Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)
1990-09-10 / 210. szám
J Tönkretett házfalak a miskolciaké a szó twmww > inmiwr11 ...........................■ — ■ • 1 ..... ...................— Postacím: Déli Hírlap, Miskolc. 3501, Pf.: 39. — Telefon: 18-325. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaik kai, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Kisiskolások a zebrán Az elmúlt napokban megjelent újságok, kiadványok igazán nem szűkölködtek az idei tanévhez kapcsolódó eseményekben. Milyen drágák a tanszerek, nincsenek tankönyvek, a televízió még a könyvekért sorban álló szülőket, diákokat is kamera elé hozta. Aztán arról is bőséges „útravalót” kaptak a szülők, pedagógusok, diákok, hogy más lesz ez a tanév. Másként tanítanak maid a tanárok. Még a tárca minisztere is arra biztatott tanévnyitó ünnepi beszédében, hogy a kisiskolásokat úgy fogadják az iskolák, hogy a játszás öröméről se kelljen lemondaniuk, amikor megismerkednek az írás, olvasás tudományával. Szóval vigyázzunk arra, hogy gyermekeink megtarthassák játékos kedvüket is, miközben az ABC-töl és az egyszeregytől a bonyolult tudományokig eljutnak. S mi felnőttek úgy adjuk át ezeket nekik, hogy lelkűk gazdagodjon, és minél kevesebb csaló- dés érje őket. Mindez a minap jutott eszembe, amikor az egyik általános iskola előtti zebrán át akartam menni. Már messziről láttam, hogy ott álldogál egy csapat gyerek. Nyilván át szerettek volna jutni a túloldalon lévő iskolába. Megpróbáltak le-lelépni. de gyorsan visszakapták a lábukat. Személygépkocsik. teherautók, motorbiciklik követték egymást az úttesten. Még csak nem is lassítottak, jóllehet, ott áll az iskolát jelző, figyelmeztető tábla is. A gyerekeket egészen biztos, hogy azzal engedték el szüleik, vigyázzanak az átkelésnél, csak akkor lépjenek le az úttestre, ha nincs a közelben jármű. De mivel a gépkocsik egyre-másra rohantak, a gyerekek álldogáltak. És sehol egy felnőtt, aki átsegítette volna őket. Mikor hozzájuk értem, az egvik pöttöm fiúcska kezét nyújtotta: tessék átkísérni bennünket, elkésünk... És elindult a kis csapat. A gépkocsik alig-alig lassítottak. Mindössze egy autóbusz állt meg a zebra előtt, míg áthaladtunk. Visszanézve láttam, hogy a buszban is iskolás gyerekek ültek. Szóval megkezdődött az iskola. Gyermekeinket tanítgat- juk játékra, olvasásra, számolásra és figyelmeztetjük: óvatosan közlekedjenek. De mi van, ha a gyerek fejeben osz- szekeverednek még a fogalmak. És úgy lep le az utcara (zebrára), hogy még a nyári fogócskázás, vagy mar az iskolában tanult játék tölti be kis agyát... Rágondolni is szörnyű, milyen következményei lehetnek az ilyen lépeseknek. Kedves felnőttek! Gépkocsi- és egyéb járművezetők! Vigyázzunk a gyerekekre. Engedjük őket biztonságosán átjutni az iskolába és haza. És fogjuk meg a kezüket, ha elbizonytalanodnak. Mert a csikorogva fékező autó igazán nem mondható játéknak. Hosszú lesz a tanév, még csak szepH.-né tember 10-ét írunk... Amikor olvastam, hogy panaszkodnak különböző postahivatalokra, azt hittem, hogy az érintettek egy kicsit eltúlozzák mérgükben a dolgokat, amelyek megestek velük. Sajnos, most velem is megtörtént egy felháborító eset. Az unokám Esztergomban üdült az ifjúsági táborban. Küldtem neki 150 forintot táviratilag, aminek a feladászem azoknak a panaszát, akiknek a levelük vész el, táviratuk érkezik késve, hiszen az én 150 forintom is eltűnt, amivel unokámnak akartam örömet szerezni. Labancz Gyuláné Nyékládháza, Szent I. u. 16. Zsibvásár az aluljáróban A Búza téri aluljáróban annak idején plakátok csúfították a falakat. Végre eltűntek. A falak tiszták, legalábbis egyelőre. Az aluljáró földjén viszont lépni is alig lehet, különösen délután. No, nem a szeméttől — jóllehet abból is akad bőven — hanem a különféle portékákat kínáló alkalmi árusoktól. Mert ha az ember lelép a lépcső legalsó fokáról és nem vigyáz, máris ócska holmik kellős közepén találja magát. Ki tudja honnan, de idetelepült egy kis Zsarnai, s nem külföldiek árusítanak itt, hanem viszonteladók. Az elmúlt hét egyik délutánján — éppen esett az eső — annyi volt itt az árus, hogy alig lehetett átvergődni a túloldalra. Újságot nem lehet aluljárókban árusítani, de a lámpaburáktól a különféle ruhaneműkig kínálnak itt mindent. S még szerencsésnek mondhatja magát a járókelő, akibe nem kötnek bele azért, mert csak közlekedni akar. Amikor megépítették az aluljárót, a biztonságos közlekedés érdekében tették. S mi lett mára belőle? Ócskapiac. És már azon sem csodálkozhatunk, ha az emberek nem veszik igénybe az aluljárót, mert nem kívánnak részt venni a ..piaci forgatagban", hanem inkább választják a balesetveszélyt az aluljáró fölötti forgalmas úton. Nem jól van ez így... H.-né si díja 68 forintomba került. Mindez történt 1990. auguszHa mnY p*ik tus 3-án. Az unokám azóta rhár haza is jött a táborból, de a pénzt sem ott nem kapta meg, sem vissza nem érkezett nekem, mint feladónak. Van viszont bosszúság!' Utánajárás, plusz 20 forint a tudakezványért, „hogy hol tűnt el a pénz. S mindezt én fizessem meg? Ezek után sajnos kételkedem a Magyar Posta dolgozóinak munkájában, illetve oda lett a bizalmam. S most már elhiRubinszky Károly (Miskolc, Stadion u.): Szerkesztőségünkhöz eljuttatott, különböző fórumokhoz címzett iratait átnéztük. Sajnos, ez ügyben nem ált módunkban segítséget nyújtani, mert a levelek tanúsága szerint a Miskolc Megyei Városi Hivatal cseretelek igénylésének lehetőségét is biztosította önnek. Az ügy további rendezése is a fenti hivatalra tartozik. Kérjük szíveskedjen a szerkesztőséget leikeresni, hogy az iratokat visszaadhassuk. )j< Valószínű, hogy biztonsági okok miatt alakították ki ilyenre az avasi lakótelepen, az Ifjúság utcában, a Platán vendéglő mellett levő buszmegállót. Egyet viszont elfelejtettek. Az esőbeállót hagyták a régi helyén. Igaz, jó magas .Járdaszigeten’’ várakozhatnak az utasok, de az esőbeálló üres. Sajnos, eddig nem érezhették hiányát a várakozók, hiszen alig esett a nyáron. De jön az ősz, és a tél, amikor végre megeredhetnel: az ég csatornái. Addig kellene intézkedni. . Sz. G. Miskolc Aki a belvárosi lakótelepen lakik, vagy arra visz az útja, szomorúan tapasztalhatja, hogyan teszik tönkre a még nagyon fiatalnak mondható házak falait ismeretlen személyek. Különböző firkalmányok, rajzok csúfítják azokat, és durva kezük örökséget otthagyják úgy is. hogy felbontják a falakat. A tettesekkel kellene megfizettetni a kárt, ehhez viszont állandó ellenőrzésre lenne szükség itt is. Sz. G. (ki mondja a jogszabály Az állami végkielégítésről (1.) Jogszabályokat ismertető rovatunkban igyekszünk olvasóink érdeklődését szem élőit tartani. A közelmúltban többen is érdeklődtek a végkielégítéssel kapcsolatos szabályokról. így mai számunkban az ezt tartalmazó 143 1989. (XII. 22.) MT. rendelettel foglalkozunk. Először is fontos tudnivaló, hogy az állami végkielégítés a jogszabály szerinti olyan többlettámogatás, amely a Foglalkoztatási Alapból csak a kritikus körzetekben folyósítható. Mikor minősíthető kritikusnak egy adott körzet? Akkor, ha ott egy éven belül legalább ezer munkahely megszűnik, és ennek következetében az érintett dolgozók 25 százaléka részére megfelelő munSzerdán: díjtalan jogtanácsadás Legközelebb szeptember 12-én, szerdán délután 4-től 6 óráig lesz díjtalan jogtanácsadás a Sajtóház III. emeletén, A miskolciaké a szó rovat szobájában. Tanácsot ad: Jámborné dr. Róth Erika. Nemrégiben szem- és fül- tanúja voltam egy nagyon visszataszító helyzetnek. A Pátria gyógyszertárban egy hátikosaras idős néni recepttel a kezében állt a sorban. Majd’ félórás várakozás után végre a gyógyszeres*, hölgy elé kerüli, benyújtotta az orvosi vényt, bízva abban, hogy végre megkapja a gyógyszert. Tévedett. A hölgy ugyanis visszaadta a receptet azzal, hogy nem jó' le kell bélyegeztetni. Az idős asszony kérve-kérte, hogy ha most nem kapja meg az orvosságot, haza kell utaznia és csak másnap délután tud orvoshoz menni, s így napok telnek el, amíg hozzájut a gyógyszerhez, amit folyamatosan kell szednie. És hiába bizonygatta, hogy sem ő, sem az orvos nem vette észre, hogy hiányzik a pecsét a kahelv nem biztosítható, illetőleg munkahelyek megszűnése következtében a munkanélküli segélyre jogosultak létszámának az aktív keresőkhöz viszonyított aránya várhatóan eléri az 5 százalékot. Az Országos Érdekegyeztető Tanács által létrehozott szakértői bizottság megállapítja, hogy a rendeletben felsorolt többlettámogatások alkalmazása az érintett dolgozók munkába helyezése érdekében elkerülhetetlen. A kritikus körzetté nyilvánításról az Országos Érdekegyeztető Tanács határoz. Kinek jár a kritikus körzetben állami végkielégítés? Annak, aki jelenlegi munkáltatójánál legalább 10 (a sugárártalomnak kitett munkakörökben dolgozók esetében 5) évet eltöltött, s munkaköre megszűnik, és a munkáltató, vagy az illetékes munkaközvetítő szerv nem tud részére megfelelő .munkahelyet . felajánlapi és öregségi, rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Dr. J. E. Ha használja a visszapillantó tükröt. • Felső-Majláthon lakom, itt szállók fel az autóbuszra munkába menet minden reggel. Egy sajnálatos esetről szeretnék írni, ami augusztus 10-én, a BZ 08-86 rendszámú 1-es autóbuszon történt reggel 7 óra 10 perckor, és jogos felháborodást keltett az utasok körében. Többen felszálltunk már az autóbuszra, és a lenti utasok is igyekeztek fölfelé. Ekkor a sofőr csengetett, és már zárta is az ajtókat. Voltak, akik még lent maradtak, de rosszabbul jártak azok, akik az ajtó közé szorultak. A busz közben elindult, és egy idős néni egyik vényről, a gyógyszerészhölgy hajthatatlan maradt. A néni — mit tehetett mást — szomorúan távozott. Véleményem szerint ilyen, esetben talán lehetett volna valamilyen humánus megoldást keresni, találni. Tudom, vannak szabályok, amiket minden áron be kell tartani, de azt is tudom, hogy sokat nem tartunk be. S azt is látjuk, fáradtak, túlhajszoltak a gyógyszerészek. De mostanában sajnos nem csak ők. Mindannyian elmondhatjuk ugyanezt. De eljuthatnánk már végre odáig, hogy egymás bajával szemben toleránsabbak legyünk. Például ebben az esetben elnézőbb lehetett volna a gyógyszerész. Jóllehet szabályosan végezte a munkáját, de orvosság nélkül maradt egy beteg öregember ... K. Istvánná Miskolc lába bent, a másik kint lógott. A hátsó ajtónál így járt egy fiatal lány is. Már vagy 5 métert ment a busz, amikor az utasok kiabálására végre hajlandó volt megállni. Az ajtókat méltóságteljesen nyitotta ki, s mintha szívességet tenne, megengedte, hogy az ajtó közé szorult utasok, valamint a lent maradtak felszállhassanak. Az autóbusz egyáltalán nem volt zsúfolt, még ülőhely is volt benne. Ekkor szállt fel egy enyhén kaparós fiatalember, kezében egy nyitóit szájú, teli sörösüveggel. Igyekezett volna, de közben a harmadik ajtó lépcsőjére ömlött a sör. Tudjuk, ez nem szabályos, de a gépkocsivezetőnek jó ürügy volt, hogy ne induljon el. Körülbelül öt percig állt-emiatt,1 a busz. S azt is felháborítónak tartottuk, hogy ahelyett, hog; megnézte volna, mi történik az. ajtónál, mikrofonon keresztül szólította- leszállásra a kaoa- tos férfit. Űgv látszik, ebben áz esetben nagven jól ismerte az előírásokat, mert egyfolytában azt mondogatta. hogy addig nem indul el. míg el nem hagyja az illető az autóbuszt. Av-t már elfelejtette, hogv *gv perccel ezelőtt ő miiven sz.abálv;a- lanságot követet* el az utasok biztonsága ellen. Ügy gondolom, az eset nem történhetett volna meg. ha a gépkocsivezető használja a visszapillantó tükröt, és jobban odafigyel, mi történik az általa vezetett gépkocsi ajtajaiban. Kovács Lászlónc, Petrus Gábor, Gulyás Jánosné (miskolci lakosok) (pontos címük a szerkesztőségben) Fizessen az, aki mulasztott Nem kapott orvosságot
