Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)
1990-09-08 / 209. szám
Felvonulás és tankönyv kiállítás Nagymiskolci évnyitó: 1948 Ax előfizetőknek ingyen Túl vagyunk az idei tanévnyitók eseményein. Mindenki reménykedik az iskolai reformok legújabbikában, mert minden reform után (eddig) csak a nótaszövegnek lett igaza: „De nehéz az iskolatás- ká..." A gyereknek, szülőnek és a pedagógusoknak egyaránt; az utóbbiak sokszor azonos minőségben viselték a terheket. A háború utáni évek egyikén jelentek meg az „új tankönyvek”, melyekből még kiállítást rendeztek. Manapság egy egész ország „szurkol”, hogy legalább az iskolába eljussanak a tankönyvek, nemhogy kiállítóra ... Jószerével ma már nagyszülői korban vannak azok, akik elsőként részesei voltak az 1948. évi „nagvmis- kolci évnyitó ünnepélyeknek.” Noha akkor még Pereces, Hámor, Görömböly, Szirma is önálló község volt, az 1945-ben megnagyobbo- dot Miskolcot már Nagymis- kolcnak hivták. Minden közép- és általános iskola egy napon, 1948. szeptember 3-ár. tartotta a tanévnyitó ünnepélyét. Délelőtt az összes iskolában külön-külön, majd a diósgyőri, újdiósgyőri és diósgyőr-vas- gyári iskolák tanárai és növendékei közös évnyitóra a vasgyári sporttelepre vonultak. Délután pedig a többi iskola a népkerti sportpályán tartotta az évnyitó ünnepélyt. Hat és félezer diák vonult fel erre, amelyet a Himnusszal nyitottak meg. Az üdvözlő beszédet dr. Csorba Zoltán tankerületi főigazgató tartotta. Ott voltak a hatóságok, pártok képviselői is. Ez alkalommal a tanuló ifjúság a Magyar Szabadságharcosok Szövetségétől égy zászlót kapott. (Vajon mi lett a sorsa?) A tanévnyitó idejére már megérkeztek „az új általános iskolai tankönyvek mutatványpéldányai. Az MNDSZ nagymiskolci szervezete az ünnepélyes évnyitó alkalmáA pataki kollégiumban Hajdani diákregulák Ilyenkor, tanév elején bevett siokás iskoláinkban, diákotthonainkban o rendtartás, házirend ismertetése. Az iskolai életet szabályozó, a tanárok, diákok jogait, kötelességeit tartalmazó rendtartásuk, iskolai törvényük a régi iskoláknak is volt. Igen fontos pedagógiatörténeti kútfőnek számit ebber» a „műfajban” a szeptember 1-jén 460. tanévét ismét egyházi intézményként kezdő Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának latin nyelven irt hajdani törvénykönyve, a Leges Scholce Sáros-patochinae, azaz a Sárospataki Iskola törvényei. A törvényeket, regulákat a kollégium nagy patrónusa, I. Rákóczi György fejedelem gyüjtette egybe, és 1621. január 8-án aláírva, léptette életbe. A törvénykönyv első cikkelyei a tanárok jogairól, kötelességeiről szóinak, majd kitérnek a diákok iskolai és iskolán kívüli magatartására. Lelkűkre köti például, hogy ha istentisztelet alatt nem értik is meg az egyházi beszédet, azért annak elhangzásakor ne alud janak a templomban. Ha egy diák a közös ebéden „nem nyájasan és tisztességesen társalog”, egy napra kizárják az étkezésből. Nem engedték meg a törvények, hogv valaki „a haját török módra viselje”, azaz kopaszra nyírja, mert ez elcsúfítja a fejet. Pontosan előírja a törvénykönyv a haj „kötelező” hosszát, ekképpen: „A haj hátsó része a két fület félig takarja be, vagy legalább a fül hegyéig érjen le”. Aki akár öltözetével, akár hajviseletével megbotránkozást okoz, 20 dénár büntetést fizet. Azt is olvashatjuk a törvénykönyvben, hogy aki maga szerez magának elégtételt, vagy „társát a levegőben lepedőben megforgatja, el kell távolítani az iskolából”. Részletesen kitér a tör- vényKönyv a diákok tanulási kötelességeire is. Aki például egy iskolai előadásról igazolatlanul elmarad, négy dénárt fizet. A diákokat hetenkent kétszer: szerdán és szombaton kérdezték ki, és évente szintén kétszer meg- vizsgáztattáK. Akit hét közben hanyagságon, lustaságon kaptak, három napra kizárták az étkezésből. De ha megismétlődött tanulmányainak elhanyagolása, vagy a januar végi, Pál napi és a nyári, aratási egzámenen, vizsgán a tudományokban való előhaiadását kevésnek találták: „tamquam indigrtus Musarum contubernio”, vagyis mint a múzsák testületéhez méltatlan az eke szarvához utasíttassék. Ez termesze lesen azt, jelentette, hogy hazaküldték mezei munkára. Megkövetelte ez a 369 éves pata ki rendtartás, hogy a tanulók az iskola elöljáróinak, a köztiszteletben álló férfiaknak és nőknek adják meg a kellő ■ tiszteletet. „Előttük az utcán és másutt is emeljenek kalapot és térjenek ki nekik az útból”. Aki ez ellen vét, 20 dénárt fizet, mert — teszi hozzá indoklásul — „csúnya dolog, ha valakinek van tudománya, de nincs erkölcse”. A tanárokra vonatkozó cikkelyek közül idézzünk befejezésül egyet, amely a következőket köti az „oskolamesterek” lelkére: „A tanárok legyenek rajta, hogy tanítványaik szeressék őket. Homlokukról sugározzák, hogv humánus emberek és tanítványaikat atyailag szeretik. A tanulók vidor arcáról pedig a szeretet és a tisztelet beszéljen., Hegyi József Nyp 1 vta n fo lya ni o k Nyelvtanfolyamokra várja az érdeklődőket az Avasi Információs Iroda. Kínálatuk: német intenzív, angol haladó felnőttek számára, angol nyelvi óvoda kezdőknek és haladóknak, angol kezdő a gyerekek számára. Jelentkezni az Avasi Információs . Irodánál lehet az Elek Tamás 15. szám alatt, vagy a 62-947-es teleíonszá- mon. bői” ezeket a könyveket' a népkerti szabadtéri színpadnál mutatta be, ahogy olvasható a korabeli újsághírben. Egyben kérték „a szülőket, hogy minél nagyobb számban tekintsék meg az új, demokratikus tankönyveket.”' Emlékeztetőül: abban az évben volt az iskolák államosítása. Ugyancsak a tanévkezdésre időzítették a következő hírt is. „Az Országos Tervhivatal kulturális osztályának vezetői, dr. Koczkas Gyula, Borsanyi József mérnök három olyan rádiótípust szerkesztettek, amelyek alkalmasak az iskolarádió kérdésének megoldására. A hordozható készülékek — egyik telepes, tehát ott is használható, ahol villanyáram nincs — mindegyikére több hangszórót is lehet felszerelni, így egy időben több tanteremben is hallgathatják a diákok a rádióadást. Az első tanévben ezer iskola kap rádiót, a következő 2—3 éves belül pedig az ország valamennyi iskoláját felszerelik rádióval.” Napjainkban, amikor úton- útfélen a hordozható rádiók, magnók sokaságát használják, nehezen hihető, ámde mégis igaz volt, hogy az előbb ismertetett „iskolará- dió-típus” megalkotásának híre, a szenzációk közé tartozott. Mint ahogy ma is az lenne, ha az 1948. szeptember 5-én közölt, „keretes hirdetés” szövege ismét megjelenne. „Ingyen kaphatja meg ön is gyermeke számára a tankönyvet, vagy írószert, ha szeptember 20- ig előfizet” a lapra a kiadó- hivatalnal. Iglói Gyula Balettiskola Az Avasi Kulturális Egyé- sület ismét indít balettiskolát. A beiratkozás időpontja szeptember 10-én és 11-én 17 óra. Helye a Testvérvárosok útján található pártiroda, a tapolcai elágazásnál. „Garancia nincs, kockázat van” r Lj lap: a Holnap Beszélgetés Sertoző Simon tőszerkesztővel „A Napjaink, amelynek a romjain ezt az új, friss alapozású folyóiratot fölépíteni kívánjuk, többnyire igyekezett a mindenkori kívánalmaknak, főszerkesztőktől, körülményektől függően, s különböző mértékben, eleget tenni. Nemegyszer túlteljesíteni. Ezt a vonalat akarta még akkor is továbbvinni, amikor azt már a lapfenntartó gazdák sem várták el tőle; Továbbra is »következetességét« demonstrálta. Ez a hithű álhatatosság és meg- átalkodottság elsősorban a lap legutóbbi korszakában vált a legszembetűnőbbé. Ami végül megpecsételte a sorsát”- Ai idézett bevezetőből is kiderül, és úgy tűnik, nem titkolt dolog, hogy az újonnan születő lap a Napjaink utódlapja. — Részben valóban az — mondja Serfőző Simon, a Holnap főszerkesztője. — Hiszen a Napjaink által létrehozott értékeket vállalja, továbbfejleszteni szándékozik, de az íróember sem tagadhatja meg önmagát. En is tagja voltam a szerkesztőségnek, és azokat a törekvéseket is megtagadnám, amelyeket korábban létre akartunk, akartam hozni. Nem mindig sikerült. Mindazonáltal az előd érdemeit sem célszerű elvitatni.- Úgy látom, hegy - amint ezt a cím is mutatja — inkább előre tekint, újat kíván teremteni a Holnap. Ami az észak-magyarországi régióban meglehetősen nehéz feladat. Nem azért, mert hemzsegnek a helyi kulturális folyóiratok, hanem éppen azért, mert szinte csak a távoli nagy elődök adnak fogódzkodó példát. — Könnyű dolgunk nincs. Megpróbáljuk a hagyományok tiszteletteljes őrzését és a korszerűséget, az aktualitásokra való érzékenységet ötvözni. Múltjuktól megfosztott, történelmüket hiányosan ismerő, meghasonult tudatú, íélrenevelt, és -tájéIRODALM! é? TÁRSADALMI FOLYÓIRAT Beüt István, Gil Sándor, JUlísz Lárzló '•onn Ferdm&ndy György novellája Jnter ni ABdráxfalvy Bertalannal koztatott emberek között élünk. De ezek a honfitársaink keresik önmagukat, helyüket a világban, és sajnos az országban is. Nekik szeretnénk segíteni, utat mutatni.- A céi nemes, de ezekben az időkben az emberek egyre kevésbé foglalkoznak ilyen nagy horderejű sors- kérdésekkel. Annál inkább létük, mindennapjaik problémájával. — Ebben van igazság. Azonban szerencsére kapunk olyan jelzéseket, amely szerint van igény egy irodalmi-társadalmi. lap létrehozatalára. A helyi humán értelmiségnek kevés a fóruma. Fura(t) A feladat: egy tíz milliméter átmérőjű furat, azaz egyszerűbben, lyuk kivitelezése, beton falazatba. A furatot polcfelrakás céljából kívántam elkészíteni, alapos meg- fontolás után. Először is eljártam a fúrógép ügyében, azaz kölcsönöztem egyet. Hövid kínlódás után a következő műszaki probléma előtt álltam. a tizmüliméteres, speciális betonfuró nem tizes, hanem tizenkettes lyukat készít. Ebben viszont lötyögött a tizes méretű, csavaros fém tipli, azaz dübel. Van olyan fúrószár is, ami tizes és tizes lyukát is fúr, de ez meg olyan, ami nem jó a kölcsönözhető gépbe. Persze lehetne venni tizenkettes fém düheit, de az meg nincs, ráadásul abba tizes csavar csavarodik be. a felszerelendő polcon viszont már ott voltak a nyolcas lyukak a csavarnak. Ha a polcon lévő lyukakat fel akarom bővíteni, akkor vissza kell vinnem a vastartókat a lakatoshoz, mert otthon nem tudom kifúrni a vastag laposvasat. Behelyezhetek műanyag tiplit is a falba, ám e műszaki megoldás újabb bonyodalmakat hoz: tizes, vagy tizenkettes tipli csak nyugati kapható most. ami kitűnő, de túl hosszú. Ha levágom a végét, szétesik a tipli, a lyukat kimélyíteni pedig nem tudom, mert már visszavittem a gépet a kölcsönzőbe . . . Lerogytam a tévé elé, ahol éppen egy amerikai film képei peregtek. A hölgy valami belsőépítész-félével civódott, hogy milyen legyen a lakása, miközben kezes- lábasos melósok serege nyüzsgött körülöttük. Ez a nő bezzeg aztán nem tudja, mit jelent egy kelet-európai értelmiséginek lyukat fúrni a falba.. . No persze én is hívhatnék legalább egy lyukfúró mestert. De könnyen lehet, hogy én született Har- pagon vagyok,-mert nem tudom elviselni, ha mondjuk e kis írásbeli értekezésem jrámk Igtjperqiét egy yyjfiSFW akire fél délután vártam, néhány lyukért bezsebeli. Miután egy nyomorult lyuk kifúrása kapcsán nem áll módomban kijavítani társadalmi igazságtalanságainkat, így inkább én fúrok, személyesen. Elkalapálom az ujjaimat, káromkodok, kínló- dok, hiszen az én szerszámom a toll, az írógép és nem a fúró és a kalapács. Sorstársaim százezrével akadnak: szánandó és dühítő, ahogy a pocakos egyetemi tanár szuszogva segédmunkát végez lakása építésekor, vagy a bérelszámoló nekifog a tapétázásnak — menet közben tanulva az iparosszakmát. Ez bizony nem azonos a „do it your self’-fel, az amerikai csináld magad mozgalom férfiasságot, rátermettséget is jelentő szellemével, ahol bronzbarna, jólfésült, kék kezeslábasos, kemény arcélű pacákok csinosítják otthonukat, bájosan mosolygó, szőke feleségük és gyermekeik társaságában, térdig gázolva a célszerszámok és praktikus mütyürök tengerében A mi „do it your self”-ünk szülője, a kényszer: amolyan balkáni változat ez, magasan kvalifikált házi kontárok hadával. Bámulom a félig kész lyukát és arra gondolok: miért kell nekem a család anyag beszerzőjeként, botcsinálta szerelőként, megvesztegetöként. iparosként, kertészként rohangálni most jelesül egy nyomorult lyukra áldozva rövid életem értékes óráit. Közben véget ért a film is a tévében. Kiderült, hogy bár az új lakás hipp-hopp elkészült, a hölgy mégis zsákutcába juttatta életét. Ügy érezte, hogy kevesebb jut neki a jóból, mint kellene. Pedig a milliméterre pontos lyukakból a falban és belevaló tiplikből mindenesetre egyelőre az én jussomat is neki juttatta az ég ... Kiss László Mi az irodalom eszközével akarunk egy emberközpontú, a társadalmi és a helyi gondok érzékeny vizsgálatával foglalkozó, nyitott fórumot biztosítani. Olyan újságot, amely meghallgatja, érzékeli az olvasók által jelzetteket, és inspirálja is, erőt ad mindennapok harcaihoz. Ebben a régióban is, hozzánk közel, de a határainkon túl élő, magyarlakta területeken is számtalan fiatal irodalmár van. Számukra is lehetőséget kell biztosítani.- Ezek szerint egy olyan szellemi műhelyet kívánnak életre kelteni, amely később kihatásaival a helyi értelmiség vezető, de legalábbis irányadó központja leszT — Ez meglehetősen távoli cél. Tény azonban, hogy Magyarországnak ebben a sarkában nincs az értelmiség méltó helyen. Emelnünk kell a vidék művészeti és irodalmi tekintélyét!- Nem egyszerű ilyen vállalkozásba fogni. Ma a kultúra nehezen eladható, sorra alapítják az új, de nem igazán igényes sajtótermékeket. Mi a garancia az Önök sikerére? — Garancia nnics, kockázat van. A várakozást és a kíváncsiságot érezzük. Reméljük, hogy az őszinte, valóságközpontú, de irodalmi szintű és igényű írások vonzzák majd az olvasókat, és szeretnénk azt is, hogy egy részük rendszeres vásárlójává, előfizetőjévé váljon a Holnapnak. A Holnap a jövő héten jelenik meg. Winkler Bea HUNGÁRIÁN TRAVH COMPANY TRIEST—VELENCE Csak forintfizetéssel! Időpont: szeptember 14, Részvételi díj: 1900 Ft
