Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-17 / 242. szám

Hol, mi oícsóbb? BORSOD legújabb száma Megtörik egy monopólium? Műtárgymásolat a múzeum s+c Az Athos-hegyi keresztről és a mézeskalácsformákról ké­szített másolatok miniapéldányai Felmegy a cukrunk ... De nemcsak a vásárlóé, ami­kor az árcédulákra pillant, és bosszúsan konstatálja, hogy ismét emelték a cukor árát. Bosszús a Szerencsi Cukorgyár igazgatója is, mert hiába ajánlja a keres­kedőknek, hogy viszonylag elfogadható árat állapítsa­nak meg, a gyár már nem tudja befolyásolni a piacot. A Borsod Expressz holnap megjelenő számában érde­kes cikket olvashatnak a cu­kormizériáról. A Déli Hírlap Kft. kiadá­sában megjelenő lapból megtudhatjuk, hogy sertés­hús- és sertésmáj-értékesíté­si akciót rendez szakbolt­jaiban a Miskolci Húsipari Vállalat. Aki él a lehető­séggel, most olcsón töltheti fel hűtőládáját. Rendkívüli árajánlattal él a Miskolci Centrum Áruház is: az 50 ezer forintnál olcsóbb szí­nes televíziók árából 3 ezer forint, az 50 ezernél drá­gább készülékekéből 4 ezer forint engedményt ad. Foly­tatódik az ITT Nokia színes tévéakció: az Elektron Ext­Ezen a héten ismét rend­kívüli tombolával jelentke­zünk. Kedves olvasóink most as 1990. szeptember 3-án alakult Maxi taxi fuvarozá­si betéti társasággal játsz­hatnak. Ez az új fuvarozó cég je­lenleg 35 kocsival áll éjjel­nappal a városlakók szolgá­latára. Fő tevékenységi kö­rük a személy- és teherszál­lítás. Lakossági hívás esetén díjtalan a kiállás. Vidéki fuvarvállalásnál 15 százalé­kod kedvezményt adnak, és minden negyedévben aján­déksorsolást tartanak a törzsutasaik között. Kérésre vállalnak ebétíhordási, vala­mint bevásárlást, éjjel-nap­pal. Ezek után már érthető is a reklámjuk, mely sze­rint MAXI TAXI = MAXI­MÁLIS KISZOLGÁLÁS. Aki tehát á pénteki számunk­ban megjelenő tombolaszel­vényünket kivágja, kitölti, majd elviszi a Maxi taxi Középszer utca 54. szám alatt található központjába.' vagy odaadja bármely. Maxi taxit vezető gépkocsivezető­nek. az részt vesz a jövő héten, szerdán délután 2 óra­ÉPiTKEZÖK FIGYELEM! Társas- és családi házak építését, felújítását, belső munkáit vállaljuk. Gyors, pontos munkával. Érdeklődni: az 50-416-os telefonon, délután 13-20 óráig ra Kft. december 31-ig te­kintélyes kedvezménnyel csábítja a közönséget, ami 3 ezertől 7 ezer forintig ter­jed. Jó tudni, hogy Egerben megnyílik a Marazzi-Palet- ta lakáskerámiaszalon, ahol olasz import csempéket és padlóburkolókat vehetünk. A Miskolci városháza rovat most elsősorban az építke­zőkhöz szól: részletesen is­merteti, milyen ingatlano­kat minősítenek át belterü­letté. Még két ajánlat: a Gelka Borsodi Kft. megnyi­totta a villamossági cikkek boltját a Hatvanötösök út­ján, itt a szokásosnál olcsób­ban vásárolhatunk. Aki pe­dig az Autóközlekedési Tan­intézet októberben induló személygépkocsi-vezetői tan­folyamán igyekszik megsze­rezni a jogosítványt, vissza­nyerheti a tandíjat. A Borsod Expressz — amelynek olvasói részt ve­hetnek a „Házhoz visszük a telefont” játékban, és érté­kes személyhívó készüléket nyerhetnek — mindössze nyolc forintért kapható az újságárusoknál. kor a Maxi taxi központ­jában tartandó sorsoláson. Az első díj 2500 forint ér­tékben, a második 1500 fo­rint értékben, míg a har­madik díj 1000 forint érték­ben díjmentes utazásra jo­gosító igazolvány lesz. Telefon: 66-211. Ufiló taprsenj az indán Népszerű operarészletekkel indult az 1990-91-es hangver­senyévad a Miskolci Egyete­men. Szokatlan volt ez a mű­sor, hiszen az Országos Fil­harmónia koncertjeinek több­sége általában 2-3-4 műre épül, és ezúttal 14 műsorszám hangzott el a Miskolci Szim­fonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Kórus (karigazgató: Strausz Kálmán) és Bagó Gi­zella, valamint Marczis Deme­ter énekes szólisták előadásá­ban. Az opera műfaja általá­ban közel áll a közönséghez, bizonyítja ezt a tényt az is, hogy az elmúlt évadban 22 előadást ért el Bizet Car- menje Miskolcon. Déry And­rás — az est karmestere — értőn és nagy rutinnal hív­ta életre Mozart, Beethoven, Rossini, Gounod, Verdi és Mascagni operáinak népsze­rű áriáit, zenekari és kórus­tételeit. Mégis, úgy tűnt, egy ilyen formátumú program csak át­lagon felüli képességű éne­kesekkel ad maradandó él­ményt. Bagó Gizella három szereplő „bőrébe bújt”;Che- rubint, Santuzzát, és Azuce- nát személyesítette meg. Ne­kem inkább a Mascagni- operában nyújtott teljesít­ménye —, a közönségnek a máglyahalál víziószerű meg­jelenítése (Trubadúr) tet­szett legjobban. Marczis De­meter színészi játékkal se­gítette Ozmin, Leporello és Basilio figurájának életre keltését. A Debreceni Ko­dály Kórus tagjai élményt- adóan énekeltek. Különösein szépen szólt a Húsvéti- és Verdi Nabuccójának Rab­szolgakórusa. A Miskolci Szimfonikus Zenekar igé­nyesen látta el feladatát, Déri András nagy kedvvel és légkört teremtően tartot­ta össze a sok szálból ösz- szefonódó műsort. Habán kerámia hasonmását, vagy honfoglaláskori ékszerek másolatát kinálták leginkább az elmúlt években a Herman Ottó Múzeum Papszeren levő épületének portáján azoknak a látogatóknak, akik a kiállítás­néző séta után, valamit vinni is ckartak magukkal. Nem ol­csón, mint ahogy a műtárgy­másolat árát mindenhol a vi­lágon megszabják, de nem is az ár, inkább a választék hagy maga mögött kívánnivalót. Ami kapható, az a Központi Múzeumi Igazgatóság által fog­lalkoztatott fővárosi műhelyek­ben készül, és jut el az or­szág minden részébe. Egyfaj­ta kínálatot jelent, és merő véletlen, ha a friss élménnyel egyezik. A mai napig az a gya­korlat — mondta dr. Veres László muzeológus —, hogy felmegy egy munkatárs a fővárosba, kiválasztja a kí­nálatból, amiről úgy gondol­ja, hogy megveszik, és ter­mészetesen a bevétel is azé az intézményé, amelyik a kerámia- és fémművest is fizeti. Üzlet ez tehát nálunk is, mint Athénban, Párizs­ban, Rómában, üzlet lesz ez­után is. A tisztességes és köl­csönös haszon reményében jutott eszébe a nagyon szűk­re szabott éves költségvetés­ből gazdálkodó múzeumnak, hogy hozhatna itt is pénzt. ® MESTEREKET KERESNEK Néhány hónapja — mivel ez volt a legegyszerűbb, és a legkevésbé költségigényes — a képtár és az ortodox egyház Miskolcon őrzött kin­cseiről jó minőségű és meg­fizethető képeslap-kollekciót állítottak össze, de régen sze­retnének továbblépni. A mú­zeum gyűjteményei annyira gazdagok, hogy van miből válogatni, ha a jellemzőt vagy az egyedit meg akarják mutatni, de egyelőre a le­hetőségek szabnak határt a próbálkozásoknak. Azt má­solják és sokszorosítják, ami­re van pénz és technika. Így készült az Athos-hegyi keresztről az Ortodox Múze­umban két, néhányszor tíz forintért kapható másolat, vagy a mézeskalácsformák, erre példa a megyében a to­kaji múzeumban elérhető rézdomborítás, amely az ot­tani gyűjtemény értékeiről készült emléktárgy lehet. De éppen Tokajban jut a mu­zeológusoknak leggyakrabban az eszükbe, hogy szégyenben maradnak, ha csak az egyre nagyobb számú külföldi szak­embert kell akár egy liter borral megprezentálni. Pin­ce és gazda még akad, de literes műanyag fiaskóban kél távoli útra a nedű. Mél­tó üveg már nincs. Alkalma­sint sokkal több hasznot ho­zó gesztus lenne, ha sikerül­ne reprodukálni azt a 18— 19. századbeli pincetokot, amelyre itthon is jó néhány vevő akadna. A hajdani sző­lősgazdát útjára kísérő re- keszes ládika újrakészítésé- re már találtak mestert, a beleülő üvegek reprodukálá­sára még nem. De lehetne híven utánzó fémből másol­ni a karosi aranykincs da­rabjait, vagy bármelyik fém-, fa-, kerámiatárgyat. • ÉRTÉK, AMI PÉNZT HOZ Talán az eddigiekből is kiderült, hogy nem a hozzá­értés vagy az üzleti érzék hiányzik a muzeológusokból, hanem kevés az intézmény­ben az erre fordítható pénz. Kevés kellene pedig hozzá, mert ahogy elmondták, a képtár állandó kiállításán látható Izsó-szobormásolat- hoz (az eredetit gondosan őrzik) kétszáz forintba ke­rült a gipsz, a többi a res­taurátorok adott szakértelme. Sok minden sokszorosítható lenne, ha adódna annyi anyagi fedezet, hogy pár száz forintért elkészítsék a szilikonnegatívot. A múzeum kiállításrende­ző csoportja készítette a nemrég nyílt Novotrade-szak- üzlet berendezését, bárme­lyik főutcai portált fel tud­nák a város díszére újítani, a restaurátorok betéti társa­ság formájában, a lehetősé­gekhez mérten karbantart­ják a köztéri szobrokat. Be­vallottan üzlet, tisztességes üzlet ez, valamiféle járható út a szaktudás módjával megfizetett, közhasznú fel- használásához. Az elképzelé­seiket megértő vas-, bronz-, üvegműveseket várnak most, akik a gyártás költségeit megelőlegeznék, és a rájuk eső haszonért értéket rep­rodukálnának. Abban bíz­nak, hogy a tőkebefektetés­nek ez a módja már az itt élő mesterek előtt sem is­meretlen. Barta Péter Forog a kerék Kinn az épület előtt rongyos kisfiú nyag- gntja rozzant biciklijét. A rozsdás küllők­re színes papírt tekert és beszorított a vil­lák közé egy műanyag darabot, ami úgy kattog, mint a géppuska ahogy a kerék forog. Ügyesen manőverezik: láthatóan fél­ti a bicikli gumiját a szanaszét heverő sö­rösüvegszilánkoktól. Benn a hivatalnok fáradtan végigsimít­ja az arcát, meggyűri egy kicsit, mintha kimasszírozhatná belőle mindazt, ami az elmúlt órák alatt beleszívódott. — Értse meg — mondja — nagyon nehéz elviselni, amikor a nyugdíjas kollégám, aki a szoci­ális segélyügyeket intézi, azt mondja: el­megyek én is inkább segélyezettnek. A nyugdíjamból nem élek meg, rádolgozni pedig nem éri meg, jobb a segély. Nehéz elviselni, amikor életerős suhancok húsz- harminc munkahelyi bejegyzéssel a köny­vükben lazán hátbaveregetik ott kinn a zsúfolt folyosón azt az idős embert aki le­húzott negyven évet valahol munkával, és most alamizsnáért jön, megtörve ... A mondatok indulattal telnek meg. mind­egyikben ott a kérdés, amire nincs hasz­nálható válasz: vajon ki az, aki igazán szegény, és ki az. aki nem? Lehet-e egy­általán ítélkezni innen az íróasztal mögül, avnov bárhonnan, hogy úgymond ki az, aki önhibájából csúszott a nyomorba, és ki az. akit a sorsa sodort ide. mint a falevelet a szél A hivatalnok ott ül az asztala mögött és arra gondol: micsoda embertelen döntések ezek ahol nincs kanaszkndó. ahol az vá­lasztja a járhatóbb utat, aki nem morali­zál, nem néz az ügyek mélyére. Azt mond­ják, hogy az orvos nem halhat meg gon­dolatban betegével — a távolságtartás az önvédelme, a lélek munkaruhája. De le­het-e itt távolságot tartani? Ahol az a leg­hangosabb, a jogait emlegető akinél eny­hén szólva kétes a rászorultság, és ahol, aki joggal kérhetne nem kér, mert szé­gyellt hova jutott — juttatták. A bicikli ratatája kintről ad gyorsabb ritmust a párbeszédnek. Igen. A dolgokat mégsem lehet végig nem gondolni. Mert önhiba-e az, ha valaki oda születik, ahol nincs a munkának becsülete, életmóddá vá­lik a naplopás, ahonnan indulva a társada­lomban feljebb vezető lépcsők járhatatlan­nak bizonyulnak? Ki az igazi vétkes ab­ban, ha a felemelkedés nem sikerül — nincs is elég erő, akarat és lehetőség, tér a próbához. Ki a vétkes? S ha rámuta­tunk. vajon segít-e az rajtunk — rajtuk? Kérdéseket szegezünk egymásnak a las­san sűrűsödő szürkületben — az irodaház közben elcsendesedik, kiürül. Válaszokat keresünk, turkálunk abban a szemétben, amit az elmúlt néhány évtized diszkréten a szőnyeg alá söpört. Jövő héten újra ügy- félfogadás, és én nem irigylem a hivatal­nokot. Szembenéz majd az újabb kérelme­zőkkel. dönt, miközben egy egész ország sem tudja, mit is kezdjen a szegényeivel. Zavarban vagyunk, hiszen ellenszenv, düh, munkál bennünk, és szomorúság is. Ki mondja meg vajon, hogy az ajtónk előtt ordító, játszóterünket összerondító alkoho­listánál és a kenyérhéjat kukában kutató fejkendős nénivel mit tegyünk? A kisfiú még akkor is ott kerekezik, amikor zárjuk a hivatal kapuját. Úgy ér­zem, jó lenne adni neki valamit, legalább pár forintot. Ahogy megmozdul a kezem, átérzem a gesztus hiábavalóságát. Megfor­dulok, visszapereg az apró a zsebembe. Majd inkább máskor. Kiss László M— ^ A pincetokra több vevő lenne, mint gondolnánk A UH és a Maxi taxi rendkívüli tombolája Ingyen utazhat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents