Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-30 / 251. szám

Cata Ms 3 pointer Tegnap óta Csoba Tamás Miskolc polgár- mestere. A polgármester úr 45 éves, végzett­ségét tekintve gépészmérnök és gazdasági szakmérnök. Az Agirt Innovációs Rt. ügyvezető igazgatója. Édesapja a Diósgyőri Vasgyárban volt görög katolikus lelkész. Csoba Tamás nős. felesége Jászberényi Krisztina egy kft.-nél kal­kulátor. Két leányuk van, Klaudia és Médea. A család a Berekalján él, egy családi Házban, amelynek építésébe három évvel ezelőtt fog­tak. A polgármesteri székfoglaló beszédben a terveivel kapcsolatban, egyebek között azt hallhattuk, hogy nem lesz boszorkányüldözés a tanácsi apparátusban. Mindenki maradhat, ha megfelel az új követelményeknek. A város vezetője a Városházán hatósági szemlélet he­lyett szolgáló polgármesteri hivatalt képzelt el. (Tudósítás a 2. oldalon.) II bányászok köszönik Szőke Elemér, Lyukóbánya bányavezetője telefonált teg­nap szerkesztőségünkbe azt kérve, hogy lapunkon ke­resztül mondhasson köszöne­tét munkatársai nevében is a miskolci taxis válságstábnak. Örömmel adunk helyet ké­résének. A múlt szombaton délben és este, majd vasár­nap reggel két busz hozta- vitte a dolgozókat Lyukóbá- nyára, köszönhetően a vál­ságstáb megértésének. Fon­tos volt megőrizni, fenntar­tani a bánya működőképes­ségét, ehhez kaptak segítsé­get a demonstráció helyi szervezőitől, az MKV-tól — amely a buszokat adta —, nem utolsósorban a rendőr­ségtől, amely felvezető ko­csit biztosított. Az Avason és a Komlóstetőn lakó érintet­tek a rádióból értesültek ar­ról, hogy busz megv értük, s az is viszi haza őket. Világbanki pénzbői átképzési központ épül Eren) őben (2.) Itt nem lehet megbukni Csúcstechnológia as oktatásban I, gpspii*,.. k vöy* vvj, jr A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 251 SZÁM 1990. OKTÓBER 30., KEDD URH: 4.20 FORfiHT Békésen, nyugodtan zajlott a felvásárlás a múlt hét végén. Az emberek soha még ilyen türelmesen nem álltak sort, mondják egybehangzóan a boltosok, akik ugyancsak minden dicséretet megérdemelnek. (Kerényi László felvételei) Felvásárlás — nyugodtan, békésen Feltöltöttek az üzleteket Jövő év szeptemberében a tervek szerint megnyitja ka­puit az Észak-magyarországi Regionális Munkaerőfejlcsz- tési és Átképzési Központ, a néhai MíK-telephely egy ré­szén, Erenyőben. Ez az in­tézmény döntően világbanki pénz segítségével azért jön létre, hogy az egyre aggasz­tóbb munkanélküliség az átképzéssel, az oktatás esz­közeivel is csökkenthető le­gyen. Dr. Szabó Endre, a központ főigazgatója arról győzött meg minket: itt egy egészen új vállalkozásról van szó, amely mint a víz­be dobott kő. mozgásra kész­teti a felnőttoktatás és át­képzés eddigi állóvizét. Különféle ígéretekből Ma­gyarországon nincs hiány, így érthető módon arra vol­tunk kíváncsiak: mitől lesz más, eredményesebb a köz­pont munkája, mint amit eddig csináltak hazánkban... Dr. Szabó Endre: — Egy regionális tanács segíti majd a munkánkat, amelyben ott lesznek a munkáltatók, munkavállalók, az önkormánvzatok és az érdekképviseleti szervek megbízottjai. Ez a tanács fi­gyelemmel kíséri majd a ré­gió gazdasági helyzetét, és eldönti, milyen képzési irá­nyokat valósítsunk meg. Hozzátenném: az intézmény támogatási rendszere olyan, hogy szó sem lehet a feles­leges pazarló képzésről: ha olvan szakembereket képe­zünk ki. akik nem tudnak elhelyezkedni, vissza kell fi­zetnünk az erre elköltött összeget... Rá vagyunk, rá leszünk szorítva arra, hogy csak hatékonyan végezhes­sük munkánkat. Jelenleg gond, hogy sok helyen nincs döntésképes vállalati veze­tés, így nehéz felmérni az igényeket. De informáoióshá- lózaiot építünk ki a munkál­tatókkal, munkaerőmozgás­ról információval rendelkező központokkal, és képesek va­gyunk rá, hogy szinte azon­nal váltsunk, beindítva tel­jesen új képzési irányokat is. A főigazgató elmondta azt is: túl rossz hatékonyságú az a felnőttképzés, ami ma folyik Magyarországon. A központban maximum kilenc hónapig tarthat egy kurzus, hiszen az átképzés igen drá­ga dolog. Ezt a gyorsaságot úgy érik el, hogy itt min­denkinek a személyére szab­ják a tananyagot. Ügy ál­lítják össze, hogy felmérik az alany képességeit, s ha kell, írás—olvasás tanítással kezdik. A többit, mint a Le­go építőjátéknál, elemenként válogatják össze, figyelem­be véve, mire képes az il­lető, mi a cél, és hogyan tudja ezt a leggyorsabban elérni. Itt nem lehet meg­bukni: legfeljebb nem jut el mindenki azonos szintre, lesz, aki sok mindent elsa­játít, és lesz, aki keveseb­bet. De az a kevés is kéz­zel fogható, munkahelyben, szakmában megtestesülő eredmény kell, hogy legyen. Arról is megkérdeztük a főigazgató urat: mit szólnak mindehhez a hagyományos szakmai és felnőttképzést most lebonyolító intézmé­nyek? Nem félnek a konku­renciától? — Teljesen egyértelmű, hogy az oktatásban is piaci helyzet alakul ki. De ez a piac óriási, hiszen sajnos, rengeteg az átképzésre szo­ruló ember. Az viszont tény, hogy ezen a piacon nem le­het megélni abból: egy tan­folyamon a résztvevők hu­szonöt százaléka végzi el csak a kurzust... Kétségte­len, hogy már most érzünk a többi intézmény részéről némi kenyérféltést, de az Is igaz: sokan együttműködési szerződést kötöttek velünk. Mi mindenkivel szívesen tár­sulunk. Csak egy a kiköté­sünk: a szakértőink által ki­dolgozott sajátos, az eddigi gyakorlattól eltérő oktatási, képzési szisztémát kell meg­valósítaniuk. Azt szeretnénk, ha a központ nemcsak ne­vében lenne az, hanem va­lójában szellemi központ­ként is működne. Elindítana egv olyan változást, aminek eredményeként valójában ha­tékonyan lehetne a tízezres borsodi munkanélküli töme­get átképezni, és az ifjúsági képzésbe is átültetni a kor­szerű gyakorlatot. * Megjegyzésként annyi kí­vánkozik mindehhez: végre elindul valami, ami több, minthogy ládát szögeltet- nek, vagy diói töretnek az utcára szorulókkal. Azt is mondhatnánk, hogy kapunk egy kis csúcstechnológiát az oktatásban. De hogy meny­nyire tudunk élni vele, az már nem elsősorban a mód­szerek kidolgozóin és átadó­in múlik ... (Vége) (kiss) Akit csak kérdeztünk, di- i csérettel szúli arról, milyen nyugodtak, megértőek, türel­mesek voltak a miskolciak mindhárom hétvégi napon az élelmiszerboltokban. Persze akadt egy-két kivétel. Ambriskó Dezső, a Mis­kolci Élelmiszer-kereskedel­mi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese: — Hétfőre visszatért az élet a normális kerékvágás­ba, jól sikerült a reggeli in­dulás. Lényegében nagyobb gond a múlt héten sem volt. Remekül helytálltak a mun­katársaink, azok helyett is dolgoztak, akik nem tudtak bejönni. Sokat kellett vál­lalni, előfordult, hogy pén­teken este 10-kor még áru­sított a boltunk. Folyama­tosan sült a kenyér, azt át is kellett venni. Rendkívül türelmesek voltak az embe­rek, ilyen hangulat még so­ha nem urakodott az üzle­tekben. Bélteki Györgyné, a Bor­sodi Élelmiszer-kereskedel­mi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese: — Talán egyedül Ózdon volt egy helyütt hangosko­dás, egyébként csak azt mondhatom, ilyen türelme­sen még soha nem vártak az emberek a sorukra. Jó volt a kapcsolatunk a szál­lítókkal, ha kellett, tovább nyitva tartottak az üzlete­ink. Bodnár György, a Miskol­ci Sütőipari Vállalat főmér­nöke: — Máskor pénteken és szombaton összesen 1100 má­zsa kenyeret és pékárut sü­tünk. Most több, mint 1750 mázsát termeltünk folya­matosan. A rendkívüli hely­zet volt az oka, hogy a vál­lalat történetében most elő­ször mind az öt sorunk egy­szerre termelt. Köszönet a boltosoknak, volt ahol éj­szaka is tudták fogadni a pékárut. És köszönet az ÉPFU-nak, meg a malom dolgozóinak a lisztért. Di­cséret illeti a dolgozóinkat: nemritkán 18—24 órát tal­pon voltak ... Szoros kap­csolatot tartottunk az ellá­tásfelügyeleti osztállyal. Pén­tek délutánra már egészen „könnyen” közlekedtek a szállító járműveink. Vess Péter, a megyei tej­ipari vállalat főmérnöke: — A tej- és tejtermékek előbb, vagy utóbb eljutot­tak a hét végén a boltok­ba. Ezekből is volt felvásár­lás, akárcsak a kenyérből, de jobbára ki tudtuk elégí­teni a pótrendeléseket. Kö­szönetét mondok a boltosok­nak, a szállítóknak, minden dolgozónknak. Takács Imre, a Füszért mályi raktárházának igaz­gatója : — Pénteken, mint derült égből a villámcsapás ért minket a blokád. A MÁV segítségével azonban sike­rült kijutni a dolgozóinknak Miskolcról Málviba. Vidék­re jól tudtunk szállítani, Miskolcra kezdetben kevés­bé. Szombatra annyira nor­malizálódott a helyzet, hogy az öt gépkocsi — máskor huszonöt dolgozik —, igaz, igencsak nyújtott műszak­ban, mindenhová ki tudta szállítani, amit kellett. Hét­főn pedig beindult a nor­mális élet; feltöltöttük az üzleteket. (szabados) Nem kellett tisztítani Leapadt a Hámori-tó Mínusz 120 centiméter — ennyivel alacsonyabb az át­lagosnál a vízszint a Hámo­ri-tóban. A nyári hónapok­ban több, mint egy méter­rel süllyedt, s az azóta hul­lott, inkább kevesebb, mint elegendő csapadék sem tud­ta pótolni a veszteséget. A lehullott időszakos- eső csak arra volt jó, hogy a már megapadt vízmennyiség továbbsüllyedését megakadá­lyozza. A tavat tápláló Ga- radna-patak .valamint a Mar- git-forrás hozama annyi, hogy éppen szinten tudja tartani a tóban a vízmennyiséget. A Hámori-tó tulajdonkép­pen víztároló, ellátja a szük­séges ipari vízzel például a Diósgyőri Papírgyárat: ezt naponta tudják szolgáltatni. Éppen az alacsony vízál­lás és a csapadékszegény nyár következtében nem volt szükséges a tó tisztítása. A partot szegélyező dombolda­lakról nem mosta a földet az eső a tóba, s a Garadna sem szállított iszapos vizet, amely leülepedett volna. így most csak a fákról hullott sárga-barna levelek úszkál­nak a víz felszínén. A tavat üzemeltető társu­lás, mint Piukovics József ügyvezető igazgatótól meg­tudtuk, most azzal a tervvel foglalkozik, hogy a jövő nyáron időszakosan, „me­netrend szerint” vizet emel majd át a tóból az idegen- forgalmi nevezetességnek számító Palotaszálló alatti vízesés táplálására. Uoif kei ró a benne? Most, amikor a benzinár-ügytől hangos az ország, szinte szentségtörés a vízárról beszélni, dehát a benzinügyben vi­tatkozók is gyakran mondogatták: itt többről van szó, mint a benzin áráról. Ebbe a mindenbe más árak is beleférnek, például a vízé is. Mert most, amikor a barikádháború ut­cai történései elsodortak minden más ügyet, a miskolciak el is felejthették: néhány nappal ezelőtt vízár-ügyben odáig jutottak a dolgok, hogy az is leiródott egy hivatalos levél­ben, miszerint, ha nincs kiegyezés az ÉRV és a Miskolci Vízművek között, kérdéses, kaphat-e vizet a város keletről, ami a teljes vízigény több, mint 60 százalékát jelenti. Az ügy nyilvánosságra kerülését követő nyilatkozatokban már egyértelműen leszögezték: szó sem lehet az árvita miatt a város ivóvízfogyasztásának korlátozásáról. Akkor még nem tudtuk, de most már jóval bölcsebbek vagyunk, a barikádos hétvégét követően, hiszen tudjuk: az efféle vitákban sok­szor mondanak olyasmit is, amit azután visszavonnak. A vízár-ügy egyébként tömören annyi: központilag úgy álla­pították meg a vízárakat, hogy a Miskolci Vízművek min­den egyes, az ÉRV-től átvett köbméteren annyit veszít, hogy mára több, mint negyvenmilliós adósságot halmozott fel. A vízár módosításának, vagy a veszteség kiegyenlítésének ügyében tavasz óta kilincselnek innen Miskolcról, de ed­dig döntésre nem tudták vinni dolgot. Arról értesültünk tegnap is — érdeklődve a Miskolci Vízműveknél —, hogy a labda továbbra is a főhatóságoknál van. Várják a dön­tést. Kicsit tartanak attól, hogy most a benzinügy „elsö­pörte” a vízügyet, és még tovább tolódik időben a várva várt döntés. így hát most ez a néhány sor csak egy halk üzenet a mai benzlnszagú és hangos napokban, hogy a két érintett vállalat és a város érdekében jő lenne, ha ezt az ügyet is tisztába lehetne tenni hamarosan. Mert nehogy a ma elő­ször összeülő új városi önkormányzatnak kelljen majd a zsebébe nyúlnia egy központi ármegállapítás miatt... (kiss)

Next

/
Thumbnails
Contents