be akar fektetni, gyorsan kíván lépni. Mégsem le­het felmentés e néha nem rövid egyezkedési procedúra kikerülésére a töke türelmetlensége, hiszen az elmúlt évti­zedek várospolitikai gyakorlatának talán egyik legfonto­sabb tanulsága: a többség érdekére való hivatkozás nem lehet elegendő érv a kisebbség jogainak lesöprésére. Várospolitika* viták tehát lesznek, mégpedig bőséggel, és egy új önkormányzatot nemcsak az minősít majd, hogyan bírja a város költségvetését a felszínen tartani, hanem az is: miként képes ezen vitákat európai módon, és haszon­nal rendezni. Ha olyan képviselők ülnek majd az önkor­mányzati testületben, akik valóban bírják a polgárok bi­zalmát, akkor ez könnyebben megy. Ehhez persze előbb kellene menni szavazni... (kiss) Iparunk tükre A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM I ÁRU: 4.20 1990. OKTÓBER 10., SZERDA FÖHIHT A szegedi MDF távozásra szólította fel Horváth Aladár nem mond le Ruhagyűjtés az idősek számára hogy ez a fajta rendszer, amely mezőgazdasági hulla­dékra alapul, nem nagy erő­művek építésével, hanem kis egységekben valósítható meg hatékonyan. A svédek­nél elterjedtek a különféle hőszivatt.yús megoldások, mert ehhez ott van olcsó vízienergia. Magyarországon Ruhagyűjtési akciót szer­vez a miskolci Családi In­tézet október 14-ig, a Ren­dezvények Házában. A be- érkezétt ruhákat október 16. és 17. között, 9—18 óráig árusítják majd ugyanitt, s a bevétel összegét az idősek napközi otthonának a meg­segítésére ajánlják fel. * A Horváth Aladár által említett miskolci esettel kap­csolatban tegnap délelőtt tá­jékozódtak a városi rendőr­kapitányságon a Phralipe helyi vezetői. Erről lapunk 2. oldalán közlünk beszámo­lót. A Központi Statisztikai Hi- [ vatal adatai szerint január— ' augusztusban az ipari ter­melés — az 50 főnél többet foglalkoztató gazdálkodók körében — 10 százalékkal kevesebb volt, mint tavaly ugyanezen időszakban. A ter­melés visszaesése a nagyvál lalati körben következett be: | nyolc hónap alatt a 300 fő­nél többet foglalkoztató vál- * ialatok termelése 12,1 száza­lékkal csökkent, míg az 50— 300 fős szervezeteké 20,5 szá­zalékkal emelkedett. Az 50 főnél kisebb gazdálkodók körében a termelés erőteljes növekedésére utal, hogy az ipari kisszervezetek száma, amely 1989. végén 1913 volt, ez év közepén meghaladta a 3500-at.

Next

/
Thumbnails
Contents