Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)
1990-09-20 / 219. szám
4 reform első lépései a társadalombiztosításban /■ ' r A gazdasági változások éreztetik Uniósukat jelentősen nőtt a korengedményes és a rokkantsági nyugdíjasok, valamint a táppénzesek száma. Jellemző, hogy míg például korengedménnyel tavaly 683- Sn vonultak nyugdíjba, idén már 897 ilyen kérelemről döntöttek, s további ezrek intézése van folyamatban (Özd térségéből körülbelül 2000, Miskolc térségéből 1000). A táppénzesek aránya is legmagasabb nálunk az országos átlaghoz képest. B'oly- tonos növekedés tapasztalható számukban, s ma már eléri a biztosítottak 8,2 százalékát. Mindez azt mutatja, hogy a gazdasági változások is éreztetik hatásukat térségünk társadalombiztosítási helyzetében. A foglalkoztatási gondok miatt szaporodik a betegek, főként a neurotikusok száma. A rokkantsági nyugdíjak megállapításánál is feltehetően befolyásolja az orvosokat a „beleérző”-képességük. A korengedményes nyugdíjak számának növekedése is azt mutatja, hogy a gazdasági gondokkal küzdő vállalatoknak jobban megéri ezt a formát választani a nyugdíj előtt állók sorsának emberséges rendezésére, mint a létszámot megtartani. A társadalombiztosítási igazgatóságnak mindenesetre fel kell készülnie arra, hogy a privatizálással együtt növekvő kisszervezetek száma —, ahol nem lesz ki- fizetőhely — tovább növeli az igazgatóság feladatait. Erre igyekeznek felkészülni, csakhogy a működési, technikai és személyi feltételekhez, a rendelkezésre álló keret — amely az összes bevétel egy százaléka — a pénzügyi fedezetet nem teremti meg. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a kormányszerveknél Lecsapolt rá nyugati piac Megyénk északkeleti részén tucatnyi falun, községen vezet át az út anélkül, hogy feltűnne egy-egy ipari üzem. Nem véletlenül támogatta tehát annak idején a megyei tanács a Borsodi Ércelőkészítő Mii elhatározását, az észak-magyarországi ásványvagyon hasznosítására és a kőfeldolgozásra. Azóta a cég megalapította a Bódvavölgyi Kőfeidolgozó Kft-t, és a hazai beruházási gyakorlatban igen rövid idő alatt tető alá hozták a perkupái műkőüzemet. Erről az elmaradottságáról emlegetett térségben kiváltképpen figyelemre méltó, hogy nem külföldiek által levetett gépeket vásároltak meg, hanem világszínvonalú csúcstechnológiát hoztak be. A több tonnás, hatalmas kőtömbbe a gyémántélű acélvágó tárcsák úgy vágnak, mint a vajba. S a gombnyomásra működő automatikus gépsorok is milliméter pontossággal vágják méretre a lapokat, majd forgatják és csiszolják márvúnyfényüvé. • RABLÓGAZDÁLKODÁS VOLT A Sajó Befektetési és Vállalkozási Részvénytársaság vezérigazgatója, Tóth Lajos mondta el a beruházásról: hitelek nélkül sikerült „kiizzadni” a körülbelül 250 millió forintba került és két lépcsőben megvalósított üzemet. Jó helyre került a pénz, amit az elmaradott térségek fejlesztési alapjából a megyei tanácstól kaptak, hiszen 200 dolgozót foglalkoztathatnak általa, s remélik, hogy 1991 végére félmilliárd forintos árbevételt fognak produkálni. Előrehaladott tárgyalásaik vannak vegyes vállalatok alapítására, s nemcsak a környező országokból, hanem a tengerentúlról is van érdeklődés a cég iránt. Elsősorban márvány, gránit, dibáz és mészkő alapanyagú díszítő- és burkolólapokat gyártanak, amelyre a nyugati piac sokkal hamarabb csapott le, mint a hazai felhasználók. Ez tulajdonképpen érthető, hiszen az értékesebb építészeti anyagok felhasználásának évtizedekig nem volt tere, inkább csak a múlt században lehet a tradíciójából valamit fellelni — mondta el Horkai István, a kft. ügyvezető igazgatója. A közelmúltban a kőbányászat és a feldolgozás alighanem a rablógazdálkodással volt egyenlő, hiszen ezeket az értékes természeti kincseket csupán kohászati alapanyagként vagy útépítéshez zúzalékként használták. • A HULLADÉKOT IS FELDOLGOZZÁK Jellemző, hogy az egyetemeken, de az építőipari szakmákra készülők sem sok mindent tudhattak ezekről az ásványkincsekről és feldolgozásukról, ha nem önszorgalomból vagy szenvedélyből kutattak utánuk. Pedig az összehasonlítás önmagáért beszél: amíg a zúzott kő tonnája 280 forintot ér, lapokra feldolgozva akár 50 ezer forintot is lehet érte kapái, § ez végül is még méltányos ár. Már csak azért is — 10—20 százalékkal — olcsóbban tudnak exportálni, illetve a hazai piacon megjelenni, mert a gyártás során keletkező hulladékból is késztermék lesz, a mészkőőrleményig, sőt a púder alapanyagáig bezárólag. A Bódvavölgyi Kőfeldolgozó Kft.-nek nagy konkurenciával nem kell számolnia, hiszen a dunántúli nevezetesebb kőbányák készletei már kimerülőben vannak, a mi térségünkben pedig több tízmillió tonnára számíthatnak. • ROBBANTÁS NÉLKÜL Ahhoz, hogy ezt az örök anyagot bányászni tudják, természetesen hozzá keli nyúlni a természethez. De minden egyes bányanyitáshoz a Bükki, illetve az Aggteleki Nemzeti Park, valamint a Bányaműszaki Felügyelőség engedélyét kell megszerezni. S az egyezség nyilván tartalmazza a majdani rekultivációs és helyre- állítási munkálatokat is. Ám a bányászatban is új a technika, nincs robbantás, hiszen fúrással és repesztéssel emelik ki a kőtömböket. A kőnek pedig lelke van — emlegették többször is Perkupán — amit a lgszuperebb masina sem érezhet meg, csak azok az emberek, akik bánnak vele. Ennek az új iparágnak a meghonosítói ebben a szellemben dolgoznak, így lesz a szabálytalan kőtömbökből csillogó fekete, csodálatos erezetű tor- nanádaskai Diana, s már- már üveghatású áttetsző fehér. jjc Költözködnek a biztosítósok megváltozott az épület belső udvara; ezt üvegtetővel fedték le, s oldalfalait márványburkolattal látták el. A tetszetős világítótestekkel felszerelt belső tér impozáns látványt nyújt. Innen lehet feljutni az irodákba. Befejezés előtt áll az épület földszintjének kialakítása. A kirakatokat már beüvegezték. Jelenleg a belső tér kiképzését végzik. Ezt a tervek szerint rövidesen befejezik, s akkor ide költözik a Tip-Top cipőbolt, valamint a Sirály ruházati üzlet. Nemcsak a főutca felőli rész újul meg; végzik az udvari, a Szinvára néző rész rekonstrukcióját is. Az ava- si oldalon reprezentatív belső udvart alakítanak ki, dísz- burkolattal, növényzettel. Ezzel a belvárosban megszüntetik a korábbi, jellegzetes „sufnis” udvarokat. Gombhoz a kabátot? Kevés rendeletet fogadott olyan lelkesedés az utóbbi évtizedekben, mint a gápjánnűvek rendszámtáblájának kötelező cseréjét. Ki gondolta volna, hogy az autósok költségére bonyolódó táblacserét inaguk az érintettek szorgalmazzák leginkább. Időt, pénzt, fáradságot nem kímélve, már jóval a nyitás előtt hosszú sor kígyózik az új rendszámtáblákért a görömbölyi műszaki vizsgabázis előtt. Mindenki mielőbb új — hárombetűs, háromszámos — rendszámtáblát akar a kocsijára. Vajon mi az oka ennek az állampolgári túlbuzgóságnak? Minek köszönhető, hogy az egyébként kötelező jellegű intézkedést önszántunkból siettetjük? Bizonyára sokak számára érthetetlen a túlbuzgóság. Hiszen a régi sem annyira csúnya, ám az új sem annyira szép, hogy elfogadható magyarázatra leljünk. A titok nyitja sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. A Zsarnai autópiacon tudtuk meg: az új rendszámos kocsik kapósabbak. Gyorsan kialakult gyakorlat, hogy azért a járműért, amelyen már új tábla díszeleg, ötezer forintos felár kérhető. A nyugati színvonalú táblákkal könnyebb elsózni a matuzsálemi korú Trabantokat, Wartburgokat, Skodákat. Akik a trükknek bedőlnek, nem a kabáthoz veszik a gombot, hanem fordítva ... ? __ (szántó) A MISKOLCIAK NAPILAPJA Az egészségügyben évek óta forszírozzák a társadalombiztosítás reformját, amelyről nem egy tanulmány, koncepció is készült a hosz- szú idő alatt. A lényege mindig is az volt, hogy — nyugati mintára — az egészségügy teljes finanszírozását a társadalombiztosítás vegye át, hogy legyen ára a gyógyításnak. s ennek alapján legyen értéke az egészségnek is. A tervezgetések időszakát végre a múlt évben váltotta fel a cselekvés. Ekkor határozták el az állami költségvetéstől való különválást, s jött létre az önálló Társadalombiztosítási Alap. Ennek léte nyomon követhetővé teszi, hogy milyen összegű társadalombiztosítási bevételek, milyen kiadások fedezetet szolgálhatják. De megteremti a pénzeszközökkel való. a biztosítottak érdekeit szolgáló gazdálkodás lehetőségét is. Persze ez csak kezdeti lépés. minthogy a járulékfizetők, illetve biztosítottak képviselőiből még nem jött létre az önálló önkormányzati testület. Ez pedig alapvetően fontos a reform szempontjából, hiszen e testület feladata lenne a társadalom- biztosítás — parlamenti felügyelet mellett történő — irányítása. A reform jelenlegi helyzetéről a megyei társadalombiztosítási igazgatóság adott tájékoztatást a megyei tanács végrehajtó bizottságának utolsó ülésén, a napokban. fi áczné Bodnár Lenke igazgatóhelyettes vázolta a borsodi tapasztalatokat. Általános jelenségként hangsúlyozta: és az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóságon is még csak most folyik a műhelymunka a hiányzó jogszabályok, rendelkezések, végrehajtási metodikák kidolgozására. Az elképzelések mindenesetre biztatóak, a kérdés, hogy mikor válnak realizálhatóvá. A teljes önállósulást mindenesetre sürgeti nemcsak az egészségügy mindeddig felemás helyzete, hanem a társadalombiztosításra váró egyéb, nagy feladatok megoldása is. (r) XXII. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM I ARA: 4.20 1990. SZEPT. 20., CSÜTÖRTÖK | FORINT Megyénk új iparága: a köleldolgozás * Régi szépségében az épület Megszűnnek a sufnis udvarok liégi helyén az Állami Biztosító Felkerült a felirat Is a címeres korona alá, már ismét a régi helyén fogadja ügyfeleit az Állami Biztosító. A Miskolci Építőipari Vállalat befejezte a Széchenyi út 10. számú épület helyreállítását. A sétálóutca újabb reprezentatív’ megjelenésű házzal gazdagodott. Élénk színezése, épületszobrászati díszei a régi, ha úgy tetszik, eredeti állapotot mutatják. A helyre- " állítás során az épület Tanácsház tér felőli falán ablakokat vágtak, a belső udvar felé megnyitották azad- . digi tűzfalat. Ugyancsak
