Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)
1990-10-30 / 251. szám
Cata Ms 3 pointer Tegnap óta Csoba Tamás Miskolc polgár- mestere. A polgármester úr 45 éves, végzettségét tekintve gépészmérnök és gazdasági szakmérnök. Az Agirt Innovációs Rt. ügyvezető igazgatója. Édesapja a Diósgyőri Vasgyárban volt görög katolikus lelkész. Csoba Tamás nős. felesége Jászberényi Krisztina egy kft.-nél kalkulátor. Két leányuk van, Klaudia és Médea. A család a Berekalján él, egy családi Házban, amelynek építésébe három évvel ezelőtt fogtak. A polgármesteri székfoglaló beszédben a terveivel kapcsolatban, egyebek között azt hallhattuk, hogy nem lesz boszorkányüldözés a tanácsi apparátusban. Mindenki maradhat, ha megfelel az új követelményeknek. A város vezetője a Városházán hatósági szemlélet helyett szolgáló polgármesteri hivatalt képzelt el. (Tudósítás a 2. oldalon.) II bányászok köszönik Szőke Elemér, Lyukóbánya bányavezetője telefonált tegnap szerkesztőségünkbe azt kérve, hogy lapunkon keresztül mondhasson köszönetét munkatársai nevében is a miskolci taxis válságstábnak. Örömmel adunk helyet kérésének. A múlt szombaton délben és este, majd vasárnap reggel két busz hozta- vitte a dolgozókat Lyukóbá- nyára, köszönhetően a válságstáb megértésének. Fontos volt megőrizni, fenntartani a bánya működőképességét, ehhez kaptak segítséget a demonstráció helyi szervezőitől, az MKV-tól — amely a buszokat adta —, nem utolsósorban a rendőrségtől, amely felvezető kocsit biztosított. Az Avason és a Komlóstetőn lakó érintettek a rádióból értesültek arról, hogy busz megv értük, s az is viszi haza őket. Világbanki pénzbői átképzési központ épül Eren) őben (2.) Itt nem lehet megbukni Csúcstechnológia as oktatásban I, gpspii*,.. k vöy* vvj, jr A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 251 SZÁM 1990. OKTÓBER 30., KEDD URH: 4.20 FORfiHT Békésen, nyugodtan zajlott a felvásárlás a múlt hét végén. Az emberek soha még ilyen türelmesen nem álltak sort, mondják egybehangzóan a boltosok, akik ugyancsak minden dicséretet megérdemelnek. (Kerényi László felvételei) Felvásárlás — nyugodtan, békésen Feltöltöttek az üzleteket Jövő év szeptemberében a tervek szerint megnyitja kapuit az Észak-magyarországi Regionális Munkaerőfejlcsz- tési és Átképzési Központ, a néhai MíK-telephely egy részén, Erenyőben. Ez az intézmény döntően világbanki pénz segítségével azért jön létre, hogy az egyre aggasztóbb munkanélküliség az átképzéssel, az oktatás eszközeivel is csökkenthető legyen. Dr. Szabó Endre, a központ főigazgatója arról győzött meg minket: itt egy egészen új vállalkozásról van szó, amely mint a vízbe dobott kő. mozgásra készteti a felnőttoktatás és átképzés eddigi állóvizét. Különféle ígéretekből Magyarországon nincs hiány, így érthető módon arra voltunk kíváncsiak: mitől lesz más, eredményesebb a központ munkája, mint amit eddig csináltak hazánkban... Dr. Szabó Endre: — Egy regionális tanács segíti majd a munkánkat, amelyben ott lesznek a munkáltatók, munkavállalók, az önkormánvzatok és az érdekképviseleti szervek megbízottjai. Ez a tanács figyelemmel kíséri majd a régió gazdasági helyzetét, és eldönti, milyen képzési irányokat valósítsunk meg. Hozzátenném: az intézmény támogatási rendszere olyan, hogy szó sem lehet a felesleges pazarló képzésről: ha olvan szakembereket képezünk ki. akik nem tudnak elhelyezkedni, vissza kell fizetnünk az erre elköltött összeget... Rá vagyunk, rá leszünk szorítva arra, hogy csak hatékonyan végezhessük munkánkat. Jelenleg gond, hogy sok helyen nincs döntésképes vállalati vezetés, így nehéz felmérni az igényeket. De informáoióshá- lózaiot építünk ki a munkáltatókkal, munkaerőmozgásról információval rendelkező központokkal, és képesek vagyunk rá, hogy szinte azonnal váltsunk, beindítva teljesen új képzési irányokat is. A főigazgató elmondta azt is: túl rossz hatékonyságú az a felnőttképzés, ami ma folyik Magyarországon. A központban maximum kilenc hónapig tarthat egy kurzus, hiszen az átképzés igen drága dolog. Ezt a gyorsaságot úgy érik el, hogy itt mindenkinek a személyére szabják a tananyagot. Ügy állítják össze, hogy felmérik az alany képességeit, s ha kell, írás—olvasás tanítással kezdik. A többit, mint a Lego építőjátéknál, elemenként válogatják össze, figyelembe véve, mire képes az illető, mi a cél, és hogyan tudja ezt a leggyorsabban elérni. Itt nem lehet megbukni: legfeljebb nem jut el mindenki azonos szintre, lesz, aki sok mindent elsajátít, és lesz, aki kevesebbet. De az a kevés is kézzel fogható, munkahelyben, szakmában megtestesülő eredmény kell, hogy legyen. Arról is megkérdeztük a főigazgató urat: mit szólnak mindehhez a hagyományos szakmai és felnőttképzést most lebonyolító intézmények? Nem félnek a konkurenciától? — Teljesen egyértelmű, hogy az oktatásban is piaci helyzet alakul ki. De ez a piac óriási, hiszen sajnos, rengeteg az átképzésre szoruló ember. Az viszont tény, hogy ezen a piacon nem lehet megélni abból: egy tanfolyamon a résztvevők huszonöt százaléka végzi el csak a kurzust... Kétségtelen, hogy már most érzünk a többi intézmény részéről némi kenyérféltést, de az Is igaz: sokan együttműködési szerződést kötöttek velünk. Mi mindenkivel szívesen társulunk. Csak egy a kikötésünk: a szakértőink által kidolgozott sajátos, az eddigi gyakorlattól eltérő oktatási, képzési szisztémát kell megvalósítaniuk. Azt szeretnénk, ha a központ nemcsak nevében lenne az, hanem valójában szellemi központként is működne. Elindítana egv olyan változást, aminek eredményeként valójában hatékonyan lehetne a tízezres borsodi munkanélküli tömeget átképezni, és az ifjúsági képzésbe is átültetni a korszerű gyakorlatot. * Megjegyzésként annyi kívánkozik mindehhez: végre elindul valami, ami több, minthogy ládát szögeltet- nek, vagy diói töretnek az utcára szorulókkal. Azt is mondhatnánk, hogy kapunk egy kis csúcstechnológiát az oktatásban. De hogy menynyire tudunk élni vele, az már nem elsősorban a módszerek kidolgozóin és átadóin múlik ... (Vége) (kiss) Akit csak kérdeztünk, di- i csérettel szúli arról, milyen nyugodtak, megértőek, türelmesek voltak a miskolciak mindhárom hétvégi napon az élelmiszerboltokban. Persze akadt egy-két kivétel. Ambriskó Dezső, a Miskolci Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese: — Hétfőre visszatért az élet a normális kerékvágásba, jól sikerült a reggeli indulás. Lényegében nagyobb gond a múlt héten sem volt. Remekül helytálltak a munkatársaink, azok helyett is dolgoztak, akik nem tudtak bejönni. Sokat kellett vállalni, előfordult, hogy pénteken este 10-kor még árusított a boltunk. Folyamatosan sült a kenyér, azt át is kellett venni. Rendkívül türelmesek voltak az emberek, ilyen hangulat még soha nem urakodott az üzletekben. Bélteki Györgyné, a Borsodi Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese: — Talán egyedül Ózdon volt egy helyütt hangoskodás, egyébként csak azt mondhatom, ilyen türelmesen még soha nem vártak az emberek a sorukra. Jó volt a kapcsolatunk a szállítókkal, ha kellett, tovább nyitva tartottak az üzleteink. Bodnár György, a Miskolci Sütőipari Vállalat főmérnöke: — Máskor pénteken és szombaton összesen 1100 mázsa kenyeret és pékárut sütünk. Most több, mint 1750 mázsát termeltünk folyamatosan. A rendkívüli helyzet volt az oka, hogy a vállalat történetében most először mind az öt sorunk egyszerre termelt. Köszönet a boltosoknak, volt ahol éjszaka is tudták fogadni a pékárut. És köszönet az ÉPFU-nak, meg a malom dolgozóinak a lisztért. Dicséret illeti a dolgozóinkat: nemritkán 18—24 órát talpon voltak ... Szoros kapcsolatot tartottunk az ellátásfelügyeleti osztállyal. Péntek délutánra már egészen „könnyen” közlekedtek a szállító járműveink. Vess Péter, a megyei tejipari vállalat főmérnöke: — A tej- és tejtermékek előbb, vagy utóbb eljutottak a hét végén a boltokba. Ezekből is volt felvásárlás, akárcsak a kenyérből, de jobbára ki tudtuk elégíteni a pótrendeléseket. Köszönetét mondok a boltosoknak, a szállítóknak, minden dolgozónknak. Takács Imre, a Füszért mályi raktárházának igazgatója : — Pénteken, mint derült égből a villámcsapás ért minket a blokád. A MÁV segítségével azonban sikerült kijutni a dolgozóinknak Miskolcról Málviba. Vidékre jól tudtunk szállítani, Miskolcra kezdetben kevésbé. Szombatra annyira normalizálódott a helyzet, hogy az öt gépkocsi — máskor huszonöt dolgozik —, igaz, igencsak nyújtott műszakban, mindenhová ki tudta szállítani, amit kellett. Hétfőn pedig beindult a normális élet; feltöltöttük az üzleteket. (szabados) Nem kellett tisztítani Leapadt a Hámori-tó Mínusz 120 centiméter — ennyivel alacsonyabb az átlagosnál a vízszint a Hámori-tóban. A nyári hónapokban több, mint egy méterrel süllyedt, s az azóta hullott, inkább kevesebb, mint elegendő csapadék sem tudta pótolni a veszteséget. A lehullott időszakos- eső csak arra volt jó, hogy a már megapadt vízmennyiség továbbsüllyedését megakadályozza. A tavat tápláló Ga- radna-patak .valamint a Mar- git-forrás hozama annyi, hogy éppen szinten tudja tartani a tóban a vízmennyiséget. A Hámori-tó tulajdonképpen víztároló, ellátja a szükséges ipari vízzel például a Diósgyőri Papírgyárat: ezt naponta tudják szolgáltatni. Éppen az alacsony vízállás és a csapadékszegény nyár következtében nem volt szükséges a tó tisztítása. A partot szegélyező domboldalakról nem mosta a földet az eső a tóba, s a Garadna sem szállított iszapos vizet, amely leülepedett volna. így most csak a fákról hullott sárga-barna levelek úszkálnak a víz felszínén. A tavat üzemeltető társulás, mint Piukovics József ügyvezető igazgatótól megtudtuk, most azzal a tervvel foglalkozik, hogy a jövő nyáron időszakosan, „menetrend szerint” vizet emel majd át a tóból az idegen- forgalmi nevezetességnek számító Palotaszálló alatti vízesés táplálására. Uoif kei ró a benne? Most, amikor a benzinár-ügytől hangos az ország, szinte szentségtörés a vízárról beszélni, dehát a benzinügyben vitatkozók is gyakran mondogatták: itt többről van szó, mint a benzin áráról. Ebbe a mindenbe más árak is beleférnek, például a vízé is. Mert most, amikor a barikádháború utcai történései elsodortak minden más ügyet, a miskolciak el is felejthették: néhány nappal ezelőtt vízár-ügyben odáig jutottak a dolgok, hogy az is leiródott egy hivatalos levélben, miszerint, ha nincs kiegyezés az ÉRV és a Miskolci Vízművek között, kérdéses, kaphat-e vizet a város keletről, ami a teljes vízigény több, mint 60 százalékát jelenti. Az ügy nyilvánosságra kerülését követő nyilatkozatokban már egyértelműen leszögezték: szó sem lehet az árvita miatt a város ivóvízfogyasztásának korlátozásáról. Akkor még nem tudtuk, de most már jóval bölcsebbek vagyunk, a barikádos hétvégét követően, hiszen tudjuk: az efféle vitákban sokszor mondanak olyasmit is, amit azután visszavonnak. A vízár-ügy egyébként tömören annyi: központilag úgy állapították meg a vízárakat, hogy a Miskolci Vízművek minden egyes, az ÉRV-től átvett köbméteren annyit veszít, hogy mára több, mint negyvenmilliós adósságot halmozott fel. A vízár módosításának, vagy a veszteség kiegyenlítésének ügyében tavasz óta kilincselnek innen Miskolcról, de eddig döntésre nem tudták vinni dolgot. Arról értesültünk tegnap is — érdeklődve a Miskolci Vízműveknél —, hogy a labda továbbra is a főhatóságoknál van. Várják a döntést. Kicsit tartanak attól, hogy most a benzinügy „elsöpörte” a vízügyet, és még tovább tolódik időben a várva várt döntés. így hát most ez a néhány sor csak egy halk üzenet a mai benzlnszagú és hangos napokban, hogy a két érintett vállalat és a város érdekében jő lenne, ha ezt az ügyet is tisztába lehetne tenni hamarosan. Mert nehogy a ma először összeülő új városi önkormányzatnak kelljen majd a zsebébe nyúlnia egy központi ármegállapítás miatt... (kiss)
