Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-18 / 243. szám

a miskolciaké a szó-> .................— — 'iLi—nm i Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 42-666. — Kérjük olvasóin­kat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Bukdácsolunk a Zsarnain A Zsarnai piac területére darabos kőzúzalékot szórtak szét az elmúlt napokban. J. Gy. olvasónk véleménye sze­rint azonban a kő elegyengetése elmaradt. Ügy tűnt — mondta cl szerkesztőségünkben —, hogy ezt a „feladatot” rábízták a vásárlókra, eladókra, majd azok szétlapossák. Levélírónk szeptember 25-én is kint járt a piacon. Előző éjjel esett az eső. igy másnap reggel sáros volt a piac te­rülete. Amikor egy nagy tócsát akart kikerülni, rálépett egy, a kupacból kiálló éles kőre. Megbicsaklott a lába, majd belezuhant a sáros tócsába, amiből szintén kiálltak a kődarabok. Olyan állapotba került, hogy mentőt kellett hív­ni hozzá. Nagyon kellemetlen és fájdalmas sérülés érte el- estekor. Olvasónk szerint ez az eset bárkivel megtörténhetett vol­na. Ugyani* a Zsarnai-piac kőasztalai között, ha esik az eső, olyan sár van, hogy alig lehet közlekedni. Arról már nem is szólva, hogy a hegyes kövek is bajt okozhatnak. Tudják, nem sok mindenre futja a városnak, de valahogy nem értik: ha már egyszer létjogosultsága van ennek a pi­acnak, az ottani állapotokon mégiscsak változtatni kellene. Levélírónk véleménye szerint abból a helypénzből, amit egy-egy piaci napon itt beszednek, hozzáadva az autók parkolási díját/ ki lehetne gazdálkodni azt az összeget, ami elegendő lenne a terület rendbehozatalára. Mivel mai vilá­gunkban nemhogy megszűnnének az ócskapiacok, de egyre többen kényszerülnek itt vásárolni, eladni, nagyon fontos lenne ez. S az árusnak sem mindegy, hogy a kifizetett helypénz fejében a portékáját sáros, hepehupás földre, avagy egy viszonylag elfogadható terepre rakja, ha már nem jut mindenkinek hely a Íróasztalon. H.-né Édeui szauna... Tudom, hogy amiről Írok, nem létkérdés, nem kenyér­harc, nem emberek ezreit érinti. De többen hódolnak ennek a nemes és egészség­megtartó szórakozásnak. A szaunásokról van szó. Sokan nem értik, a fejü­ket csóválják, megmosolyog­nak bennünket, amikor ar­ról mesélünk, milyen csodá­latos, felemelő érzés -bini,- izzadni kb. 100 Celsius-fok- ban, majd a jeges vízben megmártózni, levegő után kapkodni. A bőr, a vérke­ringés, az idegrendszer tel­jes felfrissítésére szolgál, az orvosok véleménye szerint is. De ez az egyre növekvő csapat évek óta ki van té­ve annak, hogy megkérdője­lezik a létjogosultságát. Az­zal is tisztában vagyunk, hogy a lehető legrosszabb időben szólunk, hiszen az embereknek legkisebb gond­ja is nagyobb ennél, ha fi­gyelembe vesszük az egyre emelkedő energiaárakat. Én mégis úgy gondolom, hogy azok az emberek is érdemelhetnek figyelmet, akik a szaunára befizetett összeget „izzadásukra” köl­tik, nem pedig borra, sörre, pálinkára! Tudomásomra jutott, hogv az Éden kemping szaunáját most ismét be kívánják zár­ni, mert nem gazdaságos ... Biztosan emlékeznek még arra a tavasszal megjelent cikkre, amely büszkén újsá­golta, hogy mi várja a vá­rosunkba érkező turistákat. A felsorolásban ott állt, az Éden kemping szolgáltatásai között, a szauna is. (Vagy csak reklámfogás volt?) Áp­rilis közepén boldogan akar­tuk birtokunkba venni a felújítottnak hitt szaunát, ami azonban sajnos, ugyan­olyan elhanyagolt állapotban volt, mint azelőtt. Nem tu­dom, hogy az itt nyaraló külföldiek milyen emléket vittek róla, ha véletlenül be­tévedtek ide! Úgy gondolom viszont, hogy nemcsak e maroknyi csapat érdeke egy tiszta, hi­giénikus, állandóan üzeme­lő szauna, hanem az idegen- forgalomé, a turizmusé is ezt kívánnál. S. P.-né Miskolc Háttér­rádiózók Mindig szívesen hallgatom a miskolci Rádemis rádiót, amely nemrég ünnepelte egy­éves születésnapját. A zene javítja a hangu­latomat, információi pedig hasznosak. S fő­leg a játék lehetősége vonz ehhez a műsor­hoz. Mert bevallom őszintén, nyerni na­gyon szeretek, és már többször sikerült is. Legutóbb a Búzavi­rág vendégfogadóban vacsoráztunk férjem­mel. A kisfiam is el­jött velünk. így há­romszemélyes vacsora lett a kettőre terve­zettből. S a harmadi­kat nem kellett kifi­zetnünk. Az ízlésesen terített asztalnál vég­telenül udvarias ki­szolgálás mellett adóz­hattunk a gasztronó­miai élvezeteknek. Köszönjük a vendég­látóknak ezt a kelle­mes estét. Idő hiányában ezen­túl is szívesen háttér­rádiózók a Rádemissel a konyhában, moso­gatás közben. Remé­lem, Fortuna isten- asszony ismét kegyes lesz hozzám! Aranyi Erzsébet A trafóház és környéke A Kandó Kálmán utca 22. számú ház mögött van egy trafóház. Közvetlen közelé­ben pedig fák, bokrok. Tu­domásunk szerint ez nem szabályos. Hiszen az előirás szerint minimum tíz, de leg­alább 15 méterre szabad nö­vényzetet ültetni. Ebben az esetben tíz mé­teren belül áll négy fa, nem beszélve a bokrokról. A fák­ról lehulló levelek viszont eitömik a trafóház szélén el­helyezkedő csatornát. S ami­kor aztán eső után kisüt a nap, igencsak kellemetlen bűzt árasztanak. Sajnos, a bűz nemcsak in­nen jön, hanem a bokros te­rületekről is. Amíg a parkot rendszeresen gondozták, ez nem fordult elő. Most vi­szont gazdátlan az egész te­rület, lassan szemétlerakó­helynek is nevezhetjük. Nemsokára vége az ősznek, a fák és bokrok lombja: nem takarják majd a papírzsá­kokba tömött hulladékot. De van itt faltörmelék, lekopa­szodott fenyőmaradvány, és még hosszam sorolhatnánk, mi minden. Az ügyben for­dultunk már a Városgond­noksághoz, a Közterületfenn­tartó Vállalathoz, de az egy­másra mutogatáson, a „majd kivizsgáljuk, majd felmér­jük”, megjegyzéseken kívül, egyéb nem történt. Kíváncsi lennék, hogy akkor is ilyen nyugodtak, kimérten hivata­losak lennének-e, ha ők és családtagjaik élnék át mind­ezt, az ő ablakukon szállna be a bűzös levegő?... L. Ferencné Miskolc Ez is a belváros áf. Az elmúlt hetekben többször közöltünk fotókat Miskolc köztereiről, szobrairól, emlékműveiről. Akkor arról panasz­kodtak olvasóink, milyen barbár módon teszik tönkre fe­lelőtlen emberek értékeinket, és sürgős ellenőrzést kértek. Mostani képünk a Szábadság téri Kossuth-szoborról és kör­nyékéről készült. Elmondhatjuk, hogy megszépült ez a tér. Jólesik megpihenni padjain, és sétálni a tiszta mozaikon. Vigyázzunk rá, hogy ilyen is maradjon! Mert ez is a bel­város! Sz. G. Hogy újra együtt legyen a zenekar Nemrégiben olvastam ar­ról, hogy megalakul a nép- dalkörök, zenebarátok me­gyei egyesülete, amelynek célja — többek között — a megyében élő, nem hivatá­sos együttesek és szólisták összefogása, érdekeik kép­viselete, védelme, fellépési lehetőségeik biztosítása lesz. Ezzel kapcsolatban szeret­ném elmondani, hogy mi az MKV nyugdíj asklubjának égisze alatt még 1981-ben, Tóth Károlyné klubvezető segítségével .szerveződtünk, és meg is alakítottuk citera- zenekarunkat. A vállalat ve­zetősége azzal is segített bennünket, hogy helyiséget biztosított számunkra, ahol minden csütörtökön gyako­rolhattunk. Eleinte a ma­gunk szórakozására, később a nyugdíjasklubok meghívá­sára mentünk muzsikálni. Egyben mi is élveztük az együttdalolás örömét. Az utóbbi időben, sajnos ezek a rendezvények elma­radtak. Valahogy magunkra maradtunk. Nincs aki ösz- szefogjon bennünket. Úgy gondoljuk, ha már ez az egyesület megalakul. na­gyobb lehetősége lesz az idős korosztálynak is, hogy ismét felléphessen egyes rendezvényeken. Bízunk ab­ban, hogy a majdani megyei egyesület velünk is felveszi a kapcsolatot, és képviselni is fog bennünket. M. F. Miskolc Hány deci két leves a Lillában? Hosszú ideig lakatot tajál- tak a lillafüredi sétálók az egykoron Ózon nevet viselő fogado ajtaján. Amióta gaz­dát és nevet cserélt a pan­zió, most először kerestük fel a szép környezetben lévő, régen jó konyhájáról híres vendéglőt, ahová korábban szívesen vittük külföldi vendégeinket is. Most úgy tűnik, más „vendégszerető” módszerekkel igyekeznek, nem egészen a vendégek kedvében járni a Lillában. Történt egy hétköznap, délidőben, amikor még ke­vés ebédelnivégyó ülte kör­be az asztalokat. Ebédet ren­delvén, kértünk mindjárt két adag húslevest. Aztán vártunk. A, pincér újságjába merülve ült egy távolabbi asztalnál, majd hosszú per­cek múltán kihozta a le­vest. Csakhogy a tálban ki­hozott étel sokkal inkább egy adagnak tűnt, mint ket­tőnek, mert mindkét tányér­ban még a karimáig sem ért a kiszedett mennyiség. Szóltunk hát a pincérnek, aki kelletlenül ismét letet­te olvasnivalóját, és kiokta­tott, hogy két adag leves az három deci, majd megdön­tötte a tálat, hogy szedjük ki az alját is. Ám így sem ért a két tányér tartalma még a karimáig sem. A lé pedig épphogy langyos volt. A kiszolgáló elnézést sem kérve, vállvonogatva távo­zott, majd a továbbiakban szóra sem méltatott ben­nünket, még a második fo­gást is mással küldte ki. Egy magánvállalkozónak egy pincér udvariatlan viselke­dése a legnagyobb hitelron­tás önmaga ellen. Vagy a Lillában csak a régi törzs­vendégeket illeti meg az előzékeny kiszolgálás, no meg a jó konyha, s új ven­dégekre már nincs is*szük­ségük? ... V. Zs. Kidöntött jelzőtábla Kulcscsomót találtak Telefonon kereste meg szerkesztőségünket egy mis- , kolci olvasónk. Elmondta, hogy október 16-án, kedden reggel az 1-es autóbuszon utazott háromnegyed 8 óra tájban. A Búza térnél a Ma­darász Viktor utcai megál­lóban szállt le. Előtte egy hosszú, szőke hajú hölgy lé­pett le a buszról. Valószínű táskájából, esetleg zsebéből csúszhatott ki egy kulcscso­mó, amit olvasónk felvett. Sietett volna a hölgy után, de a jelzőlámpa pirosra vál­tott, így elkésett a szándé­kával. Kéri a kulcs tulajdo­nosát, hogy keresse őt a 26- 654-es (délután 4 órától), vagy a 21-622/384-es mellék (BÉM Takácsné) telefonszá­mon. Könnyítésként el­mondta még olvasónk, hogy a hölgy, aki elejtette a kul­csot, az I-es autóbuszon Ra­kéta rejtvényújságot olva­sott. A közlekedési balesetek száma ijesztően nő nemcsak a közutakon, hanem a bel­városban is. A balesetek okait vizsgálva — szerintem —, azok számának növeke­dése nem írható egyszerűen a gépkocsiforgalom emelke­désének számlájára, hanem a közlekedési fegyelem meg- lazulására. No, de gyerünk sorjában. A forgalmi balesetek leg­gyakoribb oka az ittas, va­lamint a nem az útviszo­nyoknak megfelelő vezetés, a követési távolság be nem tartása és a forgalomszabá­lyozó táblák semmibevétele; végül, de nem utolsósorban a gyalogosok fegyelmezetlen­sége. Sajnos, a gyalogosok­nál is egyre nagyobb szere­pe van az alkoholos állapot­nak. Az ittas ember nem­csak bátor, de figyelmetlen, fegyelmezetlen is. Nem tudom, melyik kate­góriába tartozik a miskolci Csele út 1. számú ház előtt fekvő „Elsőbbségadás kötele­ző!” forgalmi jelzőtábla ki­döntése. Bár — tudomásom szerint — ez a földön fek­vő, forgalmi jelzőtábla, még nem okozott balesetet. Ez esetben a szerencsés véletle­nen múlhatott. De azzal is magyarázható, hogy a szenny­víz- és gázvezeték építése miatt, a Csele út forgalma nagyon megcsappant. Ez azonban nem ad felmentést az illetékeseknek a forgalmi jelzőtábla helyreállítása alól. Biztosra vehető, hogy e fontos forgalmi jelzőtábla ki­döntése nem gyermekcsíny következménye. A tettes az lehet, aki gépkocsijával sok­szor forgolódik ezen a he­lyen, és hallgat. Tegyünk te­hát valamit addig, amíg a jelzőtábla hiánya nem okoz közlekedési balesetet, és nem növeli a baleseti százalékot. Tarcsi Lajos Miskolc JUGOSZLÁV KARÁCSONY Opatija—Trieszt 5 napos társasutazás autó­busszal, félpanziós ellátással, szentestén ünnepi vacsora. Időpont: december 23—27. Részvételi díj: 9950 Ft Nyugdíjaskedvezmény: 10% A Bútoráruházban, Miskolc, Besenyői u. 14. sz. akit 1990. október 18—27. közölt AKCIÓ! Az Avas Bútorgyár, a Blondel Kft. Kisvárda, a Szerencsi Bútoripari Szövetkezet szekrénysorait, szólószekrényeit, Íróasztalait, tv-, videószekrényeit, előszobafalait nagykereskedelmi áron árusítjuk! 5000-50 000 Ft között előleg befizetése nélkül vásárolhatnak miskolci vevőink! A felsorolt gyárak termékeit 20 000 Ft feletti vásárlás esetén, 40 km-en belül, ingyen házhoz szállítjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents