Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)
1990-09-03 / 204. szám
R szocialisták választási törekvései és ielöltlei SZOMBATON ESKÜDTEK Bartha György 25 évvel ezelőtt született Miskolcon. A Kohó- és öntöipari Szak- középiskolában végzett, katonaság után a Lenin Kohászati Művekben vállalt munkát, és azóta is ott, illetve a Dimag Rt.-ben dolgozik. — Gratulálunk! — Köszönöm, gondolom, az esküvömhöz. Szombaton vezettem oltár elé a feleségemet ... — Ismét elvette? — Szerettünk volna egyházi esküvőt is. A feleségem marosvásárhelyi, ott megvolt az állami szertartás. és amikor indultunk volna a templomba, akkor érkezett meg az utcákra a furkósbotos csürhe, ez volt az a pogrom, amelyben Sütő András elveszítette egyik szemevilágát. — A templomi esküvő hogyan fér össze a szocialistapárti tagsággal? — Nagyon jól. Ha már a párttagságomnál tartunk, hadd mondjam el, hogy az októberi kongresszus után léptem be az MSZP-be, elsősorban Horn Gyula és Németh Miklós személye miatt. Korábban nem voltam párttag. — Miért szeretne helyi képviselő lenni? — Jelenlegi munkahelyem a Dimag Rt.-ben a gázelosztó központ, ahol gépészként dolgozom. Ott, és lakóhelyemen, a Kilián-délen, meg persze mindenütt, ahol járok, jól érzékelem azokat a problémákat, gondokat, amelyeket a miskolciak megélnek. Szeretnék tenni azért, hogy a mi körzetünk ne legyen mellőzött városrész, hogy biztonságban élhessük mindennapjainkat, hogy büszkék lehessünk arra a Miskolcra, amely a becsületes munkésemberek számára otthont és kenyeret biztosít, hogy az elosztható pénzből több jusson azoknak, akik egész életüket becsülettel végigdolgozták, és ma egyre nehezebb körülmények között élnek. AKI SZÉTVERTE AZ ALLAMPARTOT Szentesiné Szilágyi Gizella egyike azoknak, akik szétverték az állampártot... — ... Legalábbis a kezdetektől a reíormszárnyban tevékenykedtem. 29 éves vagyok, tősgyökeres miskolci. A bérből és fizetésből élők táborához tartozom, azon belül is azokhoz, akik egyedül nevelik gyermeküket. Hatéves fiammal egy 32 négyzetméteres tanácsi lakásban lakom. Csecsemő- és gyermekgondozói végzettségemmel bölcsődében dolgozom, élelmezésvezetőként. Szeretem a munkám, amely ma már nem csak gyermekek ellátását, hanem rászoruló idős emberek szociális étkeztetését, annak a megszervezését jelenti. — Hogyan jön ki a fizetéséből? — Ügy, hogy, akárcsak sok más fiatalnál, nálam is segítenek a szülők. Édesapám nyugdíjazás előtt álló olvasztár, édesanyám négy éve rokkantnyugdíjas, előtte ápolónő volt. — ön a szocialista párt jelöltjeként a belvárosban indul. Milyen elképzelésekkel vág neki a választásnak? — Bízom benne, hogy olyan országot építünk, amelyben „negyven év” múlva nem kell majd átértékelni, újra tanulni a történelmet, amelyben bátran vállalhatjuk majd múltunkat, önmagunkat, benne világnézetünket. Szeretném, hogy a szavakban megnyilvánuló demokrácia mindinkább testet öltsön, tettekké váljon. Jó lenne, ha a fiam — és persze, minden fiatal — valóban kibontakoztathatná képességeit, tehetségét, hogy felnőttként ne kelljen szakképzetlen munkanélkülivé válnia, ha valódi lehetősége lenne az egészséges életmódra, hogyha majd családot alapít, ne a szociálpolitikai kedvezményért vállaljon gyermeket. És persze szeretném, ha mindezeket Miskolcon élné, valósítaná meg. Szemere és Palóczy városában. ' HOGY DIÓSGYŐR MÉLTÓ LEGYEN RÉGI NAGY HÍRÉHEZ Riba Istvánná Lassú Éva egyetlen pártnak sem tagja. A szocialista párt támogatásával indul a helyhatósági választáson. — Miskolcon születtem, 1947-ben. 17 éves gimnazista lányommal és édesanyámmal élek a János utcában, egy kisebb családi házban, egyszerű körülmények között. — Akik ismerik, tudják, hogy Diósgyőr szerelmese. — Mindig büszkén vállaltam és vállalom diósgyőri Biztonságot a város lakóinak! A szocialisták ezen a biztonságon a munkahely és a lét biztonságát értik, az otthon biztonságát értik, az utcák és terek biztonságát értik, és a politikai mohóságoktól és indulatoktól mentes világöt éttik. Ügy gondoljuk, hogy az új önkormányzatnak törvény adta kereteken belül mindent meg kell tennie azért, hogy ennek a városnak a gazdasága talpon maradjon. Azok az idők persze elmúltak — vélhetően piac- gazdasági viszonyok között nem is lesz rá lehetőség —, hogy az önkormányzat di- rekt módon avatkozzon a gazdasági folyamatokba. De megvannak azok a beruházást élénkítő, gazdaságot fejlesztő indirekt eszközei, amelyekkel a világon mindenütt, ahol önkormányzat létezik, élnek a települések. Jói tudjuk, hogy a gazdaság élénkítésére szánt ösz- szegeket valahonnan el kell vonni, de éppen a munkahelyek biztonsága érdekében, ezt a városnak fel kell vállalnia. Nem az önkormányzatok feladata egy szociálpolitika és egy ahhoz igazodó rendszer kiépítése. Ez még várat magára, de addig is minimális programként állítható, hogy a szociális gondoskodás jelenlegi szintjét a város megőrizze, sőt ha lehet. ebben az átmeneti időszakban új formák keresésével tovább emelje. Tolsztoj mondta, hogy annak az embernek, akinek egy kamrája sincs, lelke sincs. Ez más szóval azt jelenti, hogy attól a miskolci polgártól, akinek nincs saját otthona, nem várható sem lokálpatrióta elkötelezettség, sem várospolgári felelősség. A magyar lakásrendszer romokban hever. Ennek a lakásrendszernek valamilyen megreformálása messze túlmegy az önkormányzatok illetékességén. Ilyen körülmények között kerül az ön- kormányzatok tulajdonába a teljes tanácsi bérlakásállomány. A városnak tehát fel kell készülnie arra, hogy ebben az átmeneti állapotban is kell valamilyen átfogó koncepcióval rendelvoltomat. Szeretem a városnak ezt a részét, és aggódom érte. Tenni akarok azért, hogy kiemelkedjék a peremkerületi sorból, hogy visszaszerezze régi nagy hírét, hogy műemléki, idegen- forgalmi, kulturális központ legyen. Ettől persze még messze vagyunk, mert — sok egyéb között — először e városrész közbiztonságát kell megteremteni. Húsz éven át a Vár utcai óvoda volt a munkahelyem, ahol 10 évig vezetőként dolgoztam. Jelenleg a Marx Károly utcai óvodát vezetem. A gyerekek között élve, nap, mint nap átérzem felelősségünket a jövő alakításában. — ön eddig is alakított már Diósgyőr arculatán. — A legutóbbi ciklusra — a népfront jelöltjével szemben — tanácstagnak jelöltek a diósgyőriek. Úgy érzem, értem el eredményeket tanácstagként. — Például? — Gázvezeték-építés, szennyvízcsatorna-építés, parkosítás a Berekalján, számos útjavítás, felújítás ... Szeretném tovább folytatni azt a munkát, amit tanácskeznie arról, hogy mi történjék ezekkel a bérlakásokkal. és hogyan juttassa lakáshoz polgárait. Nem robbanhat a lakásbomba! A szocialisták jelöltjei mindvégig azt a következetes álláspontot fogják képviselni, hogy a lakásrendszer finanszírozási költségeinek a lakosságra történő áthárítása nem járható út. Azt az álláspontot fogjuk képviselni, hogy a nagyon sokszínű tanácsi bérlakásállomány diferenciált lakbér- és támogatáspolitikát kíván. A tanácsi bérlakások elidegenítése, vagy el nem ide- genítése pedig nem értelmezhető abban a szembeállításban, hogy vagy piaci értéken adjuk el ezeket, vagy mélyen áron alul. Arra törekszünk, hogy ebben a nagyon sokakat érintő kérdésben sem a város érdekei, sem pedig a tanácsi bérlakásokban élők biztonsága ne szenvedjen csorbát. A szocialisták jól működő várost akarnak! Nincs semmi, ami egy település lakóinak több bosz- szúságot okoz, mint amikor egy város közüzemei, a lakossági szolgáltatások, a városüzemeltetés intézményei nem rendeltetésszerűen, hanem csikorogva, összehangolatlanul, vagy csak saját érdekeikre ügyelve működnek. Az az álláspontunk, hogy az ellátási rendszerek működési feltételeinek megteremtése szervezeti-intézményi kereteinek átgondolt, megfontolt kialakítása az új ön- kormányzat egyik legfontosabb feladata lesz, tekintettel arra, hogy ebben a szférában is számos bizonytalanság és megoldatlanság van. Ugyanebbe a körbe sorolható az is, hogy milyen elgondolások szerint szerveződjön újjá a városi igazgatás rendszere. Az biztos, hogy a kerületi rendszer bevezetése elkerülhetetlen. Az is biztos, hogy az önkormányzat számos hatósági feladatától belátható időn belül megszabadul, és az is biztos, hogy a jelenlegi szak- apparátus helyére nem nagyon állítható egy másik szakapparátus, egész egyszerűen azért, mert ilyen nincs. A szakapparátus átszervezésénél szerintünk tagként igyekeztem becsülettel végezni. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de valóban úgy gondolom, ahogy mondom: nemes feladat másokért dolgozni, képviselni jogos érdekeiket. ÖVÉ A SZONDI-TELEP Dr. Kovásznál Sándor, 42 éves fogorvos. Tíz éve él Miskolcon, de húsz éve áll kapcsolatban e területtel, korábban Ongáról járt be dolgozni. — Miért a Szondi-telepen indul, és miért a szocialista párt színeiben? — Jól ismerem az 1. számú választási körzetet, amely egyáltalán nem csak a Szondi-telepet jelenti, hanem ide tartozik a Selyemrét, a Zsarnai-telep ... — Még így, kiegészítve sem nevezhető ez a rész Miskolc villanegyedének. — Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy fogorvos létemre miért pont ezt a területet szeretném képviselni, hát — egyebek között — azért, mert jómagam is egyszerű családból jöttem, első generációs értelmiségi csak egyetlen szempont érvényesülhet, az igazgatási racionalitás, és semmi más. Mint minden miskolci, a szocialisták is nagyon szeretnének szép, méltó és tiszta Miskolcot! Egy város képe polgárai és az ide érkező vendégek szemében is aszerint formálódik, amilyen egy város központja — különösen, ha nagyvárosról van szó. Ügy gondoljuk tehát, hogy a városkép alakítása és a belváros rekonstrukciója a jövőben is a várospolitika kiemelkedő fontosságú programpontja kell, hogy maradjon. Az a meggyőződésünk, hogy Miskolc belvárosának megújulása számos ok miatt le sem állítható, nem fékezhető. Ahhoz, hogy egy város lakói városukat magukénak érezzék, hogy az az épített környezet, amely életük mindennapi keretéül szolgál, barátságos és méltó legyen, nos, ahhoz, demokratikus tervezésre, e demokratikus tervezést lehetővé tevő intézményekre, lakossági fórumokra és eljárásokra van szükség. Az a véleményünk, hogy a városrendezést, és az ezzel összefüggő kérdéseket meg kell szabadítani minden fajta pártpolitikai befolyástól. Ennek legmegfelelőbb módja az egykori közmunkatanácsok valamilyen formában történő újbóli életre hívása lehet. Az önkormányzati törvény lehetőséget nyújt arra, hogy a környezetvédelmi szempontok markánsabban jussanak érvényre a város- politikában. Illúzióink persze nem lehetnek, de a szocialisták minden, a környezetvédelmet érintő kérdésben nagyon határozott „zöld párti” álláspontot fognak képviselni, feltéve, ha ezek az intézkedések nem sodornak reménytelenül súlyos helyzetbe bizonyos lakossági csoportokat. Jó légkörű, kulturált, felvilágosult szellemű életet szeretnénk, és a jövendő önkormányzat vezetőit támogatni fogjuk azokban a törekvéseikben, amelyekkel ezeket, az általunk is hőn áhított célokat kívánja szolgálni. vagyok, nem felejtettem, nem felejthettem el, hogy milyen sors a szegényeké. Már csak azért sem, mert naponta találkozom velük munkahelyemen is, a MÁV- rendelőintézetben. (A főállásom a megyei kórház rendelőintézetében van.) Ami pedig a pártot illeti, ezen nincs mit magyarázni. — Mit szól az ön választásához a felesége, azaz szeretné-e, ha az említett körzetben választanák meg? — A feleségem tősgyökeres miskolci, a szülei munkásemberek, mindketten a vasgyárból mentek nyugdíjba. Ez a háttér is magyarázza, hogy messzemenően támogat. A nejem könyvtáros, gyermekeink 13 és 10 évesek. Az egészségügyben végzett munkám is fogékonnyá és érzékennyé tett a hátrányos helyzetűek, a bérből és fizetésből élők, az úgynevezett kisemberek gondjai iránt. Mindig is irritált a rasszizmus bármiféle megnyilvánulása. Én csak kétféle embert ismerek: rendes embert és a hitványt. Előbbiekért szeretnék szolgálatot tenni. Ügy vélem, hogy ez a magára hagyott körzet — minden látszat ellenére — nagy lehetőségeket hordoz magában, amelyek kiaknázása egy hozzáértő, a városért tenni akaró önkormányzati testületnek kötelessége lesz a jövőben. Vannak elképzeléseim, és nagyon számítok a körzetben lakók ötleteire, cselekvő segítségére. NEM JÖHETNEK SZÁMÍTÁSBA A PÁRTOK ÉRDEKEI A szocialisták komlóstetői jelöltje Zambó Tiborné. Miskolcon született 1953-ban. A Hermanban érettségizett, a közgazdasági szaközépiskolá- ban szerzett szakmai képesítést. A Tigáz miskolci üzem- igazgatóságán dolgozik, igazgatási csoportvezetőként. — Férjemmel és két gimnazista gyermekemmel élek egy komlóstetői családi házban. Ebben a körzetben születtem, és itt élve nem közömbös számomra, hogyan alakul, formálódik e terület. Örömmel dolgoznék azon, hogy a tatárdombiak, ládi- telepiek, komlóstetőiek, bükk- szentlászlóiak, igazi hazájuknak érezzék e térséget, és beleszólhassanak környezetük alakításába. Olyan várost szeretnék, amelyben nem lennének kiváltságosok, ahol kizárólag a tudós, a tehetség, a tisztesség az érvényesülés feltétele... — Azért ebben a vágyban van egy adag gyermeki naivitás. Nem? — Lehet, tény, hogy fogalmaztak már hasonlóan rólam, valahogy úgy, hogy megmaradt bennem a gyermeki igazságérzet. Azt szeretném, ha az embereket nem vallásuk, nem pártállásuk, nem nemzetiségük, hanem kizárólag tetteik alapján ítélnék meg társaik. Vallom, hogy amikor a helyi érdekek képviseletéről van szó, nem jöhetnek számításba a különböző pártok érdekei. — Hogyhogy? — Ügy, hogy én arra kérem, arra biztatom a választókat: elsősorban ne pártra, hanem az általuk alkalmasnak vélt jelöltre — az emberre — voksoljanak. A legfőbb törekvésem olyan ön- kormányzat megteremtése, amely lehetővé teszi a családok biztonságos megélhetését, amely újfajta támogatási rendszerrel elősegíti a fiatalok lakáshoz jutását, az elmaradott térségek fejleszTörekvéseink tését, új munkahelyek teremtését, amely korszerű iskolát, színvonalas egészség- ügyi ellátást, egészséges környezetet és szilárd közbiztonságot teremt, amely beleszólási lehetőséget biztosít Miskolc polgárainak városunk alakításába. SALAMON JÓZSEF, DVTK 1979-ben a magyar labdarúgó-válogatott 2-0-ra kapott ki az olimpiai selejtezőn Romániában. A visszavágón legalább 3-0-ra kellett nyerni ahhoz, hogy továbbjussunk. A meccset — nem véletlenül — a diósgyőri stadionban rendezték. Ez idő tájt volt egy nagysikerű csapat a városban, amely a bajnokságban bronzérmet szerzett, és kilenc labdarúgót adott a válogatottnak. A DVTK védelmének oszlopa a szőke hajú, sziklaszilárd Salamon József, a nemzeti tizenegy csapatkapitányi szalagját viselte. Magyarország (DVTK) —Románia 3-0! — Miért vállalta el Salamon József, hogy az MSZP támogatásával indul a hely- hatósági választáson? — Mert, bár pártonkívüli vagyok, rokonszenvezem a szocialistákkal. Vannak elképzeléseim arról, hogy mit kellene tenni egy jól működő helyi kormányzatnak, és úgy érzem, a megvalósítás mikéntjének kidolgozásában szerepem lehet. — Valamit a „régmúltból”... — Gyermekéveim egy részét Perecesen, a nagyszü- leimnél töltöttem, illetve a Nemzetőr utcában. Innen jártam a Fadrusz utcai általános iskolába. Nyolcadikos koromban lettem a DVTK úttörőcsapatának igazolt játékosa, 1963-ban. Rá három évre kerültem az első csapatba. Ekkor az I. Sz. Ipari Szakközépiskola autószerelő tanulója voltam. Olyanokkal játszhattam együtt, mint Werner, Szigeti, Kiss, Szucsányi, Vári, Vass. Életem meghatározója lett a labdarúgás. A hetvenes évek elején generáció- váltás volt a csapatnál. Ekkor már a Bulgárföldön laktam. Lakóhelyem és sport- tevékenységem számomra szinte egybeolvadt: összeállt egy csapat, amely sikert sikerre halmozott, két-három évig a város büszkesége lehetett. A szép évek után két évig Görögországban játszottam, majd visszatérve, szakosztályvezetőként tevékenykedtem egy rövid ideig. — És a jelen? — A Borsodtávhő környezetvédelmi előadója és a DVTK serdülőcsapatának az edzője vagyok. Egykor piros-fehérben, most zöldben „játszom”. — Környezetvédelemben és sportban egyaránt van mit tenni Miskolcon. — És hogy mit teszünk, az nagyrészt a helyi önkormányzat tagjain múlik. Szeretném, hogy Miskolc, ezen belül választókörzetem, Bul- gárföld lakói biztonságban élhessék mindennapjaikat, hogy olyan fiatalokat nevelhessek, akik büszkén viselik a diósgyőri piros-fehér mezt, és mindent megtesznek azért, hogy a miskolciak ismét egy sikeres focicsapatnak tapsolhassanak. — Csak a futball? — Nemcsak a foci, hanem általában a sport a szívügyem. Az, hogy egészségesek legyenek lányaink, fiaink, hogy nemes versengéseken, becsületes küzdelemben nyerjen a jobbik ... — Nyerjen, kedves Salamon Jóska!
