Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)

1990-09-24 / 222. szám

a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon; 18-221. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaik14»*, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. „Nvitok is e«y szervizt”... — Eltörött a villamos kávéőrlőm kése, bevittem hát a Vilikész Szűcs Sámuel utcai szervizébe, ahol minden to­vábbi nélkül átvették javításra. Megnyugodtam, hiszen egy egyszerű alkatrészcserével megspórolom az űj készülék árát. A meglepetés akkor ért, amikor visszamentem érte. Azzal fogadtak ugyanis, hogy a masinát alkatrész hiányában meg­csinálni nem tudják ugyan, (ráadásul még a tetejét is el­rontották), de fizessek érte 52 forintot. Nem akartam hinni a fülemnek. Mit fizessek?! Miért fizessek?! — Megmagyarázták: azért kell fizetnem, mert megnéz­ek a kávédarálót, „megkeresték” a hiba okát, hogy nem tudják megcsinálni, az nem rajtuk múlik, hiszen nincs al­katrészük. Természetesen háborogtam: a hina oka nyilván­való volt — szemmel láthatóan eltört az őrlő kése, azt kel­lett volna kicserélni. Ha pedig nem volt alkatrészük, minek vállalták. Ha pedig vállalták, miért nem figyelmeztettek legalább arra, hogy nincs alkatrész, nem tudják megcsinál­ni, ám ha már belepillantanak, azért fizetni kell. Megjegy­zem: erre még a megrendelőlapon sem volt semmiféle uta­lás. Háborgásommal a vezetőhöz fordultam, mondván: nem vagyok hajlandó fizetni a semmiért. Egyébként pedig mé­lyen sért az eljárás, a kétoldalú szerződés ilyenfajta semmi- bevétele. A világon sincs olyan, hogy egy szervizben meg­fizettessék azt, amit nem tudnak megcsinálni. Mindenütt saját kockázatra vállalják még a rejtett hibák feltárását is. A vezetőnek erről csak az volt a véleménye, hogy nem kell hozzájuk vinni a javítani valót, ha nem tetszik. — A túlhaladott álláspont persze még jobban bosszant. Hi­szen ma már nincs olyan monopolhelyzetben ez a szerviz sem, hogy ily módon utasítsa el azokat, akikből él. De az eljárásuk zseniális ötletet sugall. Nyitok én is egy szervizt, a semmittevéshez. Átveszek javításra bármit, hozzá sem nyúlok, s egy hét múlva közlöm, hogy nincs alkatrészem, megcsinálni nem tudom és kasszírozok, amiért ránéztem a készülékre. Sőt! Lehet, hogy mág tárolási díjat is felszá­molok. Ja, és természetesen a számla nagyságát a készülék méreteihez igazítom. Egy meg nem javított hűtőgépért pél­dául elkérhetek akár egy ezrest is. A Villkésznél is nyil­ván így van. Míg ott voltam, egy porszívót adtak vissza a tulajdonosának — alkatrész híján azt sem csinálták meg —, de azért már 150 forintot kértek. Hja, az legalább három­szor akkora, mint az én kávéőrlőm. A történetet A. Zs. miskolci olvasónk mesélte el, ■ még hozzáfűzte: ha neki egyszer egy ilyen szervize lesz, Ígéri, hogy nem rontja tovább a javításra hozzá vitt készülékeket. Sőt! Kedves lesz a megrendelőkkel, hogy ne érezzék ma­gukat egyedül és kiszolgáltatottan a tájékozatlanságuk miatt. Olvasónk panaszával megkerestük a Vilikész (Szűcs 8. a. 3. szám) műszaki vezetőjét, akitől az alábbi választ kaptuk. Elmondotta, hogy a kávéőrlő nyugati márkájú, s nem kap­ható a hazai kereskedelemben. Így az alkatrész-utánpótlás sincs megoldva. Amikor a megrendelő bevitte a szervizbe, ők is látták, hogy az őrlőkés törött. S azért vették be javí­tásra feltételesen a fenti érvek ellenére is, mert már sok esetben hazaival tudták pótolni. Ügy gondolták, ebben az esetben is beválik a módszerük. Munkalapot állítottak ki, és kiadták a szerelőnek. Amikor a szakemberük szétszerelte a kávéőrlőt, kiderült, hogy sajnos nem jó a hazai kés. Te­hát megkísérelték a javítást, s nem rajtuk múlott, hogy vissza kellett adni az ügyfélnek, alkatrészhiányra való hi­vatkozással. Ami pedig az 52 forintot illeti: a szerelő dol­gozott a szét- és visszaszerelésen, ami a munkalapján is szerepel. S az, hogy sikertelen maradt a feltételesen vállalt munka, előre nem tudhatták, mint ahogy azt sem, hogy ezért kell majd az 52 forintot utólag megfizetni. A kávé­őrlő átvételekor tisztázták a körülményeket, és nem kérték ennek kifizetését. Sajnálják, és elnézést kérnek amiatt, hogy nem tudták megjavítani a masinát, de ez nem a szerviz dolgozóín múlott. Mindezzel együtt — véleményünk szerint — akkor jár­nának el korrektül, ha a megrendelőiket előre tájékoztat­nák arról is, hogy sikertelen javítási kísérlet esetén is fi­zetniük kell. Ongai látogatásom Talán tíz éve jártam utol­jára ebben a faluban. Az­óta sokat változott: előnyé­re. Úgy látszik, az adott kö­rülmények között maximá­lisan kihasználták a lehető­ségeket. , A mintegy 20 kilo­méteres út megépítésében sok munka fekszik, de büszkék a 18 kilométernyi betonjárdára is. Van egy 100 fős óvodájuk, az újat most építik. A nyolc tanter­mes új iskolához tornate­rem, sportudvar, sportpálya is készült. A TEHO igény- bevételével orvosi rendelőt és . szolgálati lakást építettek a faluban. De létrehozták az idősek klubját, és védő­női körzettel segítik a rá­szorulókat. Még 1983-ban átadták a község lakóinak az ivóvízhálózatot, és 400 lakótelket biztosítottak az építkezőknek. A „CS" lakás­építési akcióban pedig 60 cigány család építkezhetett. Korszerű lett a község köz- világítása, a szemétszállítás is szervezett. Amit hiányol­tunk: nincs szennyvízháló­zata a falunak. Igaz, nagy erőfeszítéseket tesznek en­nek kialakítása érdekében is. Az ott lakók régi óhaja, hogy gyógyszertára is legyen a településnek, és szeretné­nek egy gyermekorvosi kör­zetet is. Hosszan sorolhatnám még az elmúlt évek folyamán létrehozott létesítményeket. De arról is beszélhetnék, hogy sok minden csak meg­valósíthatatlan álom maradt. Mindenesetre a tíz évvel ez­előtti látogatásomhoz képest sok jó meglepetéssel szolgált a község jelenlegi arculata. Sz. I. Miskolc Nem megy a motor Elmondhatom, hogy már bejártam a város minden szakboltját, ezen túl a megye városait, községeit, de 250-es ETZ motorkerékpárhoz hátsó komplett kereket sehol sem találtam. Mindenütt MZ-alkat- részt ajánlottak, de saj­nos ez nem jó az ETZ- hez. Augusztusban kel­lett volna vizsgára vin­ni, sajnos azóta is vá­runk a csodára, hátha mégis kapunk alkat­részt. Annak idején, amikor vettük, sokat kellett spórolni, mig összejött a 33 ezer. Ennyibe ke­rült a kerékpár. Na­gyon megköszönném és megtéríteném a költsé­geket, ha valaki meg­mondaná, hol kapható a kérdéses alkatrész — panaszkodott szerkesztő­ségünkben Szentesi Jó- zsefné tiszalúci olva­sónk. Mi is utánajártunk a dolognak. Sajnos ered­ménytelenül. Hiány­cikk az alkatrész. Min­denesetre jobb lenne biztosra menni az alkat­részellátásban, mint a csodára várni... Meggyalázták az árvízi emlékművet Szerdán: díjtalan jogtanácsadás Legközelebb szeptember 26-án, szerdán délután 4-től 6 óráig lesz díjtalan jogta­nácsadás szerkesztőségünk­ben a Sajtőház III. emele­tén, A miskolciaké a szó ro­vat szobájában, tanácsot ad: Jámborné dr. Róth Eri­ka. A napokban ismeretlen személy a miskolci Szent Anna templom előtt álló árvízi emlékmű mindkét ol­dalára ákoinbákom betűikkel ábrákat „festett”, festékszó­róval. Mindez világos nap­pal történt, mert arra járva szeptember 19-én délelőtt 10 órakor még nem látszott semmi, de délután fél négy tájban már messziről észre­vettem. Talán tanúja is volt ennek a gyalázatos tettnek, hiszen az emlékmű a város forgalmas főútvonalán, a villamosmegállóhelytől pór lépésnyire van. Az emlékmű domborműve alatt ez olvasható: „1878. augusztus 31. Kegyeletes emlékezésül a város közön­sége. 1928. aug. 31.” Nemrég volt a nagy miskolci árvíz 112. és egyben az emlékmű felállításának 62. évforduló­ja, melyen a városlakók kis csoportja virágokat helye­zett el az emlékmű talap­zatára. A megemlékezés kez­deményezése hagyomány­teremtő szándékkal is tör­tént. Jólesett látni, hogy a koszorúzásra gyülekezőket már valaki „megelőzte”, két szál piros szekfű már az emlékművön volt. A rövid kis ünnepségen emlékbeszéd idézte föl a 112 éve történt tragikus eseményeket, mely után — a kezdeményező egyesület tagjain kívül — virágot tettek le az Innová­ciós Centrum (Park) Rt. és a Miskolci Bölcsész Egye­sület képviselői is. Az oda­helyezett virágcsokrok jó részét, mint ahogy azt hí­A munkabérek legkisebb összegéről SasK: A munkaügyi miniszter 1/1990. (IX. 14.) számú ren­delet* - amely 1990. szep­tember 14-én lépett hatály­ba - rendelkezik a munka­bérek legkisebb összegéről. A jogszabály szerint a tel­jes munkaidőben foglalkoz­tatott idöbéres dolgozó ré­szére fizetendő személyi alapbér alsó határa havibér alkalmazása esetén 5600 fo­rint, órabérben dolgozóknál — 42 órás munkahétre vo­natkozóan — 3100 forint. Teljesítménybérnél a telje- sítmény^követelmények száz- százalékos, valamint a teljes munkaidő teljesítése esetén szintén 5600 forint a havi munkabér legkisebb összege. A 42 órás munkahétnél hosszabb teljes munkaidő esetén a havi bértételt, il­letve rövidebb teljes mun­kaidő esetén az órabértételt a munkaidő eltérő mértéké­vel arányosan növelni kell. A teljes munkaidőnél rö­videbb munkaidő esetén a havi bért a munkaidő eltérő mértékével arányosan csök­kentve kell figyelembe ven­ni. A rendelet hatálya ki­terjed minden munkáltatóra és azokkal munkaviszony­ban álló dolgozókra. E ren­delkezéseket első ízben az 1990 szeptember hónapra járó munkabérek megálla­pításánál kell alkalmazni. Or. J. E. rül adtuk, 24 órán belül el­lopták. Hatvankét évig háborítat­lanul állt az árvízi emlék­művünk. sem háború, sem forradalom nem tett kárt benne. Bölcs előrelátással jelölték ki helyét eleink, ment a modern idők válto­zásai sem mozdították ki a helyéről. Hajdan kalapot emeltek az arra járók, mert 277 halott emléke előtt ez volt a tiszteletadás. Idén vi­rágokat vittek a jelképes „síremlékhez”, majd jött va­laki a festékszóróval. Lehet, hogy a tettes nyomát bot­tal ütheti a rendőrség és a város közönsége is, de azért az emlékmű megtisztítását soron kívül el kellene vé­gezni. A kegyeletsértés nyo­mait addig is jó lenne leta­karni, hogy ebben az arc­pirító állapotban minél ke­vesebben láthassák az em. lékművet. Jó lenne az is. ha a helyhatósági választások finisében ennek elvégzésére valaki utasítást adna. I. Cy Felesleges iskolai kirándulások A tanév kezdetéhez tar­toznak az iskolai kirándulá­sok is. A szülők nem rajon­ganak ezekért. Nem kevésbé a kísérettel megbízott taná­rok, tanárnők. S ráadásul ezek az évkezdeti kirándu­lások két-, illetve többnapo­sak. és nem kis pénzbe ke­rülnek. A szülők egyébként is kiköltekeztek ekkorra, a tankönyveken kívül új ruha, cipő kell a tavalyi, kinőtt helyébe. De ilyenkor kellene beszerezni a télire valót: krumplit, hagymát, téli tü­zelőt ... De visszatérve a kirándu­lásra: külön költséget je­lent. Az anya süteményt ké­szít, húst süt, szalámit cso­magol. Azonkívül a zseb­pénz is kijár egy-egy kólá­ra, fagyira. Hiába, a szülő már csak ilyen. Az ő gyere­ke se legyen alábbvaló a többinél. Ne nézzen a má­sik szájába. S ahogy elné­zem, egy osztályközösségen belül az anyagi háttér mos­tanában szembetűnően elté­rő. Sok helyen bizony a család hét végére szánt kosztpénzét viszi el a ki­rándulás. S mint mondtam, ha az iskola oldaláról néz­zük, bizony a tanárok sem rajonganak a felügyelő-kísé- rő-szervező szerepért. (Peda­gógus Ismerőseimnek is ha­sonló a véleményük.) A tanulók pedig — éppen azért, mert kötelező — unottan veszik tudomásul. S tisztelet a kivételnek, nem hat rájuk a természet kínál­ta szépség, sem a múzeu­mok csodálatos világa. Rá­adásul akadnak fegyelmezet­len hangadók, akik kisza­badulva az iskola falai kö­zül, szinte kezelhetetlenné válnak. Megdöbbenve olvas­suk, halljuk, amikor tizen­éves fiatal, leválva a cso­porttól, veszélyes sziklára kapaszkodik, sosem járt barlangba bújik... Nem beszélve arról, hogy a „le­génykedésükhöz” hozzátarto­zik a sutyiban zsebbe tett, s útközben elfogyasztott ital is. S bizony mindez a kísé­rő tanár felelősségét növeli, lelkiismeretét terheli, sőt az iskola jó hírét is csorbít­ja. Mert nem ritka az, ha bármi történik a gyerekkel, a legkisebb lazaság vagy vétség esetén nyilvánosan járatják le a tanárt, az is­kolát. De mindezeken túl, bár­mekkora terhet ró is ma­napság a megélhetés bizto­sítása a szülőkre, akkor is nekik kell több időt szakí­tani gyermekeikre. S szí­vem szerint azt mondanám — éppen a szülő és gyer­mek közötti jó kapcsolat ki­alakítása és megőrzése érde­kében — vigye a gyereket az édesapa, édesanya kirán­dulni. Egy-két nap alatt be­barangolhatják az egész Bükk-hegységet, hátizsák­jukban kenyérrel, szalonná­val, pár darab hagymá­val .... Osztálytársaival és taná­raival egyébként is sokkal többet van együtt egy isko­laév alatt. S. S. Miskolc A MAGYAR AUTÓKLUB B.-A.-Z. MEGYEI SZERVEZETE gyorsított (4 hetes időtartamú) délután 13 órától kezdődő személygépkocsivezető-képző tanfolyamot indít, részletfizetési kedvezménnyel. A TANFOLYAM IDEJE: hétfő, szerda, péntek. Megfelelő létszám esetén a tanfolyam azonnal indul. HELYE: Miskolc, Szemere u. 16. JELENTKEZNI LEHET: a fenti címen, vagy a 35-599-es telefonon.

Next

/
Thumbnails
Contents