Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)

1990-09-13 / 213. szám

mmmmi a miskolciaké a szó l'uslacim: Déli Hírlap. Miskolc 3501. l’f : 39 — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra l.ft'őtt keressenek tel bennünket. A vevőnek i* lehet idénye Aki egy lakótelepen él, a/ a», évek során különböző szo­kások rabjává válik. Mondjuk hozzászokik, hogy van egy cielmiszcruoit, anol a nap minden órájában szívesen vásá­ri, mert reggel es a délutáni órákban is friss árut talál. r önerősöm meséli, hogy neki is volt egy ilyen megrög­zött „mániája". A Kilian-délen lakik, és szinte karnyújtás­nyira van töltik egy élelmiszerbolt, amely jó hagyományai­ról volt híres. Együtt épült a lakóteleppel, sokszor váltották ugyan egymást vezetők, eladók de a vásárló törzsközönség megmaradt. Az új kereskedői gárda pedig — úgy tűnt — Igyekezett az árurendeléssel a vevők Igényeihez igazodni. De mint ismerősöm elmondta, az utóbbi időben mintha megkopott volna a fénye” ennek a sok éves. sok emberi ellátó üzletnek. Hosszú éveken keresztül úgy szokták meg, hogy reggel 6-kor nyit. Munkába indulás előtt még le lehe­tett szaladni kenyérért, tejért, kifliért, és megtehette uzson­náit az iskolába induló gyerek is. Az elmúlt hétfőn reggel fél 7-Uor azonban csalódottan kel­leti az említett anyukának a Kandó Kálmán utcában! lévő AliC-be mennie, hiszen az Iván utcai zárva volt, csak *-kor nyitott. I'ulva tetie meg az utat, hogy hazaérjen a reggelire valóval. l>e azon is kesergett, hogy az üzlet választéka is szegényesebb lett az utóbbi időben. Hentesáruban nem na­gyon válogathat, és tejtermékekben sem dúskálhat a vevő. S hogy miért változott meg itt sok minden, a vásárló aligha tudhatja. És a magyarázatra sem kíváncsi. Neki mindennap vásárolni kell. Egyet tehet csupán: \agy a belvárosból cipeli haza a tömött járműveken, vagy pedig a Kandó Kálmán utcai ABC-ből viszi haza a csomagot mert a családnak min­dennap vacsorát kell készíteni... H.-né Hittünk nekik Az eimólt hét péntekien a reggeli órákban elmentünk az Ady Endre utca 18. szám alatti üzletbe, hogy pévécé- szónyeget vásároljunk. Saj­nos, a bolt ..áruátvétel” mi­att zárva volt. A környéken akadt egyéb dolgunk, gondoltuk, azokat elintézzük és visszamegyünk. Sajnos, csak délután három­negyed négykor nyitottak ki. Kiválasztottuk az árut, majd megkérdeztem az eladót, meddig vannak nyitva, hogy idehozzuk a gépkocsit a par­kolóból hiszen nem kis mennyiségről volt szó. Az el­adó ’i^v tájékoztatott, hogy fél 5-kor zárnak. Negyed öt­re visszaértünk, felálltam a gépkocsival a járdára, hogy könnyebb legyen az áru be- pakolása. Meglepetésünkre „Zárva” felirat fogadott. Egy-két kopogtatásra nem nyitottak ajtót, csak az erő­sebb dörömbölésre. „Bezár­tunk!” — volt a válasz. Pe­dig az eladónö megismert, hiszen tőle kaptuk a nyitva­tartási tájékoztatást. Tovább reklamáltunk, amire kijött az ajtóba a főnök is, aki áruátvétellel indokolta a ko­rábbi zárást. Ezt akkor kel­lett volna mondani, amikor az előbb itt jártunk, hábo- rogtam. Nem húsz, de ötezer forin­tot hagytunk volna az üzlet­ben. Milyen kereskedelem ez, hogy nem éri meg nekik? Az ajtóban nem tudtam a főnök fülébe suttogni sem­miféle bűvös szót, hogy ki­nek a kije vagyok, csupán annyit, hogy nem iogok jó reklámot csinálni, az üzlet nek. Érdekes, erre már be­engedett volna... Én min­Sz. Andrásné (Miskolc): Tele­fonon elmondott panaszával saj­nos nem tudunk foglalkozni. Egy tanácsot, adhatunk csupán hogy szomszédjával jóhiszemű­en tisztázzák ügyüket. Ameny- nyiben mégsem jutnának közös nevezőre, kérjük, keresse fel szerkesztőségünk jogtanácsosát fogadóóráján, jövő hét szerdán délután 4-től 6 óráig, tálán a pa­nasz orvoslásához több útba­igazítást kaphat. denesetre lemondtam a vá­sárlásról, majd máshová me­gyek,, hátha több sikerem lesz. Panaszomat pedig azért mondtam el, mert úgy gon­dolom. felettes szervhez úgy­is hiába fordulnék, különö­sen most, a helyhatósági vá­lasztások előtt... Rögtön az elején önlsünk tiszta vizet a pohárba. A cí­mei nem a MAHÍR tisztes­séges munkájának megkér­dőjelezése fogalmaztatta meg velem. Sőt, ellenkezőleg. Segítségét köszönöm meg azért, hogy az Ady-híönái levő reldámtáblasorral elta­karják a mögötte levő terü­let látványát. Mert aki ide benéz, nem hisz a szemének. Olyan, mint egy szeméttelep. Természetesen, mindez Mis­kolc kellős közepén. Felsorol ni is sok volna, hogy mive: találkozhat az ide betérő. Ar­ról már nem is beszélve —, mivel a közelben nincs nyil­vános WC —. hogy szüksé­ges igényeiket többe» itt elé­gítik ki. Szóval jó, hogy van Ma­gyar Hirdető. Eltüntették pél­Sötét sikátor A Mentőállomás és a Kell- ner Sándor utca között kis utcácska (nevezhetjük siká­tornak is) sajnos hónapok óta világítás nélkül van, rá­adásul a belváros közepén. Viszont a nemrég megnyílt borkóstoló és annak környé­ke vonzza a kétes egyénekei erre a részre. Megtörtént már nem is egyszer, hogy az ott parkoló gépkocsikból le­szívták a benzint, autórádiót — de hosszan sorolhatnánk a tárgyakat — loptak el.' Több lakó, sőt az itteni la­kásszövetkezet elnöke is je­lentette már a hibát, mind­hiába. Ugyanis az illetékes égők cseréjével (nyilván a beje­lentéseink alapján) több al­kalommal is próbálta meg­szüntetni a hibát, de úgy látszik nem az izzók kiégé­se okozza a bajt, valami más probléma lehet a lámpates­tekkel. Kérem lakótársaim és jó­magam nevében az ÉMÁSZ-t, szíveskedjen azt a bizonyos három darab közvilágítási oszlopot tüzetesebben meg­vizsgáltatni. Annál is inkább, mivel közelednek a hosszú, sötét esték, és mi is szeret­nénk biztonságosan közle­kedni. dául a táblák hátoldali szom­szédságúban levő „bezárt” bazárt, mely gazzal benőve vár a sorsára. Annyi tudo­másomra jutóit, hogy a ba­zár tulajdonosa külföldön tartózkodik, és már nem is kívánja igénybe venni a pa­vilont. Úgy hallom, sokan lennének, akik szívesen meg­vásárolnák, ha lehetőség lenne rá. Mindenesetre jó lenne, ha végre intézkednének a terü­let rendezéséről, elszállítanák a sok szemetet, üvegtörmelé­ket, no, meg a bodegát is. Amíg ez nem történik meg. addig el kell fogadnunk — és megköszönnünk — a Ma­gyar Hirdető ezirányú, „vá­rosszépítő" tevékenységét. H. A. Miskolc Tóth Tiborné Miskolc Bányai László ■. - - Miskolc Takargat a Magyar Hirdető Szép is lehet a lakótelep Mindkét képünk az avas! lakótelepen készült. A Ku- lich és az Engels utca bi­zonyság arra, hogyan lehet toronyházak között is rendben tartani a fákkal, díszcserjék­kel beültetett parkot. Az vi­szont már irritálja az ott élőket és a járókelőket, hogy az úgynevezett Matyó étte­rem környéke milyen siral­mas állapotban van. Ügy hírlik, felújítják a vendéglőt. De ez nem indokolja, hogy a virágtartó edények hónapok óta egymás hegyén-hátán vannak. A kerítés mellett ki­nőtt a gaz, egyesek pedig szemétlerakóhelynek tekintik a környéket. Szabán Gabriella felvételei Ismét csalódnunk kell? A Népszabadság április 4-i, 79. számában megjelent köz­lemény kivonatosan közli a 72 1989. (VII. 4.) Mt. rende­letben és a 104 1989. (X. 4) Mt. rendeletekben foglalta­kat, melynek C pontja sze­rint havi 500 forint (1989. augusztus 1-től) nyugdíjpót­lék fizetendő minden arra jogosultnak, aki hadifogoly volt, ezt igazolni tudja, a ennek alapján a BM. Igaz­gatási osztálya bizonyítványt állít ki, mely szerint a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság az összes számfejtését elvég­zi cs kifizeti. A fentiek alapján 1990. április 5-én, a miskolci 14-es Postahivatal 2522 ajánlási ragszám tanúsága szerint, feladtam egy kérelmet a Bel­ügyminisztériumba, csatolva a Magyar Népjóléti Minisz­térium Hadifogolvgondozó Kirendeltsége, Debrecen 1019 18. sorszámú igazolvá­nyát (fénymásolatban), amely 1947. július 18-án kelt. Kérelmemre nemhogy pénzt, de még csak választ sem kaptam. Augusztus 13-i rovatössze­állításunkban közöltük Dem- kó Sándorné, miskolci olva­sónk levelét Megrendült a bizalmam címmel, amelyben ajánlott levelének elveszté­séről ír. Panaszával kapcso­latban Tóth Lászlótól, a Miskolci Postaigazgatóság osztályvezetőjétől az alábbi tájékoztatást kaptuk: „A Déli Hírlapban megje­lent cikkben foglaltakat megvizsgáltam. Az ajánlott Ígérgetés és mosakodás az bőven van. Főleg azok részé­ről, akik érzik, hogy nem tettek meg mindent a na­ponta reménykedő, sokat szenvedett, ma is élő hadi­foglyokért. Védekezik a bel­ügyminiszter, a BM igazga­tási osztályvezetője: kevés az ügyintéző, túl vannak terhel­ve. Az igénylők létszáma meghaladja a félmilliót. Még mindig várnak új jelentke­zőket. Nem győzik a munkát. Meg kell mondanom, hogy áprilisban még nem volt fél­millió igénylő. A négy hónap alatt, úgy látszik, csak gyűj­tögették és tologatták a ké­relmeket. És felelős emberek felelőtlenül ígérgetnek. Re­ményt keltettek azok lelké­ben (mint a rabtartok tették Szibériában), akik hittek és bíztak az új vezetőkben. Ezek az ősz hajú, sokat pró­bált, megtört lelkű emberek, újból csalódni fognak?... kivizsgálási levél sorsának megállapítása tudakozvány elindításával lehetséges, a feladóvevény egyidejű bemutatása mellett. A tudakozódásért a díjsza­básban megállapított díjat kell fizetni, nemleges elinté­zés esetén a tudakozódás díját bármelyik postahivatal visszatéríti. Az okozott kel­lemetlenségekért szíves el­nézését _ és a tudakozódási eljárás mielőbbi kezdemé­nyezését kérem.” Még őriznék is Mivel ebben az évben a különböző választások miatti kampányban többször kitört a „plakátháború”, mostanára nagy dilemmába kerültek a pártok. Gondolom, a csirizes vödröket annak idején nem dobták el, megőrizték, felké­szülve az újabb választások­ra is. Mivel azonban a városok lakossága méla undorral — és még nagyobb felháboro­dással — vette tudomásul a választási hadjáratok során bemocskolt házfalak, keríté­sek látványát, most újabb megoldást találtak ki. Para­vánt készíttettek. Amit az­tán — mint annyi mindent manapság —. ledöntöttek, összetörtek azok, akiknek éppen útjába esett. Ismét oda lett a pénzünk! Nekem már a paravánok megjelenése előtt lett volna egv szerény javaslatom. Az építkezéseket körülvevő hul­lámpalák leragasztására gon­doltam. S az ötlet még csak nem is az én agyamból pat­tant ki. A minap villamosról figyeltem, hogy a Tanácsház téren az építkezést védő ke­rítésre különböző. ötletes plakátokat ragasztgatiak. S ha jól belegondolunk, mi­lyen gyorsan halad nálunk egv-egv ház felújítása, a vá­lasztási plakátoknak is jó helvük lett volna rajtuk, és sokáig ott is maradhatnának. (Csak egv példa: a Bacsó Béla és Rácz György utca sarkán készülő ház ilyen, melyei már vagv három éve látok épülgetni.) De visszatérve a plakátok elhelyezésére. Egv körülzárt építési területet jövet-menet, valamennyi állampolgár érint És ezeket még éjjeli­őrök is vigyázzák Talán a plakátok is épebbek marad­nának ... S. S. Tóth Zoltán Miskolc, Aulich u. 9. Elkezdték a

Next

/
Thumbnails
Contents