Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-04 / 180. szám
A kisvendéglők tartják ei a nagyokat Ki ad olcsó ebédet? \ privatizáció ne szaporítsa a munkanélküliek s/ámát Az élelmiszerüzletek melleit meg a ! rivatizációs folyamat első fordulójában adják magánkézbe a vendéglőket is. ■ Mindez közvetlenül érinti azokat a vállalatokat, ahol jó néhány nagvobb vendéglátóipari egységet irányítanak. A Miskolci Vendéglátó Vállalatnál például nyolcvan üzletet adnak át az úgynevezett előprivatizáció során az Állami Vagyonügynökségnek, s ez alapvetően megváltoztatja a vállalat 1 A bútoripar régóta vásárolja az Északmagyarországi Vegyiművek termékét, s gyakran hivatkozik arra, hogy az elmúlt években nem kapott belőle elegendőt. Poránhab nélkül ugyanis ma már nemigen készül ülőgarnitúra, s ennek hiányában nem is tudták teljesíteni a megrendeléseket. Az év elejétől enyhített ezeken a gondokon a sajó- bábonyl Porán Kft., mert új kereskedelempolitikával a legkevesebb mennyiséget rendelőt is azonnal kiszolgálják. Már a BNV-n is felfigyeltek a régi gyár új társaságára, hiszen jónéhány új termékükkel, például a hangszigetelő • szivaccsal is megjelentek a piacon. Az új társasági forma jó hatással volt a gyártmányfejlesztésre, mert minden dolgozójuk sajátjának érezte, hogy a korábbinál elaühatóbb terméket állítson elő. Megjelentek a formára vágott szivacsok, szép és tetszetős Porán termékek készülnek, s napokon beiül elindul az első szállítmány nyugati exportra is. Gondjuk — hallottuk Kádas István ügyvezető igazgatótól —, hogy a régi gondolkodású emberek nehezen veszik tudomásul az új megjelenését még akkor is, ha az sikeresnek bizonyult. Talán segíthet) működési feltételeit. Erről kérdeztük dr. Sugár János igazgatót. • PRÁGÁBA VITTE A PÉNZÉT — Mindenképpen jó fialtatással lesz a vendéglátásra is, ha megteremtik a,közvetlen tulajdonon alapuló egyéni érdekeltséget — mondta az igazgató —, ám az is lényeges, hogy először majd, ha valóban kiépül nálunk a piacgazdaság, és az eladható áru lesz a megmérettetés alapja. 4 megemelt díj szerint Októberben olvassák le a gázórákat Mint ismeretes, augusztus 1-től fizetünk többet a gázért. Kalóriaértékek szerint azonban eltérő árakat alkalmaznak — hallottuk Del- neki Miklósnétól, a Tigáz miskolci üzemegységének főkönyvelőjétől —, s az augusztus elsejétől érvényes árváltozást csak az október elsejét követő leolvasáskor kell alkalmazni. Miskolcon egy köbméter gáz a megemelt ár szerint 5 forint 13 fillérbe kerül, míg Mezőkövesden — az eltérő kalóriaérték miatt — 5 forint 12 fillér a gáz köbmétere. Kazincbarcikán ugyancsak 5 forint 13 fillérbe kerül egy köbméter gáz. _ pontosabban felmérjék, elemezzék a mostani állapotokat. Senkinek sem lehet, érdeke. hogy tönkremenjen a már meglevő érték, s az sem, hogy lakat kerüljön a nagyobb lakótelepi éttermekre. A vendéglátásban ugyanis fordítva történik ez, mint az élelmiszerszakmában, ahol a nagy áruházak tartják el a kis boltokat. A kisvendéglők bevételéből tartottuk fenn az állami akarattal létrehozott nagy lakótelepi éttermeket. Régóta szorgalmazzuk, s legtöbbjükben már meg is oldottuk a más jellegű szolgáltatást, a hasznosítást. Ha marad időnk, akkor valamennyi hasonló éttermünkben, új vállalkozásokat hozunk létre. A Diófa helyén például Bútoráruház nyílt, az Egyetem étteremben hidegkonyha lett. Az avasi Matyó étteremben hamarosan elkészül a francia pékség. Az Aranycsillag étterem működtetéséhez nagyobb tőke kell. Konkrét ajánlatunk volt egy külföldi partnertől arra, hogy saját szállodaláncát bővítve, négy- csillagossá fejleszti a hotelt és az éttermet. Ám a befektetők nem szívesen várakoznak, s a városi tanács most nem tárgyalt az üzletféllel. Ezért elállt a vállalkozó az eddigi tervétől, és Prágába vitte pénzét, ott valósította meg elképzeléseit. A Miskolci Vendéglátó Vállalatnak mindig szándékában állt az üzlethálózat fejlesztése, még akkor is, ha keveset, vagy csak hitelből fordíthatott erre a célra. Így jött létre például a Gasztrofol üzem, s jelentős mennyiségű készételt exportáltunk eddig az NSZK-ba. Vegyes vállalat alapítására is jelentkezett már egy nyugatnémet partner, de a mostani bizonytalanság miatt elálltak a javaslatuktól. Az Otthon étteremben adtunk helyet a szakmunkásképzés gyakorlati oktatásának. Azt terveztük, hogy könyvjóváírással végérvényesen átadjuk egy alapítvány formájában nekik ezt a helyet. Most ez a folyamat is lelassult. • A SZAKEMBEREK KELLENEK — Mi lesz a nagyobb éttermekben dolgozókkal, hogyan oldják meg az elhelyezésüket? Miként változik meg a központ szervezeti jelépítése? — Legalább 200 embert érint a privatizáció, s valamennyien nem tudnak majd elhelyezkedni a magánvendéglőkben. A központ nagy része már különféle kft.-ben dolgozik, éppen ezért itt csupán 22—25 munkatársunkat érintheti a változás. Ha a nagyobb üzleteinket más vállalkozással működtetjük tovább, minden bizonnyal részvénytársasági formában irányítjuk majd azokat. A hatalom tartatta fenn a veszteséghelyeket, ennek ellenére nem követett rossz üzletpolitikát a cég, hiszen számos, jól jövedelmező egységet hozott létre. Ezért tartom indokoltnak, hogy részesedés illesse majd az itt dolgozókat, hiszen nem lehet úgy tenni, mintha az eddigi eredményekben nem lenne részük. Még mindig sok a nyitott kérdés, például az is, hogy ki fog majd előfizetéses ebédet adni, mert a magánvállalkozók most r.em nagyon lelkesednek a kis hasznot hozó megrendelésért. A privatizálást igen alaposan elő kell készíteni, hogy ne kerüljenek utcára a szakemberek, hogy minden értéket megőrizve valósuljon meg az egyéni érdekeltség rendszere. Vadas Zsuzsa i A MISKOLXMAK NAPHJM^JA XXII. ÉVFOLYAM, 180. szám ARA: 4,20 1990. AUG. 4., SZOMBAT FORINT Formára vágják, azonnal szállítják Hangelnyelő szivacsok Mélyen megrendült miniszter Mélyen megrendült dr. Surján László. A népjóléti miniszter tegnap Miskolcon járt, s vendéglátói — a Kereszténydemokrata Néppárt megyei és helyi vezetői — elvitték a Szondi-telepre is. A telep történetéről Bakos László (felvételünkön bal oldalt látható) beszélt. A miniszter a saját szemével láthatta, milyen embertelen körülmények között élnek az Ittlákók. Ezután adott hangot érzelmeinek. Délelőtt felkereste az egykori Medicort — most Dimed Kft. a cég neve — is. (Tudósítás a 2. oldalon olvasható.) rLj önkormányzatok, kínos döntések Segítsék a megélhetést A választók felelőssége is súlyos Sürgősen, már a hatalomra jutásuk másnapján pénzt kell keríteniük Miskolc új vezetőinek. Már csak azért is, mert ha azt akarják, hogy jól működő, szakszerű közigazgatás jöjjön létre a városban, az cseppet sem számít majd olcsó mulatságnak. Persze, nemcsak ehhez kell majd a megannyi forint, hiszen temérdek megoldatlan gondot is örököl szeptemberben elődjétől az új önkormányzat. Hogy milyen tennivalók várnak a majdani városatyákra? — erről beszélgettünk dr. Tóth Pál városszociológussal. Folytatjuk a vele készült interjút. — Az új vezetőknek átfogó városismerettel kell majd rendelkezniük. Ez a tudásuk nem merülhet ki abban, hogy melyik utca, hol található, mikor, mi történt Miskolcon. Meg kell ismerniük azoknak az úgymond megoldatlanságoknak a teljes körét, amelyek a város- politika síkjára emelhetők, vagyis, amikkel foglalkozni kell, továbbá ezek előzményeit, s a mögöttük meghúzódó érdekeket. Hogy csak néhány példát említsek: ilyen a Hidegh-sor problémája, a nyomortelepek ügye, az egészségügy, a kórházak helyzete, a pályakezdő fiatalok gondja. — Amiket eddig sorolt, mind a polgárok érdekeit szolgálják. Hiszen, ha azt akarjuk, hogy kevesebb legyen a gondunk, zökkenőmentesebben éljünk, örülnünk kell, ha hozzáértőbbek, szakemberek szervezik a város életét. De Ön szerint mik azok a lényeges intézkedések, amelyek nem ilyen áttételekkel, hanem közvetlenül is érintenek majd bennünket?-— Az új önkormányzattal kapcsolatban azt tartom a legnagyobb kérdésnek, hogyan tudja megteremteni a Miskolcon élők egzisztenciális biztonságát. Hiszen nem jó olyan városban lakni, ahol pang a gazdaság, ahol az emberek nem találnak munkát, megélhetést. — A legtöbb párt a foglalkoztatással kapcsolatos, elképzeléseit is szeretné kifejteni a programjában ... — Csakhogy az új rezsim nem számíthat arra, hogy a régi módon kezelheti ezt a kérdést. Hogy miért mondom ezt? Mindig megrökönyödöm, amikor a pártok illetékeseinek ezzel kapcsolatos nyilatkozatait olvasom. Ugyanúgy beszélnek, mint az egykori állampárt, az MSZMP valaha volt funkcionáriusai. Jobbára még ugyanazokat a kifejezéseket is használják: „át kell alakítani a város iparszerkezetét”, „csökkenteni kell a nehézipar aranyát” stb. Tudomásul kellene végre venni, hogy nem ez lesz az új önkormányzat feladata, hanem az, hogy vonzó körülményeket teremtsen a gazdaság aktorai, a befektetők számára. Nehéz helyzetben lesz az önkormányzat, hiszen ehhez — mondjuk — közművesített telkekre, adó- és hitelkedvezményekre lesz szükség. Vagyis ugyanoda lyukadtunk ki, ahonnan elindultunk: a pénzhez. Óriási összegekről van szó. De szűk látókörűnek kellene tartanom azt, aki nem látná be, hogy érdemes vállalni ezt az áldozatot. A munkanélküliség, és minden, ami ezzel jár. az önkormányzatokat nyomja majd mázsás teherként. A jelenlegi helyett szuverén, partneri alapon létrejövő viszonyt kel! kialakítania az önkormányzatnak az itteni gazdálkodóegységekkel, vállalatokkal. intézményekkel, hiszen tőiük, az ő adóiktól, ezektől a munkahelyektől függ a város lakóinak megélhetése, létbiztonsága. — Azért az senkinek az érdekét sem szolgálná, hogy ha ezek az intézmények kerítenék teljesen a hatalmukba a város közéletét. —■ Hogy ne uralhassák el teljesen a közéletet, ahhoz erős civil társadalomra, és a város lakóinak érdekeire messzemenően tekintettel lévő vezetőkre is szükség volna. Végül engedjen meg még egy megjegyzést. Készülünk a szeptemberi választásra. Amiket eddig elmondtam, mind azt bizonyítják, hogy óriási felelősség hárul a választókra, hogy körültekintően döntsenek, de azokra is, akik most harcba indulnak a választók voksaiért. A település, ahol élünk, mindennapi, létünk keretéül szolgál. Ha valamilyen tévedés történik a nagypolitikában, attól még nem feltétlenül dől össze a világ. De ha itt valami rossz, azt azonnal, di- rekt módon, vagyis a saját bőrünkön érezzük. I • • 5 (Vége) Bujdos Attila
