Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)
1990-10-31 / 252. szám
DH SPORT DH SPORT \ DH SPORT jfj* A Miskolci Autósport Club színeiben,,• Két Tibor a volán mosott . Jövőre a Kati I-hen indulhatnak jjc A két Tibor, Sziklai és tünk a versenyévadban. Veszprémben és Pécsett a dobogó második fokára állhattunk, és Balatonföldvá- ron lettünk harmadikok. A pécsi futamon közel álltunk a győzelemhez, végül „csak” második hely jutott. Ha nyertünk volna, a bajnokság a miénk, megosztás nélkül. — A ralisok legtöbbet talán az autókra panaszkodnak. A ti gépetek hogyan szuperált? — Semmi panaszunk nem lehet rá, és ez a szerelőgárdának köszönhető. Egyszer sem hagyott cserben minket a kocsi. — A versenyzés ma már elképzelhetetlen szponzorok nélkül. Honnan tettetek szert támogatókra? — Legtöbb esetben személyes utánjárással szereztünk szponzorokat, hiszen még teljesen ismeretlenek voltunk a sportágban. Szervezetileg a Miskolci Autósport Clubhoz tartozunk, és sokat segítenek nekünk a szervezési munkákban. A támogatókat úgy tudtuk meggyőzni, hogy őszintén, kertelés nélkül elmondtuk, hogy mihez kérjük a segítséget, és mi mit tudunk nyújtani érte. Ma már piaci alapon leJticsó, mögöttük a versenygép. hét szponzort szerezni. Mi a tudásunkat, illetve a reklámfelületünket kínáljuk a pénzért cserébe. A kettő természetesen összefügg. A jó szereplés több lehetőséget biztosít a hirdetések „megmutatására”, az ezért kapott pénzből mi az eredményességünk alapfeltételeit tudjuk biztosítani. — Név szerint kik a támogatók? — Külföldi szponzoraink akadtak, a német Schubert és Schrick cégek. Az előbbitől például bukósisakokat, az utóbbitól autóalkatrészeket kaptunk. A hazaiak közül a Sajó Rt., az encsi Abaúj Bútor Kft., a Budapest Bank leninvárosi ki- rendeltsége segített. — Jövőre az első osztályban indultok, az esélyek még nem ismertek. Hogyan készültök a versenyzésre? — Óriási presztízsharc folyik a műszaki fejlődés terén, ha versenyben akarunk maradni a pályán, ezt is vállalnunk kell. Űj, jobb kocsi után kell néznünk, ehhez újabb szponzorok kellenek. Természetesen nekünk is fejlődnünk kell. A többit majd meglátjuk... (szaniszló) sk Versenyben az 1300-as Lada Két miskolci srác, Jacsó Tibor és Sziklai Tibor gondolt egyet, és elindult a tavalyi másodosztályú autós ralibajnokságon. A versenyévad végén az abszolút kategóriában az első-második helyen végeztek. Ez önmagában is dicséretes teljesítmény, ők azonban nem elégednek meg ennyivel. Jövőre — elért helyezésük alapján — jogot nyertek arra, hogy az első osztályban versenyezzenek. És ők élni kívánnak jogukkal... A gyerekek még megértik egymást Barátság és sport Soha nem rajongtam korszakos eszmékért, mert ha az a bizonyos kor elmúlt, nekünk csupán az avasoúott ideológia (vagy éppen történelmi zsákutca) maradt. Az' újkori olimpiák meghatározó , gondolatát — „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos!” — akár a fejfámra is véshetnék. Miért kezdem ilyen „íenn- költen” ezt a röpke dolgozatot? A közelmúltban a DVTK stadionban jártam az 1978—80-ban született gyerekek atlétikai versenyén. Természetesen nem a sportélmény kedvéért, csupán amiatt, hogy tízéves fiam engem kért meg: vigyem el a versenyre. Nagy reményeket táplált a hatvan méteres síkfutásban, de rövidesen rá kellett jönnie: nem ő a televízióban megcsodált Ben Johnson. Ettől egy kicsit elszomorodott. Több, hozzá hasonlóan szomorú gyerekkel találkoztam aznap. Főleg olyanokkal, akik nagyon szerették volna megmutatni az őket kísérő szülőknek, hogy milyen hálás gyerekek, s nem hoznak szégyent őszülő fejünkre. Azt a kisfiút különösen megsajnáltam, aki tizennyolc métert dobott kis- labdával, miközben társai jó harmincra hajították a szert. Szinte nem mert apja szemébe nézni, aki, olyan márkás cipőbe bújtatta a le- génvke lábát, hogy azt élvonalbeli atlétáink is megirigyelhették volna De ő sem vesitett. Már csak azért sem mert néhány fiú odament hozzá és vigasztalta: miért nem mentél ki a fehér vonalig? Egy „csomó” métert elvesztegettél. A srác szepegve mondta- én életemben most dobtam először. .. Hogy a történteket leírtam, annak oka van. Elkérhettem volna a verseny jegyzőkönyvét, s az újságban közölhettük volna a győztesek nevét, viszont azt gondolom, most nem ez a fontos. Lényeges viszont az. hogy a gyerekek egyelőre még megértik egymást. Akár félsz,avakból. akár egy barátságos tekintetből is. Azok a barátságok, vagy csupán ismeretségek, melyek a sportpályákon születnek. lehet, hogy egy életre kihatnak. Példákkal is szolgálhatok erről. Amikor Tiszavasváron NB II-es bajnoki kézilabda-mérkőzést vívott az akkor még Borsodi Bányász névre hallgató férfi kézilabdacsapat, a feljutás volt a tét. A hazaiaknak semmi. Viszont azt mondták a kezdés előtt: innen még senki nem ment el ponttal. Ti sem fogtok. Igazuk lett. kikaptunk. A mécsesét a közeli városból érkezett bírók vezették. Ahogy kellett. Tudtuk, hogy jobbak voltunk a pályán, s a mérkőzés után azért is vitattuk az eredményt. Aztán megjelent az ellenfél legjobb játékosa, természetesen egy régi barát, Gazdag Barna, s csak annyit szólt: nagyon jók voltatok, de most nekünk kellett nyerni... Magyarázat: „Nálunk a foci mellett a kézilabda a .legfontosabb szórakozás, ha nem győzünk. az egész falunak nem esik jól az aznapi ebéd.” A történtek ellenére azóta is baráti öleléssel köszöntjük egymást. Az említett kissrácokról azonban alig esik szó. Sportbarátságról, sportélményekről mégúgysem. Mindezek kivesznek, elmúlnak é® ismét kevesebb lesz a jövő gé^eráoiójénak az ■ öröksége. A szomorú élményektől, emberi kapcsolatoktól megfosztott gyerekekből szomorú felnőttek lesznek... Fegyverneki Zoltán — Hogyan is kezdődött az egész? — Tavaly őszei kezdtük el a versenyzést, egy Lada 1300-assal. Természetesen az előkészületek valamivel korábbra nyúlnak vissza, de az ötlet annak idején egy pillanat alatt • jött. Azután következett az igazi munka. Gépkocsit szerezni, csszever- buválni egy megbízható szerelőgárdát és gyakorolni. Ne gondoljon azonban senki arra, hogy „úri passzióból” vágtunk neki, és mi magunk is gazdag szülők gyerekei vagyunk. Profi módon szeretnénk versenyezni, és mivel kezdők vagyunk, ez rengeteg munkát igényel. . • A bajnokság végeredményét már tudjuk, megosztva az élen végeztetek. A részleteket azonban nem sokan ismerik... — Két második és egy harmadik helyezést szerezMegszűnik a ki$ér&i®gy Pénteken nyit a jénpá ya Péntektől újra a nagyközönség rendelkezésére áll a Miskolc Városi Sportcsarnok égisze alatt működő két műjégpálya. A sportcsarnok illetékeseitől szerzett információk szerint az idényben a hét minden napján, tehát hétfőtől vasárnapig nyitva tart a jégpálya. Aki délelőtt kíván csúszkálni, reggel 8 órától délután fél kettőig használhatja a pályákat. A délutáni korcsolyázókat 14-től 16.30- ig. illetve este 5-től 19.30- ig várják. Természetesen itt játssza bajnoki mérkőzéseit a Miskolci Hoki Club OB I-es jégkorongcsapata. A november havi hazai bajnoki fordulók 9-én, 13-án és 20-án lesznek. A meccsek alatt, délután öt órától zárva tart a műjégpálya. A belépődíjak ára a tavalyihoz képest nem változott. A gyermekek és diákok húsz forint ellenében látogathatják a jeget, a felnőtteknek harminc forintot kell fizetniük. Azok a gyerekek, akik havi bérletet szeretnének váltani, kettőszáz forintért megtehetik, ugyanez a felnőttek részére háromszáz forintba kerül. Egyetlen változás a belépő-' díjak körül, hogy megszűnt az úgynevezett kísérőjegy. A gyermeküket, fiatalabb testvérüket kísérők koruknak megfelelő, teljes árú jeggyel látogathatják az intézményt. Az intézkedésre azért volt. szükség, mert az elmúlt idényben sokan visszaéltek a .kísérőjegy adta kedvezménnyel. A Sok miskolci közkedvelt szórakozása a korcsolyázás. A BELVÁROSI KARÁCSONYI SZUPERVASÁRRA, napi 500 forintért, HELYJEGY VÁLTHATÓ, a Déli Hírlap Kft. gazdasági irodáién Telefon: 42-845. A VÁSÁR november 5-től karácsonyig tart, az Avas Szálló Fehértermében. A napijegy ellenében bárki, bármit árusíthat a Fehérterem galériáján.
