Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-04 / 231. szám

a miskolciaké a szó Postáéin): Déli Hírlap. Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 18*221. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, bogy panaszaik kai, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Csökkentik az adminisztrációt Szeptember 20-i rovatösszeállításunkban közöltük S. S. miskolci olvasónk levelét, Miért kiváncsiak a gázmüveknél az életkoromra? címmel. Olvasónk a bürokratikus ügyinté­zés. a fölösleges adatkérések miatt reklamált írásában. Pa­naszával kapcsolatban az alábbi tájékoztatást kaptuk a TIGÁZ Miskolci üzemigazgatóság vezetőjétől, Katona Zol­tántól: „Olvasójuk és egyben gázfogyasztónk az adminisztrációs fogyatékosságokra hívja fel figyelmünket. Tájékoztatom a szerkesztőséget, és így levélírójukat is, hogy eddig a régi gyakorlatnak megfelelően, két példányban küldtük ki a megrendelőink részére az elvégzett munka számláit, tekin­tettel arra, hogy az ingatlankezelő vállalat a kezelésében lévő lakások gázszerelési munkáinak költségét 50 százalék­ban átvállalta. Ennek lebonyolításához kellett a plusz pél­dány. Fogyasztóink idejének kímélése érdekében kérés nél­kül minden esetben két példányt postáztunk. A közelmúlt­ban a MIK megszüntette a hozzájárulását, így T._ Fogyasz­tónk észrevétele jogos. Intézkedtem, hogy a jövőben csak egy példányban küldjék ki a kivitelezésre vonatkozó szám­lákat. Tájékoztatásul közlöm: sajnos, egyre gyakrabban fordul elő. hogy megrendelőink a munka elvégzésének költségeit többszöri felszólításunk ellenére sem fizetik ki. Ilyen esetben perelni vagyunk kénytelenek az adóst. A per indításához pedig szükséges a név, személyi szám, anyja neve, lakcíme. A kivitelezés megrendelésekor viszont nem tudhatjuk előre, hogy kik lesznek a nem fizetők, így vala­mennyi megrendelőtől kérjük a fenti adatokat. A telefonszámra pedig azért van szükség, hogy az idő­közben felmerülő problémákról (például a kivitelezés idő­pontjának elhúzódása, készülék hiánya stb.) időben értesí­teni tudjuk a fogyasztót. A levél írója azt kérdezi, hogy miért kell a személyi iga­zolvány száma mellé még a személyi száma is? A személyi azonosság megállapításához csak az egyik adat szükséges. A személyi szám információval szolgál, ezért azt célszerű megkérnünk. Őszintén sajnálom, hogy a túlzott adminisztrációnkkal bosszúságot okoztunk, amiért ol­vasójuk szives elnézését kérem. De köszönettel fogadtam észrevételeit is. Munkánk során arra törekszünk, hogy te­vékenységünk fogyasztóink teljes megelégedését szolgálja. Tudjuk, hogy a ml létünk fogyasztóink bizalmán alap- szik.” x > 1*- .-fVi így „falaz” a MIK Nem szeretem a sajtóvitát, de a MIK igazgatója kény- szerített rá. A Déli Hírlap május 7-i számában ugyanis A miskolciaké a szó rovat­ban „Ledől a fal” című le­velemben arról írtam, hogy a Felszabadítók útja 22—24. szám alatti ikerház teraszá- nák utcára néző fala ledől­ni készül, és nem csak a kisebbik szobám fala repedt meg ezáltal, hanem az alat­ta levő járdarészen közleke­dőkre is veszélyt jelent. Ezt követően „Újjáépítik a falat” címmel az ingatlanke­zelő igazgatójának tájékoz­tatása szerint szó szerint az alábbi szöveg jelent meg: „A Miskolci ingatlankezelő Vál­lalat tervezőcsoportja az at­tikafal műszaki állapotát fe­lülvizsgálta. Jelenlegi álla­potában nam balesetveszé­lyes, azonban a fal állé­konysága a jövőben jelentő­sen romolhat. Végleges meg­oldást a fal elbontása és új­jáépítése jelent, amit szak­embereink 1990. augusztus 30-ig elvégeznek.” A MIK az idézett ígéretét nem tartotta be, holott lel­kiismeretes házfelügyelőnk többszöri bejelentése után még 1976-ban is azt a vá­laszt adta, hogy intézkedik az attikafal lebontása és új­rafalazása ügyében. 1976. de­cember 13-án kelt leveliik befejező szövegrészét idé­zem: „A megrendelt munkát vállalatunk az 1/1971. (II. 8.1 Korm. sz. rendelet 57. pa­ragrafusa 3 b. pontja értel­mében egy éven belül elvég­zi, illetve elvégezteti,” Ennek már 14 éve. és a fal lebon­tását, illetve újrafalazását a MIK kétszeri írásbeli nyilat­kozata, illetve ígérete ellené­re sem végeztette el. Annyit tett csupán, hogy egv mar­kolódarus géppel a vakola­tot a fal külső oldaláról le­vakarták. olvan szerencsét­len módon, hogy az otromba markoló a lakásom külső fa­lából is kimart jókora ré­szen néhány téglát, és e dur­va rombolás folytán az atti­kafal és a lakásom terasz félé néző külső fala között meglehetősen nagy rés kelet­kezett. Most a lakásom kül­ső téglafala —, ahol a mar­kológép belemart, — úgy néz ki, mintha kisebb méretű ágyúlövedék becsapódási he­lye lenné, holott azelőtt sér­tetlen és szilárd volt. Ezt követőén állítólag az Északterv által készített terv alapján a szóban forgó atti­kafalat több, mint harminc • helyen átfúrták, és egy szé­les, sínszerű vasszerkezethez rögzítették. Magát a vasszer­kezetet tartóvasakkal teljes hosszában a ház szemben, il­letve oldalt levő falába fúrt csavarok segítségével, úgy­mond „kipányvázlák.” Igaz, az én lakásom falába is be­lefúrtak több ilyen csavart, arról nem is beszélve, hogy mivel a lefolyócsatorna út­jukban volt, azt egyszerűen leszerelték és félredobták. Bár laikus vagyok, de a MIK-nek ez az eljárása in­kább rombolás, mint javító művelet volt, hiszen a nagy járműforgalom miatt a ház folytonos rezgésben van. Így az attikafal a vasszerkezet­tel együtt, a falba fúrt csa­varokkal együtt rezeg. Tele­fonon történt bejelentésem­re több szakember kijött, és igyekezett meggyőzni arról, hogy ez a helyes megoldás, és az azelőtt teljésen ép'tég­lafalamnak a markológéppel történő megrongálása az „tervszerűen” történt, mert szerintük á levakart téglák leperegtek volna a jáfókélŐk- re. Kijelentették, hogy.a ki­mart téglafalat a MIK nem állítja helyre, illetőlég nem javítja ki. Igv kénytelen le­szek az illetékes minisztéri­umhoz és a bírósághoz for­dulni, megfelelő kivizsgálást és jogorvoslást kérhi a szán­dékos rongálás miatt. Ugyanez vonatkozik az ugyancsak el nem ismert, életveszélyes kémények ügyé­re is. Horváth Dezső Miskolc Felszabadítók u. 24. Kioktattak Ha nem tudtam ed­dig, milyen is a hús­ipar egyik terméke, az úgynevezett lángolt kolbász, az elmúlt pén­teken úgy megismer­tették velem a tulaj­donságait, hogy ősz le­jemmel belepirultam. Rakott krumplit szán­tam szombati ebédnek. S mivel a hozzá­való krumplit • és to­jást a Búza téri pia­con vettem, hogy időt nyerjek, úgy döntöt­tem, a kolbászt a Vá­sárcsarnok oldalában levő Mini-csemegében veszem meg. Sokszor és szívesen vásároltam már itt, mindig ked­ves, előzékény kiszol­gálás mellett. Rápil­lantva a rúdon sora­kozó szárazárukra, lángolt kolbászt kér­tem. Viszont a pult innenső oldaláról alig­ha lehetett megállapí­tani. hogy milyen faj­tákat látok. Sajnos, lángolt kol­bász helyett leckét kap­tam. S nem is akár­milyet Mert ha nem tudnám, az nem lán­golt, hanem tokaji... S a kettő egyáltalán nem hasonlít egymás­hoz. A lángolt az egé­szen más. Tisztelt Uram! Érteit _ in a teából. Ha nincs lángolt, hát nincs. Majd veszek máshol. De a kioktató áruismereti előadásából, mármint- hofy tudnom illene, mi a különbség m két termék között, nem kértem. És nem kérek a jövőben sem... H.-né ww&MZ van m/Ms.cos0mé TARVISIO (OLASZORSZÁG) Cetik forintfizetéssel Október 12. Részvételi díj: 140# Ft ★ A Búza téri piacra, vagy egy másik járműhöz igyekvők semmibe veszik a kijelölt gyalogátkelőhelyet, és restek lemenni az alul járóba. Aki a buszok és teherkocsik közöt t cikázott tegnap, nem gondolt rá, hogy a napokban halálos baleset történt éppen ezen a helyen. Többnyire idős emberek lépnek le, minden körültekintés nélkül az úttestre, túl­ságosan bíznak magukban, vagy kisebb a veszélyérzetük. Elfelejtik, hogy az öreg lábak már nem olyan fürgék. De nem biztos, hogy aki fiatalabb, megússza. A tér közlekedése bonyolult, a gépjárművezetőknek figyelniük kell a felfüggesztett jelzőlámpákra, a térbe torkolló utak forgalmáraa benzinkúttól kikanyarodó kocsikra. A gyalogos nemcsak a saját, hanem mások életét is veszélyezteti, míg felelőtlenül a kocsik között futkos. 'Nem használ a szép szó, a kérés, a helyzet évek óta nem változik. A térről hiányzik az ál­landó ellenőrzés és az esetenkénti, igen szigorú büntetés. Vigyázat! Hamisítják! Szeretem a jó reklámot. Különösen, ha látok is ben­ne hasznosítható, megvalósít­ható ötletet. Sajnos, azonban most csalódnom kellett egy nem is akármilyen hírverés­ben. A SLICK 50-ről van szó, amely Amerikából érkezett hozzánk. Jó tulajdonságait így mutatja be a reklámszö­veg: „Használatával a súrló­dás csökken a motorban, se­bességváltóban, differenciál­műben, mozgó fémalkavré- szekben. A SLICK 50 továb­bi előnye a hasonló adalé­kokkal szemben, hogy az olajcsere idején egyszer be­adagolva, az egész motorban cirkulálva, fokozatosan egy kemény réteget képez a fém- felületeken, a súrlódás ezál­tal nagymértékben csökken. Sőt, jó hatással van az üzemanyag-fogyasztásra is.” A termék megvásárolható Shell-kutaknál is, jómagam a miskolci Lévay József ut­cában levő Blokk Kft.-nél vettem egy literes flakonnal, 6461 forintért. A használati utasítás szerint jártam el: fél litert a saját Daciámba, a másik felét ismerősöm Sa­marájába tettük. S mindezt két hőnappal ezelőtt. Vártuk az - eredményt. Ügy látszik, hiába. Semmi változást nem tapasztaltunk. A motor me­legszik, és sokat fogyaszt a gépkocsi. A napokban kezembe akadt a TVR Hét Plusz újság 37. száma. Az ötödik oldal al­ján meglepő figyelmeztetés a Az új UltfonkStponf útodóso utón - várhatóan oktőbar 5*én 18 órától ­a Déli Hírlap telefonszámai megváltoznak A: új számok: Titkárság: 42*694 Bel- és várospolitikai lovat: 42 8S8 Gazdaságpolitikai rovat: 42 666 Levelezési lovat; 42-6(6 Kulturális rovat: 42*866 Sportrovat: 42-688 Gazdasági ügyintézés: 42-845 Telefax: 42-845 VÁLLALATOK, VÁLLALKOZÓK, FIGYELEM I Soron kívül közreadjuk az Önök új telefonszámait is, ha mag kívánják hirdetni lapunkban I SLICK 50-nel kapcsolatban: „Vigyázat! Hamisítják! A SLICK forgalmazója az Ame- ró—Hun Kft. Csak akkor si­ma az ügy, ha tőlünk, vagy megbízottainktól vásárol. Vigyázat! Csalnak! Az Ame- ró—Hun Kft. csak az általa „sima ügy” felirattal ellátott és így a hamisítványoktól megkülönböztetett SLICK 50- re vállal garanciát.” Ezután kerestem fel a Blokk Kft.-t, hogy elmond­jam panaszomat: milyen pó­rul jártam a náluk vásárolt termékkel. Sőt, elmondtam azt is, hogy a flakon tetejét minden nehézség nélkül le ■tudtam csavarni, így aztán felmerül az emberben a kér­dés, hogy egy ilyen drága anyagot talán másként, illet­ve biztonságosan kellene cso­magolni. Felvetésemre az el­adó levett a polcról egy do­bozba csomagolt SLICK 50- et, amelyen a „sima ügy” is szerepelt. Viszont a doboz­ban levő flakon tetejét egy kis elfordítással levette, majd visszacsavarta. Hát valahogy itt nem ér­tem a dolgot. Egy 37 forin­tos citromlé lezárása bizton­ságosabb, hiszen ha már egy­szer lecsavartuk a kupakját, nyomot hagy maga után, Vi­szont egy ilyen drága, agyon­reklámozott terméket ilyen hányaveti módon originál- nak. Ezért után bennem is megerősödik a felvetés: Vi­gyázat! Csalnak! Csak az marad a talány, hogy kik, hol és hogyan? Káromat ugyan senki'nem téríti meg,.de káp^'Si’egy jó tanácsot a. kft.-től-.rforduljak a Xermi.bez. De ettől niég a polcon levő, szemrevétele­zett flakonok zárása — és ezáltal a termék minősége — nem lesz biztonságosabb és szavatoltabb. L. J, (Pontos cím a szerkesztőségben) „Biztos megegyezünk...” Nemrégiben egyik napilapunkban nem kis meglepetéssel olvastam az alábbi hirdetést: „200 000—600 000 Ft-ig vásá­rolnék lakásom berendezéséhez Mária Terézia-korabell ta- bernákulumot, komódot, íróasztalt. Biztos megegyezünk..; jeligére. Azóta biztos létre is jött már az egyezség. Mert külön­ben mit ér egy otthon, ha csak hazai bútorgyár terméké­vel van berendezve. És mit ér az a levél, és milyen hatása lehet, amelyet nem Mária Terézia-korabeli íróasztalon ír­nak? Mondhatnánk, ízlés dolga. Igen, ha mindenki számára elérhető ízlésről beszélhetnénk. De valahogy arcpirító egy ilyen hirdetés szövegét még elolvasni is, miközben elsze­gényedésről, az emberek kenyér-gondjairól hallunk lépten- nyomon. És mit szól egy ilyen hirdetéshez az a miskolci, avasi lakótelepen élő olvasónk, aki már hosszú évek óta járja a hivatalokat, mert kisajátított régi otthona helyett olyan bérházba kellett költöznie, aminek a falai penésze­sek, vizesek. S bútorai is tönkrementek az évek során. És itt sajnos, még mindig nincs biztos megegyezés, csak az ügyiratok szaporodnak. De az is biztos, hogyha a hirdető ilyen lakásban élne, aligha tudná berendezni korabeli bú­torokkal. Nyilván olyan lakásban él, amihez a fenti búto­rok dukálnak. Legyen hozzá szerencséje. Jobban izgat azonban az, mikor ér véget panaszosunk hosszú kálváriája. És mikor záródik le megnyugtatóan a penészes, vizes ott­hon ügye. Talán, ha lenne egy antik íróasztala?.;. H.-né Módosították a tervet Augusztus 16-i rovatössze- áilításunkban közöltük O. J. olvasónk levelét, amelyben a mezőkeresztesi csomópont átépítésével kapcsolatban hívta fel az illetékesek fi­gyelmét egy balesetveszélyes útszakaszra. Levélírónk pa­naszát a Miskolci Közúti Igazgatóság megvizsgálta, és az alábbi tájékoztatást kap­tuk Stoll Gábor műszaki igazgatótól: „Egyetértve a cikkben foglaltakkal, a kifogásolt íves útszakaszt — tervtől el­térően — módosítottuk. Mintegy 2 méterrel megszé­lesítettük, így a közlekedés során a baleseti veszélyhely­zet kiküszöbölése megtör­tént. Szeptember 17-én a műszaki átadás-átvételi el­járásra is sor került, és to­vábbi kifogások már nem merültek fel."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents