Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-06 / 233. szám

Ha megegyeznének, példaértékű lehetne Lesz-e bele a garázsháborúban? /\épdalkörök, zenekarok lállyun Megyei egyesit alakul Tállyán, a bányász-kul- turteremben november 10- én és 11-én rendezik mega megyei népdalkörök és nép­zenei együttesek első talál­kozóját. Az életre hívók: a megyei tanács, a megyei Közművelődési Módszertani Központ, a KÓTA megyei szervezete, Tállya tanácsa és művelődési központja. A népdalkörök találkozója az első, a népzenei együtte­seké a második napon lesz. Országos minősítéssel kötik egybe a fesztivált, a minő­sítést kérők nevezési díja 1000, azoké, akik nem kér­nek, 500 forint. Október 12-ig lehet je­lentkezni, felvilágosítással és jelentkezési lappal a Szé­chenyi út 35. szám alatt szolgálnak. Idekapcsolódó hír, hogy több, mint féléves előkészí­tő munka, szervezés után, október 20-án, alakuló köz­gyűlésre jönnek össze a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontba azok, akik a B.-A.-Z. Megyei öntevékeny Zenei Egyesület megszületésénél bábáskodnak. Céljuk: a me­gyében élő. nem hivatásos együttesek és szólisták ösz- szefogása, aktivizálása, érde­keik képviselete, védelme, fellépési lehe'őségek biztosí­tása, a bemutatkozási alkal­mak bővítése, a kapcsolatok ápolása, a csoportvezetők számára a továbbképzési le­hetőségek megteremtése. Az alakuló közgyűlés dél­előtt 10 órakor kezdődik. En­nek vendége lesz dr. Tóth- pá! József is, a Kórusok Or­szágos Tanácsának főtitkára. A rendezvényre várják — és ezúton is hívják — a karna­gyokat, a kórus- és zenekari tagokat, a szólistákat, nem utolsósorban az amatőr együttesek fenntartóinak képviselőit. XXII ÉVFOLYAM, 233 SZÁM ß R IS r 4.20 1990. OKTÓBER 6„ SZOMBAT PORIBíT A MISKOLCIAK NAPILAPJA * Zola György ismert müve: Hungária, az aradi vértanúk em- lékszobrának fö alakja. Ma október haiodika van. A nemzet hőseire lapunk 3. oldalán emlékezünk. A Borsodiak Baráti Körében Találkozó a holnaposokkal Borsod-Abaúj-Zcmplén megye Budapesti Baráti Kö­re az utóbbi időben való­sággal kibérelte a csehszlo­vák kultúra Rákóczi úti há­zát. Találkozóikat jó ideje | ide szervezik, s a ház igaz­gatójával Ludovit Baltával kialakított jóviszonyuk kö­vetkeztében igencsak ottho­nosan érzik magukat a szomszéd ország kultúrájá­nak jól felszerelt budapesti hajlékában. Ennek az otthonosságnak és a velejáró bensőséges- ségnek a jegyében hívták meg ide Miskolc új folyó­iratának, a Holnapnak a szerkesztőségét is, amelyből négyen. Serfőző Simon fő- szerkesztő, Horpácsi Sándor, Tóth Imre László és Gpön- gyösi Gábor szerkesztők,, il­letve rovatvezetők tettek ele­get a meghívásnak. Az ilyen helyzettel kap­csolatban szokták azt mon­dani, hogy a szerkesztők be­mutatták a lapot. Ezen a találkozón azonban ez lehe­tetlen volt, annál az egysze­rű oknál fogva, hogv nem volt lap. Az ugyanis már el­fogyott. mind a miskolci, mind a fővárosi standokról, ígv tehát csak abból a két példányból lehetett véle­ményt formálni a Holnap első számáról, amelv tom- bo’ptárpvként szerepelt a baráti kör találkozóján. Mondanunk sem kell, hogy ez a lanhiány semmi szo­morúságot nem okozott. Sokkal inkább örömöt, hi­szen a termet olvan embe­rek töltötték meg. akik igencsak szívesen hallottak arról, hogv ebben, a lanel- adósnak nem éppen kedve­ző világban a Miskolcon szerkesztett Holnap hiány­cikk. Természetesen a laphiány ellenére is sokan voltak a teremben olyanok, akik is­merték az első szám tartal­mát és tudtak a sok dicsé­rő szó mellett észrevételeket is tenni, mind a lap kül­alakját. mind szerkesztési elvei* illetőén. Dr. Nagy Károly, a ba­ráti kör szervezője, vezető­je, folyamatos tevékenységé­nek mozgatója, s a Cseh­szlovák Kulturális Központ igazgatója a találkozó vé­gén kis fogadáson látták vendégül a miskolci lapké­szítőket. Ludovit Balla fi­gyelmességében — mint hangsúlyozta — az is köz­rejátszott, hogy örömmel ér­tesült arról, hogy a Miskol­con megjelentetett lapnak Szlovákiában élő szerkesztő­je is van, Gál Sándor köl­tő személyében. (Gy) Az alapképlet a követke­ző: adottak a garázsépítők, a lakók és a hatóság, azaz a néhai városi tanács. A ta­nács elhalálozna, hogy en­gedve a garázst epiteni vá­gyók nyomásának, kijelöl néhány teriitetet a városban a garázstelepek számára. Az egyik területen — a Bulgár­iáidon — az elgondolás azonban a lakók ellenállá­sába ütközik, akik akkor éb­rednek, amikor már az el­ső kapavágásokat tennék a garázsépítők. Ettől kezdve az egyszerű alapképlet rettentően bonyo­lulttá válik: a várospolitikai­nak induló vita, kishíján tettlegességgé fajul, lövés — igaz, hogy csak riasztó — dörren, rendőrségi vizsgálat zajlik, feljelentések, vizsgá­lati iratok, határozatok sza­porodnak. Hogy ebből mi lesz a legvégén? Azt a leg­utóbbi, békésnek egyáltalán nem nevezhető hangulatú tárgyalás után sem tudni... A lakók alapvető kifogása az, hogy a garázsíelep ■—> több, mint hatvan garázs — egy eddig csendes zöldterü­letre kerülne, túl közéi né­hány lakóházhoz. A' tanács szerint azonban a garázste­lep igen kis hányadát 'fog­lalja el a területnek,- meg­védi majd attól a zajtól, portól, amit a tervezett te­hermentesítő út okozhat a jövőben. Ettől á -ponttól kezdve azután a végtelen­ségig sorolhatnánk, mi min­denben nem értenek egyet a lakók, a tanács és a garázs- építők. Például a tanács sze­rint volt megfelelő tájékoz­tatás a garázsépítési terv- elfogadása előtt, a lakók Szerint nem. A lakók sze­rint a garázsépítők fenye­gették meg őket, a garázs­építők szerint épp fordítva történt. A lakók szerint a többség érdeke kell, hogy a Újabb szép ház a Széchenyin Egy újabb restaurált épü­let homlokzatában gyönyör­ködhetnek a város sétálóut­cáján a járókelők. A Mis­kolci Építőipari Vállalat 2. számú építésvezetőségének dolgozói levették a védőhá­lót a Széchenyi út 8. számú házának homlozatáról, amelyről most két mosolygó gipsz-figura tekint az utcán közlekedőkre. Az- épület; rhelyriek színe­zése harmonikusan illeszke­dik a szomszédos, már ko­rábban felújított házakhoz, a tervek szerint a hónap végére nyeri el végleges formáját. Akkorra fejezik be az üzletek kialakítását, és az udvari rész helyreállí­tását is. A felújítást a falak stati­kai vizsgálatával 1987-ben kezdték el, azok állagának leromlott állapota, a szüksé­ges vasbeton-megerősítések miatt húzódott el ennyire a munka. Most azonban egy kívül-belül megújult, a vá­rosközponthoz méltó épület­tel lett gazdagabb Miskolc. Hat, nagyméretű lakást alakítottak ki benne, a hom­lokzati 2 emeletes, valamint az udvarba benyúló egyeme­letes és tetőtérbeépítéses részben. Az udvari homlok­zaton függőfolyosó, valamint árkádos „tornác” teszi tet­szetőssé az épületet. A föld­szintet pedig az üzlethelyi­ségek foglalják el a főutca, és az udvar felől is. döntő legyen, és több, mint háromszáz lakó áll szemben a hatvanegynéhány garázs­építővel. A tanács szerint azonban az összvárosi ér­dek a döntő — miszerint ga­rázs és törvényes rend kell r~, nem a lakóé. A lakók szerint itt a. garázsok he­lyén ma gyerekek játsza­nak, a garázsépítők szerint ez. csak kutyasétáltató hely... Mindez csak kis ízelítő a vitatott kérdések halmazá­ból, de ezek a nézeteltéré­sek végül is érdemben nem befolyásolták a hivatali ügy­intézést, hiszen a garázsépí­tőknek ma is a birtokukban van az érvényes és törvé­nyes építési engedély. Vég­re szeretnének építeni, hi­szen benne áll. a pénzük a vállalkozásban, & amikor legutóbb a lakók szétverték a garázsok alapjait, a két és fél éve húzódó ügy újabb anyagi veszteségeket okozott. Igaz, az alapok szétverése, az önbíráskodás miatt, eljá­rás indult a lakók ellen, de ettől még sem békesség, sem garázs nem terem. • HA ODÉBB TOLNÁK... A lakók megkeresték ügyükkel a felsőbb fórumo­kat is. A Belügyminisztéri­um küldött egy levelet a ta­nács elnökének is..A levelet a tanácselnök a lakók és a garázsépítők képviselőivel is­mertette egy tárgyaláson az elmúlt napokban. A levél­ben arról esik szó, hogy a Belügyminisztérium illetéke­se nem tartja helytállónak a lakók azon állítását, hogy az egész lakótelep tiltakozik az építés ellen, ugyanakkor úgy látja: a garázstelepítés­nél a tanács messzemenően figyelembe vette a lakókör­nyezet közelségét. Aggasztó­nak nevezte az önbírásko­dást, és végezetül megbéké­lésre szólította fel a feleket. A mi olvasatunkban mind­ez azt jelenti; mi nem lá­tunk okot a beavatkozásra, oldódjon meg az ügy hely­ben, ahogy tud. A már említett tárgyalá­son zajló vita hangnemére nem is érdemes szót veszte­getni: az indulatok elsodor­ták az észérveket, de hát ezen manapság nem nagyon lehet csodálkozni. Az általá­nos egyet nem értés ellené­re, egy pont körül kezdett valamiféle egyezkedési kész­ség kibontakozni a lakók és a garázsépítők részéről. Egy­aránt azt mondták: hajlan­dóak kiegyezni, csak változ­tatni kellene a terület kije­lölésén, vagy legalább a ga­rázsok elhelyezésén, odébb tolva egy kicsit a telepet. A tanács szakértői azonban váltig állították: nem tud­nak más, jobb területet ad­ni, több kilométeres körzet­ben. Különben is, ha odébb teszik a garázsokat, ott meg más lakók fognak tiltakoz­ni. Itt merült fel egy furcsa momentum: a DVTK részé­ről még az ügy korábbi sza­kaszában érkezett egy aján­lat lapunkhoz, hogy ők ad­nának területet a garázsépí­tőknek. A garázsépítők kép­viselője most azt állította: amikor ő kereste a DVTK-t, nem akartak tudni semmi­lyen ajánlatról. • LEZÁRTÁK, VAGY SEM? Nos, itt valaki nem mon­dott igazat, mert a DVTK a lakók megkeresésére — és kérésünkre is — változatla­nul állja a régebben adott szavát: van terület garázs- építésre! A most már kellően ku­sza ügyben a lakók egyik képviselője — aki jelöltként a garázsépítés-ellenes prog­ramot tűzte zászlajára, a vá­lasztáson indulva — azzal kívánta előremozdítani az ügyet, hogy elment a váro­si tanács vb-titkárához, s elmondta: a lakók törvé­nyességi felülvizsgálatot kér­nek tőle, valamint benyújt­ják kompromisszumos ja­vaslataikat a garázsépítési terv módosítására. Bár a már idézett egyeztető tár­gyaláson hangzott el a ta­nács részéről: ők úgymond lezárták az ügyet, a vb-tit- kár nem zárkózott el az ügy újbóli megvizsgálásától. Le­het, hogy mégiscsak lesz bé­ke, egyezséggel szentesítve, a garázsháború földjén? A ta­nácselnöktől lapzártakor azt az információt kaptuk, hogy újból a helyszínen járva, le­hetőséget láttak arra: néhány garázs elhagyásával is lehet megoldást találni, de az egyezkedés az érdekelt fele­ken, a lakókon és az építő­kön múlik. Végezetül egyetlen megjegyzés még. ami tekinthető szerkesztő­ségünk véleményének is. Kez­dettől fogva azt az álláspontot képviseltük, hogy egy garázste­lep felépítése — szemben egy főút, főközmű, városnegyed, in­tézmény létrehozásával — nem összvárosi érdek! Ezért létrejöt­tében nem az a döntő, hogy szakmai, építészeti szempontból elhelyezése megfelelő-e, hanem az, hogy a befogadó környezet — a lakók — megbékél-e a vál­tozással, azaz a garázsra vágyók tudnak-e egyezséget kötni jövő­beli szomszédaikkal, vagy sem. S mi az, ami valóban összvá­rosi, közösségi érdek? Az, hogy az új önkormányzat képes le­gyen az efféle, könnyen elmér­gesedő vitákat kellő diplomá­ciával, kulturáltan elrendezni ... (kiss)

Next

/
Thumbnails
Contents