Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-07 / 182. szám
» Tiszai folklórtalálkozó Tokaj '• főterén rendezik meg ez évben azt a tiszai folklórtalálkozót, melyre határon túli. magyar együtteseket is várnak. Az augusztus ll-én, tíz és délután három óra között sorra kerülő eseményre hazai hagyományőrző együtteseket és . kárpátaljai vendégeket is várnak. Talán nem szakad tovább Avagy: kié legyen a vásárló? ■ — . 0 X . . . ... V .. ■ , . 11 ■ Szegénynek lenni nem jó dolog. Már csak azért sem, mert a szegény ember kénytelen mindent úgy nézni, hogy közben fél szemmel, a pénztárcájába sandít. A folytonos kellemetlen bandzsítástól aztán nemigen hatnak rá a reklámok, melyek azt hangsúlyozzák, hogy az illető ruhadarab például „az alakja diadala”, vagy X parfőm „a trópusok üzenete”, sőt még a Pepsi-életérzés is olyan torz módon hatja át, hogy literes kólát vesz, és otthon behűti. Nyugaton a leértékelés, a szezon végi kiárusítás megszokott kereskedői fogás: célja az, hogy a kereskedők megszabaduljanak készleteiktől, hiszen jönnek az újabb modellek, s akkor a kutyának sem kell a pár hónappal régebbi holmi. A jómódú nyugati polgár pedig szívesen vásárol a különféle akciókon, hiszen pontosan tudja, az ismert társadalmak legkellemesebbikét, az úgynevezett fogyasztói társadalmat ő tartja mozgásban, mégpedig azzal a mozdulatával, mellyel a pénztárcájáért nyúl. Nálunk ez (is) másként volt (van). Nem volt illő szegénynek lenni, hiszen a szegénység hivatalosan nem is létezett. Most sem illő szegénynek lenni, hiszen miért olyan tutyi- mutyi az illető, hogy nem vállalkozik, nem újrakezd, vagy nem folytatja a régit, de minőségileg magasabb nívón. Ennélfogva leértékelésen vásárolni kész leégés. Amilyen peches az ember, még belekerülhet a televízióba is, ahol egyre gyakoribbak a társadalom legmélyebb bugyraiba hatoló ripoitok: például tolong a tömeg a leértékelt holmik pultja előtt. Most már ott sem tolonganak, s a kereskedők csodálkozó arccal néznek át a pult túloldalára: hová lettek a vevők? Csodálkozó tekintetük ily módon hálásan akad meg azon a néhány vásárlón, akik megmaradtak a régi szép leértékelések tolongásából. Akkor (régen) mindenki jól járt: a kereskedelem szépen profitált, a vásárlót meg nem vágta földhöz egy új fuszekli beszerzése. Tehát utáltuk egymást, vásárlók és kereskedők. Most azonban, hogy senki sem jár jól (a kereskedelem iiaszna elapadt, a vásárló meg úgy vásárol, mint akinek a fogát húzzák), kezdjük megszeretni egymást. Nem fogják elhinni, mégis elmondom, mi történt velem. Betértem a boltba, a kirakatban már jó előre kinézett mélységesen leértékelt ing megvásárlásának határozott szándékával. Végigjátszottam az ilyenkor végigjátszandókat: megnézegettem néhány olasz krokodiibőr nyakkendőt, unottan turkáltam a márkás pulóverek között, majd (mintegy véletlenül) rácsodálkoztam a jó előre kinézett ingre. Az eladó hölgy megértőén mosolygott a .,30—40",,” feliratú girland alól, s az üzlet máris (majdnem) létrejött. Azért majdnem, mert a nálam lévő egyetlen ötszázas bankót ronda, hosszú szakadás kis híján kétfelé választotta. Likviditási gondjaimon azonban csak mosolygott a (szintén) kedves pénztárosnő, s egy alkalmas átlátszó ragasztószalaggal ügyesen összeragasztotta az elnyűtt papírpénzt. A kiszolgáltatottság érzése helyett úgy éreztem magam, mint akit kiszolgáltak ... Ezért hát javaslom, hogy a kereskedelemben is állítsák vissza az ezerkiiencszáz-akárhány (nem tudom pontosan mikor volt utoljára ilyesféle helyzet az üzletekben) évi állapotokat, s abból kiindulva, hogy a föld legyen azé, aki megműveli, a vásárló legyen azé, aki megbecsüli. Kiss József Már csak egy évre futja... Mi maradt a KISZ-vagy ónból? át Japán hét kezdődött szombaton a Hermán Ottó Múzeumban látható impozáns kiállítás megnyitásával. Olyan kuriózumokat mutatnak a többi között a Papszeren lévő bemutatóteremben, mint a japán írásművészet remekei. Az Ady Művelődési Házban hagyományos gyermekjátékok láthatók, a Rendezvények Házában pedig teaceremóniával és kimonóbemutatóval kezdődött a tegnapi program, majd előadás hangzott el a japán felsőoktatásról. Ma este 6 órától videofilmeket vetítenek a japán iparról és kereskedelemről, és ekkor nyitják meg az ikebanabe- mutatót. Szakembereket várnak a japán kereskedöház- ról és a külkereskedelemről szóló előadásra. Szerdán este 6-tól ugyanitt a japán ember hétköznapjairól lesz szó, augusztus 9-én, csütörtökön este 7 órakor pedig a japán nyelvről és irodalomról tartanak előadást. Már a nyitáskor több méteres sor kígyózott tegnap a Tanácsház tér 3. előtt. Az egykori tejbolt helyén kedvezményes tanszervásárt rendez a Szabad Demokraták Szövetségének helyi csoportja. Több ez egyébként,' mint kedvezményes vásár, hiszen — mint azt Bányai Lajos, szabaddemokrata- ügyvivőtől megtudtuk • — nagykereskedelmi áron kínálják mindazokat a tanszereket, táskákat, egyebeket, amelyekre egy iskolás gyereknek az elsőtől a nyolcadik osztályig szüksége lehet. Az ötlet akkor született meg, amikor a miskolci SZDSZ-esek rájöt- teK, hogy sem a megyében, sem a városunkban sehol sem ígérik, hogy kedvezménnyel segítik a családokat. Márpedig a tanév elkezdéséhez szükséges kellékek manapság cseppet sem ol- csóak. Éppen lapunk tegnapi Irodái, klubjai voltak városszerte az egykori KISZ- nek. A pártállam valaha volt egyetlen ifjúsági szervezete Miskolcon és a környékén fénykorában 24—25 ezer tagot számlált. Az utódszervezet, a Miskolci Ifjúsági Szövetség ennél lényegesen kevesebb fiatalt tömörít, bár tartozunk annyival az igazságnak, hogy 1600—1700 tagjukkal alighanem még mindig a legnépesebb szervezetek között tudhatja magát a MISZ. De nemcsak a taglétszám apadt le jócskán, megcsappant az előd vagyona is. Hogy mi maradt az örökségből, azt hamarosan egészen pontosan megtudhatja, majd a közvélemény, hiszen megkezdődött az Állami Vagyonügynökségnél a Demisz — ennek helyi tagszervezete a MISZ — vagyonelszámoltatása. Ám, hogy addig is valami fogalmunk lehessen ennek a vagyonnak a nagyságáról, arra kértük Halmos Lászlót, a Miskolci számában közöltük az egyik miskolci papírboltból szármázó értesülést: ha a szülők mindent megvesznek, amit az iskolákban kérnek tőlük, egy elsős gyermek tanszerei Í000—1200 forintot is elvihetnek a családi költségvetésből. Ezért határozták el úgy a helyi SZDSZ- esek, hogy megszervezik a vásárt. 'Szerencséjük volt a partnereikkel is. A Piért készségesnek bizonyult, s a városi tanács sem gördített akadályt a vállalkozás útjába. Sőt! Mint megtudtuk, egy fél nap alatt kiutalták az üresen álló helyiséget a tanszervásárhoz. A vásár tegnap kezdődött, és szeptember 8-ig tart. Hétköznap délelőtt 10-től délután 6 óráig, szombaton 9-től délután 1-ig érdemes felkeresni az alkalmi papírboltot. B. A. Ifjúsági Szövetség irodavezetőjét, tájékoztassa olvasóinkat: mi mindenről adnak majd számot a vagyonügynökség előtt? — A KISZ valóban több helyiséggel, s kiterjedt tagsággal rendelkezett a városban. Számtalan függetlenített munkatárs tevéken •ke- dett ebben a szervezetben, vagyis a KISZ-munkájukért kapták a fizetésüket. ' Jogi és erkölcsi kötelességünk volt felszámolni a KISZ- szervezeteket, ellenőrizni a vagyonukat, s átadni azoknak, akiket illet. — Hány szervezetről van szó? — Kilencven szervezetet számoltunk fel eddig, ennek a felét az APEH, az adóhivatal is ellenőrizte. Gyakorlatilag mindenről lemondtunk. Nem kell valami nagy vagyonra gondolni. A KISZ-szervezetek többsége legfeljebb egy-eg.y ifjúsági klubot volt képes működtetni. Ezeket a berendezés java részével átadták. Vállalati, vagy szak- szervezeti tulajdonba mentek át, illetve a vállalati ifjúsági bizottságok kapták meg'. „Karcsúsodon” ;az apparátus is. 'A MISZ-Ben már > csak öten tevékenykedünk j főállásban. — Mi lett azoknak a holmiknak a sorsa, amit nem adtak át a vállalatoknál? —' Ennek — miután az úttörőkkel megosztoztunk — a nagy részét a lakóterületi ifjúsági szervezet, illetve a Gyermekváros vitte el. Megint csak azt mondom, nem nagy dolgokról van szó. A KISZ ném a legmodernebb berendezéseket használta. Ami a birtokunkban volt, afölött javarészt eljárt már az idő. Igv. ha a lakóterületiek magukkal vittek ’ mondjuk két diavetítőt, akkor csak úgy tudják, majd használni, ha a kettőből csinálnak egyet. • — Maradt-e irodájuk? — A Miskolci- Ifjúsági Szövetség jelenleg egyetlen irodát működtet. Ez 'a Jósika utca 1—3. szám alatt található az Avason. Tulajdonképpen ez sem a miénk, hanem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari - Fiatalok Szövetségéé. Mi —, hogy úgy mondjam — szívességi használók vagyunk. A 63- 471-es telefonszámon lehet utolérni bennünket. Kezelői jogunk csupán Mályiban van. Egy 24 személyes faház, illetve egy sportpálya felett rendelkezünk. — Mennyi pénzt örököltek a városi KlSZ-bi- zottságtól? — Csupán annyi pénzünk maradt, amennyivel talán még egy évig kihúzhatjuk, ennyi időre fedezi ez az összeg a működésünket. — És mi lesz azután? — Természetesen szeret- : nénk megtalálni azokat a formákat, amelyekkel egy év múlva is fennmaradhatna a szervezetünk. Nyilván nyereséges vállalkozásokba kellene fognunk. Elképzelhetőnek tartjuk például, hogy ifjúsági klubot nyitnánk. A tagok kedvezmény- nvel léphetnének be ide. a MISZ-en kívülieknek teljes áru jegyet kellene váltaniuk. Itt : kell megemlíteném, hogy az ifjúsági szövetsé- • günk —, amelyet.. Misitől-, con 14 tagszervezet hozott Hétre — alapvétőén szabad— idős, kujturáfis, szórakozta-; tó rendezvényekkel foglalko-. zik. Mi szerveztük például .az elmúlt hét végén'a'lVfá- Iyi tó-napokat, a mi ne-, í vünkhöz, fűződik, a. miskolci. ifjúsági napok iorözafa.' De' ugyancsak a MISZ ' rendezte meg ezen a nyáron is az ónodi építőtábort • a vá|r fel— tárására. Hajlandóak va- , gyünk bárkivel együttműködni, aki méltányolja nézeteinket. tisztele'ben tárttá •szervezetünk elveit, s a mű- * ködösünkre vonatkozó szabályait. Hogy létrejöhet ilyen kapcsolat, arra biztató jel, hogy az ónodi építőtáborban egy hetet eltol-1 töttek az Ifjúsági Demokrata Fórum tagjai is. 1 — A politizálásról végleg lemondtak? — Szó sincs erről. Nem kívánunk kimaradni a közéletből, változatlanul szeretnénk a tagjaink érdekeit képviselni. Túlnyomóan a baloldali értékrend határozza meg a gondolkodásunkat. (bujdos) A Picrl adja, az SZDSZ árusítja Tanszert,olcsón