Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

1990-08-09 / 184. szám

2^ Precíz és igen gondos munkát igényel a növényszaporítás (Kerényi László felvétele) Egyszerre kei lene a pénz Svájci msnia, NSZK-beli tapasztalatok Vegyszer nélkül Az NSZK-ban egyre na­gyobb a kereslet az olyan mezőgazdasági eredetű ter­mékek iránt, amelyek nem láttak sem műtrágyát, sem növényvédő szert. Még 1975- ben csupán kétszáz mező- gazdasági üzem termelt 4000 Külpiacra szaporítanak Ismét lesz biolabor Amikor néhány évvel ez­előtt hírt adtunk a Miskolci Patyolat Vállalat akkori vál­lalkozásáról, nagy reménye­ket fűztek a biolabor . meg­nyitásához. A Patyolat úgy hitte, az új üzlet segít majd a pénzügyi, és a foglalkoz­tatási gondjaik megoldásá­ban. A kezdeti sikerek után jöttek a gondok. Ennek oka elsősorban a Mericlon Gt. megváltozott felvásárlási politikája volt, s később ezt a céget is meg­vásárolta egy francia vállal­kozó. Külföldön mindig is nagyobb sikere volt a bio­technikai laborban szaporí­tott növényeknek, míg ná­lunk nemigen terjedt el a gazdálkodók körében. Ma is az a jellemző, hogy inkább az országhatáron kívül vásá­rolják ezeket a növényeket, így aztán nem is lehet cso­dálkozni azon, hogy az érté­kesítésben meglehetősen já­ratlan Patyolat Vállalat bio­laborja egy idő után már csak veszteséget termelt, és végül bezárták. Legalább másfél évig álltak kihaszná­latlanul a nagy értékű be­hogv egyszer újraindítsák a labort. Most végre megtalál­ták azt a vállalkozót, akivel társulva megalakították a Mériplant Kft.-t, és bár még nem kezdődött meg a terme­lés, hamarosan újra élet' lesz a miskolci biolaborbán. A vállalkozó nem is igen akart beszélni terveiről, hiszen még csak most kötik a szerződé­seket, s ha pontosan tudják majd, hogy mennyi növényt tudnak eladni, akkor ehhez viszonyítva veszi'- fel az al­kalmazottakat. — Minden azon múlik, hogy milyen piaci kapcsola­tokat tudunk kiépíteni — mondta Marínon Miklós vál­lalkozó, a kft. ügyvezetője. — Semmiképpen sem fogjuk veszteséggel üzemeltetni ezt a labort. Bizonyos vagyok abban, hogy jó piacot talá­lunk majd ennek a külföl­dön keresett mezőgazdasági terméknek. A nálunk dol­gozók teljesítménybérben kapják fizetésüket, éppen ezért érdekük lesz a kiváló minőségű növényszaporítás. Az őszi hónapoktól legalább 30—40 érettségizett lánynak, asszonynak fogun!; munkát adni. Egyre többet kacsintgatunk külföldre, tájékozódunk az ott bevált módszérekről, hát­ha alkalmazni tudnánk itt­hon egy-egy máshol már be­vált ötletei. Miután a kör­nyezet- és természetvédelem hazánkban csupán néhány éves, tanulságos lehet az a beszélgetés, melyet S. W. Georggal, a Hesseni Termé­szetvédelmi Centrum igazga­tójával folytattunk a minap. — Mióta működik a centrum, s milyen a fel­építése? — Az NSZK-ban tartomá­nyi központonként alakultak ki a hozzánk hasonló termé­szetvédelmi központok. Szer­vezetünk 14 éves, s huszon­négy, a tartományban mű­ködő különböző kisebb szer­vezetből, egyesületből áll. Megtalálható ezek között sport, vadász, erdő, mada­rász és botanikus társaság is. Egymillió kétszázezer ta­gunk van, s 1990-ig jórészt a tartomány finanszírozta tevékenységünket, illetve a tagdíjhozzájárulásból állt a költségvetésünk. Ennek elle­nére munkánkra nincs sok befolyása a tartománynak, az egyforma elosztás érvényesül nálunk. A héttagú vezetőség­ből csupán egy képviseli a tartományt. Ez a demokrati­kus rendszer egyébként még az NSZK-ban is egyedinek számít, hiszen a kisszerveze­tek mondják meg, mik az igények, s mégis a tartomány finanszírozza tevékenysé­güket. Előfordulnak más ter­mészetvédelemmel kapcso­latos magánkezdeményezé­sek is, melyeket szintén tá­mogat a tartomány, ám jó­val kisebb mértékben; Első­sorban svájci minta alapján építettük ki ezt a rendszert, onnan kaptunk igen sok, hasznos ötleteket. — Mennyire vesz részt a politikában központjuk? — Ha manapság meg akar­juk oldani a természetvéde­lem problémáit, politizálni kell. Igen fontos, hogy a po­litikai pártoknak legyen kör­nyezetvédelmi programja, s centrumunk is arra készteti a politikusokat, hogy nép­szerűsítsék és támogassák ezeket az elképzeléseket. Csak akkor lehet ugyanis igazán eredményeket elérni ezen a területen, ha a né­pesség nagyobb fele hajlan­dó megérteni céljainkat, haj­landó tenni érte, és aktívan részt venni benne. Ma már sokan belátják, hogy mind­ez saját érdekük. Minden politikai párttal van kapcso­latunk, így a zöldekkel is. Elsősorban szákmai vitákon, tanácskozásokon találko­zunk, de a bármikor bekö­vetkező változások miatt egyik párttal sem, így a zöld párttal sem paktálha- tunk le. A környezetvédelem érdekeit egyenlő energiával akarjuk képviselni, bárho­gyan alakuljanak is az erő­viszonyok. — Magyarországon az a tapasztalat, hogy az egy­kori környezetvédelem­ben aktív mozgalmak em­bereit, úgymond felszip­pantotta a zöld párt, s így ez a független réteg gya­korlatilag megszűnt. Önök­nél is így történt ez? — Tagjaink abszolút füg­getlenek, szuverének, joguk­ban áll dönteni arról, hogy ak'arnak-e valamely pártnak a tagjai lenni, avagy sem. Ám szervezeteink nem kap­csolódnak egyikhez sem. — Mivel foglalkozik a centrumuk? — Tizenegy főállású alkal­mazottunk van, akik meg­szervezik, hogy iskolákban, oktatási intézményekben tá­borokat, előadásokat, isme­retterjesztő programokat tarthassunk. Véleményünk szerint ugyanis a fiatalok­nál kell elkezdeni a termé­szetvédelemre való nevelést. Ezentúl kisebb-nagyobb ak­ciókat is szoktunk szervez­ni, illetve tudományos mé­Mfís, mint a többi Képeslapár ipokat keresünk Képeslapárusokat keres a Déli Hírlap Kft. Olyan könyvterjesztők, ajándékpa­vilonok, dohányboltosok, mozgóárusok jelentkezését várjuk, akik vállalják a Dé­li Hírlap Kft. által kiadott, kiváló minőségű, színes, fó­liázott miskolci képeslapok árusítását. Ezek mások, mint a többi: olyan városrészeket, épületeket ábrázolnak, ame­lyek Miskolcot új oldaláról mutatják be. Az érdeklődő­ket a 18-223-as telefonszá­mon történt előzetes egyezte­tés után, a Déli Hírlap szer­kesztőségébe Bajcsy-Zsi- linszky út 15. szám, III. em.) várjuk. réseket, tanulmányokat ké­szítünk. Néhány természetvé­dő nálunk tölti el civil ka­tonai szolgálatát, ők is se­gítenek nekünk. — Mit tudnak ajánlani a jelenlegi helyzet isme­retében Magyarországnak? — 19Sű-ban jártam először Önöknél. Miskolcon a Holo- cén Természetvédelmi Egye­sület vendégeként. Már ak­kor is láttam, hogy a prob­lémákkal jórészt tisztában vannak, csak éppen a pénz hiányzik. Ügy látom, ez az­óta sem változott.- Minden hektáron „biotáplálékot”, ma az ilyen üzemek száma mint­egy kétezer, s az általuk bir­tokolt terület 40 000 hektár­nyi. Ezekben a talaj termő- képességét állati trágyával, pontosan betartott vetésfor­góval, és köztesen termesz­tett pillangós növényekkel tartják fenn. (Ez utóbbiak — köztudomásúan — olyan bak­tériumokkal élnek szimbió­zisban, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét.) Ezekben áz üzemekben -gyomot is rendezések, de a vállalat ve­zetői nem mondtak le arról, V. Zs. Nincs mennyiségi korlátozás Francia kapcsolatok Zöldséget, mézet, csigát esetre szerintem nem szabad spórolgaíni környezetvédel­mi technológiákra, egyszer­re kell valahogy megszerez­ni hozzá a támogatásokat. Ugyanis a toiöozgatás-foltoz- gatás ideje alatt további, ha­talmas károk keletkezhetnek. vegyi eljárások alkalmazása nélkül távolítják el. E biogazdaságok területe ma még csupán fél százalé­ka az NSZK mezőgazdasá­gilag hasznosított területé­nek, ám a „biogazdák” szá­Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, melynek a környe­zetvédelem szerves része. Meg kell azonban azt je­gyeznem, hogy nálunk már kialakult a piacgazdaság, de még mi is csak most tudjuk ezt továbbfejleszteni ökoszo­ciális piacgazdasággá. N. Zs. ma az utóbbi időkben há­romévenként megkétszerező­dött. Az általuk megtermelt tej, hús, zöldség stb. azonban távolról sem elégíti ki a ke­resletet, s ezért az ország az ilyen árukból évi 500 millió márkás behozatalra szorul. A biotáplálék a szokásos árú­nál 20—40 százalékkal drá­gábban adható el. Nem először látogatott Miskolcra a Magyar Gazda­sági Kamara lyoni irodájá­nak vezetője, Hevér György. Ezúttal elkísérte az Észak- magyarországi Gazdasági Kamarába Dworák Éva, a kamara Európai Gazdasági Közösség tagozatának titká­ra is. A keddi konzultáció­ra meghívták mindazokat a vállalatokat és társaságokat, amelyek üzleti kapcsolatba kerülhetnek francia cégek­kel. Hevér György elsősorban arról szólt, hogy miért nem Párizsban működik a Ma­gyar Gazdasági Kamara ki- rendeltsége. Ott ugyanis Divattanácsok Mihez mi Gyakran állunk tétován szekrényünk előtt, és töp­rengünk, mit vegyünk fel, il­letve mivel. Mi illik nadrág —tunika—szoknya—blúz ösz- szeállításunkhoz. És mit te­gyünk a fejünkre divatos, bő hátú kabátunkhoz, felve- hetjük-e a kockás kosztüm­höz a csíkos pulóvert? Vannak alapszabályok. Sportos összeállításhoz nem illik a nagy szélű kalap, a miniatűr táska. Öltözékünk díszeit is — gyöngyöt, bi­zsut, brosstűt — az alkalom­hoz és ruhánk jellegéhez vá­lasszunk. Alkalomra fényes, soksoros gyöngyöket, karkö­tőt viselhetünk. De groteszk, ha valaki kiránduláshoz ag­gatja tele magát strasszok- kal, vagy akár arany éksze­rekkel. Ilyen alkalomra leg­feljebb fagyöngyöt, fémlán­cot. zománc bizsut viseljünk. Színösszeállításunkat alap­vetően a divat határozza meg. Nagyon szép, ha egy azonos szín különböző ár­nyalatait variáljuk öltözkö­désünkben. Egy francia di­vatcég a minap» így hirdette divatbemutatóját: „tetőtől talpig borsózöldben”. S a manökenek a mélyzöld ka­báthoz világoszöld ruhát, szoknyát, estélyi ruhát vi­seltek, borsózöld cipővel, tás­kával, kalappal, kesztyűvel. Az azonos színek világo­sabb és sötétebb változatai mindig szépek együtt. De so­ha ne hordjunk egymáshoz közel eső tónusú színeket — például sötétkéket feketével vagy barnával. A drapp meg a szürke sem szép együtt. Öltözékünket mindig úgy állítsuk össze — s erre gon­doljunk már a vásárláskor is —, hogy két, három, de legfeljebb négy színt hasz­náljunk fel. Nem szép lát­vány, amikor valaki a szi­várvány valamennyi színé­ben tündököl. Vagy, ha ötfé­le pirosat, zöldet hord együtt. Az már rég nem szabály, hogy azonos színű legyen a cipőnk, sálunk, fejrevalónk, táskánk és kesztyűnk (bér még ma is elegáns). De ízlé­sesen öltöző nő azt sem en­gedheti meg magának, hogy e kiegészítők mindegyike más színű legyen. Kockás mintás kabátunk egyik színéből válasszunk sapkát, sálat, másik színét ismételje meg cipőnk, csiz­mánk és táskánk. Napjaink divatjában gyak­ran alkalmazzák a különbö­ző mintás anyagok kombi­nációját. Hordhatunk koc­káshoz csíkosat, pettyeset, virágmintásat —, de ilyen­kor még jobban vigyázzunk a színek harmóniájára. A nálunk is kapható több­féle színkombinációjú cipő­ket csak akkor vegyük fel, ha legalább az egyik színt megismételjük még öltözé­künk más darabjával is (tás­ka, blúz, bizsu). Kikészítésünk színei — szemhéjfesték, rúzs — har­monizáljanak ruhánkéval. Piros blúzhoz ne használ­junk bordó rúzst, ciklámen pulóverhez ne fessük szán­kat tűzpirosra. Nyugodtan használhatunk öltözködésünkben élénk, ha­tározott színeket, csak az összhangra, megjelenésünk egészére és egyéniségünkre ügyeljünk. régóta törekednek arra, hogy megszüntessék az egészségtelen főváros-köz­pontúságot, ezért a magas szintű iparral rendelkező vidékeken kedvezmények­kel csalogatják a hazai és a külföldi tőkét. Magyaror­szágnak is nagyobb lehető­ségei lehetnek Franciaor­szág iparosodott megyéiben az üzleti kapcsolatokra. 1987 végén költözött a kamara képviselete Lyonba, ahol a környéken igen fejlett kis- és középüzemek találhatók. Elsősorban ezekkel lehetne tehát kapcsolatba lépniük a hazai cégeknek. Franciaor­szágban az utóbbi hónapok­ban egyre inkább érdeklőd­nek a jó minőségű magyar áruk, elsősorban a mező- gazdasági és élelmiszeripari cikkek iránt. De mindig szí­vesen fogadják az akácmé­zet, a gyorsfagyasztott zöld­séget és gyümölcsöt, vala­mint a csigahúst. Jelentősen növekedett Ma­gyarország francia exportja; évekkel ezelőtt még mind­össze 90 millió frankot tett ki, tavaly már elérte a 310 milliós határt. A franciák készek vegyes vállalatok alapítására, éppen ezért a kamara lyoni irodája part­nert keres a hazai cégek­ben. Az 1988 decemberében kötött kereskedelmi és ko­operációs megállapodás az Európai Gazdasági Közös­séggel is a jó kapcsolatokat szolgálja — mondotta Dwo­rák Éva, a tagozat titkára, s hasonló előnyökkel jár számunkra a diszkriminatív mennyiségi korlátozás fel­függesztése, valamint a vámpreferencia-rendszer, az úgynevezett JSP. Azóta mintegy 25 százalékkal nőtt az árucsereforgalom a közös piaci országokkal. Novem­ber 19-én és 20-án egy nagyszabású közös piaci üz­letember-találkozót rendez­nek Budapesten, s ide min­den érdeklődőt szívesen vár­nak, aki rendelkezik olyan áruval, ami eladható kül­földön. Ugyanakkor a ve­gyes vállalatok alapítására is keresik a lehetőséget. V. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents